Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-03-21 / 24. szám

javaslom

a fietyi newueti früattsácjticifL. Tegyük szebbé falunkat

Ma már nehéz lenne ráismerni a felszabadulás előtti Keszegfalvára. A korszerű, szép családi házak teljesen megváltoztatták a falu jellegét. Teljesen elégedettek azért mégsem lehetünk, mert bizony akad még elég tennivaló, hogy szebbé tegyük falunkat. E célból Szeretnék megemlíteni néhány problémát, melyek megoldásához csupán egy kis megértés szükséges a HNB részéről.

A falu közepén elterülő négy

kacsaúsztatóból — amelyek egyúttal szemétdombnak is használnak — jó lenne legalább hármat betölteni, mivel nemcsak a környezet kinézését rontják, hanem fertőzések forrását is képezik. Helyükbe parkot létesíthetnénk.

A HNB nagyobb gondot fordíthatna a mellékutcákra, ahol a lakóknak nagyobb zápor vagy a tavaszi hóolvadások esetén ugyancsak készenlétben kell lenniük, nehogy a víz befollyon a lakásokba. Gondoskodni kellene azonkívül az utcai világításról is, hiszen az elég gyéren elhelyezett égők legtöbbje már jó ideje nem világít.

A községi könyvtár, amelyben a fiatalok klubhelyiséget kaptak, legyen nyitva szombat délután és vasárnap is. Ne töltse az ifjúság szabad idejét a kocsmában.

Javasolnám továbbá egy öltözőhelyiség felépítését a strandfürdőnél. A régi révházban pedig szombaton és vasárnap frissítők árusítását kéne bevezetni.

Nincs itt nagy ügyekről szó és a megoldásuk sem követel komolyabb anyagi befektetést. Ahogy már említettem, csak egy kis megértés kell e néhány javaslat megvalósításához.

Szépe Imre, Keszegfalva

Nagyszelmenci kívánalmak

Nem könnyű feladat falunk fejlődéséről összefoglaló képet adni. Sok mindenről kell elgondolkodnunk; volna okunk megelégedésre is, viszont akadnak még hiányosságok is.

Községünkben az EFSZ 1953-ban alakult meg és az évtizedes munka során megváltozott az életünk. A régi szalmatetős házikók mind eltűntek, helyükbe új egészséges lakóházak épültek. Az EFSZ évrőlévre jobb eredményeket ért el. A tömegszervezetek aktív munkája révén lehetőséget teremtettünk a fiatalok kulturális és sporttevékenységére.

Eltűntek a falu sáros utcái és eltűnt a régi kutyabőr-dob is, ma már hangszóróval értesítik a falu lakosságát a fontosabb tudnivalókról, a termelési eredményekről stb. Állandó orvosi szolgálat gondoskodik nemcsak Nagyszelmenc, hanem a környező falvak betegeiről is. Az új kétemeletes kilencéves iskola községünk dísze. Megváltozott cigányszármazású polgártársaink életmódja, sokan már új lakásokba költöztek, és szorgalmas dolgozói társadalmunknak.

A sok szép eredmény mellett azonban gondoskodnunk kell a még meglevő hiányosságok és fogyatékosságok kiküszöböléséről. Ez okból a következőket javaslom a Nagyszelmenci Helyi Nemzeti Bizottságnak:

1. A már hosszabb ideje vita tárgyát képező park mielőbbi megvalósítása érdekében legalább ennak a vaskerítését készítsük el és amint megjavul az időjárás, elvégeznénk a szükséges betonmunkát is.

2. Javaslom, hogy több gondot fordítsunk az útmenti árkok karbantartására, mivel az esővíznek nincs akadálymentes lefolyása.

3. A HNB a szövetkezet vezetőségével karöltve fektessen nagyobb súlyt a fiatalok meggyőzésére. Az illetékesek gyakrabban eljárhatnának az iskolába, hogy elbeszélgessenek a tanulókkal a mezőgazdaság jövőjéről, előnyeiről. Így aztán bizonyára több gyerek jelentkezne a mezőgazdasági szaktanintézetekbe.

4. Igyekezzék a HNB a már mezőgazdasági szakiskolát végzett fiatalokat megfelelő munkakörbe elhelyezni; ne engedjék őket eltávozni a községből.

