Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-01-04 / 1. szám

KEDVES ELVTÄRSNÖK! Az elmúlt öt év alatt sokat fejlő­dött tömegpolitikai munkánk. Leg­jobban bizonyítja ezt a Földműves Asszonyok Téli Iskolájának láto­gatottsága, mely akcióval jelentős mértékben hozzájárultunk ahhoz, hogy mezőgazdaságunk teljesíthes­se a pártunk és kormányunk által kitűzött termelési feladatokat. A Szlovák Nemzeti Tanács 1963. december 12-i ülésén jóváhagyta a Csehszlovák Nők Szlovákiai Bi­zottságának határozatát a Földmű­ves Asszonyok Téli Iskolájának to­vábbfejlesztéséről. A határozatnak az EFSZ-ek VI. kongresszusa elő­készítését és mezőgazdaságunk idei feladatainak teljesítésére szolgáló intézkedések meghozatalát kell meggyorsítania. A határozat szerint a Földműves Asszonyok Téli Isko­lájának továbbfejlesztésében a kö­vetkező szempontokra kell súlyt fektetni: ■ Az állattenyésztési munkamód­szerek fejlesztése, ■ teljesíteni és túlszárnyalni a tejeladás tervét, ■ intézkedéseket foganatosítani a munka és a munkahelyek tiszta­ságának növelésére. A Földműves Asszonyok Téli Is­kolája VI. évfolyamának közép­pontjában a fejőnők versenyének kell állni. A verseny 1964. január­jában kezdődik és az év végéig tart. A versenyző fejőnők munká­ját rendszeresen ellenőrzik és ér­tékelik. A téli iskola új évfolyamá­nak ki kell bontakoztatnia az asz­­szonyok kezdeményező készségét, segíteni és támogatni kell minden olyan erőfeszítést és törekvést, amely valahaiképp szolgálhatja me­zőgazdaságunk fellendítését. Mind­ez azonban csak akkor lehetséges, ha a politikai nevelő munka jelen­tőségéről sem feledkezünk meg. Nagyon ajánlatos ezért a különböző iskolázások, vitaestek, tanulmány­utak megrendezése. Ne hagyjuk figyelmen kívül a szocialista mun­­kaverseny elmélyítését, dé a féjő­­nők jutalmazási módszerének a megjavítását sem. Az évfolyamot a mozgalom ki­­szélesítése és elmélyítése érdeké­ben a mezőgazdasági termelési igazgatóságok, a helyi nemzeti bi­zottságok, és a pártszervezetek aktív részvételével szervezzük meg. A Földműves Asszonyok Téli Isko­lája csak ebben az esetben mozgó­síthatja asszonyainkat az állatte­nyésztési termékek, legfőképp a tejtermelés tervének teljesítésére és túlszárnyalására. Hogy ezt elérhessük, a következő intézkedésekre van szükség: A TERMELÉSBEN ■ célszerű takarmányozási terv készítése és ennek szigorú be­tartása, ■ a lehető legjobban gépesíteni az etetést és a fejést, IS a tej higiénikus kezelésének biztosítása — fejéstől a szállí­tásig. A MUNKASZERVEZÉSBEN S a mezőgazdasági üzemek kel­lően értékeljék a fejőnők mun­káját, mint legilletékesebbekét a tejtermelés növelésében, ■ ne szorgalmazzuk a tehéngon­dozók áthelyezését más ágaza­tokba. mert ez a tejtermelés csökkenését vonja maga után DB lehetővé kell tenni, hogy a fejők a legrészletesebben ismerjék a napi, havi és az évi tejterme­lési tervüket, B a tejtermelési terv szétírását Na tehenek hasznossága szerint végezzük, ■ teremtsük meg a két műszak bevezetésének, a kultúrált mun­kahely létrejöttének feltételeit. (Szociális helyiségek létesítésé­vel, s belső elrendezésük fej­lesztésével.) A JUTALMAZÁSBAN ■ az állattenyésztésben dolgozók jutalmazását a gondozott álla­tok hasznossága és száma figye­lembevételével, valamiút a pré­miumrendszer bevezetésével oldjuk meg. A fejőnők versenye a szocialista munkavérsenyen alapszik és helyes megszervezésével, a felsorolt in­tézkedések betartásával betöltheti küldetését. A verseny értékelésé­nél az 1963-as évben egy tehénre eső átlagos tejhozamot vesszük alapul: 100 literrel magasabb tejhozam, tiszta