Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-03-25 / 25. szám
Szakosítás és kooperáció A topolcanyi járásról írt legutóbbi cikkünkben kiemeltük, hogy a járás szövetkezetei az elmúlt évben teljesítették az eladási terv összes mutatóját, növelték a termelést és ezzel egyidejűleg a gyengén gazdálkodó szövetkezeteket a közepesen gazdálkodók színvonalára emelték. Amint említettük, az elmaradozó szövetkezetek pénzügyi és termelési helyzetének javításához nagy mértékben hozzájárult a szakosítás és kooperáció. Ez a kérdés megérdemli, hogy részletesebben is foglalkozzunk vele, mivel a topolcanyi járásban a szakosítás és kooperáció bevezetésének módszere egyedülálló, az adott helyzetből indul ki és a járás problémáit saját lehetőségeinek keretén belül és saját tartalékok felhasználásával igyekszik megoldani. A szakosítást 1962 őszén vezették be. A termelést két jól gazdálkodó szövetkezetben — a Vel'ké Ripnany-i és a krásnói szövetkezetben — szakosították. A két szövetkezet összesen 1632 hektáron gazdálkodik. Továbbá kiválasztottak öt lemaradozó szövetkezetét, méghozzá a vozokanyi, Maié Krstenany-i, cuklasovcei, ardanovcei és a Vel'ké Bielice-i szövetkezetei, amelyeknek talajterülete összesen 1698 hektár, tehát körülbelül ugyanolyan nagy, mint a két szakosított, jól gazdálkodó szövetkezeté. Ebben az öt szövetkezetben is szakosították a termelést, majd kooperációt építettek ki köztük és a két jól gazdálkodó szövetkezet között. MILYEN A HELYZET a járás állattenyésztésében akkor, amikor hozzáláttak a hét szövetkezet szakosításához? A járásban 1960-tól 1962-ig a tehénállomány összesen 1147 darabbal csökkent. A szövetkezetek kevés takarmánnyal rendelkeztek és gyakran kényszervágás címén igyekeztek megszabadulni elsősorban a gümőkóros tehenektől. Minden jel arra mutatott, hogy a tehenek száma tovább csökken és idő előtt a vágóhídra kerülnek. A gümőkóros teheneket mindenütt igyekeztek elkülöníteni. Az elkülönítés azokban a szövetkezetekben, ahol az állattenyésztést egy gazdasági udvarra összpontosították, nehézségekkel járt és az istállótérség egyenlőtlen kihasználásához vezetett. Például a luzanyi szövetkezetben egy 80 férőhelyes istállóban csupán 48 gümőkóros tehenet helyeztek el, ezzel szemben az egészséges teheneket összezsúfolták a másik istállóban. A sertéstenyésztés is gondokat okozott. így a Veiké Bielice-i szövetkezetben 1960- ban a 387 sertésből álló állománnyal csak 193 mázsa sertéshúst termeltek. Tehát minden sertésre alig 50 kg évi súlygyarapodás esett. Takarmányhiány és rossz állatgondozás miatt hasonlóan rossz eredményeket értek el 1961- ben a krstenanyi szövetkezetben is. Tehát a sertéstenyésztésre ráfizettek. Az elmaradozó szövetkezetekben az emberek rosszul kerestek, rossz volt a munkaerkölcs, kevés volt a munkaerő és alacsony volt a munka termelékenysége. AZ ADOTT HELYZET ELEMZÉSE ALAPJÁN 1962- ben hozzálátták az említett hét szövetkezet szakosításához olyképpen, hogy előfeltételeket teremtsenek a felsorolt hibák kiküszöbölésére. Ezért az állattenyésztés és a növénytermesztés azon ágazatait, amelyek sok munkaerőt igényelnek, és kevésbé kifizetődők (például a tejtermelés, baromfitenyésztés és sertéshizlalás) a jól gazdálkodó szövetkezetek termelési irányzatává tették. Ám a gyengén gazdálkodó szövetkezetek áttértek a növendékmarhák hizlalására, a malacnevelésre. valamint a gabonafélék és a terimés takarmányok termesztésére. A kiegyensúlyozottan gazdálkodó