Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-03-04 / 19. szám

Az ősziek tavaszi ápolása

f A tavaszi növényápolás célja sokirányú. A talajérettség fenntartásán és a r gyomirtáson kívül, gyakran növényápolással szükséges védekezni a fagykárok r ellen, segíteni a növények bokrosodását és mérsékelni a megdőlés veszélyét. Az f őszi gabona és repce vetések fejlődését akadályozó tényezőket mechanikai bef avatkozással (hengerelés, fogasolás, sarabolás), növényvédelmi intézkedésekkel f és trágyázással küzdjük le. A kellő időben és jól elvégzett növényápolási munf kák előmozdítják a vetések fejlődését, hibás alkalmazásuk azonban jelentékeny * károkat okozhat. ^

Nemesített őszi kenyérgabona fajtáink jól bírják a tél viszontagságait, még a 20 — 25 fokos száraz hideget is eltűrik. Az őszi árpa azonban érzékeny a téli fagyokra. Kemény, tartós, hónélküli ún. száraz télen ki is fagyhat, vagy erősen megritkul. A fagykárokat a bokrosodási csomó alapján ítéljük meg. A kiritkult vetéseket — ha a négyzetméterenkénti egészséges növényállomány (bokrosodási csomója világos színű) száma 250 alá csökken — célszerű felülvetni. A felülvetésre legalkalmasabb a jarovizált vagy jarovizálatlan tavaszi búza, esetleg árpa és a hüvelyesek.

Tavasszal a repcevetés rendszerint siralmas képet mutat. Baj csak akkor van, ha a gyökérzet gyenge húzásra is kiszakad a földből. A nagyon megsanyargatott repcét korán tavasszal 140 — 180 kg/ha mészsalétrom műtrágyával fejtrágyázzuk és utána azonnal megkapáljuk vagy saraboljuk.

Az elmaradt, gyenge őszi gabonavetéseket különösen tápanyagokban szegény talajokon célszerű nitrogénműtrágyával fejtrágyázni. Fokozza a fejtrágyázás szükségességét a kedvezőtlen kitavaszodás is. A fejtrágyázás sikere érdekében tájékoztatásképpen a következő osztályokat kell az őszi búza vetések esetében figyelembe venni: 100 %-os vetés, (négyzetméterenként 300-on felüli növényállomány) jó elővetemény után vetett, jól áttelelt búzavetés fejtrágyázása nem feltétlenül szükséges, mert megdőlést okozhat. Ezért az ilyen vetésekre előirányzott fejtrágya mennyiségét a 40 — 80 %-os (négyzetméterenként 140 — 270 körüli állomány) vetésekre kell felhasználni. A 40 %-nál kisebb növényállományú, gyenge vetések fejtrágyázása elgazosodott talajokon csak akkor lehet eredményes, ha a gyomirtást elvégezzük.

Kellő őszi alaptrágyázás feltételezésével a mészsalétromból 70 — 80 kg/ha, az ammónnitrátból pedig 50 — 70 kg/ha elegendő. Ha a nitrogéntrágya mennyiségét hektáronként 100 kg-on felül kívánjuk emelni, úgy a kellő talajnedvesség megőrzése mellett célszerű azt két részletben — kora tavasszal és szárbaindulás kezdetén — fejtrágyázni. A műtrágyát, amint az időjárás lehetővé teszi, szórjuk ki. A későn adott fejtrágya késlelteti az érést, ezért káros lehet. Az őszi búza nagyon meghálálja a szerves-trágyázást is. Felültrágyázásra használhatunk 80 q/ha érett istállótrágyát vagy 5 q/ha baromfitrágyát. A megdőlés ellen gyakran eredményes eljárás, ha az erőteljes nitrogén hatást, foszfor- vagy azzal együtt kálitrágyázás ellensúlyozza.