munkahely, higiénikusan végzett munka esetén a fejőnő (vagy csoport) a Csehszlovák Nők Szlovákiai Bizottságától dicsérő ok­levelet kap. 200 literrel magasabb tejhozam és az előző pontban említett fel­tételek betartása mellett a fejőnő elnyeri a „Példás fejő“ jelvény második fokozatát 300 literrel magasabb tejhozam eléréséért és az előírt feltételek szigorú betartásáért a fejőnő a „Példás fejő“ jelvény első fokoza­tának tulajdonosává válik. Szlovákia 100 legjobb fejőnöje a Szlovák Nemzeti Tanács mezőgaz­dasági osztályától és a Csehszlo­vák Nők Szlovákiai Bizottságától kapja jutalmát. A legjobb fejőnő­ket a járás keretén belül külön ju­talomban részesítik. A mezőgazdasági üzemek terme­lési értekezletein vagy vezetőségi ülésein a fejönők részvétele mel­lett havonta értékelik eredményei­ket. Járási viszonylatban a mező­­gazdasági termelési igazgatóságok és a járási nemzeti bizottságok mellett működő nöbizottságok ré­széről negyedévenként kerül sor értékelésre. Az említett szervek lehetővé teszik, hogy a legjobb fe­jőnők tapasztalatai, munkamód­szerei tanulmányutak, vitaestek út­ján közkinccsé váljanak. A NÖBIZOTTSÁGOK FELADATA: ■ elősegíteni az asszonyok sike­resebb munkáját a tejtermelés terén és az állattenyésztés va­lamennyi ágazatában, ■ ennek érdekében szervezzék meg és támogassák az asszo­nyok közötti szocialista munka­versenyt, ■ kísérjék figyelemmel a fejő­nők versenyét, vegyenek részt értékelésében. ■ segítsenek az új technológia be­vezetésében, a munkaszervezés­ben, a munkahely tisztántartá­sában és a munka higiénikus elvégzésében, El fontos feladatnak tekintsék a bölcsődék, napközi otthonok, üzemi konyhák létesítését, ■ továbbra is vegyenek részt a tej, tojás és más állattenyésztési termékek felvásárlásában a szö­vetkezeti tagoktól, magángaz­dáktól. A járási nemzeti bizottságok ér­tékelik a nöbizottságok által nyúj­tott segítséget a mezőgazdaságnak, s lehetőségeikhez mérten 1965 már. ciusában megjutalmazzák a leg­jobbakat. A Csehszlovák Nők Szlovákiai Bi­zottsága és az SZNT mezőgazdasági osztálya jutalomban részesíti azt az öt járási nőbizottságot, amely az 1964-es évben a mezőgazdaság termelési feladatainak teljesítését a legjobban elősegítette. Február, március és április fo­lyamán a szövetkezetek vezetői összehívják az asszonyokat, hogy ismertessék a VI. kongresszus ha­tározatait és az intézkedéseket, melyek végrehajtására szükség van a szövetkezetekben. Fő figyelmet a munkaszervezésre, a jutalmazás, szociális biztosítás kérdéseinek és az ifjúság problémáinak megoldá­sára kell fordítanunk. KEDVES ELVTÄRSNÖK! A Szlovák Nemzeti Tanács elnök­sége megállapította, hogy földmű­ves asszonyaink munkakedve, lel­kesedése, kezdeményezése gazdag forrása a mezőgazdasági termelés továbbfejlesztésének. Hogy a Föld­műves Asszonyok Téli Iskolája mozgalom továbbra is sikeres le­gyen, asszonyainknak és az iskola szervezőinek áldozatkész munkát kell végezniük. Tudjuk, hogy mi­lyen lelkesedéssel és hozzáértés­sel vettek részt az öt előző évfo­lyamban, s egész társadalmunk nagyra értékeli az elért eredményt. Köszönetét mondunk az eddigi munkáért, a nagyszerű teljesítmé­nyért és örömteljes újesztendőt kívánunk. Az 1964-es év békében, egészségben köszöntsön ránk, hogy bőségben és elégedettségben él­hessünk. Bratislava, 1963 december. A Csehszlovák Nők Szlovákiai Bizottságának Elnöksége Mokcsakerész-Mogyorós, de vehet­jük fordítva is, s ha utánaírjuk az egyenlőség jelét, akkor az ered­mény az „Üj Élet“ szövetkezetei adja. Nincs egészen a világ végén, de elég távol van ahhoz, hogy útközben, míg odaér az ember, tönkrezsibbadjon. De­cember közepetájt, mindezt tetézve, némi fagy, hó, s a Bodrogköz örökké sistergő, vonító szele szegődik utitár­­sul. De azt könnyű elviselni. A télben van romantika, bölcsesség, öröm és szépség. Ezért hát ne panszkodjunk. Első közjáték — Mire kíváncsi? — Mindenre. — Pontosabban?