Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-03-04 / 19. szám
Két kongresszus között Napjainkban, amikor az EFSZ-ek VI. kongresszusára készülünk, kell, hogy visszapillantsunk az V. kongreszszus óta eltelt időszakra, s mérlegre tegyük az előző évek gazdálkodásának eredményeit, hiányosságait, s azokból okulva lássunk hozzá a VI. kongresszus vitaanyagának tárgyalásához. A két kongresszus közötti időszak három év. Nem nagy idő, de egy jól szervezett, fejlődőképes szövetkezet életében a gépesítés üteme, valamint az új technológiai eljárások bevezetése folytán szinte forradalmi változás történhet mind gazdasági, mind a kulturális élet terén. Kéménden, ebben a háromezer lelket számláló községben nem beszélhetünk óriási változásokról, de azt sem állíthatjuk, hogy egy helyben topog az 1711 hektáron gazdálkodó szövetkezet. Ezt bizonyítja az a tény, hogy amíg az 1960-as év végén a szövetkezet összvagyon-értéke 14 millió 918 ezer korona volt. most 18 millió, tehát évenként 1 millió korona értékkel gyarapodott a közös vagyon. Nézzük csak, miben nyilvánul meg ez a fejlődés. Tért hódított a gépesítés Nagyon helyesen a kéméndiek „ráfeküdtek“ a növénytermesztés gépesítésére. Az utóbbi években két DT-t, nyolc traktort, két gabonakombájnt, két darab kétsoros répakombájnt és egy kukoricakombájnt vásárolt a szövetkezet. A répakombájn vásárlását nyomon követte a répafelrakógép, miáltal a cukorrépatermelést az egyelésen kívül teljesen gépesítették. Ezenkívül vettek még szalmaprést, teherautót és pionír motorkerékpárt a csoportvezetőknek. A gépek mind, mind szükségesek, sőt nélkülözhetetlenek. Munkájuk olcsóbb, s ami a legfontosabb, jóval kevesebb kézi munkaerőre van szükség. Ám a gépi munka szervezése területén még nem jutottak előre. A komplexbrigád szót csak hírből ismeri a vezetőség, bár a géppark és a többéves tapasztalattal rendelkező traktorosok révén.semmi akadálya a megalakításának. Természetesen ezek után a brigád munkafeladat helyett termelési feladatot kapna. Kevés trágya, alacsony hektárhozam A traktoros a szívét is beleadhatja a munkába, ha a földnek nem adjuk meg a magáét. A kéméndiek bizony nefn dicsekedhetnek azzal, hogy sok „zsírozót“ adnak a földnek. Csak a cukorrépa és a kertészet kap istállótrágyát. Ezek után érthető, hogy a .növénytermesztésben nem történt számottevő fejlődés a három év leforgása alatt. Állítólag egyes növények termesztésére nem felel meg a határ. A búzát elmarasztalják, míg a kukoricát dicsérik. Nem ismerjük a kéméndi földeket, de egy biztos; ha tíz-tizenkét évenként jut csak istállótrágya a talajba, csoda, hogy búzából 17, szemeskukoricából 35 mázsa termett hektáronként. Kogv ez az áldatlan állapot megszűnjék, már. hathatós intézkedést tett a szövetkezet. Tavaly trágyakezelö csoportot állítottak munkába. Ennek előnye azonnal megmutatkozott abban, hogy lényegesen emelkedett a trágyázott hektárak száma, de a trágya minősége is sokat javult. Ekkora területet még egy éven sem sikerült megtrágyázni, mint tavaly. A komooszt készítésében is a múlt évben érték el a legnagyobb mennyiséget; 5000 m:! komposztot készítettek, amit fel is használtak. Kimeríthetetlen bevételi forrás Nagyok a tartalékok az öntözés terén is. A Garam bőséges mennyiségű vizet nyújt, csak célszerűen kell felhasználni. A vezetőség igyekszik a A szövetkezetnek nagyon szép a növendékállat-áilománya. Minden" előfeltétel megvan ahhoz, hegy jövőben egészséges és nagy teje-w lékenységű tehénállománnyal ren-TMTM delkezzenek. Képünkön a nővén- V dékállatck egy része a kifutóban. W természetadta lehetőséget a legnagyobb mértékben hasznosítani. Amíg 1960-ban csak 23 hektáron öntözték a kertészetet, addig ma 114 hektárra növekedett az öntözött terület. Többek között a korai burgonya hálálta meg legjobban az öntözést. A tervezett 250 mázsa hektárhozam helyett 731 mázsát takarítottak be. Ez pénzben több mint 137 ezer korona terven felüli bevételt jelentett. Ezek után tanácsos, hogy az öntözést évről évre