5. A HNB vezetősége többet foglalkozzék az albizottságok tevékenységével. Javaslom, hogy az előttünk álló választásokat szem

előtt tartva, olyan jelölteket válasszunk meg képviselőknek, akik majd a gyűlésekre el is járnak, és szívükön viselik a rájuk bízott feladatokat. A jövőben ne kényszerüljön a negyedévi jelentéseket — mint eddig — az elnök, a titkár és az irodai személyzet összeállítani.

6. A HNB vegye jobban igénybe a nőbizottság támogatását, különösen a tej- és a tojáseladás szakaszán. Az asszonyi szó talán nagyobb megértésre talál.

7. Javaslom továbbá, hogy a gyűléseken hozott határozatok ne tűnjenek el az íróasztalok mélyén, hanem valósítsák is meg azokat. Ne tartsunk gyűléseket csak azért, mert tervezve voltak.

8. A falu kulturális életének fellendítése megköveteli azt is, hogy a HNB jobban felkarolja az iskola tantestületét. A tanítók nagyobb kulturális tevékenységet fejthetnének ki és vezetésük mellett a fiatalok több színdarabot, népi táncot stb. tanulhatnának be.

Ha biztosítani kívánjuk a XII. pártkongresszus határozatának megvalósítását, tisztában kell lennünk a HNB kötelességeivel és felelősséget kell éreznünk az iránt is, hogy eltávolítsuk a fogyatékosságokat. Csak így építhetjük ki sikerrel a szocialista falut.

Juhász Béla (Nagyszelmenc)

Esti tagozat...

dolgozik, amikor

Nem is olyan nagyon régen, szalagavatóra került sor a Komáromi Általános Műveltséget Nyújtó Középiskolában. Országszerte évente soksok szalagavatót rendeznek, de ez kissé más volt, mint a többi. A két osztályban ötven „nagy diák“, köztük férjes asszonyok is, készült örömteli várakozással az ünnepségre. Szép mottót választottak, amely bizonyára erőt adott, hogy ne csüggedjenek a munkában, tanulásban.

„Gondolj merészet és nagyot És tedd rá éltedet;

Nincs veszve bármi sors alatt,

Ki el nem csüggedett.“

(Vörösmarty Mihály) így gondolt merészet és nagyot Kurucz Karcsi is, aki az izsai EFSZ kovácsműhelyében elvégezte a három éves tanonciskolát.

Segédlevéllel a kezében beiratkozott az említett iskola esti tagozatára.

Már csak azért is merész volt ez az elhatározás, mert munkaadójától semmi támogatásban nem részesült, csak éppen megengedték. hogy járhat iskolába. Természetesen az iskolában eltöltött idő a fizetésén is meglátszott. Ezt a szövetkezet vezetősége azzal indokolta, hogy nem szakmai vonalon képezi magát tovább, hanem egyszerűen csak műveltebb akar lenni, s ebből a szövetkezetnek anyagi előnye nem származik.

Az igaz, hogy helyesebb és előnyösebb lett volna a szövetkezet részére is, ha valamilyen mezőgazdasági iskolában folytatta volna tanulmányait. Már egy éve, hogy beszélgettem errő) a témáról Karcsival, aki semmi szín alatt sem akarta, hogy írjak róla, mivel a vele szemben tanúsított közömbösség miatt úgy gondolta, másutt keres munkát, ott ahol nem tekintik tehernek, hogy képezni akarja magát. Természetesen, nem változtatott helyet, mai napig a szövetkezetben dolgozik.

A közelmúltban megint beszélgettünk a problémákról, hisz végeredményben pályaválasztás előtt áll. A terveiről érdeklődöm.

— Ha sikerül az érettségi, akkor érettségizett kovács leszek — mondja, — bár a hegesztéshez szintén értek és ezen kívül is tudok egyet s mást. Valójában még nem döntöttem — folytatja — mert katonaság előtt állok. Lehet, hogy majd ott választok valami műszaki pályát, de arra is gondoltam, hogy tanulmányaimat kiegészítve, a szövetkezetben vagy az AG-ban jól jön mindig egy gépesítő, vagy gépekhez értő szakember.