krásnoi szövetkezet csupán 304 hektáron gazdálkodik, de már 1962-ben minden hektárról 5037 korona értékű termelést ért el. Ám a szarvasmarhaállománya csaknem 100 %-osan gümőkóros volt. Az ott levő két-három egészséges állat tartásával csak azt tudták bizonyítani, hogy tesznek valamit az állatállomány egészségi állapotának feljavításáért, de valójában az egészséges állatok elkülönítése és a velük járó munka csak gondot jelentett a szövetkezet számára. Ez a szövetkezet szinte kínálkozott arra, hoíjy a gümőkóros tehenek összpontosítását szolgáló járási zárlattá változtassák, ami meg is történt, és a növendékállatokat hizlalás céljából a Vel'ké Bielice-i szövetkezetbe küldték. A SZÖVETKEZETEK KÖZÖTTI ÁLLATCSERE nem valami egyszerű dolog. Az érvényes árfolyam alapján nem lehetséges megvalósítani anélkül, hogy valamelyik kooperáló fél kárt ne szenvedjen. Ugyanis a rossz erőnlétű, gümőkóros teheneket egyetlen szövetkezet sem hajlandó átvenni teljes értékű tehenekként. Az állatcsere megvalósítására kijelölt bizottság elfogadható árakat állapított meg. A rossz erőnlétű haszonteheneket 3000—4000 koronáért vették át, a vágómarha kilóját pedig 8—9 koronáért. Ilyen árfolyamon vették át a gyengén gazdálkodó szövetkezetek a növendékmarhákat is. A nagyon rossz egészségi állapotú és kondíciójú teheneket kényszervágásra küldték, s ilyenkor a számlázott és a valódi érték közötti különbözetet az állami biztosító fizette, vagy — mint például a vozokanyi szövetkezetben — a különbözetet az oszthatatlan alapból fedezték. Ügyeltek ^rra, hogy a szövetkezetek közötti állatcsere ne változtassa lényegesebben a kooperáló felek vagyoni helyzetét. Már az 1963- as év tervében számoltak azzal, hogy a szakosított szövetkezeteket a járás keretén belül előnyben részesítik a vásárolt takarmányok elosztásakor anélkül, hogy a topolcanyi járás több takarmányt kapott volna az állami alapból a többi járásnál. MILYEN EREDMÉNYEKET ÉRTEK EL ezekkel az intézkedésekkel? Már 1963-ban kilenc szövetkezetei megszabadítottak a gümőkóros tehenektől. A rossz- erőnlétű, beteg teheneket a krásnói szövetkezet vette át egy-két literes átlagos tejelékenységgel. A szövetkezetnek elegendő takarmánya volt, a beteg tehenek erőnléte napról napra javult és növekedett a tejelékenységük is. így a krásnói szövetkezet már 1963-ban 955 liter tejet adott el minden hektár mezőgazdasági területről. A gümőkóros tehenek élettartama és ezzel együtt életteljesítménye is megnövekedett. Az 1962 novemberében átvett tehenek kétharmadát még ma is ott találjuk a szövetkezetben és az átlagos napi tejelékenység még a téli hónapokban is meghaladja a hat litert. Az egy hektárra eső mezőgazdasági termelés értéke tavaly meghaladta a 10 000 koronát, tehát lényegesen nagyobb volt mint az előző években, s a szövetkezet elnyerte a vándorzászlót az EFSZ- ek kerületi versenyén. Javult a szakosított, előzőleg gyengén gazdálkodó szövetkezetek pénzügyi helyzete is. Ezt főként AZ ÜJ TERMELÉSI IRÁNYZATNAK KÖSZÖNHETTÉK. A szakosítás megoldotta a munkaerőhiányt. A tehéntartás és a sok munkát igénylő gazdasági termények termesztésének megszüntetése sok munkaerőt szabadított, fel. így idejében -el tudták végezni az összes mezőgazdasági munkálatokat, jobb minőségű munkát végezhettek. Fokozódott az árutermelés, ennek következtében a bevétel is egyenletesebbé vált és az embereket rendszeresen fizethették. A szövetkezeti tagok szívesebben dolgoztak és állandósultak