Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-03-21 / 24. szám
Ä prémiumok szerepe az anyagi A prémium nem újdonság az EFSZ-ek jutalmazási rendszerében: már eddig is jelentős tapasztalatok állnak rendelkezésünkre. Annál szükségesebb azonban, hogy a szerzett tapasztalatok alapján alaposan elemezzük alkalmazási területüket és alkalmazási formájukat. hogy tényleg a termelés hatékonyságának mozgatóivá, ne pedig a szövetkezeten belüli békétlenség és torzsalkodás forrásaivá legyenek. Minden prémiummal szemben az az alapvető követelményünk, hogy a szövetkezeti közösség számára nagyobb jövedelemtöbbletet biztosítson, akár többlettermés, akár költségmegtakarítás formájában. Helytelen volna az egyes szövetkezeteket aszerint megítélni, hogy mekkora összegeket fordítottak prémiumokra. Annál fontosabb viszont, hogy a prémiumok hatékonyságát mérni tudjuk és azt rendszeresen figyelemmel kísérjük. Nem alkalmazhatók a prémiumo csupán az egyes agrotechnikai határidők betartásáért, mivel a határidő önmagában nem cél, mint ahogy a munkavégzés gyorsasága sem az, s ezeknek a többletterményektől független premizálása a munkaminőség leromlását vonhatja maga után, s így több kárt okozhat, mint hasznot. A premizálásokból eddig leszűrhető legfőbb tanulság: a prémiumnak minden esetben a munka minőségének nagymértékű javulását kell eredményeznie, csakis így számíthatunk segítségükkel többletterményekre. A premizálás sikere nagymértékben függ egyrészt a mutató megválasztásának helyességétől, másrészt az alkalmazott díjszabás arányosságától. Mint ismeretes a prémiumokat jellegük szerint két csoportba oszthatjuk. 1. A minőségi mutatók teljesítéséért járó prémiumokra (pl. agrotechnikai határidők betartása, egyes munkálatok testvének teljesítése stb.). 2. Eredményességi prémiumokra (többlettermékekért és megtakarításokért). Ez a csoportosítás független attól, hogy a prémium az év közben, vagy az év végén kerül-e kifizetésre. A gyakorlatban az eredményességi prémiumok alkalmazása az egyszerűbb, mert itt vagy tényleges terven felüli termést, vagy a tervvel, illetve a normatívákkal szembeni megtakarítást jutalmazzuk. Itt a fökövetelmény az, hogy olyan mutatót válasszunk, melyben kifejezésre jutnak a többleteredmény vagy megtakarítást eredményező tényezők és megállapítható legyen, hogy ezek az eredmények a jobbminőségű munkából születtek, nehogy csupán az eredmények puszta összegét véve alapul premizáljuk a természet kegyét, vagy mennyiségi többleteredményeket olyankor, amikor ez többletráfordítással, vagy a termék minőségének romlásával járt. Nehezebb a helyzet a minőségi mutatók teljesítéséért adott prémiumoknál. Itt ugyanis rendszerint nagy időbeli távolság áll fenn a premizált munka és a betakarítás időpontja között, amikor a munka eredményessége ténylegesen megállapíthatóvá válik. Ennek ellenére a minőségi munkáért adott prémiumok mégis különleges fontossággal bírnak érdekeltség mind a növényápolási, mind a betakarítási munkánál. Ez természetesen nem jelentheti azt, hogy minden minőségi munkáért prémium jár. avagy fordítva: amely munkáért nincs prémium. azt nem is kell jó minőségben és rendesen elvégezni. A prémiumoknak különösen azoknál a munkáknál van igen nagy jelentősége, ahol nagy a különbség a lelkiismeretes és a felületes munka esetén elérhető teljesítmény között. Itt a lelkiismeretes munkavégzés folytán jelentkező