Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-03-25 / 25. szám

4 Kapálás helvett veavszerek Ha egy hektáron megvizsgáljuk a talaj felső 20 centiméterét, 140—180 millió gyommagot találunk benne! Hi­hetetlennek hangzik, ugye? De így van! A gyomnövények elszívják a táp­lálékot és elvonják a fényt a növé­nyektől, óriási anyagi kárt okoznak. Világviszonylatban 20 °/o-kal nagyobb lenne a termés, ha a gyomok kártéte-lóf g minimólícfo lűVuitno oeÄlrl^ontorM' A gyom „halálra lélegzi“ magát A gyomnövények pusztítása évszá­zadokon át csak agrotechnikai mód­szerekkel történt Azaz kapálással sarabolással stb. Ez a módszer azon­ban igen költséges, és amellett nem is elég hatásos. Múlt az idő, és a vegy­ipar a gyomirtásba is beleszólt. Mint­egy két évtizeddel ezelőtt sikerült előállítani az első olyan, a növényét természetes hormonanyagához hason­ló szerves készítményeket, amelyet nem valamennyi, hanem csak egyes növényekre, éspedig éppen a gyom­növényekre hatnak pusztítóan. Hogyar hatnak a gyomirtó vegyszerek? A gabonaföldeken megjelenő széles­levelű gyomnövények irtására a hor­monhatású herbicidek a legalkalma­sabbak. Ez a szer a keskenylevelü ga­bonáról lepereg, a gyomnövények szé­les, legtöbbször szőrös levelein vi­szont megtapad. Sőt vékony réteget alkot rajtuk és tartósan kifejti hatá­sát. Ez a hatás abban áll, hogy a nö­vény hormonegyensúlyát megbontja, lélegzését meggyorsítja, úgy hogy a gyomnövények valósággal „halálra lé­legzik“ magukat. A kukoricának nem árt A nagyüzemi kukoricatermelés le­hetővé tette e növény agrotechniká­jának megváltoztatását, mert a vetés előtt alkalmazott, a gyökereken át­ható úgynevezett szuperszelektív gyomirtőszerek alkalmazása következ­tében bizonyos talajtípusokon a ka­pásnövénynek számító kukoricát egyáltalán nem kell kapálni. Ezek a triazintartalmú gyomirtószerek a gyö­kéren át felszívódnak. A kukoricában magában azonban a növény enzimjei (erjesztő hatású, bonyolult összetéte-TUDOMÁNYOS ÉRDEKESSÉGEK - TUDOMÁNYOS ERDEKESSEGEK -lű szerves vegyület, amely az első sejtekben végbemenő anyagcserefo­lyamatokat serkenti) megszüntetik mérgező hatásukat, a gyomnövények azonban erre nem képesek. A gyom­növényekben a triazin szétroncsolja a levelekben lévő, a növény életéhez feltétlenül szükséges klorofilszemcsé­­ket, s így a gyom elpusztul. A triazin, amint említettük, lénye­gében minden növényt elpusztít, a ku­koricát kivéve. A kutatásnak azonban sikerült bebizonyítania, hogy a szőlő és a gyümölcsösök gyomnövényeit is el lehet pusztítani anélkül, hogy a kultúrnövény károsodna. Négy évnél idősebb és 25 cm-nél mélyebbre nyú­ló gyökérzetű szőlőkben és gyümöl­­isösökben veszélytelenül lehet alkal­mazni a triazin tartalmú gyomirtó szereket, mert ilyen mélyre az esővíz nem mossa le a vízben rosszul oldódó triazint. Ennek a gyomirtószernek az alkalmazása a szőlők kapálási költsé­geit egyötödére csökkentheti. Több takarmány A vegyszeres gyomirtásnak nagy szerep jut állattenyésztésünk fellen­dítésében is. Takarmánybázisunk szempontjából a rétek és a legelők igen fontosak, azonban a szúrós, tö­vises, az állatokra mérgező hatású gyomok veszélyesek. A vegyszeres gyomirtás és a műtrágyázás együttes alkalmazása a legelők gyephozamát tét-háromszorosára növelheti. A vegy­szeres gyomirtás jelentőségét ma már világosan látjuk, de távlatai még sokkal biztatóbbak. A kutatók erőteljesen dolgoznak