Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-03-07 / 20. szám

Tóth József elvtárs, az említett üzem igazgatója és munkatársa, Horváth József, a vetömagrészleg vezetője tájékoztat a dolgokról. Elmondták, hogy vetőmag raktáraikban van bőven. Képesek arra, hogy a szükségletet fedezzék. Árpából 115 vagont adnak ki, s ebből 20 vagon kereskedelmi vetőmag. A dunaszerdahelyi járásban nagyhozamú fajtákból 60 vagont és ezen felül 20 vagon kereskedelmi vetőmagot osztanak ki a csereakció keretében, 35 vagont pedig a komáromi és a bratislavai járásoknak adnak át az előzetes elosztási terv alapján.

Tavaly vetőmagkukoricából a járásban igen gazdag tartalékra tettek szert. Ennek következtében most 209 vagon jófajta vetőmag vár kiosztásra, ebből 60 vagon a terven felül felvásárolt többlet, ami annak köszönhető, hogy a nyárasdi és az alistáli szövetkezet magasan túlteljesítette eladási tervét. így a szövetkezetek aszerint, milyen vetőmag felel meg talajviszonyaiknak, igényelhetnek (LSP, KQs, CE III., MV^ MV4S, KAZ) a körzetesített fajtákból. Csalamádé és silókukorica vetésére azonban további 70 vagon kereskedelmi vetőmagot készítettek elő, amelyből 40 vagonnal a csehországi járásokba szállítanak, hogy az ottani szövetkezetek és állami gazdaságok értékes silótakarmányt készíthessenek állataik számára.

Étkezési borsóból — legalábbis elismert vetőmagból — hiány mutatkozik. Ezt szeretnék a raktáron lévő kereskedelmi borsóval helyettesíteni, ha a felsőbb szervek belegyezésüket nyilvánítanák. Reméljük, hogy az illetékesek — amennyiben sürgős esetről van szó •— nem halasztgatják majd a döntést.

Tudvalévő, hogy az idén a termelőknek több takarmányhüvelyesre lesz szükségük, mint az előző években volt. A fölvásárló üzem vetőmagrészlege azonban csak 828 mázsa ilyen vetőmaggal rendelkezik, amelyhez még 300 mázsa szóját kapnak külföldről. Kívánatos, hogy a kerületi termelési igazgatóságon további intézkedéseket tegyenek annak érdekében, hogy a dunaszerdahelyi járás

elegendő taKarmanynuveiyes vetőmagot kaphasson. ,

Most pedig az a kérdés, vajon lesz-e elegendő ipari trágya és gyomirtószer. Az illetékesek elmondták, hogy február 28-ig a mezőgazdasági üzemek számára 8648 mázsa (N, P, K) műtrágyát adtak tiszta tápanyagokban. A szállítóüzemek a sellyei Duslo-n kívül — amely 20 vagon N- nal tartozik, s ezt a hiányt Lovosice fedezi —, eddig eleget tettek időterv szerinti kötelezettségüknek.

A gyomirtőszerek közül a kukoricatermesztésben a Zeazin a legjelentősebb. Ebből 200 mázsa áll a termelők rendelkezésére. Ez a mennyiség, mintegy 5000 hektár kukorica vegyszeres termelésére elegendő. Itt van az ideje annak, hogy a kukorica vetésterületekre kipermetezzék a Zeazint. Egyesek azonban idegenkednek alkalmazásától. Vegyük végre tudomásul, hogy a kemizálás, az ipari trágyák és a gyomirtó vegyszerek alkalmazása, egyre inkább a mezőgazdasági termelés gazdaságosságát hivatottak szolgálni. Kell, hogy ökonómiai szempontból hassanak a termelésre, fontős, hogy az agrotechnika szerves részét képezzék. Hisszük, hogy a dunaszer^iahelyi járás e téren is példamutatóvá válik.

k Hoksza István

JC Mostanában országszerte a gazdagabb hozamok elérésének hogyanjáról j vitatkoznak szövetkezeteinkben. A bő termés nemcsak a gondos talajmuni-kától és a szakszerű tápanyagellátástól, hanem a nagyhozamú vetőmag «alkalmazásától is függ. Lássuk csak, hogyan készültek fel e téren a duna- Sszerdahelyi járás terményfölvásárló üzemében. Milyen segítséget nyújtásnak a szövetkezeteknek és a környező járásoknak?