Tervek, vágyak — sokszor milyen nehéz valóra váltani őket. Tudjuk nem fér kétség ahhoz, hogy mind az üzemeknek, mind a szövetkezeteknek azokat a munkásokat kell támogatniuk, akik szakmai téren fejlesztik tovább ismereteiket, de mégis, talán valamit érdemelne az is, aki egyszerűen csak műveltebb akar lenni. Annak ellenére, hogy Karcsi nem kapott anyagi támogatást (talán még erkölcsit sem) a szövetkezet részéről, nem hagyta ott a szövetkezetét, de az iskolát sem. Talán nem ártana néha egy kicsit megértőbbnek lenni azokkal szemben, akik a napi fárasztó munka után még önművelésre is gondolnak.

Kurucz Nándorné (Izsa)

„Jusu“ csodálatos szabadulása

„Tulajdon vérünk ontásáva! is harcolunk a hitért ?"

Ezt a készséget hivatott kifejezni a skarlátvörös szín, amellyel a Vatikán egyik kisebb tróntermét bevonták. De vajon ehhez is tartották-e magukat a mindenkori pápák? Hűek maradtak-e a nemes elvhez, és mit tett nevezetesen XII. Pius pápa a 6 millió halálra kínzott zsidó érdekében? És a még ennél is több keresztény és egyéb vallású koncentrációs táborbeli fogolyért ?

Rolf Hochhuth fiatal nyugat-németországi író „A helytartó“ (értsd: Krisztus földi helytartója) című megrázó színművében mesteri módon feltárja a Vatikán fondorlatos politikáját XII. Pius idejében; mit tett a pápa a szenvedő emberek tízmillióinak megmentése érdekében? Hallgatott. Mert a bolsevizmustól „féltette“ Európát, a Vatikánt, az egyházi nagybirtokokat, a klérust és saját magát. Krisztus szavai a felebaráti szerétéiről hidegen hagyták annak földi helytartóját. Hadd pusztuljanak felebarátaink!

Hochhuth művében még egyszer ftelelevednek előttünk a második világháború borzalmai, szembeállítva az akkóri pápa rideg, szenvtelen magatartásával, aki nem hajlandó tiltakozni az ember megalázása és tömeggyilkosság ellen. Riccardo Fontana jezsuita páter azután mellére tűzi a hatágú sárga zsidócsillagot és tiltakozása jeléül önként indul a halálba. De a pápa hajthatatlan maradt.

Hochhuth színdarabját az egész világ becsületesen gondolkodó népei elégtétellel fogadták. Érthető visszatetszést szült viszont klerikális körökben, amelyek „istentelennek“ mibátor szerző került ki győztesként.

Tüntetést rendeztek többek között Hochhuth darabja ellen, ha ugyan érdemes ilyen söpredéket felemlíteni, az amerikai hitlermajmoló nácik. „The lie of 6 millions“ — „A 6 millió zsidóról koholt hazugság“ feliratú táblákat cipeltek New York utcáin a színdarab bemutató előadásának napján. Mivel azonban Hochhuthról bebizonyosodott, hogy se nem istentagadó, se nem ... Szóval a darabot több nyugati államban műsorra tűzték és nagy sikert aratott. K. E.

1944 őszén Dr. Zacharias Zweig krakkói ügyvéd, hátizsákjában csempészte be magával hároméves fiacskáját a buchenwaldi koncentrációs táborba. Tudta ugyan, hogy ott elsősorban a gyerekeket teszik el láb alól, ám megkísérelte a lehetetlent. Willy Bleicher és 40 tagú illegális ellenállási csoportja megszánta a „Jusu“nak becézett csöppséget és elrejtette a nácik rablott holmijának raktárában. Bleicher bejáratos volt oda, mert a „szajrét“ kellett leltároznia. De amikor Jusu fertőző torokgyíkba esett és ezért a betegszobába kellett kerülnie, kipattant a féltve őrzött titok. Bleichert a SS-legények napokon át a legembertelenebb kínzásokkal „büntették“ a gyermek rejtegetéséért. Az illegális vezetőség azután megtévesztés céljából „Jusu“-nak karanténba szállítását jelentette az öröknek, — a valóságban azonban továbbra is dugdosta a pribékek elől. 1945 májusában pedig' Dr. Zweig kisfiával együtt egy pöcegödörben lapult meg, amíg a foglyokra eszeveszetten lövöldöző nácik végleg eltakarodtak.

