Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-03-04 / 19. szám
A SZABAD FÖLDMŰVES SZAKMELLÉKLETE Jé velőágyat a tavaszi kalászosok részére A tavaszi kalászosok, a borsó és a mák Tavaszi vetésű növényeink alapvető trdajelökészítő munkálatai még az őszi hónapokra esnek. Sikeres, agrotechnikai határidőn belüli elvégzésük a jó termés előfeltételét jelenti. A tavasszal vetésre kerülő növények a szántóföldi terület mintegy 65 — 70 százalékát teszik ki és ide sorolhatók a tavaszi kalászosokon kívül a legfontosabb ipari és takarmánynövényeink. E növények jő része mélyen lehatoló gyökérzettel bír, s ez eleve megköveteli a mélyen megművelt talajréteget. Nem nélkülözhetik tehát az őszi mélyszántást. Természetesen az őszi szántás mélységét már a tavasszal vetendő növények élettani kívánalma határozza meg. Felesleges és gazdaságilag is indokolatlan lenne a tavaszi kalászosok alá mélyebben szántani, mint amely mélységet sekélyen elhelyezkedő gyökérzetük kíván, mert a nagyobb szántási mélységet nem használnák ki, sőt a túl mély porhanyítást gyakran tömörítő hengerek alkalmazásával kellene egyensúlyozni. Más a helyzet akkor, ha a tavaszi kalászos védőnövényként történő vetésébe pillangós virágú takarmánynövény alávetést alkalmazunk. Főleg a lucerna, mint rendkívül mélyen gyökerező növény, hálás a mély talajporhanyításért, mivel a kis ellenállásba ütköző gyökérzet gyorsan minden fennakadás nélkül le tud hatolni a mélyebb talajrétegekbe. A tavaszi vetőmagot előkészítő talajmunkák idején mindenkor figyelembe kell vennünk az őszi szántás idejét és mélységét, mert az a tápanyag és vízgazdálkodás szempontjából alapvető fontosságú. Az ősszel idejében — még az őszi csapadék lehullása előtt — szántott talajok vízben bővelkedők és víztartalék nemcsak a megművelt rétegben, de az altalajrétegben is található. Azt szoktuk mondani, hogy a fenti és a lenti nedvesség egyesült, ami alatt azt kell érteni, hogy a tárolt csapadékvíz összeért az altalajréteg kapilláris szintjével. A késő ősszel, vagy télen fagymentes időben végzett őszi mélyszántás esetén a talaj már jelentékenyen kisebb vízkészlettel rendelkezik, amire a termesztett növény kiválasztásával és vízellátásával megfelelő agrotechnikai intézkedések szakszerű elvégzésével gyakorolhatunk hatást. Az ilyen talajokon vízkímélés céljából fontos a tenyészidö alatt végzett növényápolási munkák időben történő elvégzése. A tenyészidö alatt lehullott csapadék ugyanis csak ritkán jut a talaj mélyebben helyezkedő rétegeibe. Rendszerint elpárolog a talaj felszínéről. Különösen csekély a nyári meleg időben lehulló záporesők talajvízgazdagító hatása. A vetőágyat előkészítő tavaszi talajmunkák neme és módja a termelésre kerülő növények fajtájától és vetési idejétől függ. Minél később kerül vetésre a növény, annál többet kell tennünk a vetés idejéig történő talajápolás érdekében. E szempontból célszerű az összes tavaszszal kerülő növényeket két csoportba osztani: ■ X. Tavaszi gabonafélék, borsó, mák. ■ 2. Kapások, ipari növények és takarmánynövények. Ezek vetése kora tavasszal történik, mivel magjuk a csírázáshoz csak kevés hőt igényel és már +1 Celsius fokon csírázni kezd. Vetés alá a talajt gyorsan kell előkészíteni. A talajelőkészítés elsősorban simítózásból, fogasolásból (esetleg kultivátorozásból) áll. A simítózást azonnal el kell végezni, mihelyt csak a talajra rá lehet menni, mégpedig mindig ferde irányban, vagyis a szántás irányára 45 fokos szög alatt A simító munkája közben a szántott terület ormait behúzza a barázdába, ezáltal sima talajfelületet képez és csökkenti a nedvtartalom elpárolgását. Mégis rá kell mutatnunk egy eddig sem a szakirodalom által, sem a gyakorlat által kellőképpen ki nem domborított és érdem szerint nem értékelt jelenségre. A simító hatására ugyanis a lehúzott ormok helyén a már ülepedett talaj közvetlen érintkezésbe jut a légkörrel, és hajszálcsövessége révén vizét gyorsan elpárologtatja. Párolgás elleni védelmet — szigetelő réteget — a lesimltott talajokon csakis a barázdák földanyaga nyújt, melyet a ráhúzott talajjal betakartunk. Ez azt jelenti, hogy a simítózás légköri izoláló és nedvességmegőrző hatása csakis a terület 50 %-ára terjed ki. Ezért a vízpárolgás megakadályozására az egész területen vagy szöges porhanyítótesttel kombinált simítókat, vagy simítókkal kombinált fogasboronákat szükséges alkalmaznunk. Ha a talaj nedvességi állapota ezt lehetővé teszi, legcélszerűbb olyan gépcsoport alkalmazásával végezni a simítózást, amely simítókból és fogasboronákból álL Ha a talaj még a szükségesnél nedvesebb állapotban lenne és a fogas felhasználása nem volna lehetséges, úgy azt 1—2 nap múlva a simítózás után külön kell alkalmazni. Jobb és célszerűbb az egyidejű üzembeállítás, mivel az jobban óvja a talaj szerkezetét a mechanikai romlás ellen, és jobban is védi a talaj vízkészletét. A simító és a fogas egyidejű alkalmazása jobb gyom elleni védelmet is biztosít és gyorsítja a vetés lebonyolítását. Minél nehezebb simítókat használunk, annál indokoltabb a fogasok egyidejű munkába állítása, mivel a nehéz simítők súlyuk következtében bizonyos mérvű tömörítő (hengerlés-szerű) hatást is kifejtenek. A simítőzott és fogasolt terü(Folytatás a követk. oldalon) Grubbert használnak A köbölkúti EFSZ-ben a talaj forgatás nélküli lazítására KN 170-PV jel- Jzésű grubbert, vagyis rúgósszárú ^■szántóföldi lazítókapát (kultivátort) uShasználnak. A lándzsás lazítófogakat ^jépkapcsolás segítségével többtagú ^Ifogasborona követi. Képünk Szoboszlal ’Ede traktorost és e gépcsoportot mutatja be. -ksz-TARTALOM TALAJERŐFOKOZÁS Dr. Frideczky Ákos mérnök: Jó vetőágyat a tavaszi kalászosok részére.........................................33 NÖVÉNYTERMESZTÉS V a n c e k Eugen mérnök: A vetőmag csávázása....................................34 Bartha Béla: Az ősziek tavaszi ápolása..............................................35 TAKARMÁNYOZÁS <f ivohlavy Vlastislav mérnök: 60 m2-nyi vízkultúra a baromfitelepen ..................... _ . . 36