Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-03-11 / 21. szám
Az utóbbi években csökkent a vöröshagyma és fokhagyma hektárhozama. Ennek több oka van. A vöröshagymát nálunk főleg magról termesztik, a dughagymából termesztett vöröshagyma csak az össztermés 10 °/o-át teszi ki. A magról való termesztés előnye az olcsó vetőmag, az alacsony munkaráfordítás és a hagyma jobb elállóképessége. Ez a termesztési mód azonban eléggé bizonytalan, mivel a hagymamag száraz tavaszon nedvesség hiányában rosszul kel. A hosszantartó kelés alatt a talajt felveri a gyom. Ezért fontos a területet idejében gyomtalanítani. Hőkezeléssel meggyorsíthatjuk a hagymamag csírázását, a gyomot vegyszerrel irthatjuk (Prevenollal, Alisennal, Prometrynnel). Az elgyomosodás miatt viszont a múlt évben csak a nyugat-szlovákiai kerületben 60 hektár vöröshagymát kellett kiszántani.. A dughagymából termesztett vöröshagyma hozama egyenletesebb, de nincs belőle elég. Ezért a termelők hagymapalántával pótolják. Ez a termelési mód figyelemreméltó, mert kedvezőtlen éghajlati viszonyok mellett is jó termést biztosit. Ha melegágyba ritkábban vetjük a magot, nem szükséges a piklrozás, és a palántát akkor ültetjük, amikor 2—3 levele van. A szímői és keszegfalvi szövetkezetesek évente 300 mázsás hektárhozamot érnek el vöröshagymából. A szímői szövetkezetben 26 korona ráfordítással 100 korona bevételt értek el vöröshagymából. Mindkét szövetkezet nagy gondot fordít a gyomirtásra, és száraz időben öntözik a vöröshagymát. A fokhagyma terméshozama sok tényezőtől függ. Növénytermesztőink nem tudnak beszerezni megfelelő ültetőanyagot. A merev árpolitika is fékezőleg hat a fokhagyma termesz-Ez nincs rendjén A perbatei EFSZ gazdasági udvaraiban vagonszámra szabad ég alatt tárolják a drága műtrágyát. Ha már tárolóhelyük nincs is, szalmával, vagy kukoricaszárral betakarhatták volna ezt, hogy az idő viszontagságaitól megvédjék. Ez főleg az agronómusnak nem válik dicséretére. Nádszegi Kovác* István felvétel® • • Tervszerűen« megfontoltan valósítsuk meg a beruházási építkezéseket Minőség a fontos Napjainkban sok szó esik a többtermelésről és a munkatermelékenységről. A kettő lényegében egybetartozik ugyan, de mégis killön kell választanunk egymástöl. Hogy miért, azt az alábbiakban szeretném elmondani. A többtermelést csak szakszerű műveléssel, gondos növényápolással érhetjük el. Ezzel szemben sok évi megfigyeléseim alapján azt kell mondanom, hogy az állami gazdaságokban és a szövetkezetekben a hangsúlyt a teljesítményre, nem pedig a minőségre fektetik. A minőség sokhelyütt másodfokú tényező. A talajművelést végzők közt sokan nem ismerik a talajéletet, s ezért munkájukat sablonszerűén végzik. A vetésre nem készítik el megfelelően a talajt, — a vetés pedig, hogy nagyobb legyen a teljesítmény és a kereset, — megfuttatott traktorokkal végzik, mire a vetőgépek valósággal repülnek a vontatóeszköz után, s a magot legtöbb esetben a föld felszínére szórják. Az így elvetett területen kizárt dolog, hogy terméstöbbletet érjünk el. őszi vetésnél a téli fagyok, a tavaszinál pedig a szárazság teszi tönkre a zsenge növényt. Az utóbbi Időben a betakarításnál is lényeges veszteségek mutatkoztak. Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy a gépekre józan gondolkozású, becsületes dolgozókat ültessünk, akik a kitermelt gabonaféléket nem szórják szét a tarlón és az utakon. Nemcsak a normateljesítésre törekednek, hanem a munka minőségi elvégzését is szem előtt tartják. Hatvani Lajos (Vágsellye) 1964. március 11. tésére. Sok helyütt elhanyagolják az ültetésre szánt fokhagymagerezdek 5 °/o-os Sulkaoldattal történő csávázását a gyökérfonálféreg és a takácsatka ellen. A fokhagymát tápanyagban gazdag, nem frissen trágyázott, laza talajba ültessük. A tavaszi fajták őszi ültetése 20 °/o-kal nagyobb termést ad, mintha tavasszal ültetik. Több termelő felhozhatja, hogy a múlt évben a csávázás ellenére is alacsony hektárhozamot ért el. Figyelembe kell vennünk, hogy az őszseel ültetett fokhagyma a korán beköszöntő tél miatt megritkult, gyöngén gyökeredzett és a gerezdek a fagy felengedése után a talaj felszínére kerültek. Később kedvezőtlenül hatott a száraz időjárás is a hektárhozamokra. Ezért a jövőben olyan helyre ültessük a fokhagymát, ahol öntözni is lehet. A nyitraivánkai szövetkezet 50 mázsás hektárhozamot ért el, mert a szárazság idején öntözte a növényt. Az öntözéssel viszont vigyázzunk, és csak szükség esetén alkalmazzuk, mert a sok víztől esetleg rothadni kezd a fokhagyma. Takács Miklós (Sápújfalu)Hogyan növelhelö^-“^. Szaklapok hasábjain az utóbbi idő- ' ben sokat olvashatunk az állatte- < nyésztés terén a vegyszeresítésről, a - biostimulátorokról, és azoknak ked- i vező felhasználásáról á takarmányo- ] zásban. i Az elmúlt esztendőben a komáromi 1 járásban nagyobb mértékben alkalmaztuk a sertéseknél kék gálic és ; Aureovit C—20 etetését. Kékgálic ol- i datot etettünk 25 700 sertéssel és I Aureovit C—20-at pedig 18 600-zal. : Ugyancsak Aureovit C—20-at alkal- i máztunk 37 500 baromfinál és 1050 1 borjúnál. Húgysavval 1200 hízómarha ] takarmányát dúsítottuk. Ammóniákos 1 vízzel öntözött silótakarmányt kb. 400 i tehénnel etettünk. 1 Ezeknek az eredményeknek az érté- < kelése után megállapíthatjuk, hogy az I állattenyésztésben a biologtzáció és 1 a vegyszeresítés jó eredményekkel i jár, tehát szélesebbkörű alkalmazása ■ föltétlenül indokolt. Általában a sertéseknél a kékgálic oldat etetésekor 4—5 kg többletsúly i gyarapodást értünk el. Amikor a kékgálicoldatot olyan sertésállományban alkalmazzuk, ahol az állomány bélférgekkel fertőzött, eleinte nagyobb súlygyarapodás (20—25 dkg) érhető el. Éz viszont a későbbi időpontban kiegyensúlyozódik az átlageredményre. E szembetűnő súlytöbblet azáltal lép fel, hogy a kékgálic adagolásakor az első napokban eltávoznak a bélférgek, megjavul a sertések étvágya, és a takarmányt jobban értékesíti a sertés. Pl. a kolárovói EFSZ-ben kb. 1200 sertés kapott kékgálicot és idönkint Aureovit C—20-at, miáltal a napi súlygyarapodás 82 dkg fölé emelkedett, holott, az előbbi hónapokban általában 48 dkg alatt mozgott. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kékgálic adagolását is szakszerűen kell végezni, ellenkező esetben baj támadhat. Előfordult, hogy a sertésgondozók, látván a magas súlygyarapodást a gálic adagolását túladagolték, abban a hiszemben, hogy még jobb eredményeket érnek el, de ezzel gálicmérgezést okoztak. Az Aureovit C—20 etetésében a senicai járásból közölt jó eredményeket mi is megerősíthetjük. A legjobb eredményeket a malacok elhullásának a csökkentésében értük el. Különösen olyan tenyészetekben, ahol gyakori volt a paratifusz, fertőző hasmenés, és a tüdőgyulladások az Aureovit etetése lényeges változást hozott. Például nagyon jó eredményekkel járt Ekelen, Lipovén, Okáníkovon, Csicsón, ahol csaknem 50 %-os elhulláscsökkenést eredményezett. A húgysavval történő takarmányozást aránylag egyszerű alkalmazási módjánál fogva több szövetkezetben bevezettük. Viszont a takarmány ízesítésekor okvetlen tartsuk be az előírt koncentrációt, mivel annak túllépése esetén könnyen mérgezés fordul elő. Továbbá szükséges