azon, hogy to­vábbi kultúrák: szója, dísznövények stb. gyomtalanítására is kiterjeszt­hessék azt az új eljárást, amely szin­te forradalmasította a növénytermesz­tést. A. J. Á nyúlbör értékes nyersanyag Hogyan takaríthatunk meg 1 600 000 koronát devizában? Kalapkészítő iparunknak szerte a világon jó a hírneve. A nyersanyag nagy részét azonban kénytelenek va­gyunk külföldről behozni. Évente csak Franciaországból 1 600 000 korona ér­tékű fehér nyúlszőrmét hozunk be. Jelentős összeg az érte kiadott pénz, mivel 55 000 pár luxus bőrcipőt kell érte adni. Ezért az összegért 500 ton­na jó minőségű húst lehetne kapni. Közben van rá lehetőség, hogy hazai nyersanyagból dolgozzunk, még­pedig olymódon, hogyha több nyulat tartanánk, főleg fehérszőrű nyulat, mivel a kalapkészítő ipar azt használ­ja fel a modern világos és pasztell színekhez. Elegendő lenne, ha évente egymillió darab nyúlbőrrel többet gyűjtenének be. Nem lenne ez prob­léma, hisz már az is sokat jelentene, ha a hazai nyúltenyésztésből szárma­zó szőrme mind bekerülne a gyűjtő­helyekre. Nálunk körülbelül 30 millió nyulat tenyésztenek, azonban alig több mint 12 millió nyúlbőrt adnak el a begyűjtőknek. Amint mondottuk, a kalapkészítő ipar főleg a fehér nyúlszőrme iránt érdeklődik. Az Apróállat-tenyésztők Szövetsége a nyúltenyésztőknek több eleséget juttat, s valószínűleg feleme­lik a nyúlszőrme árát is. Az Apróállat­tenyésztők Szövetsége ankétot írt ki a tenyésztéssel kapcsolatban. A szak­lapok erről majd informálják az ér­deklődőket, s a nyersanyagbegyűjtők (Zberné suroviny) is adnak tájékoz­­tatást. fn-ál Melegágy— hnrnndhp.n Jó kis hazugság! Vélekedhet az ol­vasó. Márpedig nem ámítás: valóság. A cinkotai földművesszövetkezet (mi viszonyaink között a Jednota — a szerk. megjegyzése) tavaly 1500 darab hajtatóalagutat értékesített. E hajta­tóházgyártó üzem 20 dolgozója, napi két műszakban 48 darabot készít, PVC-fóliából. Magyarországon ez az egyetlen üzem gyártja a műanyag hajtatóházakat, amelyek iránt olcsósága miatt rendkí­vül nagy az érdeklődés. A műanyagfólia ugyanannyi fényt enged át, mint az üveg, de mégis elő­nyösebb, mert átengedi a nap ibolyán­túli sugárzását, amelynek oly fontos szerepe van a növényi élet anyagcsere forgalmában. A hajtatóház, amely több mint 12 ezer palánta nevelésére alkalmas, egy jókora bőröndben a rendeltetési he­lyére vihető. (Ke) Mar a legregiDD íaoKuen is is­merték a kenyeret. Egyiptomi sírok­ban ezelőtt 3500 évvel sült kenyeret találtak. A kenyeret a népek a törté­nelem folyamán más-más gabonából, vagy növényből sütötték: búzából, ár­pából, rozsból, rizsből, burgonyából, sőt az antik Görögországban sajtból is, Grönlandban a sziklán növő mohá­ból is sütöttek kenyeret. ■4- A gépirónő ujja egy munkanap alatt 20 kilométerrel egyenlő hosszú­ságú utat is megtesz az írógépen.-4- Az eszkimók újév napját az else hó lehullásától számítják.-4- Távúszási rekordot állított fel egy tonhal. A kutatók által megjelölt halat, a Karibi-tenger Bahama szigete mellett helyezték vízbe és 50 nap múlva 8000 kilométerre a norvég Ber­gen kikötőben fogták ki. Naponta 16fl kilométert úszott. 4 Az esetek 85 százalékában a földrengések központja 80 kilométer mélyen fekszik a föld felszínétől, 12 százalékban 80—120 kilométer mély­ségben. 