Mire elhallgattak a fegyverek, az életben maradt emberroncsok elszéledtek a szélrózsa minden irányában.

Azután Bruno Apitz megírta később megfilmesített megrázó regényét; „Meztelenül a farkasok között“. A tavalyi moszkvai filmfesztiválon Dr. Zweig is végignézte Apitz művét, amiről kiértesítette Tel Avivban lakó fivérét, Dr. Zacharias Zweiget, aki a filmen mint Zacharias Jankowszki szerepel. Dr. Zweig és fia azonnal érintkezésbe lépve Apitz-cal megtudták Willy Bleicher címét, akik most Majna-Frankfurtban adtak egymásnak találkát. Mégpedig abban a tárgyalóteremben, ahol éppen újabban leleplezett SS-haramiáknak kellett felelniük gaztetteikért.

Napsugár vetődött a komor falak közé, amikor a hallgatóság soraiban két férfi túláradó boldogságban, könynyezve összeölelkezett: Willy Bleicher Baden-Würtembergből, az életmentő, és Stefan Jerzy Zweig, a megmentett „Jusu“. Morajlás futott végig a közönség soraiban, egy szem sem maradt szárazon az érzelgést nem ismerő komor légkörben. Mindenki Willy Bleichert ünnepelte, ezt a pompás embert, aki antifasiszta fogolytársaival egyetemben szembeszállt a vérengző SS-legényekkel, hogy egy ártatlan gyermek életét megmentse. (K)

nősítették, jóllehet a szerző pont ennek ellenkezőjét hirdeti művében. De nem kellett volna a pápa helyett magukat a nácikat pellengérezni gaztetteikért? — Én a tűzoltókat hibáztatom — válaszolta Hochhuth a sajtókonferencián — akik nem voltak hajlandók tüzet oltani! Ez a sajtóértekezlet különben 200 amerikai újságíró és a katolikus lapok képviselői jelenlétében valóságos teológiai vitagyűléssé fejlődött, amelyből a mély tudású

Egy géniusz emlékére

Nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1879. március 14-én született a bajorországi Ulmban Albert Einstein, századunk legnagyobb fizikusa.

® Nagy sikerrel szerepelt a vámosfalusi színjátszó-csoport Padányban. Az elveszett útlevél című háromfelvonásos vígjátékot mutatták be.

(öllős Márta, Padány) © Az ipolyfödémesi fiatalok sem tétlenkednek. Bodzsár Ferenc vezetésével a „Szerelmesek“ című színművet tanulják. A lelkes színjátszók szeretnék meglátogatni a szomszédos falvakat is. (Major Lajos, Szécsénke)

© A CSISZ bodrogszerdahelyi helyi szervezetének színjátszó-csoportja nagy sikerrel mutatta be Siposs Jenő „Bolondóra“ című vígjátékát.

(Nagy József, Bodrogszerdahely)

6

1964. március 21.

@ A CSISZ balonyi helyi szervezetének színjátszó-csoportja nagy sikerrel mutatta be a „Nadrág“ című háromfelvonásos vígjátékot. Sikerüket bizonyítja az is, hogy az előadást közkívánatra meg kellett ismételni.

(Csölle Anna, Balony) A nagyölvedi színjátszók a „Huszárvágás“ című vígjátékkal lepték meg közönségüket. A CSEMADOK és a helyi tűzoltók közös színjátszó-csoportja méltán aratott nagy sikert.

(Veress Vilmos, Nagyölved) © A gömörhorkai színjátszó-csoport a napokban sikerrel szerepelt Tornaiján. A „Szabadság-szerelem“ című daljátékot mutatták be.

