Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-03-11 / 21. szám

Kölcsönös megértért A szepsi gépállomás szerelőműhe­lyét 35—50-es Szuper traktorok fő­javítására szakosították. Kelet-Szlo­­vákia minden részéből idehozzák a traktorokat. A műhelyben szalag­rendszerű munka folyik. Mindenkinek megvan a maga helye, beszélgetéssel sem zavarhatják egymást. Rend, tisz­taság jellemző környezetükre. Céljuk, hogy a mezőgazdasági üzemek jól ki­javított traktorokat kapjanak vissza. Sokan talán úgy vélekednének róluk, ezek a fiatalok nem képesek a fő­javítások elvégzésére. Valóban fiata­lok, alig akad köztük egy-kettő negyvenen felüli. De hazudnánk, ha rossz véleményt mondanánk róluk, mert olyan munkaközösség tagjairól van szó, akik a gépállomás fennállása óta sajátították el a szakmát, s kiváló szakemberekké váltak. Ezt bizonyít­ják a kezük alól jó állapotban kike­rülő gépek, s a mezőgazdasági üze­mek köszönő levelei, melyben elis­merésüket fejezik ki a minőségi javí­tásért. A Levocai Állami Gazdaság levele így hangzik: köszönetét mon­dunk az 50-es Szuperon végzett ja­vításért, mellyel nagyon elégedettek vagyunk. Örülnénk, ha továbbra is vállalnák traktoraink javítását. HUSZONÖT TRAKTOR HAVONTA A szalagrendszer bevezetésével meggyorsult a munka. Most már csak azon múlik, hogy a mezőgazdasági üzemek idejében hozzák el a javításra szoruló traktorokat, és nem utolsó sorban főleg a szövetkezetekre vo­natkozik — a traktornak saját kere­kén kell lenni, ha jó, ha rossz. Persze, fontps a pótalkatrészek mennyisége és minősége. Ha minden szortiment­ből elegendő mennyiségű állna ren­delkezésükre, havonta 25 traktoron végezhetnék el a főjavítást. Azoban pótalkatrészekből hiány mutatkozik — mondja Kovács elvtárs, műszaki el­lenőr. — Motorbiok, vízpumpa, olaj­pumpa, fogaskerék, kuplungtárcsa, sárvédő, kabin, regulátor, golyós­görgős csapágy kevés van. Több esetben emiatt nem tudják átadni idejében a traktorokat gazdájuknak. Ezek a hiányosságok azután fékezően hatnak a további munkafolyamatokra. NEMCSAK TÉLEN, DE NYÄRON IS Kerületi méretben a mezőgazdasági termelési igazgatóság dolgozójának jelenlétében kötik meg a szövetkeze­tek a javítási szerződést a gépállo­mással. Ez a szerződés egész évre szól, mert hiszen a mezőgazdasági üzemek traktorait nemcsak télen, de nyáron is javítani kell. A szövetkeze­tekben viszont — tisztelet a kivétel­nek — úgy képzelik, hogy csak télen van ennek az ideje, és nyáron javí­tás, karbantartás nélkül dolgozhatnak a gépek. Ez a gondatlanság a végén megbosszulja magát. Az lenne helyes, ha a kerületi termelési igazgatóság kezébe venné az ügyet, s biztosítaná, hogy a szövetkezetek előírás szerint vigyék gépeiket javítani. Ez azt ered­ményezné, hogy a gépállomás dolgo­zóinak egész éven át lenne javítani­valója, és a javításokat a szövetkeze­tek is olcsóbban megúsznék. NÉZETELTÉRÉS AZ EFSZ-EK és a gépállomás között Egyes szövetkezetek vezetői cso­dálkoznak, ha egy traktor főjavítá­sáért 14 800 korona helyett 20 000 koronát kell fizetniük. De hogy miért van ez a különbség, azt nem sejtik. Fentebb már említettük, hogy a szö­vetkezetek „lepedőben“ vagy pótko­csin hozzák főjavításra traktoraikat. Ez a főjavítás szabályaival ellentét­ben áll. Amikor a traktornak lejárt a munkaideje és javításra szorul, a szövetkezetekben rá sem hederitenek, hogy javításba kellene vinni, inkább hagyják tovább futni, amíg össze nem csuklik. Ennek következméfiye, hogy olyan alkatrészeket is kell cserélni, amelyek a főjavításban nem szere­pelnek, s így a javítással járó költ­ség emelkedik. RENDSZERES KARBANTARTÄS Mezőgazdasági üzemeink egyre több gépet és gépi eszközt kapnak az ipartól. Szövetkezeteink ragaszkodnak a jó gépekhez, de a gépek karban­tartásáról már sok helyen megfeled­keznek. Ahelyett, hogy a kitűzött idő­ben elvégeznék a karbantartást, in­kább feketefuvarok lebonyolítására vállalkoznak. Pedig minden gépjármű­­vezetőnek ismernie kellene a karban­tartási előírásokat. Ha ezeket az irányelveket betartják, nem lesz né­zeteltérés a szövetkezetek és a gép­állomás között. Ez csupán a gépjár­művezetők akaratán múlik. Jablonci Lajos Kevés munkafolyamat van, amelyet annyiféleképpen végeznének, mint a műtrágyázást. Kézzel, lapáttal, műtrágya-szóróval, kombinált vetögéppel s egyes mezőgazdasági üzemekben repülőgéppel. Alig hagytuk el Nánát, rögtön megláttam. Csak el ne indulna - izgul­tam a száguldó gépkocsiban. Csikorgóit a fék, villámgyorsan kiugrottam... De nem szegődött mellém Fortuna istennő... Mozdult a gép és máris szá­guldott. A fényképezőgép lencséje csak messziről követhette a gépmadarat. A csalódott riporter közelről mindössze a műtrágya-rakót és a párkányi állami gazdaság dolgozóit fényképezhette le, akik ellenőrizték a gabona fejtrágyázását. Eredmények és hiányosságok a busái EFSZ-hen TELJES JOGOT A TAGSÁGNAK, NAGYOBB BIZALMAT AZ EMBEREKHEZ £ így utólag lapozgatva a busái szövetkezet régebbi könyvelési nyilván- 1 tartásaiban, azt kell mondanom, hogy ez az Ipoly-menti mezőgazdasági 5üzem 1960-tól kezdve lényeges változáson ment keresztül. Ez abból is 1 látható, hogy a munkaegységek pénzértéke 1960-ban csak 6,55, 1965-ben cmár 12,80, 1962-ben 13,55 és 1963-ban pedig 14 koronát tett ki. A fejlődés (ugyan nem eget rengető, ellenben figyelemre méltó. Minden egyes tagnak, (aki becsülettel kivette részét a munkából, része van a jobb eredmények ► elérésében. Ez persze még nem jelenti azt, hogy itt már minden a legna­gyobb rendben folyik. Ha ezt állítanám, nem mondanék igazat. A valóságot t próbálom fölvázolni és azt, ami ebben a szövetkezetben javításra szorul. Amit nem lehet szó nélkül hagyni Szinte érthetetlen, hogy a 942 hek­táros szövetkezet alapeszközeinek értéke csak 5 717 228 koronát tesz ki. Bizony, e téren hátraroaradtak. Csu­pán ott a bökkenő, hogy amit éveken keresztül elmulasztottak, szinte egy­szerre szeretnék bepótolni. Ez nem helyes, mert az említett alapeszkö­zökből 2 484 000 korona, vagyis több mint 40 %-a beruházási hitel. Hogyan viszonyul ez egy hektár mezőgazdasági területre. Lássuk talán ezt is. A valóságos tehermentes va­gyon pénzértéke hektáronként 3432, a hite! pedig 2647 koronára rúg. Egy állandó dolgozó tagra tehát ugyan­csak leszámítva a beruházási hitelt, 27 