a húgysav egyenlő elkeverése az abraktakarmányban, hogy a keverékben helyenként ne legyen magasabb koncentráció, ami szintén előidézheti a hízómarhák mérgezését. Két szövetkezetünkben előfordult a mérgezés, de annak ellenére jó tapasztalataink vannak a napi súlyhozam emelésében. A mérgezés az etetők vigyázatlansága folytán állott be. Az ilyen jelenségre nagyon kell vigyázni, mert nemcsak kárt okozunk gazdasági szempontból, de az új takarmányozási módszert is lejáratjuk. A mérgezés híre elterjed, mely okot ad majd a húgysav etetésének beszüntetésére. Például a tavalyi kolárovói és madari tömeges állatmérgezés után néhány hétig csaknem az egész járás területén beszüntették a húgysav felhasználását, A szövetkezetesek zootechnikusai a mérgezéstől való félelmükben inkább azon az állásponton voltak, „ha nem etetem, semmi bajom sem lehet“. Az eddigi sikerek meggyőztek bennünket, hogy az állattenyésztési eredmények fokozásában a chemizáció és a biológizáció jelentős szerepet játszik. A jobb és nagyobb méretű felhasználás végett 1964-re az egész járásra mezőgazdasági üzemek, valamint hónapok szerint kidolgoztuk a kékgálic, Aureovit C—20, Filex, Ferridextrar és Hydrozol alkalmazását valamennyi állatfajtánál külön-külön. E tervei betartását és végrehajtását havonként értékeljük és ellenőrizzük. Hiszszük, hogy ezek az intézkedések idér még nagyobb eredményekre vezetnek Dr. Michalovic Mikulás, a Komáromi Állategészségügy! KözDont vezetőie Többségében már megtörtént az 1964. évi termelési és pénzügyi tervek jóváhagyása. A termelési feladatokon, a pénzjövedelmen és annak elosztásán, valamint a termékek önköltségtervein kívül kidolgozásra és jóváhagyásra került a beruházások terve is. Beruházáson — mint tudjuk — az állóeszközök, tehát az épületek, építmények, ültetvények, gépek és berendezések beszerzését értjük, mely vagy házilag, tehát önsegélyes építkezéssel, vagy szállítók útján valósul meg. A beruházások rendszerint nagy költséget igényelnek, melyet a szövetkezetek vagy saját pénzeszközökből vagy beruházási kölcsönből fedeznek. A dunaszerdahelyi járás szövetkezeteiben például egy-egy szövetkezetre átlagosan 850 000 koron: értékű beruházás esik évente. Enne! döntő többsége a szövetkezetek pénzjövedelméből kerül ki, abból, melyei az EFSZ amortizációs leírások vagy az oszthatatlan alap juttatási formájában külön bankszámlára helyez. Tehát minden szövetkezeti tagnak leg sajátosabb érdeke, hogy ezek a nagyon jelentős pénzeszközök a leghatékonyabb és a termelést leginkábl fejlesztő módon kerüljenek felhasználásra. A beruházások, főleg az épületek — emellett 30—50 évig szolgálják a termelést, s ezzel igen hosszú időre befolyásolják, sőt meghatározzák az alkalmazott termelési módot, s bizonyo: mértékig ezzel konzerválják is azt Ha csupán ezeket a körülményeke vesszük figyelembe, nem szorul külöi bizonyításra, hogy a beruházási ten az évi tervnek nem csupán kiegészítője, hanem olyan feladat, mely talál még a termelési terv kidolgozásáná is nagyobb figyelmet, megfontolást é: előkészítést érdemel. Ennek ellenén a gyakorlat azt bizonyltja, hogy ezei a téren mind a megfontoltság, mim az előkészítés sok kivánnnivalót hág; maga után, aminek következménye hogy sok EFSZ-ben kellően ki nen használt, a termelési feltételeknél nem megfelelő épület drágítja a termelést. Kormányszerveink nem véletlenü költöttek súlyos milliókat mér a; EFSZ-ek megalapításának éveiben a; építkezések távlati tervének valamennyi EFSZ részére történő kidolgoztatására. A hiba ott történt, hog; a legtöbb szövetkezet ettől a fejlesztési tervtől