- Pontosabban a szövetkezet gaz­dasági helyzetére az egyesítés előtt, után s az idei év eredményeire.­­— Azon kívül? — Egyelőre ennyi talán elég is lesz. - Kérem, akkor jegyezheti. A kezdet s az újrakezdés „Mogyoróson 1951-ben alakult a szö­vetkezet: egy év múlva egészkczségivé vált, hogy 1953 végén szétessen. Nem egészen, csak félig esett szét. Vagy méginkább megrekedt. 1956-ban ala­kult újra, s 57-ben lett egészközségi­vé. A mokcsakerésziek ugyanezt az utat járták végig. Mokcsakerész 700, Mogyorós 500 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodott 1959-ig. A két szövetkezet összvagyona arányos volt ehhez: vagyis az egyesítés előtt a mo­gyorósi EFSZ összvagyona 4 950 000-en felüli volt. a mokcsakerészi szövetke­zeté pedig öt és félmillión felüli. A munkaegység értéke 15, illetve 16 ko­ronát tett ki a természetbeniekkel együtt. A gépesítés kezdetleges fokon állt.“ Második közjáték — Folytassam? — Talán egy kicsit várhatnánk... Negyvenes, barna, szélesvállú szövet­kezeti tag lép a „színre“.- Újságíró? — ! ? — Majd nézze meg a Vitézt is. — Megnézem. — Tudja milyen gyönyörű? — Még nem tudom. — Azért! Nem is tudhatja, mert nem látta. De ha megnézi, majd meg­tudja. — Nem folytatnánk? — Lehet. Az egyesítéstől mostanáig „1959-ben egyesült a szövetkezet (mindazokkal a termelőeszközökkel, s mindennemű alapokkal, ahogy azt már előbb vázoltuk), 193 taggal. A leg­eredményesebb évünk az 1962-es volt, s a leggyengébb a 63-as. Még az egye­sítés körülményeit elemezve el kell mondani, hogy elkövettünk egy alap­vető hibát, mégpedig a munkanormák megállapításában. Ugyanis, annak ide­jén mindig azt a normát vettük át az egyesített szövetkezet normáiba, ame­lyik lazább volt. Példának, mondjuk ha valamelyik termény egy hektárjára Mogyoróson 90 munkaegység volt, Mok­­csakerészen pedig 95, akkor az utóbbit vettük fel az egyesített szövetkezet tervébe. S ennek a normalazításnak a hatását most, négy év múlva is érez­zük még. s egyelőre nem is tudjuk felszámolni. Nézzük csak: az egyesítés előtt a két szövetkezet tervezett mun­kaegység-szükséglete összesen 104 297 volt. Az egyesített szövetkeze^ 1963- ra 120 000 munkaegységet tervezett, vagyis majdnem 16 000-rel még min­dig többet, mint amit az egyesítés előtt a két szövetkezet. Ez az egyik komoly tényező és probléma, amelyet meg kell oldani. Annál is inkább elgondolkoztató ez az állapot, mert az egyesített szövet­kezet az elmúlt négy év alatt másfél millió korona' értékű gépet vásárolt. A termelés és a gazdaságosság logi­kája szerint az ilyen mérvű gépesítés eredményeként munkaegység-csökke­nésnek kellett volna bekövetkeznie. S mindebből kiderül az is, hogy az egye­sítés előtt a munkák zömét kézi és fogatoserővel végezték, s a munka­egységszükséglet mégis kisebb volt. Természetesen vannak objektív té­nyezők is, amelyek kihatással vannak a gazdasági helyzetre. Hogy a többi közül csak egyetlen egyet említsünk: az Új Élet szövetkezetben terem ele­gendő mennyiségű szálastakarmány, az állattenyésztésben a marhaállomány törzskönyvezett, szóval e téren arány­lag kedvező a helyzet. 