Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-03-25 / 25. szám

A juhtenyésztés nálunk hagyományos

i Gyakran találkozunk ezekkel a szavakkal különféle megbeszéléseken, a saj' tóban. A juhtenyésztés hagyományos Szlovákiában s ez a hagyomány valóban i régi keletű, hiszen voltak évek, amikor köztársaságunk területén néhány mil( Hó juhot tartottak. Még tíz évvel ezelőtt Is kielégítő volt a juhállományunk, [ amely 1954-ben Szlovákiában 795 000 juhot jelentett, ám ez az állapot nem tar- i tott sokáig. Már a rákövetkező évben, vagyis 1055-ben a juhok száma jelentő- i sen csökkent.

A szocialista mezőgazdasági üzemek kihagyták a juhokat a tervteljesítés mutatóiból és számos dolgozó arra a véleményre jutott, hogy a juhtenyésztés nem való a szocialista mezőgazdasági üzemekbe. De nem minden mezőgazdasági üzemben volt ez így. Sok állami gazdaságban és EFSZ-ben (pl. a Komáromi Állami Gazdaságban, a bzincei EFSZ-ben stb.) a dolgozók meg voltak győződve arról, hf >y éppen a juhtenyésztés biztosít számunkra tartós bevételeket. S ezeknek a mezőgazdasági üzemeknek a száma még növekedne, ha vásárolhatnának juhokat. Sokan megértették a juhtenyésztés jelentőségét, de sajnos, elég későn. Ismerünk olyan üzemeket is, amelyekben bővíteni akarják a juhtenyésztést, mint például a bodzái EFSZ-ben és az AlekSincei Állami Gazdaságban. Itt igenis, meggyőződtek arról, hogy a juhtenyésztésnek van helye a szocialista mezőgazdasági üzemekben.

A juhtenyésztés jelentőségét párt- és kormányhatározatok támasztják alá. Ezek az 1962-ben megjelent 634. és 774. számú kormányhatározatok és a Szlovák Nemzeti Tanács 102. számú határozata, melyeknek a juhtenyésztés fejlesztéséhez kellett volna hozzájárulniuk és megakadályozniuk a juhállomány létszámának csökkenését. Ám ezeket a határozatokat az illetékesek gyakran nem tartották be, s ma sem tartják be. Másrészt viszont volt sok olyan dolgozó, aki helyesen értelmezte ezeknek a határozatoknak e jeentőségét, amelyek kötelezők a vezető szervek valamennyi dolgozója számára. Ennek bizonyítéka az, hogy juhállományunk 1962-vel szemben már némi növekedést mutat. A juhtenyésztés fejlesztését közös erővel kell biztosítanunk, s ezért olyan intézkedéseket szükséges végrehajtanunk, amelyek biztos eredményt hoznak.

Elsősorban növelnünk kell a juhállományt. Az év elején tartunk, mezőgazdasági üzemeinkben most folyik az anyajuhok bárányozása. Van tehát minden lehetőségünk arra, hogy biztosítsuk a tervezett állományok létszámát, s reális előfeltételeket alakítsunk ki 500 000 darabra történő bővítésükre. Milyen intézkedéseket foganatosítsunk a juhtenyésztés fejlesztése érdekében? Mindenekelőtt teljes mértékben méltányolnunk kell az említett határozatokat. A hegyaljai és hegyvidéki körzetekben az 1101. számú kormányhatározat előírásaihoz kell igazodnunk. Ezek a határozatok alapvető szervezési intézkedéseket oldanak meg, mint például a tervezést, a gomolyasajt beszámítását a tenhéntej-beadásba, mégpedig 1:11 arányban, a juhok beszámítását a bizonyos mezőgazdasági területre jutó számosállatok közé, a tervek részletezése, szállások, új juhaklok építését stb.