teljesítmény csökkenést a prémiummal úgy kell kiegészíteni, hogy az többre rúgjon, mint a felületes munkával elért nagyobb teljesítmény jutalma. Ez főleg a betakarítási és a növényápolási munkákra vonatkozik. Az utóbbi évek tapasztalata ugyanis azt mutatja, hogy a premizálás ezen a téren gyakran tévútra került: a többleteredmények helyett csupán többletráfordítást okozott. Tipikus példái ennek a kombájn-aratás, vagy a cséplés gyors elvégzését serkenteni kívánó prémiumok, amelyek sokszor a teljesítmény egyoldalú hajhászásához és ezáltal a veszteségek emelkedéséhez vezettek. Itt sem magának a premizálás rendszerének, csupán a mutatók helytelen megválasztásának esetéről van szó. A teljesítmény fokozása, amelyre itt a premizálás irányult, a betakarítási idő és ezzel a betakarítási veszteségek csökkentését kívánták szolgálni, nem gondoskodtak azonban egyidejűleg arról, hogy mindez a munkaminőség leromlása nélkül történjék meg. Mit ért ugyanis az, hogy az aratás idejét egykét nappal lerövidítve, esetleg egy esőtől megkíméltük a termést, de a teljesítmény hajhászása ennél jóval nagyobb pergési veszteséget okozott. A növényápolási munkálatoknál (kukoricánál, cukorrépánál stb.) az agrotechnikai határidő mellé szükséges olyan döntő minőségi mutató beiktatása is, mint a szükséges egyedszám megtartása. így pl. a dunaszerdahelyi járás üzemeiben a kukorica kultiváciős munkáinak kifogástalan elvégzéséért csak abban az esetben jár hektáronként 50—80 korona prémium, ha 40 000, illetve silókukoricánál 60 000 egyed maradt egy-egy hektáron. Porlepte, szélhordta tér volt dT p* a nagymegyeri. Négy utca torkollik bele. Sivársága már a múlté. Egy évtizede Presser Gyula, ez a virágszeretö, rendkedvelő, csupaszív idős ember az itt kialakított park létesítője, gondozója. A havas március sem tudja tétlenségre kárhoztatni. A teret szegélyező fák koronáit nyesegeti, alakítja Presser bácsi. (Foto: N. Kovács István) Különösen fontos némely kulcsteljesitményú munkálatnál vagy ágazatban már a terv puszta teljesítését is prémiummal jutalmazni. A komposztkészítés tervének kifogástalan minőségű teljesítéséért ebben a járásban pl.: 1000—2000 korona kollektív prémium jár. Úgy ahogy a kifogástalan minőségben és határidőre teljesített silózási tervért mázsánként 5—10 fillér, illetve speciális silónál 10—20 fillér prémiumot adnak. A terven felüli teljesítményért silónál a tonnánkénti díjszabás 5 korona, komposztnál köbméterenként 10 korona. A minőségi követelményt a járás szövetkezetei minden egyes határidős feladat teljesítéséhez, mint döntő feltételt szabták, akár a kombájnok utáni szalma 4 napon belüli kazalozásáról, akár 48 órán belüli tarlóhántás elvégzéséről van szó. Különösen nagy fontossággal bír a prémium a takarmányalap mennyiségi, de méginkább minőségi biztosítása szempontjából is. Ugyancsak a fenti járás tapasztalataira hivatkozhatunk: a komplexbrigád 1000—1500 korona prémiumot kap, ha az állattenyésztés részére a tervben előírt takarmány mennyiségét kifogástalan minőségben átadja. Mivel a minőség az állattenyésztés számára közvetlen hozamalakító tényező, a zootechnikus ennek betartását következetesen ellenőrzi is. A minőség kérdésében hatékony lépést jelentett, hogy — tekintettel a lucernának a fehérje ellátás szempontjából betöltött rendkívüli szerepére — a legalább 10 %-os fehérje tartalommal felszárított lucernaszéna