bővítsék, mert ez kimeríthetetlen bevételi forrása lesz a szövetkezetnek. A szövetkezet rákfenéje Kérnénd, az Othelló hazája. Ki többet, ki kevesebbet művel belőle, attól függően, ki mennyit örökölt. A tőkék javarésze öreg, alig terem, de min-Arról azonban lelkesen beszél, hogy a „front előtt" pezsgő kulturális élet volt a faluban. Helyiség is jobban akadt. Volt aki törődött a szervezéssel. Mostanában egy színdarabra sem telik az időből. Esetleg egy-két disznótoros estre. Ennyi az egész kultúra. Azt mondják, a tanács ezt nem nézi tétlenül. Két évvel ezelőtt öszszehívta az értelmiségieket és tanácskoztak a kérdésről. A kulturális albizottság működik, néha ülésezik is. De javulás nem igen látható. Majd ha felépült az új művelődési otthon. Felépül? ... Egyelőre a tervben sincs. A többi albizottság? A helyi gazdálkodási a legjobb, a mezőgazdasági a leggyengébb. Állítólag a szövetkezet feje ott is az elnök, de nem törődik a bizottság irányításával. Itt kezdődött a bökkenő. Kiderült, hogy az elnök a büntetőbizottságban tevékenykedik. Komoly hiba, ha a HNB elnöke elfelejti, hogy ki az egyes bizottságok elnöke. Talán ez is egyik igazolója, hogy nemcsak a tanítók ludasak, hogy nincs művelődési tevékenység. Egy biztos. Nem hisszük, hogy őket terhelné a felelősség azért, hogy a könyvtárszekrényeken akkora lakat van, hogy fejszével is nehéz lenne leütni. Mindenki A Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulója tiszteletére Az érsekújvári járás állami gazdaságai több mint három millió korona érték terven felüli kitermelését vállalták. A Palárikovói Állami Gazdaság 600 dolgozója vállalta, hogy 700 mázsa árpát, 9100 mázsa cukorrépát, 1650 mázsa lucernaszénát és 32 200 liter tejet termel terven felül. Az állattenyésztés dolgozói 41150 kg sertéshússal, 18 600 kg marhahússal adnak többet a közellátás részére a tervezettnél. A Szlgvák Nemzeti Felkelés 20. évfordulójának tiszteletére a Kismuzslai Állami Gazdaság zöldségtermesztő csoportjának dolgozói 146 000 korona értékű zöldséggel termelnek többet a terven felül. Más termelési ágakban is lényegesen túlteljesítik termelési tervüket. A Párkányi Állami Gazdaság dolgozói többek között 63 000 liter tejjel többet adnak a közellátásnak. A Miklósi Állami Gazdaság dolgozói ugyancsak többezer liter tejjel szárnyalják túl a tervet. Tóth János (Érsekújvár) Ahol mindenki a Szövetkezetben marad ^ A nemzeti bizottság épülete, ahol A hét lakat alatt tartják a könyvtár ““ könyveit, denki görcsösen ragaszkodik tulajdonához. Ezzel magyarázható, hogy számos szövetkezeti tag több mint egy hektár földet is művel a háztájiban. Ennek következménye természetesen az, hogy a legnagyobb dologidőben a tagok nagyobbik hányada a háztájiban szöszmötöl, az Othelló körül szorgoskodik a hegyoldalon. Végre ideje lenne megoldani az évek hosszú során vajúdó szőlőhegy sorsát, mert ez a közös gazdálkodás rákfenéje. A szövetkezet terve szerint a jövőben 60 hektáron telepít szőlőt, 200 hektáron pedig gyümölcsöst létesít. Már tavaly meg kellett volna kezdeni a szőlőtelepítést, de az elnök szerint, erre a járás nem adott hosszúlejáratú kölcsönt. Pedig a járásnak sem lehet közömbös az ügy rendbehozása. Hiszen a szőlőtelepítés megoldaná a gordiuszi csomót, ha az új telepítésű oltványból a tagoknak kimérnének egy meghatározott területet. Hisszük, hogy a kéméndi szövetkezetesek is inkább meginnák a Leányka és az Ezerjó levét, mint a „háromemberes“ Othellóét. Amiről beszélni kell Ha valahol pang a népművelés, azt rendszerint a művelődési otthon hiányával, avagy a tanítók nemtörődömségével okolják. Kéménden emellett a Garam fölött sorakozó pincék mélyén meghúzódó hordókban sárgálló Othelló nedűjére is kenik a tétlenség okát. A hegy leve s a nem létező művelődési otthon nem tud védekezni. Annál jobban a tanítók. Igaz, a művelődési élet eszmei irányítóivá válni nehéz, ahol a nemzeti bizottság vajmi keveset törődik ezzel a fontos feladattal. Turgel László, a HNB elnöke elismeri ezt, de