1962-ben a já­rási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztálya felkért bennünket arra. hogy vásároljuk meg a környékről a szopós­borjakat. Megkötöttük a szerződést. Eszerint mi a két- háromhetes borjakat felneveljük 120—130 kilóig, ezután a járás biztosítja azok elszállítását. Eb­ből tiszta hasznunk az a 290 korona szubvenció lett volna minden felnevelt borjú után. 1962-ben rendben is volt minden. Amikor megalakult a járási mezőgazdasági termelési bizottság Te­­rebesen, jött egy rendelet, amely sze­rint nem nekünk jár az a 290 korona, hanem annak az üzemnek, amely tő­lünk a felnevelt állatokat átveszi. Ha átveszi. De mostanában többször meg­történik, hogy a növendékeket két­­három hónappal tovább kell tartani és sok esetben ezalatt az idő alatt ve­szítenek súlyukból, mert nem tudjuk úgy takarmányozni, ahogy kellene, te­hát a rájuk fordított kiadásaink arány­talanul megnőnek. A másik rész. ami szintén hátrányt jelent, hogy a szer­ződés szerint a bikákért 12, az üsző­kért pedig 13 koronát kellett volna kapnunk kilónként. 1982-ben ez is meg volt. De mivel tovább tartjuk az álla­tokat, s többnyire veszítenek súlyuk­ból, csak 10,50 koronát kapunk kiló­jáért. Ilymódon az ez évi veszteségünk kerek egymillió koronára tehető. Hogy miért? Egyrészt azért, amit már fel­soroltam, másrészt az a takarmány, amit így feletettünk, hiányzik a tehe­nészetben, a sertés- és baromfitenyé­szetben is. ezáltal a termelés intenzi­tása gyengébb, s a belőle származó bevétel is kevesebb. Még károsabb ha­tás mutatkozik meg aztán a tagság között, mégpedig azért, mert az első évben ez jó jövedelmi forrást jelen­tett, tehát serkentően hatott, most viszont a tagság körében pont az el­lenkező eredményt mutatja.“ Harmadik közjáték Délre rendszerint még a riporter is megéhezik. Ilyenkor megkérdez vala­kit, merre a kocsma. És elindul. A je­len esetben a könyvelővel együtt, majd jő étvágyat kívánva egymásnak, elvál­nak. Egyik hazamegy, másik a kocsmá­ba ... De a kocsma ablakában egy cédulán ez áll: „Hivatalos ügyben Gál­­szécsre mentem“. Erre a riporter nyel egyet, s elhatározza, hogy megnézi a falut. Ám alig indul el felfedező útjá­ra, jön szembe a könyvelő, s csak ennyit mond: — Jöjjön, mert az asszonyok még megvernek. — Miért? — Merthogy elengedtem. Az 1963-as év eredményei „A növénytermesztésben inkább nem is beszélnek eredményről, hanem ered­ménytelenségről. Nálunk közepes ered­mények között-a gabonafélék megad­ják a 22 mázsás hektárhozamot. A na­gyon kedvezőtlen nyár viszont tönkre­tette azokat. Búzából 12,3, rozsból 19, árpából 13 mázsa volt a hektárhozam. Itt nincs mit magyarázni, s nem is lehet. Besültek a gabonák, s a szem könnyű lett. A kukoricánk azonban a szokottnál szebb termést hozott. Az átlag hektárhozam morzsolva 32 má­zsa. A cukorrépa s a burgonya viszont gyenge volt. A répát öntözni akartuk, de későn kaptuk meg az öntözőberen­dezést. így csak 200 mázsát takarítot­tunk be hektáronként. A burgonya hektárja 100 mázsát adott. Az állattenyésztés eredményei már sokkai szebbek. Sertéshúsból 520, mar­hahúsból 620 volt az eladási tervünk. Sertéshúsból november 30-ig 450 má­zsát, marhahúsból ugyanezzel az idő­ponttal bezárva 458 mázsát adtunk el. Ezenkívül eladtunk 816 mázsa növen­dékállatot továbbtartásra. A hiányzó sertéshúsmennyiséget az év végéig el­adjuk. A tejeladás terve 180 000 liter volt. November 30-ig hiányzott még 16 000 liter. Még meg kell jegyezni, hogy a gabonaeladási tervet teljesítet­tük.