minden mázsája után 1,50 korona prémiumot adnak. A 10 %-on felüli fehérjetartalom minden százalékáért mázsánként további 50 fillér prémium jár. Ezáltal egyrészt a lucernaszéna fehérje tartalmának rendszeres ellenőrzése a járásban általánossá vált, a Nagymegyeri Mezőgazdasági Technikum laboratóriuma folyamatosan végez a tanulókkal takarmányelemzéseket, másrészt a szövetkezetek következetesen törekszenek a herefélék betakarítása technológiájának javítására, minek folytán a járás lucernatermésének takarmányért éke az efózóévekhez hasonlítva óriási mértékben emelkedett. Nem hangsúlyozható eléggé a prémiumok szerepe az állattenyésztésben, ahol az eredmények legdöntőbb láncszeme a gondozói munka minősége. A premizálás sikere itt egyrészt a prémiummutatók helyes megválasztásán. másrészt azok betartásának következetes ellenőrzésén múlik. Mivel az egyes tenyészágak termelékenységi viszonyait eltérő tényezők határozzák meg, a prémiummutatókat is tenyészáganként külön-külön kell kidolgozni. Bár ügyelnünk kell elmélyítésében arra, hogy a prémiumrendszer a lehető legegyszerűbb és könnyen elérhető legyen, a prémiummutatóknak a főkövetelményeket mégis tartalmazni kell. Az anyadisznó gondozása esetében az egyszerűség érdekében elég, ha prémiummutatónak a terven felüli malacelválasztást használjuk, vagy egyszerűen a terven felül leválasztott darabszámot, vagy emellett a leválasztási súlyt is értékeljük. Az állattenyésztési premizálás egyik legfőbb fogyatékossága, hogy nem sikerült kialakítani egyszerű és könnyen alkalmazható módot a takarmány-megtakarítás premizálására. Ennek oka, hogy a létfenntartó és a termelőadag aránya a különböző súly- és korcsoportoknál, a takarmányadagok nagysága szerint igen eltérő lehet. Ennek ellenére meg kell találni a módját, hogy ezt az igen lényeges mutatót premizálni lehessen. Méltán érdemel figyelmet a sok magyarországi szövetkezetben alkalmazott mód, ahol előre megállapíthatják a 100 kg erőtakarmány fogyasztásra elérendő súlygyarapodást. Pl. ha az állomány korcsoportját és a takarmányadagok összetételét figyelembe véve a sertéseknél 100 kg erőtakarmány elfogyasztására 25 kg súlygyarapodást írnak elő. Ahány %-kal több vagy kevesebb a 100 kg erőtakarmányra eső súlygyarapodás, annyi %-kal emelkedik vagy csökken az egy mázsa hús kitermeléséért járó prémium. Azt természetes, hogy a 100 kg szemre eső súlygyarapodás mennyi legyen, differenciáltan kell megszabni, aszerint, hogy a takarmányadag a létfenntartó és a termelő adag arányát hogyan módosítja. Ez az intézkedés elősegíti, hogy a sertéshizlalásban a szemeseket minél szélesebb körben terimés takarmányokkal helyettesítsük. Nem mondhatunk le a takarmányfogyasztás figyelembevételéről a tejtermelés premizálásánál sem, mert különben az elért többlettej esetleg nem a lelkiismeretes gondozó munkája, hanem csupán a bővebb — esetleg pazarló — takarmányfogyasztás eredménye lesz. Célszerű lenne esetenként megszabni a 100 kg erőtakarmány fogyasztásra eső tejtermelés mértékét, beleszámítva az erőtakarmányba 1 : 2 arányban a lucernaszénát is. Amennyiben a 100 kg erőtakarmányra eső tejtermelés több vagy kevesebb, annyi %-kal nő vagy csökken a 100 liter kitermelésére eső díjazás. Ezt természetesen minden EFSZ-ben a zootechnikusnak a takarmányozásiam törvényszerűségek alapos figyelembe vételével differenciáltan kellene kidolgozni. A