4 Száz évvel ezelőtt a felhasznált energia 94 százalékát az emberek és az állatok izomereje szolgáltatta és mindössze 6 százaléka eredt a víz a szél s a fűtőanyagok értékesítésé­ből. Ma a felhasznált energia 92 szá­zalékát a fűtőanyagok nyújtják, 1,S százalékát a víz s mindössze egy szá­zalékát az emberi és állati izomerő 4 Egy négyzetkilométer területre nehezedő levegő súlya nem kevesebb mint 10 millió tonna. Síkvidéken a lég­nyomás négyzetdeciméterenként egy vagyis négyzetméterenként 10 tonna 4- Van olyan tűzvész, amely 500C éve tart. Közép-Azsiában hatalmas mennyiségű kőszén ég öngyulladás folytán a föld alatt ennyi ideje. 4 A piros színnek nyolcmillió ár­nyalata van. Japánban egy olyan spek­­tográffal kombinált elektronikus gé­pet szerkesztettek, amely az emberi szemmel nem észlelhető színárnyla­tokat is ki tudja mutatni. Ezzel szá­molták meg a piros szín árnylatait. Ötszázmillió ember éhezik Hárommilliárd ember él jelenleg Földünkön ... A 2000. évben — tehát röpke 36 év múlva — a statisztikusok szerint hatmilliárdnyian leszünk. Mi lesz az emberiséggel, ha ilyen gyorsan szaporodik? A Föld lakosságának a fele most is rosszul táplált, napi kalória­fogyasztása nem éri el a 2200-at. Mintegy 500 millió ember pedig éhe­zik. Vajon megszüntethető-e az éhezés, lesz-e elegendő élelmiszer azok szá­mára, akik a legközelebbi évtizedek­ben születnek? Ezek a kérdések foglalkoztatják vi­lágszerte az élelmezési, gazdasági, né­pességgel és társadalomtudománnyal foglalkozó szakembereket. Lázasan kutatják annak a módját, miként le­hetne ellátni elegendő élelmiszerrel a világot. Annál inkább indokolt e kérdés, mert Földünk lakosságának a megkétszereződéséhez 1000 évre volt szükség. Az utolsó száz esztendő vi­szont elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a lakosság megkétszereződjék. A becslések szerint ez az ütem a jö­vőben még jobban meggyorsul. A vi­lágon másodpercenként három ember születik és naponta 70 000 fővel sza­porodik az emberiség. Önkéntelenül felvetődik mindenkiben a gondolat, vajon az emberiség gyors szaporodása nem veszélyezteti-e magának az em­bernek a létét? Jogos ez a kérdés, ha például az 1945—1955 közötti évtize­det vizsgáljuk, amikor a világ lakos­sága 11 %-kal, a mezőgazdasági ter­melés pedig csak 8 %-kal emelkedett. Persze, ilyen rövid időszak nem mu­tatja pontosan a fejlődés irányát. Az elmúlt száz évben például az élelmi­szertermelés túlszárnyalta a népes­ség szaporulatát. Igaz, hogy a Föld­nek voltak olyan területei, ahol mil­liók és milliók éheztek Máshol viszont az élelmiszertermelés növekedése messzemenően meghaladta a lakosság számának az emelkedését. A szakemberek megegyeznek abban. hogy az emberiségnek nem kellene hiányt szenvednie élelemben. Frit2 Baade, neves nyugatnémet közgazdász a kiéli Világgazdasági Intézet vezetője a „Versenyfutás a 2000-ik évig“ című könyvében kimutatja, hogy nem kell félni a jövőtől. Az elkövetkező negy­ven évben a világ lakossága csak meg­kétszereződik, viszont az élelmiszer­­termelést meg lehet háromszorozni Sőt: a Föld nem 6 milliárd embert képes eltartani, hanem akár 30 mil­­liárdot is. Hogyan lehet az, hogy ma mégis százmilliók éheznek? Ogy, hogy a lakosság növekedése és az élelmiszertermelés emelkedése Földünkön nem egyenletes. A népes­ség szaporodása éppen a gazdasági­lag legjobban elmaradott országokban a legnagyobb. Ezzel szemben az élel­miszertermesztés leggyorsabban az élenjáró ipari országokban emelkedik. A gazdaságilag fejletlen országokban