874 koronát kitevő alapvagyon és 21 413 korona tartozás esik. Hát lehet ezt szó nélkül hagyni. Elsiklani felette és gondolkodás nélkül elfogadni? Nem, nem lehet. Gondolkodni kel! róla, hogyan lehetne csökkenteni a beruházási hitelt, s ugyanakkor gaz­daságosan kihasználni a meglévő alapeszközöket, hogy minden korona befektetés a maximális eredményt nyújtsa. Ha a vezetők mindezt figyel­men kívül hagyják, úgy a szövetkezet eladósodhat, ami nagyon veszélyes dolog. Aránytalan a piaci termelés Sosem árt, ha a szövetkezeti veze­tők más mezőgazdasági üzemben kö­rülnéznek és a tapasztalatokat oda­haza gyümölcsöztetik. Busán ez nem így történik. Szemellenzővel járnak, pedig tapasztalatokért nem is kellene messzibe menniük. Alig 3 kilométerre esik Busától Kiszellő, ahonnan el leshetnének egyet-mást; tehát van kitől tanulniuk. Alacsony a piaci termelés. Hektá­ronként csak 2956 koronát tett ki tavaly. Mivel magyarázható ez? A ve­zetők a tavalyi korai áradásra hivat­koznak. Ez el is fogadható, de csak részben. Bizonyos, hogy az árvíz nagy károkat okozott az Ipoly völgyében. Mégis számos Ipoly menti szövetke­zetben magasan túlszárnyalták a ter­melési, eladási és bevételi tervet. Éppen ezért nem hiszek abban, hogy egyedül az árvíz lett volna hibás az alacsony piaci termelés elérésében. A szemesek termelésének nyilvántar­tását áttekintve 1960-ig visszamenő­leg, következő a helyzet: Vegyük ta­lán a kukoricát. Ebből a fontos nö­vényből 1960-ban 15, 1961-ben 17, 1962-ben 13,7 és 1963-ban pedig csak 11,3 mázsás szemtermést értek el hektáronként. Itt a bizonyíték arra, hogy az agrotechnikában is hiba le­hetett. Hasonló a helyzet a cukorrépa és a burgonya termesztésénél is. Ugyanakkor jó eredményeket értek el a szénafélék és az évelő takarmá­nyok termesztése terén. Ha így elnézem a termelésre (nö­vénytermelés, állattenyésztés) fordí­tott költségeket, többé kevésbé egyet­értek azok kimerítésével. Nem békü­­lök meg azonban az egyéb költségek­kel, amelyet 130 000 koronával túl­merítettek. A hiba ott van, hogy ez több irányban is kedvezőtlenül hatott. Rontotta a termelési-pénzügyi muta­tók átlagát, s ugyanakkor a munka­egységek értékét is csökkentette. Vizsgáljuk meg, milyen a termelés hatékonysága. A növénytermelésben egy korona termelési költségre 4,6, az állattenyésztésben-pedig 4,1 korona teljes termelési érték esik, azonban az egyéb kiadások ezt az átlagot 3,3 koronára csökkentették. Tény, nem ártana, ha a jövőben a legminimáli­sabbra csökkentenék az egyéb költ­ségeket. A patakszabályozás körüli problémák Egy napon mérnökök látogattak a faluba és a talajjavítási akció keretén belül kijelölték a patak új medrét. Erre nagy szükség volt, mert a he­gyekből tavasszal lezúduló víztömeg sok éven keresztül nagy károkat oko­zott, rettegésben tartotta a község alvégének lakosságát. Ebben az ak­cióban a szövetkezet 36 hektár hasz­navehetetlen földterületéről is lecsa­polják a vadvizet. A törekvés helyes és célszerű. A lakosság közül azonban néhányan borúlátóan nézik a patak­szabályozási törekvést. Hogy miért? Féltik a ház közelében elterülő ker­­tecskéket, amelyek lényegében