a káderek. A munka termelékenysége 10,8 százalékkal megnövekedett: 1963-ban egy állandó dolgozóra 3752 koronával több terméket állítottak elő, mint az előző évben. A SZAKOSÍTÁS BEVÁLT, s ezért a járás vezető dolgozói elhatározták, hogy másutt is érvényesítik. Mivel a krásnói szövetkezet nem képes befogadni a járás összes gümőkóros tehenét, Ostraticén további gümőkóros zárlatot létesítettek, amely szintén a tejtermelésre szakosította magát. Csak három hónapja működik, de az ide érkező tehenek erőnléte máris javult és fokozódott a tejelékenység is. Például a drzkovcei szövetkezetből ide hozott tehenek tejelékenysége az átlagos 2,5 literről már 4 literre növekedett. A tesári szövetkezetből áthozott tehenek tejelékenysége pedig ez alatt az idő alatt egy literről már hat literre emelkedett! A múlt év végén a solciankyi és a drzkovcei szövetkezet is a növendékszarvasmarhák hizlalására szakosította magát. MI EBBŐL A TANULSÁG? Az, hogy a szakosítás, amely a gyengén gazdálkodó és a kiegyensúlyozott szövetkezetek közötti kooperáción alapul, rövid idő alatt az átlagosan gazdálkodó szövetkezetek színvonalára emelheti a gyengébben gazdálkodó szövetkezeteket anélkül, hogy a velük kooperáló jól gazdálkodó szövetkezetek fejlődése lassúbbá válna. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a szakosítás bevezetése előtti évben az üzem növénytermesztését a takarmánytermesztésre kell szakosítáni, s ennek megfelelően meg kell változtatni a vetésforgókat. Ezen kívül a szövetkezetek közötti kooperációt szerződésileg kell biztosítani, hogy a szakosított mezőgazdasági üzemek tervszerűen, fennakadás nélkül folyamatosan termelhessenek. Gajdács Irén Az alistáli szövetkezetben sem várják ölhetett kézzel a késlekedő tavasz érkezését. Már a jövő évi, 113 hektárnyi cukorrépa alá készítik a komposztot. Kanovic s László traktoros ötöt, hatot fordul naponta. Egyszerre 45-50 mázsa istállótrágyát, illetve tőzeget szállít a csallóközi müút menti komposzttelepre. Szabó József, Kiss Dániel és Oil á Imre pedig a lerakodásnál, a 20 százaléknyi tőzeg és 80 százaléknyi istállótrágya rétegezésénél foglalatoskodnak. A tőzeget is saját maguk termelik ki. Tehát, élnek a kiaknázható lehetőséggel. Így járulnak hdzzá a talaj termöerejének gyarapításához. N. Kovács István felvétele. KÉT KONGRESSZUS KÖZÖTT Kétyen is változik a világ. Ezt abból is látni, hogy a szövetkezet irodája a régi épületből szép víkendházféle épületbe költözött. Ügy fest a terjedelmes gazdasági udvar mellett mint egy kis üdülőtelep. Persze bent szertefoszlatja az illúziót a helyi nemzeti bizottság mezőgazdasági albizottságának néhány jegyzőkönyve. Ahol jegyzőkönyv van, ott már nem lehet szó üdülésről. A délidőben elnéptelenedett szoba egyik sarkában hivatalos hangon „izzasztja“ a szövetkezeti tagokat a biztosító embere. Hamarosan életbe lép az új nyugdíjtörvény, rendezni kell az elmaradást. Hosszú vita után megegyeznek, hogy a leltár rovására törlesztik az adósságot. Várakozás közben bekukkantok az előbb említett jegyzőkönyvekbe. A januári elárulja, hogy a bevétel tervét 217 000 koronával túllépték és a 14 korona előleghez még hatot hozzáfizettek a gazdasági év végén. Előzetesen egybevetve tehát, jó közepes a szövetkezet. Persze, még jobban körül kellene nézni, hogy az ember véleményt mondjon. No de ez sem marad el, mert közben megérkezik Gubik Jenő, a szövetkezet főkönyvelője. — Úgy látom már valamit ellopott a házunk tájáról — tréfálkozik a bemutatkozás után. — De jobb lesz, ha belenézünk az évvégi termelési és pénzügyi mérlegbe. Mert a könyvelő csak számokban szeret beszélni. Engedve a számok csábításának, összehasonlítunk néhány adatot. Némelyik kedvező, más elmarasztaló. Itt látszik meg csak, hol szorít a csizma. Fejlődik a kétyi szövetkezet, ezt nem lehet kétségbe vonni. Az utolsó három évben 12 460 500 koronáról 15 690102 koronára emelkedett az összvagyon, 7 866 666 koronáról 10 253 397 koronára az alapeszközök értéke. A tagság is szép jövedelemhez jut. Az 1625 hektáros szövetkezet 1961-ben 3 059 000 koronát fizetett a munkaegységre, a múlt évben már 8 344 000-et. Aki kiveszi részét a munkából, nem keres kevesebbet mint az iparban. A szövetkezet egyre több árut ad a piacra. Az árutermelés az Egy tapasztalt juhász véleménye Itatás a juhakol előtt Tóth János, a legkedvesebb báránykájával szövetkezet részéről viszont nem elégséges, hogy csak a takarmányt biztosítják be. Gondoskodniuk kell a juhászok utánpótlásáról, a juhaklok és egyéb eszközök korszerűsítéséről. A premizálásról sem szabad megfeledkezniük; a juhászok megérdemlik a jutalmat. Tóth János számadó juhász igazán szereti mesterségét, és szívvel-lélekkel végzi. — Ha mégegyszer születnék, akkor is juhász lennék — mondja. Balogh Kálmán (Zétény) 1961. évi 3456 koronáról 4448-ra növekedett. Az egy hektárra eső hústermelésben sem állnak a legutolsó helyen. Tavaly 180 kg húst adtak el hektáronként, a szövetkezetek V. kongresszusának idején pedig csak 123 kg-ot. A mérleg viszont azt is megmutatja, hol sántikál a termelés. Bizony, a tejtermelés lényegesen csökkent. Tejből 1961-ben 349 liter esett egy hektárra számítva, a múlt évben már csak 246 liter. Ennél a tételnél a könyvelő is megállt. — A tejtermelésre nem fordítottunk elég gondot — állapította meg. — De majd a helyszínen meglátjuk... Ilyen esetben látni keli az állományt, mert az adja a leghitelesebb képet. A könyvelővel és Bohák Béla zootechnikussal a mázsamestertől kölcsönkért hatalmas gumicsizmákban nekivágunk a feneketlen sárnak. A zootechnikus alacsony fiatalember, eléggé tájékozott a mezőgazdasági szakkérdésekben. Nem kis büszkeséggel mutatja a jól jövedelmező kacsakeltetőt, ahol Cígler Anna, Bellái Etel, Hanula Erzsébet és Andor Irén 50 000 kiskacsát keltet ki. Az ezres sertéshizladánál is jókedvű a zootechnikus. A hízók szépek, gömbölyűek, jól gyarapodnak. Naponta 100 kg élősúlyra 4 kg abrakot adnak és a súlygyarapodás átlagosan 62 deka. A takarmányadagot lucernaliszttel is pótolják. Á napi fejadag kedvező összetétele meggyorsította a hizlalást és az első negyedévben a tervezett 370 mázsa helyett 440 mázsát adtak el és ezt még megtoldottak 120 mázsával. A tehén- és növendékistállóban más kép fogad. Kevés az alomszalma. Nagy tisztaságról nem lehet beszélni. Kevés jó kondícióban levő tehenet látunk. — Még többet kéne kiselejtezni — szűri a szót foga között a zootechnikus. A selejtezés, ha szükséges, nem árt az állománynak, de itt másról van szó. Fiatal állatokat, köztük 68 üszőt kell továbbtenyésztés helyett hizlalni. Hatalmas kárt okoz ez a szövetkezetnek. Sajnos, az utánpótlás sem bíztató. A «borjak korszerű, csöcsös itatóból szívják a tejet, de az istálló nedves, rossz levegőjű. A zootechnikus említette, hogy járt Ipolyságon, ahol a növendékállatokat kevés költséggel épített, préselt szalmából készült, kifutókkal ellátott istállóban nevelik. Jó volna talán, ha