Kitavaszodáskor a váltakozó fagy és olvadás következtében a humuszban gazdag talajon a vetés gyakran felfagy. Ilyenkor sok gyökér elszakad, vagy legalábbis meglazul a kapcsolata a talajjal. A felfagyott vetéseket a fagyveszély elmúltával akkor hengerezzük, amikor a hengerre már nem ragad a föld. Minél korábban végezhetjük a hengerezést, annál sikeresebb az eredmény. A felfagyás miatt meghengerezett vetést akkor fogasolhai,juk, amikor a növények ismét .legyökereztek. Jól használható a henger cserepesedés ellen is. Ezt a munkát lehetőleg gyűrűs, szöges vagy Cambridgehengerrel végezzük. Szokásos hengerezni azért is, hogy a nagyobb rögöket szétzúzzák és az alá nem szántott kukoricacsonkokat a talajhoz nyomják, hogy ezek az aratás munkáját ne hátráltassák.

Az őszi gabonák gyakori ápolási munkája a fogasolás. A vetések fogasolásának célja a növények életenergiájának fokozása, a morzsalékos talajszerkezet megtartása és a növények bokrosodásának

a vetőmag egyenletes védő fedését. Ilyen módszerrel csáváztak például a stupavai, a palárikovói EFSZ-ben és másutt. Sokhelyütt nem tartják be a higiéniai eljárásokat sem, annak ellenére, hogy a csávázó vegyszerek, mint például az Agronal H és Hermái L az emberi egészségre káros hatást gyakorol.

A helytelen csávázás további oka a megfelelő csávázógépek jelenlegi hiánya, továbbá helytelen üzemeltetése és karbantartása, valamint azok csekély kihasználása.

A csávázás minőségének javítása érdekében fontos haladéktalanul megkezdeni a munkát, főleg a vetőmagelőkészítő üzemekben, hogy azt időben és felelősségteljesen elvégezhessék. Meg kell kezdeni a kisebb üzemekben is a csávázógépek kihasználását úgy, hogy később felajánlhassák segítségüket a közeli szövetkezeteknek, illetve állami gazdaságoknak, melyek birtokában csávázógép nincs. Fontos kérdés az új gépek kihasználása, melyek több éve üzemen kívül állnak egyes szövetkezetek raktáraiban. Ebben segíthetnek a termelési instruktorok.

Jó végeredményt azonban csak akkor érhetünk el, ha mindezeken kívül pontosan betartjuk a csávázőszerek adagolását.

A gabonafélék gombabetegségei (az árpa fedett üszögje, a búza kőüszöpie, az árpa levélcsíkossága stb.) ellen biztos védelmet nyújt a vetőmag Agronallal vagy Agronal H-val történő csávázása,

miközben 1 q vetőmagra 200 g csávázószer szükséges.

A kukorica gombabetegségei (a kukorica golyvásüszögje, fuzariozisa stb.) a drótférgek és a pajorok ellen Hermái L-Iel csávázunk. Egy mázsa vetőmagra 400 g csávázószer adagolásával. A cukorrépa és takarmányrépa vetőmagját egyes gombabetegségek, drótférgek, törpe répabogarak és pajorok ellen Hermái L-lel csávázunk 1 q vetőmagra 1600 g csávázószer alkalmazásával, vagypedig Agronallal (600 g/q) Gamaciddal történő kombinációban (2000 g/q). A len szeptóriás szárbarnulása, antraknózisa, fuzáriumos hervadása és egyes kártevők ellen a vetőmag Hermái L-lel végzett csávázásával védekezünk (1000 g/q)

Ugyanezekkel a csávázószerekkel különböző adagolásban (előírás szerint) védekezhetünk a zöldségfélék gombabetegségei és más kártevői ellen, melyek a földben veszélyeztetik a csírázó növényt.