eltért, más épületeket é: egészen más elrendezés, elhelyező: szerint épített, — sokszor ötletszerűen, kellően át nem gondolva, a pillanatnyi helyzetnek, vagy az üzem átmeneti jellegű igényeinek, sőt nen ritkán a járási szervek egyes dolgo zóinak ízlése és ötlete szerint. Tagadhatatlan tény, hogy a szövetkezeti mozgalom kezdeti éveiben kidolgozott távlati építkezés-fejlesztési tervek a későbbi évek termelési viszonyainak sok esetben nem feleltek meg, vagy a kidolgozásuknál feltételezett és kiindulási pont gyanánt használt termelési irány módosult, avagy idő közben a technológia fejlődése módosításokat tett szükségessé. Mindez azonban távolról sem lehet elegendő ok arra, hogy ezt az egész tervet sutba dobjuk, s hogy igen sok EFSZ- ben ezek a tervek már egyszerűen elkallódtak, hogy utat engedjenek az ötletszerű építkezésnek. A vásárúti EFSZ-ben például az egységes tervnek megfelelő rendszerességgel sorakozó épületek sorát megbontja egy, az udvar közepén ki nem deríthető okból ötletszerűen elhelyezett istállóépület. Ez felborítja az üzem belső közlekedés) hálózatának ésszerű rendszerét. így aztán nem is csoda, hogy az épület az év legnagyobb részében üresen áll, s fenntartási költségei csupán az állattenyésztés önköltségét emelik. A beruházási költségek jelentős része az ún. járulékos beruházásokra, tehát olyanokra esik, melyek az épületek rendeltetés szerinti üzemeltetését teszik lehetővé: például a vízszolgáltatást biztosító kút, emésztőgödör, stb., s egyidejűleg több épületet is kiszolgálhatnak, ha azok célszerűen vannak elhelyezve, de mindegyikhez külön meg kell építeni, ha azok elhelyezése azt nem teszi lehetővé. Még inkább vonatkozik ez a telepen kívül elhelyezett épületekre: így a szükségessé váló közművesítés (például villanycsatlakozó és vezeték csatornahálózat stb.) igen tetemes költségtöbbletet jelentene, melyre aj ötletszerűen elhatározott építkezés kezdeményezésénél rendszerint még senki sem gondol. E pár érv is elegendő ahhoz, hogy belássuk, az észszerű és hatékony beruházási építkezés, annak gazdaságos megvalósítása el sem képzelhető az üzem termelési irányát távlatilag megszabott fejlesztési tervvel összhangban elkészített beruházási terv nélkül. Minder építkezés csupán mint a beruházási komplexum része oldható meg, s a leghatározottabban kell fellépni a többi beruházástól függetlenül és elszigetelten megvalósított építkezésekkel szemben. Külön hangsúlyozni kell a termelési irány és a beruházási terv összhangjának nélkülözhetetlenségét: az épületek hosszú élettartamuk folytán bizonyos mértékben rögzítik a termelés szerkezetét és technológiáját. Ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy amit ma építünk, az -már holnap esetleg útban lesz. A termelést kényszerűen a meglévő épületnek kihasználása érdekének kell alárendelni, vagy vállalni az épület kihasználatlanul hagyásából eredő, vagy a még tetemesebb átépítési költséget. Csupán egy járás méretében is milliókra rúg az a kár évente, ami az épületek kihasználatlanul hagyásából vagy a nem rendeltetés szerinti felhasználásából adódik. További milliókat emészt fel anyagban és munkában egyaránt az elhibázott épületek alakítása és módosítása, hogy legalább szükségből használhatókká váljanak. Példákért nem kell a szomszédba menni: elég hivatkozni a milliós költséggel felépített és legjobb esetben gépraktárnak használt tojócsarnokokra, az üresen álló szabad istállókra, stb. Tévedés ne essék: a legtöbb esetben nem maga az épülettípus a hibás, csupán a gazdaságos üzemeltetéséhez szükséges feltételek hiányoznak, — vagy a meg nem