a kétyiek is követnék az ipolyságiak jó példáját, mert megfelelő borjúnevelde nélkül nem lesz jó üsző- és tehénállományuk. Az üszők javarészét természetesen takarmányhiány miatt kell kiselejtezni. Amíg a szövetkezet kukoricából 36,9, árpából 30,5, zabból 28, I. osztályú napraforgóból 16,08 mázsás hektárhozamot ért el, tehát elegendő szemestakarmányt biztosított hizlaláshoz, elhanyagolta az évelő takarmányok termesztését. A könyvelő szerint a múlt évben csak 60 hektár heréjük volt. Látják a kétyiek is, hogy a szarvasmarhatenyésztés kátyúba került és igyekeznek helyrehozni az állattenyésztésben mutatkozó aránytalanságot. Idén már 406 hektár hereféléjük lesz, amiből 50 hektárt öntöznek majd. Az évelő takarmányok aránya eléri a 26 %-ot. Csakis ilymódon oldható meg a szarvasmarhatenyésztés problémája. Ha van mire alapozni, mibe kapaszkodni, akkor kellő igyekezettel kiköszörülhetik a csorbát. Bényi Ernő traktoros felháborodottan korholta az egyik kocsist, hogy a mázsa előtt a lovakkal megállt és akkor indított, amikor a lovak a csúszós betonlapon álltak. Így bizony nagyot húztak a lovak és a szekér is nehezen indult. Hasonló a kétyi szövetkezet szarvasmarhatenyésztése is. Ha nem nevelnek üszőket, nehéz lesz megkapaszkodni a hiányzó alap miatt. Lassan kerülnek ki a kátyúból. Bállá József Kétyi kátyú hászról, s lehetne végnélkül sorolni azokat, melyek kiszínezik, magasztalják a juhász-mesterséget. — A valóság azonban más — mondja Tóth János. — A juhászat alapos, kitartó, természetet imádó embert követel. Bizonyítja ezt, hogy tizenhat évi juhászkodásom során tíz ember cserélte egymást mellettem. Ennek azonban más oka is volt. A helytelen utasítások alapján minimumra kellett csökkentenünk az állományt. Az 1938-as években 1500 juh legelészett a falu határában, a szövetke-Hozzászólás a kongresszus vitaanyagához A zétényi szövetkezet juhaklában Tóth János számadó juhász és Bohács János kiskabátban szorgoskodnak. Szakavatott, hozzáértő mozdulataikat nézve, eszembejutnak a juhászokról szóló népmesék, a csodafurulyás juhászról, az állatok nyelvén tudó juzet alakulása idején 750, és most 350-re csappant az állomány. A tavaly novemberben megtartott juhtenyésztők konferenciája azonban elégtételt nyújtott a juhászoknak. Határozatba foglalta ugyanis, hogy az állományt lényegesen gyarapítani kell és túlszárnyalni az 1938-as évek juhállományának létszámát. A szövetkezetek VI. kongresszusának vitaanyaga szintén tárgyalja, hogy a juhtenyésztés terén, főleg a kelet-szlovákiai kerületben, nagy tartalékok állnak rendelkezésünkre. Továbbá ajánlja, hogy mindenütt, ahol a szarvasmarhatenyésztésre nincsenek jó feltételek, a juhtenyésztést helyezzük előtérbe. Ennek érdekében lehetővé tették, hogy a tejeladást juhsajttal is teljesíthessék a szövetkezetek. A zétényi szövetkezetben a 200 anyajuh mellett 'már 195 kisbárány van, melyeket gondos ápolásban részesítenek. Nagy súlyt fektetnek a jó takarmányozásra, mert a juh is csak így ad több tejet és jobb minőségű gyapjút. Ezért nem véletlen az sem, hogy juhaik 4—5 kg-os bárányokat ellenek, melyek 5—6 hónapos korukban elérik a 60 kg-ot. Az anyajuhok gyapjúhozama 4,5—5 kg és száznapos tejelési idényben 70—80 liter 8 % zsírtartalmú tejet adnak. A szövetkezetesek szeretnék, ha a járási szervek nem kényszerítenék őket a továbbtenyésztésre alkalmas egyedek eladására. Hiányolják, hogy nincs meghatározva, mennyivel szaporíthatják évente az állományt. A