Ezeknek a határozatoknak az alapján múlt év novemberében Banská Bystricában megtartották a juhtenyésztők konferenciáját. Ezen a konferencián olyan javaslatokat fogadtak el, amelyek irányvonalként szolgálnak Szlovákia juhtenyésztésének fejlesztésében. A javasolt intézkedéseknek az a céljuk, hogy biztosítsák a juhállományok növelését és a me-ö'íazdas.ági üzemek alkalmi legelőinek maximális kihasználását. A juhtenyészetnek a mezőgazdasági üzemek kiegészítő üzemágát kell képezniük, amely megállapítható minden termelőkörzetben. Különösen előnyösnek mutatkozik ez az üzemág a répatermesztő és kukoricatermesztő körzetekben, ahol az alkalmi legeltetés a szántóföldön a főtermény betakarítása után, a növénymaradványok kihasználása (melyekből hektáronként 1-15 q marad a talajban), a gyomok és kultúrnövények fellegeltetése után a juhok alaptakarmány-adagját képezhetik. Mindezek értékesítésével tehát valamennyi mezőgazdasági üzem növelheti termelésének gazdaságosságát. Az ilyen formájú juhtenyésztéssel országos viszonylatban számolunk, s csak a mezőgazdasági üzemektől függ (amibe beleértjük a cukorgyárakat, erdőgazdaságokat, tangazdaságokat), mennyire használják ki ezeket a lehetőségeket.

A mezőgazdasági termelési igazgatóságok és a járási tenyészállat-nevelő igazgatóságok február második felében megtartott munkaértekezletén megtárgyalták azokat az intézkedéseket, amelyeket a juhtenyésztők novemberi konferenciáján előterjesztettek. Egyidejűleg kidolgozták a törzsállományok kiegészítésének, illetőleg növelésének tervét elválasztott bárányokkal, s az Urühizlalás tervét a kiegészítő üzemágakban, vagyis az alkalmi legelőkön. Az elválasztott bárányok és az ürük áthelyezése kölcsönös megegyezés alapján történik. A mezőgazdasági üzemek a bárányok átadásáról és átvételéről szerződést kötnek, amely kötelező érvénnyel bír a mezőgazdasági üzemek számára. A terv a felnőtt gyapjas juhok-ürük és a kiselejtezett jerkebárányok vágóhídi célokra való beadásával is számol, mégpedig igen előnyös feltételek biztosításával. Az ít-osztályba sorolt állatok kilójáért élősúlyban a megszabott áron felül még 8 koronát, a B-osztályba soroltakért 7.50 koronát és a C-osztályúakért 6,50 koronát kap a mezőgazdasági üzem.

A vázolt igényes feladatot csakis közös erővel teljesíthetjük. A juhtenyésztőknek biztosítaniuk kell a jó elválasztást, s a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak a kifogástalan felnevelést. Ez a kérdés nagyon is időszerű és sürgős most, amikor folyamatban van a juhok bárányozása, s a bárányok felnevelése vár reánk. Engednünk kellene a hagyományos tartási módszerből. Gyakran találkozunk ugyanis juhtenyészeteinkben az egyszeri etetéssel és a hiányos táplálással. A takarmányadag nem teljes értékű, egyoldalú. Ismerjük a takarmánynormákat, csak fel kell őket használnunk. Változatossá kell tennünk a juhok takarmányadagját, hiszen a juhok úgyszólván mindent értékesítenek. Bárha a bárány életképessége már az anyajuh megtermékenyülésekor dől el, embrionális és postembrionáüs fejlődése folyamán sokat javíthatunk. A helyes takarmányozás, vagyis a teljes értékű táplálás döntő módon befolyásolja a szervezet fejlődését. A tejes táplálás (szoptatás) időszakában a növényevő állatok szervezete bizonyos „aminosavakat, mint például cisztint, lizint, hisztidint stb. igényel. Sok vitaminra és biológiailag teljes értékű tápanyagra van szüksége. Ezért a takarmányozási technika szempontjából a juhokat csoportokba kell osztanunk, s minden csoport számára meg kell állapítanunk a helyes takarmányadagot.