ÉS VEGYSZERT ADNAK A TERMELŐKNEK

Elegendő nagyhozamú vetőmagot

A dunaszerdahelyi járásban

Megkezdődött

a választási időszak

Bratislava, 1964. március 7. Ára: 40 fillér XIV. évfolyam, 20. szám

A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK LAPJA

jé

:3

♦* "-1 4) C :© JO N C W

< JÉ

n&napi csőkor mellé

Most is olyan vagy, őszinte gyerek, mint amilyennek megismertelek.

Barna szemed éppoly csodálkozó.

Hinni tudsz abban, hogy győz még a jó. — Akkor bizony csak Te voltál, meg én, ma mi vagyunk a Te meg én helyén. Minthacsak mindig így lett volna ez.

Az ád erőt, hogy e természetes állapotunk már ilyen is marad: mindkettőnk csak akkor boldog, ha ad.

Egy töröl nőtt ikerhajtás lehet ilyen egységes, mint én Teveled.

A viharban összekapaszkodunk, egymásért küzdve vésszel dacolunk.

Derűs napokon, szélcsend idején, ágainkra jolttalan hull a jény.

... A vihar támad, tombol majd elül: megtanítottál élni emberül, örülni, sorsot vállalni, ha kell, s amíg élek, ezt nem lelejtem el!

ZALA JÓZSEF

Ä virágcsokor már kevés

Jubilál

a

CSEMADOK

A napokban emlékezünk meg a Csehszlovákiai Magyar Dol- i gozó Kulturális Egyesülete fennállásának 15. évfordulójá| ról. A februársi eseményeket ! követően, amelyek teljes jogegyenlőségét biztosítottak nemzetiségeink számára, 1949. március 5-én került sor a magyar nemzetiségű dolgozók kulturális egyesületének megalakítására. A közei negyvenezer tagot számláló társadalmi szervezet érdemdús tevékenységet fejtett ki kulturális életünk fejlesztése terén. A magyar dolgozók művelődését elősegítő szervezet további munkájához sok sikert

lz’ítráminb-Március nyolcadikén rendszerint virágcsokorral kedveskedünk asszonyainknak. Szívhez szóló ünnepi köszöntök hangzanak el, méltatjuk, elismerjük és megköszönjük mindazt, amit a nők társadalmunk építésének e rendkívül fontos szakaszában fejlődésünk érdekében tesznek. Ez természetesen szép és helyénvaló, sőt, illendő, ám — nem akarunk ünneprontók lenni— édeskeveset járul hozzá a dolgozó nő problémáinak megoldásához. Hazánkban a nők foglalkoztatottságának százalékaránya nöttön nő, felelős beosztásokat, szorgos, hangyamunkát igénylő munkaköröket töltenek be a nők. Ezzel kapcsolatban azonban több probléma merül fel, amelyek megoldását lelkiismeretlenség és felelőtlenség lenne tovább halogatni, megoldatlanul hagyni.

Nem vitás, hogy a dolgozó nő vállaira sokszor annyi munka nehezül, amellyel csak minden erejét latba vetve képes megbirkózni. Édesanyának, pedáns háziasszonynak lenni öröm — ez igaz. Ám ahhoz, hogy valaki szorgalmas munkája gyümölcsét élvezhesse, időre van szüksége. S bizony, a sokat emlegetett, szinte már elcsépelt „második műszak“ rendszerint késő éjszaka ér véget.

Központilag kéne tehát elgondolkozni azon, hogy a nők számára olyan munkafeltételeket, olyan körülményeket teremtsünk, melyek lehetővé teszik számukra napi munkájuk elvégzése mellett családanyai kötelességeik feltétlen betartását is. Igaz ugyan, hogy a férj segíthet a nagymosásnál, mosogatásnál, sőt, vasalni, főzni is megtanulhat, de tartsuk szem előtt: efly gondos, példás családapának szintén megvan a maga második műszakja. Tehát mire gondolunk:

Amennyiben a család, a háztartás körüli munkából a nőre szintén rengeteg munka hárul, vajon nem lehetne-e megoldani a nők munkaidejének csökkentését?