nem szívesen beszél róla. Megállapítja, hogy a községben 23 tanító van, s nem tesznek semmit. egyetért azzal, hogy a borbélyműhely fontos, de miért éppen a könyvtárhelyiséget kellett erre a célra átengedni, s ha igen, akkor miért nem gondoskodott a HNB megfelelő újabb helyiségről ? Ezek után úgy gondoltuk, hogy a fiatalok körében sincs érdeklődés a kulturális élet iránt. Kellemesen csalódtunk. Egy csokor csinos kéméndi lány, a CSEMADOK elnök irányításával a legközelebbi disznótoros vacsorára gyakorolta a vidám csasztuskából álló műsort. El is mondták az egyiket, amelyben a HNB elnökét éneklik meg, vidám strófákban, hogyen tehetne többet a műkedvelő mozgalomért. A kéméndi lányok csinosan, — ahogy ők mondják — városiasán öltözködnek. Csasztuskákat énekelnek, pellengérre állítva az észlelt visszásságokat. De szívesen tevékenykednének a művelődés bármely szakaszán, ha többet törődnének velük. Gyorsabb ütemű lehetne a fejlődés A faluban új házak sora épült az utóbbi esztendőkben. Szépek, korszerűek a lakásberendezések. Ez mind igazolja az anyagi jólét és a kultúra fejlődését. A szellemi művelődést a rádiók sokasága, s mintegy 150 televízió, valamint a sajtótermékek szolgálják. De emellett nem szabad elhanyagolni a népművelés sokoldalú lehetőségét sem. Ahol több mint 100 értelmiségi van a faluban, ott csak az irányításon múlik, mikor lesz sokoldalú népművelési tevékenység. Ha a szövetkezet vezetősége a helyi nemzeti bizottsággal karöltve az elmúlt évek tapasztalatait figyelembe véve jobb szervező és irányító munkát végez majd, a „közös“ fejlődése s vele párhuzamosan a kulturális élet is ugrásszerű előretörést érhet el Kéménden. Sándor Gábor Tóth Dezső Zsebik Sarolta A falu egészen aprócska, de lakosai nagyakaratú emberek. Amikor a község 533 hektárját közös elhatározással egy tagba tömörítették, az amúgy is szoros faluközösség egy nagy szövetkezeti családdá kovácsolódott. Elhatározták, hogy megmutatják, mit tudnak. Kezdetben nehéz volt, de nem tágítottak. A közös akarat meghozta az első gyümölcsöt. Egyre jobb eredményeket értek el. Minden eddiginél bőségesebb volt a múlt esztendő, ami koronákban is megmutatkozott. Különösen jól fizetett a búza. A Kasticei 23,57; a Pavlovicei 25,46; a Diana 31,83, a Kosúti pedig 22,34 mázsás hektárátlagot adott. A zord tél után ez kiváló eredménynek számít. — Hogyan érték el a szép búzatermést? — teszem fel a kérdést Majoros János agronómusnak. — Elsősorban is meg kell említenem, hogy nagyon gondosan végeztük a tápanyagellátást. Minden esztendőbeg megtrágyázzuk a szántó 25 %-át szervesanyaggal. Tavaly ezen felül 750 mázsa humuszt adtunk földjeinkre, valamint 132 000 korona értékű műtrágyát szórtunk a talajra. Ez segített. Eredményesen alkalmazzuk a megosztott tápanyagellátást, amelyet igen fontos tényezőnek tartunk a gabonatermesztésben. Jól sikerült továbbá a cukorrépa is. Ebből 497 q/ha-t értek el. A vetésforgót úgy állították be, hogy takarmányféleségekből ne legyen hiány. Ezek szerint szénaféle és abrak akad bőven. Lassacskán rátérnek a szakosított termelésre. Az a célkitűzés, hogy fokozatosan megszervezzék a választott malacnevelést, a környező hizlaldák számára és rátérjenek a takarmánytermesztésre. Ez persze nem megy máról holnapra. Jelenleg vetőmagtermesztéssel és tenyészállat előállítással is foglalkoznak. Tavaly például továbbtenyésztésre szánt állatokért több mint 118 000 koronát bevételeztek. Egyszóval, az állattenyésztés, de a növénytermesztés is magasan túlszárnyalta a termelési és pénzügyi tervét. — Az a fontos — jegyzi meg Gazdik András, szövetkezeti elnök —, hogy jól szuperáljon a növénytermelés. Olyan traktorosokat adtunk erre a szakaszra, mint Dobra József, aki bármikor kész volt nyeregbe ülni, ha a szükség úgy kívánta. Tyavoda György pedig november 20-ig egyedül fejezte be a mélyszántást. Napi teljesítménye 5 hektárt tett ki. De ez még nem minden. Majoros agronómus és Ragacs zootechnikus szorosan együttműködtek egész esztendőn át. A zootechnikus jóelőre tudta, hogy milyen takarmányokat kap a növénytermesztéstől. Volt ideje elgondolkodni, mit hol alkalmaz majd nagyobb eredménnyel. Viszont az agronőmus ismerte az állattenyésztés célkitűzéseit és ennek megfelelően állította össze a takarmánytermesztési tervet. így a szükséglet mindig fedezve volt. Közös érdekkörről volt szó és ez a szoros együttműködésben csúcsosodott ki. Ez az aránylag kis szövetkezet 126 tagot számlál. Az emberek minden munkából részt követelnek. .