A vemhes anyajuhok esetében gondolnunk kell a magzat növekedésére s a fokozott tápanyagszükségletre. Hasonló a helyzet a szoptató anyajuhok esetében Is. Nélkülözhetetlenül szükséges, hogy a takarmányadag 1,8—2 kg jó minőségű szénából, 2—2,5 kg szilázsból vagy kapástakarmányoikból álljon, amihez 0,25 — 0,30 kg abraktakarmányt adunk. A szoptató anyajuhok esetében ügyelünk, hogy elegendő tejük legyen a bárányok táplálására. Ezért takarmányadagjukat hasonlóképpen állítjuk össze, miközben növeljük az abrakadagokat és főleg az emészthető fehérjék mennyiségét, amelyek különösen fontosak a tejképződés szempontjából (2,5 kg széna, 3 — 3,5 kg kapás-, 0,40 kg abraktakarmány).

A kemlzálást és a biológiai hatást i* megfelelő szerephez kellene juttatnunk a juhok táplálásában és takarmányozásában. A hiányzó takarmányokat, főleg fehérjéket részben bioszintézissel nyert fehérjékkel helyettesíthetjük. Nagyon jól tudjuk, hogy az élesztőfehérjék kiváló fehérjeforrást jelentenek, s biológiai értékük hozzávetőleg ugyanolyan, mint az állati fehérjéké. Könnyen emészthetek, s gazdag forrásai a vitaminoknak és provitaminoknak. Nélkülözhetetlen aminosavakat" tartalmaznak és nagy a biológiai értékük. Emészthetőségük az állatok fajától függően azonban különböző (a juhok esetében 85-87 százalék, ami 40 százalék emészthető fehérjéknek felel meg). A juhoknak naponta és darabonként 50 — 100 g-ot adhatunk belőlük.

A fehérjehiányt a takarmányadagban részben szintetikus nitrogénanyagokkal Is helyettesíthetjük. A juhok, mint öszszetett gyomrú kérődzők, az amidvegyületeket is képesek értékesíteni. Ilyen a hugyany [karbamid, Co(NH2)2], amely a szénsav származéka. A feliérjeszerü nitrogénanyagok l/< részét pótolhatjuk vele a takarmányadagban. A juh ugyanis a nélkülözhetetlen aminosavak nagyobb részét képes a hugyanyból szintetizálni. A hugyany adagolásának helyességét nemcsak a külföldi, hanem a mi gyakorlatunk Is igazolja. Csak arról van szó, hogy a szerzett ismereteket szélesebb körben érvényesítsük. A takarmányadagokat egyéb ásványi és szervezetlen anyagokkal — nyomelemekkel is ki kell egészítenünk. Ám erről az illetékesek az esetek többségében megfeledkeznek, csak sót adnak, s a mész, foszfor és vas kiegésztlésére nem ügyelnek annak ellenére, hogy külföldön igen jó eredményeket érnek el vele.

Még néhány szót a juhászokról. A róluk való gondoskodás ugyanis a Banská Bystrica-i konferencián igen élénk vita tárgyát képezte, amely folytatásra talál az előkészületben levő értekezleteken. A lakásviszonyok a szállásokon sokhelyütt igen alacsony színvonalúak. Megfeledkeztünk arról, hogy képet nyújtanak juhászaink kultúráltságáról és fejlettségéről. Azt akarjuk, hogy a jövőben fából épült, szép kalibákban lakjanak. A kalibák prototípusát, melyeknek gyártója a DREVONA nemzeti vállalat Turanyban, ki is állítottuk a Banská Bystrica-i konferencián. Felépítésükre sokhelyütt már az első félévben sor kerül. Tágasak, egészséges lakókörnyezetet nyújtanak, s lehetővé teszik a gomolyasajt új gyártástechnológiájának és tárolásának bevezetését.

A juhtenyésztésben is fel kell hagynunk a hagyományos módszerekkel, űj útra kell térnünk.

Janik Jaroslav mérnök, az SZNT, Mezőgazdasági Főosztályának dolgozója