felelő Uzemszerkezet és üzemi arányok folytán vagy az épülethez feltételezett technológiához mulasztották ®1 megteremteni ■ feltételeket. Erre példát bőven találunk a saját környezetünkben is: a múlt télen például a nyárasdi szövetkezet szabadistállójában jól teleltek az állatok, míg az ugyanolyan típusú bakai és még több szabadistállóból csupán ösztövér csontvázukat vonszolták a vágóhídra. Pedig ugyanolyan istállóról és ugyanolyan állatfajtáról volt szó. A különbség csupán abban állott, hogy Nyárasdon a szabadtartást nem egyszerű istállózási módnak, hanem sok egyéb feltétellel összefüggő komplex problémának tekintették, melyet minden részletében biztosítottak is. A beruházások megfontolt és tervszerű megvalósítása elsősorban a termelés távlati fejlesztési tervének kidolgozását teszi szükségessé. Enélkül az üzem ki van téve annak a veszélynek, hogy a drága pénzen megépített istállók elöbb-utóbb haszontalanná válnak. E terv hiányára vezethető vissza legtöbbször az a gyakori jelenség, hogy a ma elhatározott építkezést már holnap meg akarják kezdeni, nem törődve azzal, hogy a beruházásokra vonatkozó előírások kötelezően megkövetelik az ún. beruházási feladat kidolgozását és jóváhagyását, majd ennek alapján a műszaki és költségvetési dokumentáció elkészítését. Ennél figyelembe kell venni, hogy az egyes gépi berendezések szállítási határideje 18 hónap, tehát a dokumentációt legalább ekkora időelőnnyel kell kidolgozni. A dokumentáció késedelme vagy hiánya nemegyszer ún. fekete építkezésre készteti az üzemet, s mivel ennek beruházási eszközökből való finanszírozását az Állami Bank előírásai tiltják, pénzelésüket a szövetkezet folyószámlájáról eszközük, ami aztán a munkaegység értékének csökkenését vonja maga után. Mindezért azonban helytelen volna csak a szövetkezeteket hibáztatni. Felelősség terheli a volt járási mezőgazdasági osztályokat s ezek utódjait, a termelési igazgatóságokat is, hogy ilyen és ehhez hasonló fogyatékosságokat megtűrtek. A Dunaszerdahelyi Járási Termelési Igazgatóság működésének már az első heteiben végrehajtotta a beruházási tervek ellenőrzését: minden EFSZ- szel külön megállapodott a beruházások „végleges“ tervében, de még jóformán be sem fejeződtek az ellenőrzések, szinte egymásnak adták a kilincset a szövetkezetesek, és se szeri, se száma nem volt a sok változtatási kérelemnek. így természetesen szó sem lehet a szükséges tervszerűségről, főleg az épületek gyors befejezéséről és üzembe helyezéséről. Az ötletszerűség mellett a másik igen káros jelenség, hogy a szövetkezetek elsősorban csak az épületek megkezdésére összpontosítják erőfeszítéseiket, s a gyors befejezésről már nem mondhatjuk el ugyanezt. Pedig az építkezés a termelést csak üzembe helyezése pillanatától szolgálja, s értékéhez semmit sem tesz hozzá az a körülmény, hogy évekig tartott a kivitelezés. Éppen ezért csak helyeselni lehet a Földművelésügyi Minisztérium azon rendelkezését, hogy csupán olyan teljes tervdokumentációval rendelkező építkezés kezdhető meg, melynek munkaerőszükséglete és az építkezési anyaga is biztosítva van. Remélhetőleg ez az intézkedés hozzájárul majd az építkezések határidejének lerövidítéséhez, s megszünteti azt a jelenleg annyira általános jelenséget, hogy a félbenlévő építkezésekben milliókra rúgó anyag, munka és beruházási pénzeszköz sokszor évekig feleslegesen, haszontalanul van lekötve anélkül, hogy ezzel a termelő kapacitás emelkednék. Egy bizonyos: a termelés hatékonyabbá és gazdaságosabbá tétele nem oldható meg a beruházások megvalósításának nagyobbfokú tervszerűsége nélkül. Cs G