ezek után is használatukban maradnak. Hiba, hogy az illetékesek (akár a já­rásiak, akár a helybeliek) nem osz­latták el idejében az emberek aggá­lyait. Meggyőződésem, hogy az em­berséges szó sokat segített volna. Meg kell mondani a népnek, hogy a termőföld nyerése nem öncél, hanem közösségi érdek. Érthetetlen dolgok Teljesen érthetetlen, hogy a busái szövetkezetnek a falutól távol Riec­­kán több mint 20 km-re egy 129 hek­táros hegyi részlege van. Ebből a szántó 88 hektárt tesz ki. Jóllehet, ez a részleg alkalmas növendékállat­tartásra és néhány növényféle is megterem. Ugyanakkor a faluhoz Nem hátrált meg a nehézségek elől Tarbaj Béla tavaly ilyenkor még a Nagykaposi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola tanulója volt. Az érett­ségin már túl van — ez majdnem ki­tűnőre sikerült — de a vizsgák to­vábbra is megmaradtak. Ma újból érettségizik, csak most nem a vizs­gáztató bizottság előtt, hanem egy szövetkezeti közösség előtt. A sikeres vizsgák után hazakerült szülőfalujába, a Zemplinské Hradiste-i EFSZ-be, ahol növénytermesztési cso­portvezető lett: Nem volt könnyű munkája. A szövetkezet idősebb tag­jai még a mai napig sem értették meg az új technológia, valamint a modern gépek szükségességét. Keményen kel­lett dolgoznia az újdonsült segédag­­ronómusnak, hogy meg ne kapja az „obsitos levelet“. A kitartó munka, az idősebb dolgozók tiszteletben tar­tása, a segítségkérés, meghozta gyü­mölcsét. Az ősz beálltával, illetve a mezei munkák végeztével Tarbaj Béla dicséretet és egyben újabb megbíza­tást kapott, ő lett a szövetkezet se­­gédzootechnikusa, jobban mondva az állattenyésztés egyik fő felelőse. Az állatgondozók segítségével ma már az állattenyésztésben is javulást ér­tek el. — Amikor átvettem a szarvasmar­hák és a baromfiak nevelésének irá­nyítását, bizony nagyon gyatra volt a helyzet. Ugyanis 600—700 tyúktól a napi tojáshozam néha „elérte“ a hat darabot is. Január folyamán ? legma­gasabb hozam 60 tojás volt. A tehe­neknél sem volt rózsás a helyzet. A kellemetlenséget fokozták a járás­tól kapott bírálatok. — És mi a helyzet ma? — teszem fel a kérdést. — Mondanom sem kell talán, hogy az említett hiányosságok mennyire aggasztottak. Voltak éjszakák, amikor a szemem sem tudtam lehunyni. Az éberség sikert hozott. Rájöttem, hogy a baromfigondozó felelőtlen munkát végez. A legnagyobb tél idején főtlen, vagy csak félig főtt, de mindig jég­hideg krumplit ad a baromfiaknak. A tyúkok persze így nem ették meg a szükséges mennyiséget. Leromlot­tak, amit elősegített a tisztátalanság is. Amióta kicseréltük a gondozót, azóta a napi tojáshozam már 300 kö­rül jár. Változást sikerült kieszkö­zölnünk a tejtermelésnél is. A takar­mány pontos mennyiségének rend­szeres adagolása, a tehenek tisztán­tartása javuláshoz vezetett. Tarbaj Béla szavai meggyőzőek. Ő maga is meggyőződésből, szeretet­tel és lelkesedéssel ment az EFSZ-be. Éppen ezért nem hátrált meg a ne­hézségek elől. Jó lenne, ha a többi osztálytársai is követnék példáját. Kertész Pál (Nagykapos) Hirdessen a Szabad Földművesben! Elfogadunk és közlünk: adás-vétellel, cserével, munkaerő- és álláskereséssel kapcsolatos hirdetéseket! Hirdetési illeték: Apró hirdetés Hirdetését küldje az alábbi címre: soronként 3,50 Kcs. Terjedel- Redakcia, Szabad Földműves, mesebb önálló hirdetés 1 cm5 Bratislava, Suvorovova 16. 