Érdemes megemlíteni, hogy ebből a faluból a városba nagyon kevesen mennek. Mindenki otthon marad? Igen, mindenki, mégpedig azért, mert az emberek odahaza megtalálják számításukat. Saját kicsiny falujukban jobban élnek, mint a városiak. A kultúrát többi között a rádió és a televízió jelenti számukra. Nincs értelme hát vándorolgatni, csellengeni. Urda Pál könyvelő kiteregeti a számokkal teleírt nyilvántartási lapokat. Böngészgetek a számok rengetegében. Igen, a szövetkezet összvagyona 4 517 000 koronát képvisel, erre a beruházási hitel csak 628 000 korona. Nagyon kedvező ez az arány. Ha nem föltétien szükséges, nem igényelnek beruházási hitelt. A folyószámlákról fedezik a költségeket. Tavaly például 138 000 koronáért vásároltak gépeket és 67 000 korona értékű főjavítást végeztek az épületeken és gépi berendezéseken, saját költséggel. Azt tartják, hogy semmi értelme eladósítani a szövetkezetét. Ez sosem vezetett jóra. Mindezek ellenére a szövetkezet pénzügyi tervét 600 000 koronával túlteljesítette, de a termelési költségeket csupán 1000 koronával lépték túl. Az oszthatatlan alapra 413 000, és a üzembiztosítási alapra pedig 100 000 koronát helyeztek. Vezető vagy egyszerű szövetkezeti tag, mindenki igyekszik a munka legjavát nyújtani. Ezt kívánja a becsület és a közös érdek. Látszik, hogy az emberek sajátjuknak tartják a szövetkezeti vagyont. Belőle kívánnak megélni holnap és a jövőben is családjukkal együtt. Veszelka Zoltán, szövetkezeti tag feleségével együtt az állattenyésztésben dolgozik. Ketten 30 618 korona készpénzt és 3800 korona értékű terményt vittek haza 1963-ban; és ezenkívül ott van még a háztáji is. Kell ennél jobb megélhetés? Vagy ott van Ferencz Pál, aki egyedül 19 420 koronát keresett készpénzben. így élnek ma a kiszellői szövetkezetesek. Becsületes munkájuk eredménye, hogy a tervezett 18 korona helyett 24 koronát ért a munkaegység.. Iioksza István Nem számított a nagy sár A falu idősebbjeinek van egy közmondásuk: „Az alsószemerédi sártól, ments meg uram minket!“ Ez a sár olyan ragadós, hogy ugyancsäk meg kell dolgozni, ha a csizmát meg akarjuk tisztítani tőle. Az évzáró közgyűlés napján azonban senki sem féltette ünnepi csizmáját a sártól. Ezen a napon vidámabbak voltak a szövetkezeti tagok, mint a múlt évi évzáró gyűlésen. Nem csoda, hiszen idén már osztalékot is fizettek. No meg, a közös ebéd és a disznótoros vacsora is emelte a hangulatot. A pionírok köszöntötték a tagokat, majd a beszámoló következett, melyben rámutattak a hibákra és a hiányosságokra is. A múlt évi szárazság és a hosszú tél megviselte az őszi vetéseket, minek következtében alacsonyak lettek a hektárhozamok. De nem lehet minden hibát az időjárással takarni. Kb. 20 hektár árpaszalma kint maradt fölszedetlen, s a szalma alatt tönkrement a lóhere is. Az esőzés miatt nagyon sok takarmány ment tönkre. Az állattenyésztés terén elég sok nehézség mutatkozott. Márciusban a takarmánykészlet teljesen elfogyott. A szarvasmarhák válságos helyzetbe kerültek. Több állatot kényszervágásra kellett adni. Az állatállomány száma így nagyon lecsökkent. A gondozók látva ezt a nagy pusztulást, hozzáláttak a jobb gondozáshoz. Ennek meg is lett az eredménye. Az év végi tejeladást 156 %-ra sikerült teljesíteni. Az állatgondozók közül kiemelkedik Gábor Sándor, aki a malacnevelés terén Gábor Sándor dicséretreméltó eredményt mutatott fel. Tudását a kétéves mezőgazdasági szakiskolán szerezte. B a r t a 1 Gyula, Alsószemeréd 1964. március 4.