tehénutánpótlás minőségi javítása érdekében szükséges, hogy külön prémiumot adjunk egyrészt az év során tehénállományba sorolt üszők menynyiségéért, de méginkább azok minőségéért. Ez nemcsak az üszőkre, de az ellésekre előkészített tehenekre is vonatkozik, s a prémiumot aszerint adjuk, hogy milyen tejelékenységü tehenet adott át az előkészítő. Itt természetesen vigyázni kell arra, hogy ne csupán az átadás napján elért tejelékenységet vegyük alapul, hanem a rákövetkező egész hónapét, mert különben előállhat az a nem ritka eset, hogy a gondozó az átadás napjára a többi ellésre előkészítés alatt álló egyed kosztjának rovására teremtene az átadandó állatnál magas tejelékenységet, amit normális koszton később tartani nem tudna. A prémium hatalmas erőforrás, de hatékony alkalmazása nagy hozzáértést és körültekintést kíván, melynek hiánya előidézheti a prémium szerepének lejáratását, a bizalom eljátszását, de a szövetkezeten belüli torzsalkodás szítására is okot adhat. Cs. G. IUI inden évben megjön, de érkezése mégsem válik soha megszokottá. Évente meghozzák a rügyfakasztó, barkabontó tavaszi fuvallatok és mégis minden márciusban olyan téli izgalommal várjuk érkezését, mintha megjelenése valami egészen új, meg soha át nem élt vadászélményt jelentene számunkra. Talán a várva-várt tavasz szimbólumát látjuk benne, az új életet hozó kikelet, a győzelmes megújhodás elérkeztének hírnökét. Talán az esti, hajnali húzások vadászörömei teszik olyan becsessé ezt az alig galambnyi kis vadmadarat. Talán érkezésének, rövid itt-tartózkodásának és t ovavonulásának váltakozó körülményei hatnak évente az érdeklődést keltő újdonság erejével. Kinek ezért, kinek azért kedves az erdei szalonka, de biztos, hogy minden vadász szírre nagyot dobban első tavaszi megjelenésekor. Évszázadok, évtizedek óta —• és az idén is —, egyre növekvő érdeklődéssel járja a vadász a tavaszi erdőt, a madárdalos alkonyt és szívrepesve várja vadászvágyainak „Tündér Honáját“, a mindig emlékezetes vadászörömöket nyújtó erdei szalonkát. B. L Tűzzel, vassal irtsuk a ragadozókat A ragadozók irtására a tavasz a legkedvezőbb, mert ilyenkor egy-egy darab vadpár kiirtásával a leendő szaporulatot is elpusztíthatjuk. Másrészt a hasznos vad is sokkal jobban ki van téve a ragadozók kártételének tavaszszal, mivel a föld csupasz, így nincs búvóhelye az apróvadnak. Vadállományunk legnagyobb vámszedői: a róka, a kóborkutya, macska, hamvasvarjú és a szarka. Ellenük a következőképpen védekezhetünk: Márciusban, áprilisban rendszeresen figyeljük a területen a kotorékokat, hogy melyiket tisztítja a róka, esetleg hol kezd újat ásni. Ha van hozzáértő kutyánk, kéthetenként járjuk be az ismert kotorékokat, s ha a kutya rókát jelez, ássuk ki azt. Ebben az időszakban a vemhes nőstényt már gyakran a kotorékban találjuk, s ha azt sikerül elpusztítani, a szaporulatot is megakadályozzuk. A rókák túlnyomó többsége március végén, április elején kölykezik, ezért mihamarabb eleget kall tennünk a rókairtási kötelességünknek. A kölykezés után két-három héten belül az anyarókát majdnem kivétel nélkül bent találjuk a kotorékban és a kölykekkel együtt elpusztíthatjuk. Annak, hogy a kotorékban rókacsalád tanyázik, csalhatatlan jele a bejáratnál elkapart zsákmány, amelyet a kan róka kapar el a bent lé vök számára. A kutyák és macskák is előszeretettel járják a határt és összefogdossák a tél