Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-03-04 / 19. szám

Jő welöágfat si tavaszi kalászosok részér® let az első csoport növényei esetében rendszerint elegendő talajelőkészítést is jelent. Ilyenkor kultivátor alkalmazása csak akkor szükséges, ha a vetés már később, az agrotechnikai határidőn túl történt, vagy ha a talaj vegetatív úton (gyöktörzsek útján) szaporodó gyomok­kal fertőzött. Ha kultivátort alkalmazunk, utána min­den esetben boronát is használjunk. Mák vetésekor vetés előtt olykor könnyű sima henger munkába állítása is szükségessé válik, főleg, ha az már később, március közepe táján történik. Február végi, már­cius eleji vetéskor viszont elegendő a hengerezés nélküli talajelőkészítés, mivel ez idő tájt a talaj felszíni rétegébe még mindenkor van annyi nedvesség, amennyi a mák csírázásához szükséges. Igen fontosnak tartjuk a tavaszi talaj­előkészítés idejének helyes megállapítá­sát. Tavasszal a talajt sem túl nedves, sem túl száraz állapotban előkészíteni és bevetni nem szabad. Ez alól kivételt csakis a homokos talajok képeznek, me­lyeket nedvesebb állapotban is előkészít­hetjük és bevethetjük. Viszont a vetés­sel sietni kell, mivel a korai vetés agro­technikai előnye a termesztett növények fejlődése szempontjából elvitathatatlan. Különösen korai vetést igényelnek a ta­vaszi hüvelyes —gabona takarmánykeve­rékek, melyeknek termése a zöldszalag megszakított időszaki folytonosságának kiegészítésében játszik döntő szerepet. A kapások, az ipari növények és a takarmánynövények A második csoportba tartozó, nagy víz­­igényű növények talajelőkészítése szo­rosan összefügg vetési idejük megállapí­tásával. Ezek később vetésre kerülő nö­vények, melyek magjuk csírázásához már magasabb hőfokot igényelnek és a ki­kelő zsenge növények is érzékenyebbek a kései fagy iránt. Ide soroljuk a kapá­sokat, a technikai növényeket, a takar­mánynövényeket és a melegkedvelő nö­vényeket is. Tekintettel későbbi vetésük­re, a simítózástól — boronálástól a vetésig hosszabb idő telik el, mely alatt a gyo­mok erősen lábrakapnak, és ellepik a talajt. E gyomokat még vetés előtt el kell pusztítani, nehogy a kelő növényzet között erősödjön, mert elpusztításuk ekkor már jelentékeny munkatöbblettel és fáradsággal jár. Elpusztításukra kü­lönösen megfelelő a tárcsás borona és a kultivátor alkalmazása, egyidejű foga­solással. Különösen a talajból feltöső és vegetatív módon (gyöktörzsek útján) szaporodó gyomok követelik meg a mé­lyebb talajporhanyítást (például az acat, a tarackfű stb.). Minden tárcsázást, ille­tőleg kultivátorozást fogasborona alkal­mazása kell kövessen, mert utánuk a talaj egyenetlen, hullámos felületű ma­rad, ami mindig fokozott vízveszteséget jelent. Az összes répafélék vetés előtt ta­lajsimítózást és hengerezést követelnek meg, nehogy a répamag túl mélyre ke­rüljön a földbe és kelése egyenetlen le­gyen. A hengerezés viszont vízpocséko­­lással jár. Ennek elkerülésére célszerű a répát olymódon vetni, hogy a sorkö­zökbe gyorsan kelő fehér mustármagot vetünk jelzőnövényként, amely 5 — 6 nap múlva kikel és azonnal kisarabolható. Ezzel a vetési móddal azt érjük el, hogy a talaj csakis a répasorokban marad hen­­gerezett, és a párolgás útján történő víz­­veszteség a területnek mintegy I/4 — Vs­­ére csökken. Kukoricavetés után a talajt rendszerint nem hengerezzük, mivel a vetés mély­ségében mindig elegendő vízkészlet áll rendelkezésre a vetőmag csírázásához. Kukoricavetés után a talajt csakis akkor célszerű hengerezni, ha tavaszi szántásba vagy könnyű jellegű homokos talajba került a mag, s a talaj összetétele és jellege eleve megkívánja a tömörítést. Szlovákia száraz éghajlatú vidékein még lucerna alávetés esetén sem java­solható a hengerezés, ha az idejében és a védönövénnyel (árpával) kerül vetésre. Az idejében vetett lucernamag a vetés utáni fogasboronázással kellő mélységbe kerül. Tavaszi takarmánykeverékeink magja