(Balogh István, Tornaija) 9 A CSISZ ekecsi helyi szervezete nagysikerű Petőfi-estet rendezett. Az ízlésesen összeállított, tartalmas műsor Lakatos Vendel tanító munkáját dicséri. (Rásó Márta, Ekecs)

Ezerkilencszázötben egy 26 esztendős német fizikus, a berni szabadalmi hivatal III. fokozatú szakértője feltűnést keltő cikkekkel nyugtalanította a kor elismert fizikatudósait. Albert EINSTEIN ezekben az írásokban körvonalazta az azóta számos új fizikai perspektívát feltáró relativitás elméletet. Ö bizonyította be, hogy az idő és a tér bizonyos anyagoktól, azok sebességétől stb. függ. A későbbi gyakorlati kísérletek, különösen az atomfizika ismeretei, teljes mértékben igazolták Einstein elméletének helyességét. Bár eleinte számos szaktekintély nem vette komolyan az új elméletet, a fiatal tudós mégis nagy karriert futott be: 1909-ben egyetemi tanár Zürichben, néhány év múlva Berlinbe kerül, ahol a Porosz Tudományos Akadémia is felveszi tagjai közé. 1921-ben megkapja a Nobel-díjat.

Amikor Hitlerék átvették a hatalmat Németországban, Einstein éppen Amerikában tartott előadásokat. A hatalom bitorlói „a zsidó és pacifista Einstein" vagyonát elkobozták és 50 ezer márka vérdíjat tűztek ki a fejére, majd elégették műveit. A nagy tudós lemondott német állampolgárságáról és akadémiai tagságáról, elfogadta a Princetown-egyetem meghívását Kaliforniába. Rövid megszakítással — két évig Jeruzsálemben tartózkodott, ahol alapító tagja volt az ottani új egyetemnek — haláláig, — 1955-ig, működött Princetownban.

Einstein nemcsak korunk legnagyobb fizikusa volt. Tiszta jelleméért, emberszeretetéért éppoly tisztelettel vették körül a kisemberek, mint nagy bölcsességéért a tudósok. A nagy nyilvánosságot kerülte és a mindennapi élet apróságai nem érdekelték. Ha azonban látta, hogy az emberiség sorsa veszélyben forog, nem maradt tétlenül. Már az első világháború kitörésekor egyike volt azon nagyon kevés német tudósoknak, akik tiltakoztak a háború ellen. Ezerkilencszázhuszonötben H. Barbusse-vel, H.

G. Wells-sel és Rabindranath Thákurral együtt felhívást írt alá az általános lefegyverzés érdekében, hét év múlva pedig Einstein, Gorkij, Barbusse, Rolland, Dreiser és H. Mann megalakítják a Háborúellenes Bizottságot.

Amikor Einstein 1939-ben felismerte, hogy mit jelentene ha a német tudósoknak sikerülne a láncreakció gyakorlati felhasználása a magfizikában, és így Hitler az atombomba birtokába kerülne, hosszú habozás után levelet írt Rooseweltnek. Figyelmeztette az akkori elnököt, hogy Franciaországban Joliot-Curie, Amerikában Szilárd és Fermi professzorok kísérletei sejtetik egy borzalmas fegyver használatának lehetőségét, de hasonló kísérletekkel foglalkoznak Hitler fizikusai is. Azt javasolja tehát, hogy az Egyesült Államok kormánya adjon meg minden támogatást az Amerikában dolgozó atomtudósoknak. Roosewelt azonnal hatalmas összegek folyósítását rendelte el és amint tudjuk, az amerikaiak meg is előzték Hitleréket. Amikor 1945 áprilisában már nyilvánvaló

volt, hogy Hitler a háborút elvesztette és nincs atomfegyvere, a nagy tudós Szilárd professzorral együtt újra Roosewelthez fordult. Kifejtette, hogy az emberiség érdekében most már semmi szükség sincs a bomba felhasználására. A levél azonban már nem jutott el a címzetthez, Roosewelt április 12-én meghalt. Truman, az új elnök, az atombombában már nem védekező fegyvert látott, hanem Amerika világuralmának eszközét, és négy hónappal később a bombák Hirosimára és Nagaszakira zúdultak.

Ezt a tragédiát Einstein nagyon nehezen viselte el, személyes felelősséget érzett azért, hogyan élnek vissza azzal a tudománnyal, melynek ő egész életét szentelte. A háború után többször felszólalt a fegyverkezés ellen, nyilvánosság előtt tiltakozott a hidrogénbombák gyártása és az USA politikája ellen. Egy hónappal halála előtt írta alá Bertrand Russel-lel együtt az általános fegyverkezés elleni nagy felhívását, amely később a világ tudósai békemozgalmának alapokmánya lett. s. M.