Épp itt az ideje felkészülni a tavaszi vetésre, hogy az idei vetőmag jobb minőségű legyen, ami legfőbb előfeltétele a magas terméshozamok elérésének. Vancck Eugen mérnök, a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Vizsgáló Intézet dolgozója,

előmozdítása. A fogasolást azonban többnyire sablonosán végzik, kárt okozva a vetések fejlődésében. Az őszi árpa és rozs tavasszal gyorsan indul, jól borítja a földet, ezért a talaj felületének lazítására általában nincs szükség. Sokakban mély gyökeret vert az a régi közmondás, hogy „amikor búzát fogasolsz, ne nézz hátra“. Pedig a mi éghajlatunk alatt a búza megtépázása káros, különösen ha a fogasolás után hideg idő köszönt be. Fogasoláskor tehát arra kell törekedni, hogy a növények kevésbé sérüljenek meg és csupán a talajt lazítsuk, porhanyítsuk. A fogasolás ideje akkor érkezik el, amikor a növény gyökérzete jól megerősödött, a vegetáció megindult, az éjszakai fagyveszély elmúlt és a talaj kellően felmelegedett. A munkát a vetéssorok irányában haladva végezzük, csak a buja vetésekben jártatjuk j fogast a sorok irányára. Az őszi kalászosok fogasolására a talajhoz jól idomuló többágú és élesfokú fogasboronát vegyünk igénybe. Ha különleges vetésápoló fogasok vagy küküllőskapa áll rendelkezésre, elsősorban ezeket használjuk.

Gyakran szükséges lenne elhárítani a gabonák megdőlésének veszélyét. A jelenlegi tapasztalatok szerint csak a megelőzés — szilárd szárú fajta termesztése, foszfát és kálium műtrágyázás — kellően hatásos. A sásolás körülménye és hatása bizonytalan, a nehéz fogas pedig kétélű fegyver. A hengereléstől sem sok eredményt várhatunk.

A talajművelés, növényápolás és általában az agrotechnika elhanyagolása esetén a gyomnövények tömegesen elszaporodnak az őszi vetésekben. Jelenleg hazánkban a különféle termesztett növények állományaiban 15 — 30 %-os az elgyomosodás. Érthető tehát, hogy miért kell oly szívós és rendszeres harcot folytatnunk minden évben a termés millió mázsáit fenyegető gyomnövények ellen. A gyomirtás egyik új, ma mindinkább terjedő módja a vegyszeres eljárás. Amint az őszi gabonavetések fejlődése megindul a tábla különböző helyein egyegy négyzetméternyi területen gyomszámlálást kell tartani. Közepes gyomosságú a tábla, ha az erős, nagy terebélyes tőrózsával rendelkező gyomnövények (vadrepce, acat, repcsényretek, zsázsa, pipacs, folyondár) közül négyzetméterenként 2 — 3 db, vagy a gyenge tőrózsájú nem szétterülő gyomnövények (útifű, pásztortáska, vetési kéric, konkoly, aggófű, szarkaláb, búzavirág) közül átlagosan négyzetméterenként 6 — 10 db jut.

Az őszi gabonavetések — főleg a búza és árpa — vegyszeres gyomirtásakor a Dikotex 40 készítményből 3 — 5 kg (300 — 400 liter, az Agrion-ból 1 — 2 kg/200 —300 liter és a Rafex 35 készítményből 4 — 9 kg/600 lit. töménységű permetlevet használunk hektáronként. Az ősziek a permetezés időszakában — amely április 20. és május 15-e közé szokott esni — ne legyenek fejlettebbek 15 — 22 cm-nél, mert a kikalászolás előtt álló kultúrnövények a vegyszerre szintén érzékenyek. A kiirtandó gyomok viszont ekkor vannak a legfogékonyabb életszakaszukban s ilyenkor pusztíthatok el a leggyorsabban. A vegyszeres gyomirtószerek az egyéves és évelő gyomoknak mintegy 70—90 %-át pusztítják el, mivel hektáronként 1 — 5 q-ás terméstöbbletet tudunk elérni.

Befejezésül hangsúlyozni kell azt a régi igazságot, hogy a talaj mély beérlelése és a gyomok irtása elsősorban a talajelőkészítés feladata. Minél tökéletesebben végezzük el ezt a munkát, annál könynyebb, olcsóbb és hatásosabb a növé'nyápolás. A gondos talajelőkészítésre fordított költség tehát az ápoláskor mutatkozó munkamegtakarítással és a nagyobb terméssel többszörösen megtérül

Bartha Béla oklevesei gazda