“ Befejezés-féle Mindazt, amit leírtunk, az Üj Élet elnöke, Albert János, Juhász Sándor főkönyvelő és Bálint János agronómus mondta el. A gazdasági udvar meg­tekintése közben kiderült, hogy „Vi­téz“ a szövetkezet fiatal törzsköny­vezett bikája, amelyet már meg is vettek tőlük kerek 13 000 koronáért. Gondozóját P. Balogh Jánosnak hív­ják. Mikorra mindent, még a kelet­kezett vitát is befejeztük, ránk söté­tedett. A felhők kirepedtek a falu fe­lett, s a hó az alkalomhoz illő ünne­pélyességgel és méltósággal zizegett a háztetőkre. -gs-Valóra váltották ígéretüket Nálunk a milliárdos mozgalom nem szófecsérlés Az elmúlt év tavaszán Dolny Óhaj új impozáns kultúrháza nagyszerű ün­nepség szemtanúja volt. Szovjet ven­dégek és a központi szervek képvi­selői jelenlétében a falu szövetkezete felvette a „Csehszlovák—Szovjet Ba­rátság Szövetkezete“ nevet. ☆ Milyen eredményeket tudnak fel­mutatni a derék szövetkezetesek, ér­vényesítik-e a bevált szovjet és hazai tapasztalatokat? — ezt igyekeztem megtudni az egyre városiasabb külsőt öltő községben. Augustin Jaroslav mérnök-zootechnikus felvilágosítása szerint kiválóak a terméseredményeik. A szövetkezet az év elején áttért a tenyészsertések nevelésére. Az álla­mi és kerületi törzskönyvbe beveze­tett tenyészállatok szaporulatából ed­dig 133 növendékállatot értékesítet­tek. Eddig kereken 300 000 koronával többet-vételeztek be, mintha ugyan­ilyen mennyiségben hússertést érté­kesítettek volna. Kezembe került a sertésgondozók szocialista vállalásának szeptemberi értékelése, mely szerint Valent István a tervezett 140 malac helyett 192-t választott el és az elválasztási súlyt is megtoldotta egy-egy kilóval dara­bonként. Mikla János és csoportjának eredményei még ezt is túlszárnyalják. A baromfitelep delgozói is derekasan helytálltak. Majercíková Ludmila és Kukucin István a tyúkok „B" tenyé­szeténél tojónként Í52 tojással dicse­kedhetnek. Az asszonyok a tehené­szetben is kiváló eredményeket érnek el. Holubcová Mária és Slobodníková Mária 9,26 literes tejátlaggal a járási versenyben első helyezést nyertek. Az említettek közül az első most a kitüntetéssel járó 1000 korona juta­lommal Dumbier alatt üdül - s te­gyük hozzá, megérdemelten. Ezekután könnyebben megérthet­jük, hogy a szövetkezet milliárdos mozgalomhoz való 270 Q00 koronás hozzájárulása miért szökött fel 803 ezer koronára. A vállalt 192 mázsa hús 270 mázsára kerekedett, az 50 000 tojás helyett pedig 114 000 jutott a dol­gozók asztalára. A szövetkezet hús­termelésben egy hektárra elérte a 211 kg-ot, vagyis hektáronként 31 kg-mal többet termelt, mint tavaly. Egy liter tej önköltsége 1,57 korona. A marha­húsnál kilónként 3,26 korona, a ser­téshúsnál 5,94 korona, a tojásnál pe­dig darabonként 29 fillér önköltség­megtakarítást értek el a tervezettel szemben. A minden dicséretet megérdemlő eredmények mögött szorgalmas, igyekvő emberek sorakoznak. ☆ A művelődési és szórakozási igé­nyek kielégítésében nagy szerepet játszik az új kultúrház és fáradha­tatlan vezetője Dobrocsányi István. Az elmúlt időszakban havonta 3—4 szovjet filmet vetítettek, a szovjet mezőgazdaságot, egészségügyet és sportot megelevenítő rövidfilmeknek pedig se szeri, se száma. A barátsági hónap befejezésére a falu műkedve­lői „A távoli visszhang" című szovjet színdarabot adják elő, a könyvhét során pedig a „Hatan elindultak az úton“ című könyvet ismertetik. A ta­gok részére most indul a mezőgazda­­sági népi akadémia, mely által bő­vebben megismerkedhetnek a szovjet mezőgazdaság tapasztalataival. Gábris József (Érsekújvár) a földműves asszonyokhoz, a szövetkezeti tagokhoz, a nem­zeti bizottságok és nőbizottságok tagjaihoz, a járási- és a kerületi nemzeti bizottságok mellett működő női aktívák­hoz. Mezőgazdasági kiállításon — Rezerválhatok magamnak belőle tíz deka tepertőt?...

Next

/
Thumbnails
Contents