folyamán legyengült apróvadat, illetve fiatal nyulakat. Kora reggel, harmatos időben dűlöutakon vagy gyalog-csapásokon találkozunk velük leghamarabb, ahol legkönnyebben elintézhetjük sorsukat. Amelyik kutya már egyszer fogott nyulat, az a nyúlsírás utánzására is lépre megy. Egy kis gyakorlattal behívhatjuk a puskacső elé. Akármennyi hamvasvarjút, szarkát pusztítottunk is a tél folyamán fegyverrel, méreggel, tavasszal a fészkelési időszakban mégis elég sok van belőlük. Ezeket a még kopár határban lombtalan fákon nehéz puskával hatásosan irtani, de uhú segítségével sikeresebben gyéríthetjük e kártevők számát. A hamvasvarjú már április közepén, a szarka pedig csak április végén kezd kotlani. Ekkor pusztíthatjuk őket legbiztosabban. Figyelmesen járjuk be a területen lévő fás részeket, Duna menti fák lombjai közül a fészekből lőj— jük ki a tojáson ülő kártevő madarakat. Ezt ne halasszuk nagyon későre, mivel ha a fák teljesen kilombosodnak, több fészek elkerülheti figyelmünket, a fiókák felnevelkednek, a fogoly és fácáncsibéink veszedelmére. Köztudomású, hogy apróvadállományunk apadásának egyik legfőbb oka a ragadozók mértéktelen elszaporodása. Ahol sok a ragadozó, ott sok vad nem lehet. Saját érdekünk tehát, hogy tavasszal a legkedvezőbb időben tűzzel-vassal irtsuk a kártevőket, ragadozókat vadászterületeinken. Minden jó, ha a vége jó m noDayoiy most nem kiáltott halált, a fészek peremén szinte megkövült a rémülettől. A svéd Lappföld északi erdőségében játszódott le a tragédia: a tojásból alig kibújt bagoly-fiók egy ostoba mozdulattal kibukfencezett a fészekből. Tizenkét méteres magasságból zuhant alá, puha pázsittakaróra esett, mégis a halál várt volna rá, ha Olle Hedvallt nem viszi arra cserkésző útja. Felemelte az ösztönös védekező mozdulattal moha közé bújt pelyhes kis baglyot, s azon gondolkozott, hogyan is juttathatná vissza fészek-bölcsőjébe. A fenyőfa csúcsáról bagoly-Támadásra indul a fiát féltő anyabagoly Albínó őzgida Csehországban Havlíckuv Brod vidékén, Ceská Belő mellett, a helyi vadásztársaság területén szénakaszálás közben két soha nem látott színezésű őzgidára bukkantak. Egyikük nekirohant a kaszálógép késének és elpusztult. A másikat sikerült megmenteni. A vadászok szemügyre vették az albino őzgidát, lefényképezték és eleresztették, menjen vissza az anyjához. Ám hiába volt a Ceská Belá-i vadászok igyekezete, a furcsa színű gidát az anyja nem fogadta vissza, hanem haragosan elűzte. Az albínó gida külseje egyébként a következőképpen fest: hófehér a pofája, mind a négy lábának az alsó fele, törzsének a közepe, s végül az állat hátsó fele. Egyébként a színe normális. a jószándékot, a bagoly is landolt. A késszerűen éles karmok lecsaptak. Egyszer ..., tízszer ..., tizenötször. Olle Hedvall keze a fenyőt szorongatta, jóformán védekezni sem tudott. A karmok nyomán vércsíkok hasadtak kezén, ha elengedi a fát, maga is lezuhan. Csúnya sebektől vérzett, amikor végre elérte a fészket. A bagolymama már kevésbé harciasán, de viszszaútján is követte. A messziről figyelő Olle Hedvall szavai szerint némi anyai fenyítékre is sor került a továbbiakban, mert a bagolyfiók keserves csipogása még sokáig kísérte az erdőben. Kovács Béla ibíDHtfálf 5 1964. március 23, nama nézte szűkülő szemmel, már olla is borzolódott a gyermekét féltő ndulattól. Amikor az ember mászni rezdett a törzsön fölfelé, félreértve