3,50 Kcs. közel, csupán 5 km-nyire eső Karlov telepen 141 hektár föld van egyéni kézen. A helyi nemzeti bizottságon megállapítottam, hogy az említett te­rület állami tulajdont képez, a rajta gazdálkodók egyike sem teljesíti el­adási kötelezettségét. Vajon mi okból nem csatolják ezt a települést a busái szövetkezethez; és Rieckát miért nem adják át a hozzá legközelebb fekvő szövetkezetnek, vagy állami gazda­ságnak? Bizonyos, hogy ökonómiai szempontból, ez lenne a legelőnyö­sebb, hiszen növendékállatok nevelé­sével és juhok tenyésztésével a falu­hoz közel eső telepen is foglalkoz­hatnának. És ami a legfontosabb: a termelésre fordított költségek is ala­csonyabbak lehetnének. S még valamit. Vajon hol van a tag­gyűlés határozata és a gyűlésen alá­írt jelenléti ív, miszerint a szövetke­zeti tagság többsége egyetértett az­zal, hogy Rieckát Busához csatolják. Talán a szövetkezet vezetősége a tag­ság megkérdezése nélkül döntött és intézkedett? Furcsa, nagyon furcsa a tagság nevében, nélküle dönteni. Erre senkinek nincs joga. Nemcsak alapszabályzat-ellenes, de egyenesen törvénybe ütköző cselekedet. Tudtak erről a járási szervek? Ha igen, úgy akarva-, akaratlan segítették a tör­vényt megszegni; azonban a hiba még mindig helyrehozható. Vegyék figyelembe az emberek véleményét Meggyőződésem, hogy a busái nép szereti szövetkezetét. Dolgos, rend­szerető emberek lakják ezt a falut. Különösen az utóbbi időben bebizo­nyították képességüket az eredmé­nyesebb gazdálkodásra, mert amit Busán a szövetkezet érdekében tet­tek, azért az érdem a dolgozó embe­reket illeti. Nélkülük a legjobb elgon­dolás is egyenlő lenne a semmivel. Ezt tudomásul kell venni. Aki ezt ta­gadja, kétségbevonja a kollektíva erejét és előbb-utóbb a fejlődés kerékkötőjévé válik. Ott-tartőzkodásom idején azt ta­pasztaltam, hogy Mráz elvtársat, a szövetkezet elnökét nem nagyon ked­veli a tagság. Az elnök nagyon nyers modorú, elszigetelődött az emberek­től. Kár, hogy szem elől téveszti, hogy a szövetkezet legfelsőbb fóruma a taggyűlés. Nem véletlen, hogy a tagok úgy beszélnek róla, hogy nél­külük intézkedik. Esetleg a vezetőség tagjai tudnak bizonyos dolgokról, ahol megint csak az ő akarata érvényesül. Hagyjuk szóhoz jutni az embereket, a szövetkezeti tagokat, hadd nyilvá­nítsák ki véleményüket a termeléssel, a vezetéssel kapcsolatban, mert csak így lehet egészséges a fejlődés. Bizo­nyos vagyok abban, hogy ez a kol­lektíva képes lesz még nagyobb ered­ményeket elérni. Hiszem, hogy a já­rás illetékesei hamarosan ellátogat­nak a faluba, elbeszélgetnek az em­berekkel, s velük közösen megoldják a problémákat. De szeretném hinni azt is, hogy Mráz elvtárs változtat eddigi módszerein, s a jövőben a fő kérdésekben kikéri a tagság vélemé­nyét, és nem fékezi a kollektív veze­tés érvényesülését Hoksza István 1964. március 11. 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents