Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-03-07 / 20. szám

Főleg a ciprusi kérdés, a genfi leszerelési értekezlet, valamint a dél­vietnami helyzet alakulása alkotja az elmúlt napok külpolitikai esemé­nyeinek vázát, noha az atlanti-tábor országai közt egyre jobban foko­zódó ellentétek újabb fejleményei is figyelmet érdemelnek. • Mit jelent tulajdonképpen a Biztonsági Tanács döntése a ciprusi kérdésben és e döntés megoldja-e a sziget belső problémáit? —, vető­dik fel a kérdés ma világszerte. Mielőtt azonban választ próbálnánk adni erre a kérdésre, röviden össze­foglaljuk a ciprusi dráma eddigi fej­leményeinek főbb mozzanatait, bele­értve a Biztonsági Tanács szerdai döntését is. Mint ismeretes, még tavaly év végén törtek felszínre a Földközi­tenger keleti térségében levő Cipruson élő görögök és törökök közti ellenté­tek. A függetlenségét csak 1960-ban elnyert fiatal köztársaság kormánya, Makariosz érsekkel az élen, időben felismerte a külső imperialista be­szivárgás eredményeként előállt hely­zet veszélyességét, ezért az érdekelt felek: Anglia, Görögország és Török­ország, valamint Ciprus részvételével egy értelezket összehívására tett ja­vaslatot. A londoni értekezleten azon­ban a ciprusi törökök képviselője el­fogadhatatlan javaslattal állt elő: a sziget kettéosztását követelte, ami tulajdonképpen a Ciprus független­ségét „szavatoló“ Angliának is na­gyon Ínyére volt. Amikor a ciprusi kormány elutasította ezt a javaslatot, közös angol—amerikai tervet nyúj­tottak be Makariosz érseknek, amely szerint NATO-egységek szállnák meg a szigetet és az ottlevő angol csapa­tokkal együtt .rendfenntartó“ szere­pet töltenének be mindaddig, amíg a ciprusi görögök és törökök közt nem szűnnek meg a belső villongások. Azonban sem az eredeti, sem a „módosító“ angol—amerikai terv nem járt sikerrel a ciprusi kormánynál, noha Makariosz elnökre óriási diplo­máciai nyomás nehezedett London és Washington részéről egyaránt. Végül az ügy a Biztonsági Tanács elé került, amely hosszú huzavona után mégis érdemleges határozatot hozott. A Biz­tonsági Tanács ugyanis egyhangúlag elfogadta az öt nem állandó tag ja-A dallasi tárgyalóterem egyik fel­tűnő helyén Marylin Monroera emlékeztető szépség ül: a texasi bí­róság egyik tagja. Előtte feszes, bor­vörös ruhába öltözött fiatal lány mo­tozza meg a tárgyalóterembe belépő újságírónőket. Azt kutatja, nincs-e náluk fegyver. Mindez hozzátartozik Jack Ruby­­nak, Oswald gyilkosának peréhez, amelyet külsőségeiben is hamisítatlan texasi módon „építettek fel“. Nem kevesen inkább cirkuszi poíondhoz, mint tárgyalóteremhez hasonlítják a teniszpálya nagyságú helyiséget, ahol a per folyik. De a pert nemcsak külsőleg „épí­tették fel“. A BlRÖ A bíró, Joe Brown maga is Dallasban látta meg a világot. Szülei a nyolc­vanas években telepedtek le Texas­ban. Az 55 éves bíró, ellentétben az Egyesült Államok csaknem valameny­vaslatát, hogy az ENSZ megfigyelő és rendfenntartó szerepben csapatokat küldjön a sziget és U Thant főtitkár pedig közveítőként lépjen fel a cip­rusi kérdés rendezésében. Amikor ENSZ-csapatok Ciprusra küldését vesszük tudomásul, akarat­lanul is emlékezetünkbe jut a „kongói példa“, amely tulajdonképpen ugyan­csak az ENSZ égisze alatt vált az im­perialista -nagyhatalmak magánügyévé. Másszóval: a népek szabadságára és békéjének megvédésére hivatott vi­lágszervezet zászlaja alatt az angol— amerikai neokolonializmus hódított teret magának Afrikában. Cipruson ennek nem szabad megismétlődnie! • Miért nincs előrehaladás a le­szerelési kérdésben? Ki a felelős a tárgyalások egyhelyben topogá­sáért ? Emlékezzünk csak vissza, hogv a genfi leszerelési értekezlet megnyitá­sakor milyen derűlátó volt a világ közvéleménye. Hozzátehetjük, hogy joggal. A tavalyi moszkvai részleges atomcsend-egyezmény soha nem lá­tót távlatokat nyitott meg a világ vállaira oly súlyosan nehezedő fegy­verkezés csökkentése előtt. S pilla­natnyilag azt kell mondanunk, hogy ezek a remények szétfoszlottak, mert egy ilyen világprobléma megoldásá­hoz nem elég az egyoldalú jóindulat, sem az egyik fél határozott szándéka. Gromiko szovjet külügyminiszter az Izvesztyija hasábjain kifejtette kor­mányának ezzel kapcsolatos állás­pontját. „Vigyük ki a zsákutcából a leszerelés problémáját“ címmel a szovjet külügyminiszter fontos kér­déseket érintő nyilatkozata többek között megállapítja, hogv semmilyen éles szó nem lenne túlzás a genfi 18-batalmi leszerelési értekezlet mun­kájának jellemzésére. A nyugati ha­talmak merev álláspontja következ­tében — hangoztatta Gromiko — ez ideig nem jött létre megegyezés a leszereléssel kapcsolatos egyetlen kérdésben sem, nem is szólva az álta­lános és teljes leszerelés problémá­jának egészéről. Gromiko elvtárs töb­bek között kijelentette azt Is, hogy a szovjet küldötsség továbbra is a megegyezés elérésére törekszik, de a nyugati hatalmak értelmetlen módon viselkednek, amikor újabb engedmé­nyeket akarnak kicsikarni a Szovjet­uniótól. Ez nem más, mint a régi tak­tika ismétlése, amelv már annyiszor kudarchoz vezetett — hangoztatta a szovjet külügyminiszter. A Gromiko-nyilatkozat lényegét ta­nyi bírójával, egyetlen napig sem volt ügyvéd, még pontosabban: már akkor fellépett jelöltként a kerületi bíróvá­lasztáson, amikor még be sem kprült az egyetemre, és már akkor megvá­lasztották. Mindenütt másutt Ameri­kában a két politikai párt tapasztala­tokban gazdag ügyvédeket szokott felléptetni ilyen állások elnyerésére. Joe Brown a következő szavakkal fe­jezte ki karrierjének útját: „Bíró lettem, mert politizálni akartam". Texas határain túlmenő hírnevet szerzett számára az az ítélet, amikor egy sztriptíz-táncosnőt egyetlen ma­rihuánás cigaretta miatt tizenötévi börtönnel sújtott. A jelenlegi tárgya­lás idejére külön propagandafőnököt szerződtetett saját maga számára. Sam Bloom, a propagandafőnök fel­adata, hogy a tárgyalás egész idő­tartama alatt a bírónak minél jobb sajtót biztosítson. Mint mondják, ez is csak Texasban fordulhat elő. Henry Wade, az ügyész hat lábon felüli texasi. Többi között arról neve­zetes, hogy hivatali ideje alatt hu­szonöt esetben kért halálbüntetést. A bíróság mindössze egy esetben nem teljesítette az ügyész követelését. Hetek óta hangoztatja, hogy Jack Rubyra is halálbüntetést fog kérni. Texasban ezt nem egészen értik. A lövöldözéssel foglalkozó törvénypa­ragrafusok ugyanis még magukon vi­selik a vadnyugat szellemét. Például: egy texasi bármikor agyonlőhet egy embert, ha felesége ágyában találja. Texas emellett a világ egyetlen álla­ma, ahol egy asszonyt ítéltek el erő­szak elkövetése miatt. (Huszonöt évet kapott.) Amerikában köztudomású, hogy 1959-ben 1094 embert gyilkoltak meg Texasban, kétszer annyit mint Ián úgy fogalmazhatnánk meg a leg­jobban, hogy a moszkvai egyezmény kitűnő alap volt a további tárgyalá­sokra, de a nyugati hatalmak állás­pontja miatt — bár ez az alap nem rongálódott meg — nem történt sem­miféle ráépítés. A leszerelési tárgya­lások egyelőre elakadtak, de reméljük, hogy a két vezető nyugati nagyhata­lom, az USA és Anglia, a választások után végre kinyilvánítja majd elkép­zeléseit, ha egyáltalán komoly szán­dék vezeti a leszerelés megoldására. Szavakkal azt bizonyítják, hogy igen. • Az USA dél-vietnami dilem­mája, avagy miért utazik annyit MacNamara amerikai hadügymi­niszter? Amikor már az atlanti érdekeket oly szívósan védő londoni Times is arról ír, hogy Dél-Vietnamban az USA-nak előbb vagy utóbb csatát kell veszítenie, nem egyszerű a kérdés. De nézzünk egy másik nyugati véle­ményt is. Couve de Murville, francia külügyminiszter mondotta a napok­ban, hogy véleménye szerint nincs nagy remény a dél-vietnami „parti­zánháború“ megnyerésére, hiszen Franciaországnak 1954-ben 200 ezer katonával sem sikerült az, amit a Pentagon most a tizedrészével akar elérni. A Kennedy-örökséget magára vál­lalt Johnson, úgylátszik, nem emlék­szik elődjének arra a kijelentésére, hogy „Washingtonnak Dél-Vietnam­­ban számolnia kell bizonyos csalódás­sal is“. De a Pentagon urai görcsösen ra­gaszkodnak elgondolásaikhoz és Mac­Namara hadügyminiszterrel az élen, a dél-vietnami háború kiterjesztését szorgalmazzák. A közelmúltban már harmadízben Söulba érkezett a was­hingtoni hadügyminiszter, most ugyan újabb személyekkel, de ugyanarról a feladatról tárgyal: miként lehetne a dél-vietnami hazafiak egyre erősödő szabadságharcát elfojtani és „kom­munista felforgatás“ elleni harc el­mén újabb vérontást rendezni ebben a sokat szenvedett országban, az USA délkelet-ázsiai politikájának megerő­sítése érdekében. Egyre inkább felvetődik a kérdés, hogy a választási hadjárat miatt na­gyobb jellegű politikai kezdeménye­zésektől tartózkodó Johnson elnök nem ereszti-e túlságosan hosszú gyeplőre a Pentagon tábornokait, akik egy óvatlan pillanatban veszélyes vi­zekre sodorhatják az Egyesült Álla­mok külpolitikájának hajóját. (tg) A Cipruson tartózkodó több ezer angol katona szórakozásáról is gondoskodik a londoni kormány. A ködös Albion egyik legismertebb táncosnőjét vitték a szigetre, hogy szórakoztassa az ott levő angol katonákat. Nem lenne jobb, ha lordítva cselekedne az angol kormány és a katonákat vinné haza Angliába? • A LONDONI SUNDAY TIMES múlt héten panaszos hangú cikkben siránkozott az egykori gyarmati funk­cionáriusok elhelyezkedési nehézségei­ről. A lap szerint Nagy-Británniában az állástalan gyarmati kormányzók, bírók és rendőrtisztviselök új kasztja van kialakulóban. 9 Franciaország támogatja a népi Kína ENSZ-tagságát. A francia kül­ügyminisztérium képviselője kijelen­tette, hogy Franciaország támogatni fogja a Kínai Népköztársaság felvé­telét az ENSZ-be és az ENSZ szer­veibe. 9 A látogatás hasznos volt mindkét fél számára. A Podgornij vezette szovjet parlamenti küldöttség fran­ciaországi látogatása alkalmából részt vett a francia—szovjet baráti társa­ság által rendezett fogadáson, majd a francia miniszterelnök ünnepi va­csoráján. A szovjet küldöttség veze­tője meghívta a francia nemzetgyűlés elnökét, hogy látogasson el a Szovjet­unióba. 9 Végre teljes a dallasi esküdt­szék. Az esküdtek létszáma, akik Jack Ruby felett fognak ítélkezni, végre teljes, s így több mint kéthetes huza­vona után megkezdődhetett az ér­demleges tárgyalás. A 12 esküdt közül négy nő, valamennyien fehérek és protestánsok. 9 Johnson—Wilson megbeszélés Washingtonban. Az angol munkás­párti vezér amerikai látogatása során találkozott Johnson elnökkel is a Fe­hér. Házban. , Az ^angol politikus tá jé.­­ko?tatta a2 -amerikai elnököt, hegy, "kormánya milyen politikát kíván majd folytatni, ha a Munkáspárt győzelem­mel kerülne ki a választásokból. Wil­son egy sajtóértekezleten kijelentet­te: jóvátehetlen kár lenne atomfegy­vert adni a Német Szövetségi Köztár­saságnak. 9 Erhard nyugatnémet kancellár hollandia látogatása során síkraszállt Anglia közös piaci tagsága mellett. Meghosszabbítjuk a „Javaslom a nemzeti bizottságnak“ című pályázatunk határidejét Már eddig is sok értékes hozzá­szólást közöltünk e pályázatunk keretében. Pályázóink a legtöbb esetben lényeges kérdéseket ve­tettek föl és hasznos javaslatokat terjesztettek lapunkon keresztül a nemzeti bizottságok és a nyil­vánosság elé. E javaslatok és in­dítványok közül bizonyosan már több meg is valósult, vagy a meg­valósulás útján halad. A pályázatot a múlt évi 78. számban megjelent hirdetmény szerint január 31-én kellett volna lezárnunk. Több olvasónk azonban azt a kérését tolmácsolta, hogy a pályázatot hosszabbítsuk meg. A határidő meghosszabbítását az Is indokolttá teszi, hog rövidesen új nemzeti bizottságokat választ az ország és így a pályaművekben felvetett javaslatok a választások előtti időszak gyűlésein és össze­jövetelein hasznosan járulhatná­nak hozzá az új nemzeti bizottsá­gok munkatervének kidolgozásához és tevékenységük megjavításához. Ügy döntöttünk tehát, hogy a pályázatok beküldési határidejét “éz 5v* április 30-ig meghosszabbít­juk. Ezzel eleget teszünk olvasóink kérésének is. Kérjük olvasóinkat, hogy pálya­műveiket most már április 30-ig feltétlenül küldjék be, mert ezzel a nappal a pályázatot lezárjuk. A Szabad Földműves szerkesztősége New Yorkban, ahol mégiscsak hétmil­lióval több ember él. A büszke Dallas Morning News is megállapította sza­lagcímében: „Dallasban az élet ol­csó!" A városban külön egy felderí­tett gyilkosságra kilenc felderítetlen esik. Dallasban például egy asszony lelőtte férjét, mert az vízifecskendő­vel lespriccelte, egy férj pedig a fele­ségét, mert ízetlennek találta a bab­levest. 1880 óta a büntetőtörvény­könyvet egyetlen egyszer változtatták meg, 1916-ban, amikor egy paragrafus megtiltotta „ellenséges indiánok“ helyszíni agyonlövését. • A VÉDŐ Ruby védője, Melvin Belli, a San Franciscóból származó hat láb egy hüvelyk magasságú ügyvéd, rendkívül színes egyéniség. Jogi diplomáját nem mindennapi módon szerezte. A vizsga napján — saját bevallása szerint — olyan részeg volt, hogy nem találta meg az egyetemet. Ezért a kari főnök természetesen nem adta ki a diplo­mát. Apja ekkor egy ravasz ügyvéd­del lépett összeköttetésbe, aki azt tanácsolta, hogy pereljék be a jogi kar főnökét. A tanács használt. Mel­vin Belli megkapta a jogi diplomát. Többször büntették egyébként csa­vargásért és priuszában több felfüg­gesztett ítélet szerepel. Manapság évi­egymillió dollárt keres, főleg „vérdíj­ból“, azaz elsősorban kártérítési ese­teket vállal, amikor is a kártérítési összeg egyharmadát köti ki magának. Nem kevésbé ismert esete volt az, amikor egy kaliforniai esküdtbírósá­­got meggyőzött arról, hogy védence, egy Fong nevű kínai tulajdonképpen vörösbőrű indián Belli Rolls-Royce-on közlekedik, amelynek színét gyakran változtatja. Bíbor, ezüst, rózsaszín, mályva, eze­ket a színeket kedveli. Ruháit