külterjes a földművelés, az állatte­nyésztés. A fejlett ipari országokban, főleg a szocialista államokban viszont valóságos forradalom zajlik a mező­­gazdaságban: gépesítik, kemizálják a termelést, nemesített vetőmagvakat használnak, tenyészállatokat nevelnek, stb. Ugyanakkor a világon továbbra is léteznek úgynevezett „éhsé^-meden­­cék“. Egyes ázsiai, afrikai, dél-ameri­kai országokban rendkívül alacsony az életszínvonal. Angliában táplálkoz­nak legjobban az emberek. Itt egy fő­re 3290 kalóriaegység fogyasztása jut. Ceylonban viszont csak 1960, Indiában 1950, Pakisztánban 2150, Peruban 2030 (az elfogadható kiegyenlített táplál­kozás napi 2500 kalóriaegység felett mozog. Viszont 1950-ben az emberiség 62 %-a az előírt 2500 kalóriánál ke­vesebbet fogyasztott). Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazda­­sági szervezetének a kimutatása sze­rint jelenleg a világon 500 millió em­ber nem jut elegendő kalóriát tartal­mazó táplálékhoz, s körülbelül egy­milliárdan nem fogyasztanak elegendő fehérjét. Hogyan lehetne az éhezést és rosz­­szultápláltságot megszüntetni? A dolog nem olyan egyszerű, mint gondolnánk. Nemcsak arról van szó, hogy megszüntessük a jelenlegi élel­miszerhiányt, hanem a gyorsan sza­porodó emberiség élelmezésére is fel kell készülni. Negyven év múlva már hatmilliárd ember élelmezéséről kell gondoskodni. Megoldható-e ez a kettős feladat? Igen, megoldható! Fritz Baade szá­mítása szerint a mezőgazdasági ter­melés hozama viszonylag rövid idő alatt megháromszorozható, a korszerű gazdálkodás elterjesztése, a tartalé­kok (például a tengerek) jobb kihasz­nálása útján. Szárazföldünk kiterje­dése 13,5 milliárd hektár. Ebből eddig mindössze 1,5 milliárd hektárt változ­tattak szántófölddé, kertté, ültetvény­­nyé. Bőven nyílik tehát lehetőség újabb területek megművelésére. A 2,4 mil­liárd hektár legelőből és mezőségből mintegy 100 millió hektárral növelhető a szántóföld. Ezenkívül 400 millió hektár olyan területet tartanak nyil­ván, amely kihasználatlan, de terme­lésre alkalmas. Az őserdők, dzsunge­lek megművelésével újabb egymilliárd hektárt hasznosíthatnánk. A Föld szántóterületét tehát könnyen meg lehetne háromszorozni. A hozamok növelésének pedig nin­csenek határai. Jelenleg 350 millió család foglalkozik mezőgazdasággal. Ebből 250 millió csak kézikapával vagy faekével rendelkezik. S a fennmaradó 100 millióból is csak a kisebbik rész az olyan parasztcsalád, amelynek munkája a traktorok révén vált köny­­nyebbé. A parasztság többsége tehát még mindig kezdetleges termelőesz­közökkel dolgozik, így a hozamok ala­csonyak, • termelés lassan fejlődik. Rendkívül sok élelmiszert vonnak el az emberi táplálkozás elől az igavonó állatok. A világon kb. 100 millió ló és öszvér van. Ezek az állatok rengeteg olyan takarmányt és terméket fo­gyasztanak, amelyek közvetlenül vagy közvetve alkalmasak volnának emberi táplálkozásra. Gépesíteni kellene te­hát a mezőgazdaságot, hogy minél több élelmiszer maradjon az emberi táplálkozás számára. Nagyban lehetne növelni a terméshozamokat a műtrá­gya tömeges felhasználásával, a talaj­­táperő fokozottabb pótlásával. (Ezek­nek a gyártásában és felhasználásá­ban még csak a kezdetnél tart a vi­lág.) Minden erőfeszítés ellenére sem ér­hetünk el azonban jó eredményt, ha az elmaradott országok parasztjai nem sajátítják el — egyelőre csak — az alapvető termelési módszereket