elég nagy ahhoz, hogy henger nélkül is vethető legyen, de korai vetésük is elle­ne szól a henger használatának. Henger alkalmazására csakis a később vetésre kerülő melegkedvelő növények után ke­rülhet sor, ott ahol a talajnedvesség a felső talajrétegből már kipárolgott és a kapilláris vízemelést kell igénybe venni, annak mélyebb rétegből történő felhoza­talára. Télen a gépek javításán, a tervezésen, a műtrágya beszerzésén kívül gondolni kell a vetőmag jó minőségű előkészíté­sére is. Csak az idejében és felelősség­­teljesen előkészített vetőmaggal bizto­síthatjuk a vetés agrotechnikai határide­jének betartását, a gombabetegségek és kártevők elleni hatásos védelmet, a jövő évi vetőmag jó minőségét, valamint a hektárhozamok növelését. A vetőmagot termesztő és előkészítő üzemekben a munkát szervező vezetők kötelesek gondoskodni minden vetőmag fertőtlenítéséről, vagyis csávázásáról. (E kötelességről szól a CSN 460310 szá­mú szabvány 58. bekezdése, a CSN 465820 számú szabvány, valamint a 188/50 Zb. számú törvény 25. §-a.) A bratislavai Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Vizsgáló Intézet-en belül működő növényvédelmi és zárlatellenőrző felügyelet a fentnevezett növénybetegsé­gek meggátlására vonatkozó rendszabá­lyok betartása érdekében ellenőrzi a ve­tőmag csávázását az egyes előkészítő üzemekben (a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat üzemeiben, az állami gazdaságokban, az EFSZ-ek raktáraiban Tény az, hogy minden talajelőké­szítés során döntő szerepet a jól meg­gondolt agrotechnikai beavatkozás jelent. Ez arra kötelez bennünket, hogy min­den agrotechnikai behatást előzőleg jól megfontoljuk és csakis az összes ténye­zők és hatások együttes értékelése alap­ján döntsünk ezek idejéről és módjáról. Természetesen, ahol az őszi mélyszán­tás elmaradt, változik a helyzet és tavaszi szántással kell a talajt vetésre előkészí­teni. A tavaszi szántást lehetőleg minél gyorsabban végezzük el és ezzel egyide­jűleg fogasoljunk. Sok esetben még szük­séges a tárcsás borona alkalmazása is, amely a keletkező hantokat elaprózza. Ahol azt a talaj állapota megengedi, cél­szerűbb a talajelőkészítést a tavaszi szántás mellőzésével, kultivátorozással, tárcsás boronákkal, vagy kormányleme­zétől megfosztott ekékkel végezni. Ilyen talajok vízkészlete azonban már gyenge, a szántással felhozott gyommagvak révén gyomossá válik és sok gondot okoz meg­­művelőjének. Ilyen esetben gyakran a henger rögtörö és vízemelő hatása sem nélkülözhető. Sohasem szabad azonban Talajművelő gépsor Az NDK-ban a grubberes talajmű­velő gépsort sokhelyütt így állítják össze: grubber, nehéz borona, Camb­­ridge-henger, könnyű borona és simí­tó. -ksz­megfeledkezni a hengerezés utáni porha­­nyításról. Dr. Frideczky Ákos, mérnök, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola tanára stb.) főleg az előkészítés idején. Az el­lenőrzéshez tartozik többek között a ve­tőmag mintavétele is, amely fontos a csávázás minőségének laboratóriumi ki­vizsgálása céljából. A múlt évi eredmények sok hiányos­ságot mutattak a csávázássa! kapcsolat­ban. így például a nyugat-szlovákiai ke­rületben a vetőmag tavaszi csávázása idején ennek helyesen csak 35 °/o-át csá­vázták, 47,7 %-át részben, 17,3 °/o-át pedig túlcsávázták. Az őszi vetőmagból vett minták 6,3 %-a mutatott csupán helyes csávázást. Összesen 220 minta — bár ez nem képviseli a tervezett te­rületek bevetésére elegendő mennyiséget — bizonyos képet nyújt a vetőmag hiá­nyos csávázásáról. A vetőgépben történő vetőmagcsává­­zás nem megfelelő, mivel ez a módszer nem biztosítja a csávázószer kellő ada­golását és ebből kifolyólag a vetőmag egyenletes csávázását. Sajnos, ezt a mód­szert még aránylag sok helyen alkalmaz­zák. Épp úgy nem megfelelő a padlózaton végzett, lapátok segítségével történő csávázás, mert az szintén nem biztosítja A vetőmag csávázása 1964. március 4.

Next

/
Thumbnails
Contents