Lon­donban, a Sawile Row-n csináltatja. Midőn először látogatta meg Rubyt cellájában, cowboy-csizmát, perzsa­galléros kabátot és sötét szemüveget viselt, jóllehet felhős nap volt. Fog­lalkozásához tartozik még a fiatal ügyvédjelöltek oktatása. Keresztül­­kasul beutazza az országot, irodal­márok, zenészek, ezenkívül az írek, olaszok, a négerek a „jól tejelő“ ala­nyok közé tartoznak, belőlük köny­­nyebb a pénzt kihúzni. Az angolokat, a skandinávokat és a németeket a ne­hezebb esetek közé sorolja. San Franciscoi pazar pompával be­rendezett irodája láttán még a kolle­gák és felvonják szemöldöküket. Az amerikai jogász szövetség hivatalos tagsági igazolványát egyébként a toa­lett-helyiségben tartja kifüggesztve. A VÁDLOTT Jack Ruby rágógumit szopogatva, egykedvűen ül a vádlottak padján. A bíróságnak kellene kiderítenie, hogy milyen rejtély húzódik meg Jack Ruby jobb mutatóujjának mozdulata mögött, amellyel megrántotta a gyil­kos fegyver ravaszát. Időnként diva­tos feketekeretes szemüveget tesz fel, hogy elolvassa védője skarlát­vörös aktatáskájából kiemelt egyik vagy másik iratot. Belli mindenkép­pen azt igyekszik bebizonyítani, hogy védence a tett elkövetésének pillana­tában beszámíthatatlan volt, vagyis nem tudott dönteni a helyes és hely­telen, a jó és a rossz között. A bizo­nyítás alapjául Ruby állítólagos „psi­­chomotorikus epilepsziája“ szolgál. Eszerint Ruby életében száznál több esetben követett el fékezhetetlen fel­indulásból eredő erőszakos tetteket. A védő Ruby egész életét bizonyíték­ként akarja felhozni. (Kérdéses per­sze, hogy az életrajz magában fog­lalja-e Ruby gengszter-múltját is.) Jót keveset lehet róla elmondani, egy nagy példányszámú magazin nemré­giben hosszú cikket közölt Ruby szexuális kalandjairól. Egy sztriptiz­­táncosnő szerint: „ha valami jót lehet róla mondani, az csak annyi, hogy szereti a kutyákat. Egy időben tizen­egy kutya élt a Carousel-mulató konyhájában.“ A védelem egyébként nem keve­­seb, mint 170 tanú felvonultatására készül. Be akarja bizonyítani min­denekelőtt, hogy a bíró, az esküdtek és általában a „Big D, ahogy Dallast nevezik Texasban, elfogult Ruby irá­nyában, ezért követeli a tárgyalás át­helyezését más városba. Tanúi között szerepel például Stanley Marcus, a hasonló nevű luxusáruház multimillio­mos tulajdonosa, akinél — mint írják — nemcsak magánrepülőgépeket, de kétszemélyes tengeralattjárókat is lehet kapni, arra a célra, ha egy férfi tökéletesen egyedül akar maradni szíve választottjával. Marcus a dal­lasi „polgártanács“ tagja, amely va­lójában kormányozza a várost, ennek döntése nélkül „Big D“-ben semmi sem történhet. A hagy olajmilliomo­sok tanácsa ez. Marcus már előre ki­jelentette, hogy. Ruby Dallasban nem számíthat fair tárgyalásra. Nem vilá­gos persze, hogy Sam Bloom, a bíró propagandafőnöke, aki ugyancsak tag­ja a dallasi polgártanácsnak, miért hirdeti ennek ellenkezőjét. Még kü­lönösebb, hogy Bloom ezt a polgár­tanács teljes beleegyezésével cselek­­szi. Egyes sajtókommentárok Ruby perét „a jövő század perének“ nevez­ték, mert annyi halogató akció bon­takozott ki máris a gyilkossági eset körül. De ha a per véget is ér még a századforduló előtt, aligha ad választ arra, milyen kapcsolatok álltak fenn Ruby és áldozata között. Még kevésbé derít fényt a sokkal lényegesebb kér­désre: milyen erők húzódnak meg a dallasi elnökgyilkosság mögött. P. T. Jack Ruby 1964. március 7.

Next

/
Thumbnails
Contents