és a tudomány legegyszerűbb vívmányai­nak felhasználását. Ehhez meg kelle­ne szüntetni ezekben az országokban az analfabétizmust, és nagy összege­ket kellene fordítani a mezőgazdaság fejlesztésére. Persze, a világ mezőgazdaságának fejlesztése nemcsak gazdasági, tech­nikai és pénzügyi, hanem politikai kér­dés is. A fejlődést számos országban az elmaradott társadalmi viszonyok akadályozzák. Sok helyen még mindig érvényesül az imperialista-gyarmati befolyás. Akadályozza a fejlődést a nagyarányú fegyverkezés is. .A világ jelenleg évente 150—170 milliárd dol­lárt költ fegyverkezésre. Egy puska árából két vasekét, egy nehézharcko­csi előállítási költségéből 3—5 trak­tort gyárthatnának. A lehetőségek tehát adva vannak, csak a népeknek kell felismerniük a járható utat. A világ egy részén a szo­cializmust építő népek már felismer­ték e lehetőségeket. Ezért fejlesztik gazdaságukat, harcolnak a leszerelé­sért, a különböző társadalmi rendsze­rek békés egymás ^mellett éléséért, segítik a gyengén fejlett országokat, hogy azok is kiemelkedhessenek a szegénysorból. S ha szerte a világon megvalósul a szocializmus, nem lesz­nek többé éhező emberek! (i. -r) Műanyag alagcsövek A Bjelorusz Talajavítási és Vízgaz­dálkodási Intézet tudományos munka­társai 20 hektáros területen kísérlet­képpen polietilénből és más műanyag­ból készült alagcsöveket használtak fel lecsapolásra. A kísérlet jó ered­ménnyel járt. A műanyag alagcsövek az eddigieknél jóval kevésbé iszapo­sodnak el. Az alagcsövezés teljesen gépesíthető. A csövek olcsók és köny­­nyűek s így a lecsapoló rendszer épí­tési költségei felére, sőt harmadára csökkennek. Lengyel tudósok kimutatták hogy a tőzegben megtalálható bizo­nyos szerves vegyületek védelmet nyújtanak a röntgensugarakkal szem­ben. A tőzegből kivont anyagokat fél­órával a besugárzás előtt a kísérleti egerek és nyulak szervezetébe jutat­ták. Az állatok ezután minden káros következmény nélkül elviselték a rá­dióaktív sugárzások halálos adagját. . Még korai lenne a kutatások végső . eredményeiről beszélni, ám a jövőben . elvezethetnek a sugárbetegség elleni ■ új gyógyszer felfedezéséhez. : • (Tyehnika Mologyozsi) Speciális tisztítószer i Korrózióvédő szerek felvitele fémes • felületekre feltétlenül szükségessé ■ teszi a felület kifogástalan tisztítását, i A baseli HACOBA cég több, sokolda­lúan felhasználható speciális tisztító­­szert hoz forgalomba. Előnyeik: hő­energia-megtakarítás, egyszerű keze­lési mód, önköltségcsökkentés, meny­. nyiségi teljesítmény-emelkedés, jobb ; munkahigiénia. (Schw. Industrie u. Handel, Lausanne) 1 A szerpentinit — új műtrágya A pervomajszki (Szovjetunió) me­zőgazdasági kutató intézetben kísérle­teket végeztek a szerpentinitnek ne­vezett új műtrágyával. Ez a trágya­fajta 35—38 százalék magnézium­­oxldot és különböző mikroelemeket: mangánt, cinket, krómot, vasat, nik­kelt és másokat tartalmaz. Az ősszel (300 kg ha-ként) vagy a fejlődés idő­szakában (50 kg/ha) alkalmazott szer­pentinit hatása következtében mintegy 25 %-kal megnövekedtek a cukorrépa levelei, amelyek ugyanakkor aszály­­állóakká váltak. Ezzel egyidejűleg fo­kozódott a szénhidrát keringése a le­velekből a gyökerek felé s ezáltal 0,5 %-kal megnövekedett a répa cu­kortartalma, ugyanakkor pedig a be­takarított mennyiség hektáronként 34 mázsával növekedett. (Falvak Dolgozó Népe, Románia)

Next

/
Thumbnails
Contents