A másik nagyon fontos és főleg falvainkon égető probléma a kommunális üzemek szolgáltatásainak szinte teljes hiánya. Bár történnek kezdeményezések, főleg a mosást, vasalást, ruhatisztítást illetően, mégsem tud- i juk széles körben és általánosságban : mindazt a segítséget nyújtani, mint : városon. Vidéken élő asszonyaink szá- i mára bevásárlás egész napokat vesz génybe, hiszen sokszor apróságokért s a legközelebb eső városba kell ’ Jtazniok. Az ilyen és hasonló jellegű c

problémák viszont kevés jóakarattal megoldhatók lennének.

Manapság nemcsak divat, hanem minden dolgozó számára kötelesség a szakmai továbbképzés, az általános műveltség elmélyítése. Ez, mondhatjuk így is: korparancs, öntudatosság kérdése tehát, hogy dolgozóink eleget tesznek-e a kor, a társadalom szabta követelményeknek. A szocialista embertípus szép jellemvonása ez, az alkotó munka érvényesítése életünk minden területén. S most felmerül a kérdés: megkövetelhetjük ezt asszonyainktól? Nyakukba sózhatunk-e még egy harmadik műszakot is? Ezzel kapcsolatban szintén csak egy célravezető és járható utat ismerünk: a nők tehermentesítését, kedvezőbb munkafeltételek kialakítását.

Sajtónk hasábjain, hivatalos fórumokon egyre több szó esik a népszaporulat csökkenéséről. Bár kedvező visszhangot keltő és végeredményben helyes intézkedésekre került sor e lehangoló jelenség meggátolása céljából, úgy gondoljuk, még többet kell tennünk. Hiszen a népszaporulat csökkenésének okát semmi esetre sem kereshetjük a családok anyagi ellátottságának hiányában, hanem a gyermekneveléssel kapcsolatos problémák megoldatlanságában, a mai társadalmi viszonyokat figyelembe véve. Bölcsődék, megfelelő napközi otthonok hiányára gondolunk. Igaz ugyan, hogy mindezzel városi viszonylatban is gyengén állunk, ám mindennek ellenére fokozottabb mértékben kell gondoskodnunk falvaink lakosságáról.

E tömören és helyenként ugyancsak vázlatosan felvetett problémakör végső összegezéseként talán a következőket állapíthatjuk meg. Nagyobb elismerést, széleskörű társadalmi érvényt kell szerezni a nők családi körben végzett nevelőmunkájának s úgyszintén a háztartás körüli elvégzendőknek is. Társadalmunk fejlődése szempontjából a család, az otthon rendezettsége óriási jelentőséggel bír, ez kétségtelen. Az érem másik felét nézve viszont biztosítanunk kell asszonyaink számára, hogy megfelelő mértékben kivehessék részüket társadalmunk építéséből s ehhez mérten szakmai vonalon is továbbképezhessék magukat.

Nőnapi köszöntőként, a szokásos virágcsokron kívül, e problémák megoldását szeretnénk szorgalmazni.

A prágai Vár Spanyol-termében a Nemzeti Front kibővített Központi Bizottsága a Nemzetgyűlésbe, a Szlovák Nemzeti Tanácsba, a nemzeti bizottságokba történő választásokkal, valamint a járási bíróságok bíróinak megválasztásának előkészületeivel foglalkozott.

Az ülést Jozef Lenárt miniszterelnök nyitotta meg. Ezután Antonín Novotny, a CSKP első titkára tartott beszédet. Választási programbeszédjében a nemzetközi politika néhány csúcskérdésével, népgazdaságunk jelenlegi legfontosabb feladataival, a mezőgazdasági termelés iparosításával és nemzeteink egységének megszilárdításával foglalkozott, valamint a szocialista államiassággal társadalmunk fejlődése szempontjából. A továbbiakban vázolta a Nemzetgyűlés feladatait, amelynek a jövőben magasabb szinten kell érvényesítenie az ellenőrző csúcsszerepét az államapparátus többi szervével, elsősorban a kormánnyal és az egyes bizottságokkal, reszortokkal szemben. Beszélt a nemzeti bizottságok sokrétű feladatairól, ezzel kapcsolatban a jelöltek kiválasztásának fontosságáról és a dolgozók alkotó kezdeményezése kibontakoztatásának jelentőségéről.

Antonín Novotny elvtárs beszédét vita követte. A vitában 15-en szólaltak fel. Az ülés végén határozatot fogadtak el, mely szerint Antonín Novotny köztársasági elnök beszéde a nemzetgyűlési, a szlovák nemzeti tanácsi, nemzeti bizottsági és a bírói választások előkészületeinek politikai és szervezési irányelve lesz.

Az ülés résztvevői a továbbiakba jóváhagyták a Nemzeti Front központi választási bizottságának összetételét, melyet a Nemzeti Front központi bizottságának javaslatára a Nemzetgyűlés elnöksége állított öszsze.

A Nemzeti Front központi választási bizottságának összetétele

Elnök: Hendrych Jiri, a CSKP KB elnökségének tagja, a Központi Bi• zottság titkára.

Elnökhelyettesek: Klenhová-Besse- i rová Ladislava, a Nemzeti Front KB titkára, dr. Skoda Václav, a Nemzetgyűlés alelnöke.

Ügyvezető: Svoboda Ján, a CSKP KB , I. osztályának vezetője.

Tagok: Bil'ak Vasil, az SZLKP KB titkára, Bratislava, Buzik Ján olvasztár, a dubnicai gépipari és kohászati üzem XII. kongresszus brigádjának tagja, Cerná Ludmila, a Prerov nad Labem-i (nymburki járás) EFSZ elnöke, Dr. Cihái Zdének, az igazságügyminiszter helyettese, Prága, Gajdosík Jozef, a Megújhodás Párt főtitkára, Bratislava, Gemrot Jozef, a Csehszlovák Néppárt központi titkára, Prága, Hejna Jaroslav ezredes, a csehszlovák hadsereg politikai főcsoportfőnöksége vezetőjének helyettese, Hradecky Adolf, a Csehszlovák Űjságírószövetség központi titkára, Prága, Jelinek Bohuslav, a Hradec Králove-i járásban lévő Vinaryi Harmadik Ötéves Terv EFSZ elnöke, Kalabus Jozef, a Szocialista Munka Hőse, a Vítkovicei Element Gottwald Vasmű dolgozója, Kálóik Jozef, a prágai Cseh Műszaki Főiskola tanára, Karlovská Anna, a Csehszlovák Nőbizottság titkára, Prága, Knapp Viktor, tanár, akadémikus, Prága, Krahulec Vincenc, miniszter, az SZNT alelnöke, Bratislava, dr. Kucera Václav, a smolovyi (Havlickűv Brod-i járás) Budovatel' EFSZ elnöke, Losták Adolf bányász, a mosti Győzelmes Február Bánya CSISZ üzem bizottságának elnöke, Mamula Miroslav, a CSKP KB XI. osztályának vezetője, Matus Frantisek, munkaérdemrendes, a bratislavai J. Dimitrov Vegyipari Üzem karbantartó dolgozója, Misirek Dusán mérnök, munkaérdemrendes, a CKD elektrotechnikusa, Prága, Murinová-Janicková Emilie, a Szlovák Nemzeti Front KB titkára, Bratislava, Nepomucky Jozef, a Szövetkezetek Központi Tanácsának elnöke, Prága, dr. Nemec Ján, a CSSZBSZ központi titkára, Prága, Pasko Ján, az SZLKP KB I. osztályának vezetője, Bratislava, Pecánek Miroslav, az Észak-csehországi Acélmű dolgozója, Kladno, Polanecky Ján, a miniszterelnökség NB osztályvezetője, Rubás Jindrich ezredes, a Ceské Budéjovice-i alakulat parancsnoka, Skála Ivan bíró, Sorm Frantisek akadémikus, a CSTA elnöke, Stefánik Frantisek, a Szabadság Párt főtitkára, Bratislava, Stryblová Jirina, szocialista munkabrigád-vezető, a prágai Leóivá Vállalat dolgozója, Vodslon Frantisek, a Csehországi Testnevelési Szövetség KB elnöke, Prága, Zaruba Ján, a belügyminiszter helyettese, Prága, Zavadil Miroslav, a CSISZ KB elnöke, Prága, Zupka Frantisek, a KSZT elnöke, Prága.