Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-03-04 / 19. szám

Egyed Hektárhozam (q) 27 472 56 27 574 58,5 28 050 61,9 30124 72 A táblázatból látható, hogy az egye­­dek növekvő száma milyen kedvezően hat ki a hektárhozamra. Az egyedek száma mellett nagyon fontos a hibridek cserélése is. Az ifjú­ságfalvi szövetkezetben pl. ugyanaz a hibridfajta az első évben 87, a máso­dik évben pedig 67 mázsa csöveskuko­ricát adott hektáronként. Járásunkban akadnak még olyan szövetkezetek — mint például a duna­­radványi —, amelyek azt állítják, hogy a kukoricatermesztés koldusbotra Jut­tatja őket. Az értekezleten az ilyen nézeteket természetesen elítélték a felszólalók. Ahol 14—18 mázsás hek­tárhozamot érnek el, tényleg nem ér­demes kukoricát termeszteni. De va­jon miért nem termelnek annyit, mint Gyulamajoron, Ifjúságfalván vagy Szi­táson? Ha minden üzemben megadják a kukoricának ami jár, jó eredménye­ket fognak elérni. Hasznos növény a kukorica, de nem lehet becsapni, mert akkor megbosszulja magát. Kása Mihály (Nemesócsa) A kukoricát nem lehet becsapni A komáromi járásban a mezőgazda­­sági üzemek szemeskukoricából 31 mázsás, silókukoricából pedig 260 má­zsás hektárhozamot értek el. Ezzel az eredménnyel nem lehetünk megelé­gedve. Már azért sem, hogy a jól gaz­dálkodó szövetkezetek igen magas hektárhozamot értek el. A Gyulama­jori Állami Gazdaság 126 hektáron vegyszeres gyomirtás mellett 100 q csöveskukoricát termelt hektáron­ként. Ifjúságfalva 53 mázsás szemes­kukorica hektárhozammal dicseked­het. Ezzel szemben Hetényen, ahol nem alkalmaztak vegyszert az első kapálást későn, a másodikat pedig egyáltalán nem végezték el hektáron­ként csak 14 mázsa szemeskukoricát termeltek. A silókukorica termeszté­sében is hasonló különbségek vannak. A violíni szövetkezet 530 mázsát ter­melt hektáronként, az újgyallai vi­szont csak 133 mázsát. A közelmúltban lezajlott értekezlet beszámolója rámutatott arra is, hogy az alacsony hektárhozam okát nem­csak a talajösszetételben, hanem a növényápolásban kell keresni. Nagyon fontos a kukorica kívánt sűrűségének betartása. Járásunkban 40 — 48 000 egyed kívánatos egy hek­tárra. A korai érésű kukoricáknál 50 ezer egyedet is hagyhatunk, a későb­bieknél pedig 40 ezret. A növénysűrű­ség természetesen függ a talajerőtől Is. Több mezőgazdasági üzemben a rossz kikelés és a férgek kártevése miatt 25 — 28 ezerre csökkent az egyedszám. Az egyedek helyes sűrű­ségét a karvai EFSZ kísérletei is iga­zolják: A kukoricatermesztés tízparancsolata Országos kukoricatermesztési tanácskozás Szolnokon Tudományos kutatók, nemesítők legjobb kukoricatermesztők országo: tanácskozást tartottak Szolnokon hogy megvitassák a kukorica termés­hozamok gyorsütemű növelésének le­hetőségeit, a legfejlettebb agrotech­nikai módszereket. A bevezető elő­adást Keserű János, földművelésügy miniszterhelyettes tartotta. A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy az évről évre növekvő állatállo­mány takarmánygondjainak megoldásában legfontosabb nö­vényünk a kukorica. A kuko­rica holdankénti átlagtermésé­nek fokozására területnövelés útján Magyarországon nincs lehetőség. Egyetlen járható út a termésátlagok növelése. A tanácskozás elfogadta a kukorica korszerű agrotechni­kájának 10 legfőbb szabályát, tíz­­parancsolatát, s javasolta, hogy valamennyi termelőszövetkezet, állami gazdaság, háztáji termelő azokat a helyi viszonyoknak megfelelően mindenütt alkal­mazza. 1A kukoricatermesztés egyik • fontos feltétele a jó talaj­­előkészítés, Két esztendővel ezelőtt a szövetkezetekben vég­zett széleskörű vizsgálatok alapján megállapították, hogy az őszi szántásba vetett kuko­rica 30 - 50 %-kal több termést hozott, mint a tavaszi szántás­ban. Az őszi szántást a vetéshez első­sorban simltőval, kultivátorral, s csak erős gyomosodás esetén készítsük elő tárcsával. Az újbői való szántás fel­tétlenül káros. 2 A kukorica szereti és jól érté­­• kesíti az ősszel leszántott istál­lótrágyát. Ahol az őszi istállótrágyázás valamilyen ok miatt elmaradt, tavasz­­szal csak érett istállőtrágyát használ­janak, azt is legfeljebb csapadékos időjárás mellett, laza szerkezetű föl­dekéin. Kötött talajon a tavaszi istál­­lőtrágyázás nem ajánlatos, mert ter­méscsökkenést eredményezhet. 3 A hazai és a nemzetközi ta­­* pasztalatok azt igazolják, hogy a kukorica elsősorban a nagyadagú műtrágyázást hálálja meg. Holdan­ként 5 mázsa (hektáronként 8—9 má­zsa) vegyes műtrágya átlagos körül­mények között 40-50 %-os termés­többletet eredményezhet. Öntözéssel még biztosabb a nagyadagú műtrá­gyázás hatása. Holdankénti 150 kg (250 kg/ha) vagy ennél kisebb adagú műtrágya használata hatástalan. A nitrogén műtrágyát vetés előtt, vagy vetéssel egyidejűleg célszerű kiszór­ni. 4 A tanácskozás figyelmeztette • a résztvevőket arra, hogy a na­gyobb termelési szint elérése érde­kében szükség van az állati kártevők (drótférgek, mocskospajor stb.) elle­ni fokozottabb védekezésre, mégpedig ta'ajfertőtlenítéssel. Ha akkor HCH tartalmú vegyszeres, vagy aldrinos szuperfoszfáttal kezeljük a kukorica­­táblát, nyomban forgassuk azt a ta­lajba. 5 A sikeres kukoricatermesztés • fontos szabálya a jó hibrid­­vetőmag használata. Az idén az or­szág összes kukoricaterületére ele­gendő hibridvetőmag áll rendelkezés­re, amelyből a háztáji gazdaságok szükségletét is ki tudják elégíteni. A fajtaválaszték is megnövekedett. mivel vannak olyan rövidtenyészidejű hibridfajták is, amelyeket az északi csapadékosabb dombos vidékeken is sikerrel termeszthetünk. A Igen sok múlik az optimális vetési idő betartásán. A leg­nagyobb hibát a megkésett vetéssel szokták elkövetni. A legkedvezőbb eredményeket az áprilisban elvetett nyári fattyazására, mivel a fattyazis inkább káros, mint hasznos, s ezen­kívül költséges is a nagyüzemben, 4 ;. A kukorica termesztése öntö­­• zéssel a legbiztonságosabb. Az öntözés azonban összetett tevékeny-* ség, amelynek során a fokozott táp­anyagellátás, a nagyadagú műtrágyá­zás a legkritikusabb időszakban há­-—A KUKORICA-----­-LE6HA52NOSAB3 KULTURNÖVftN VEINK' EGYIKG -kukorica adja. Ilyenkor a talaj hő­mérséklete 8—10 C fok. Ekkor virág­­zig a kökény is. Éppen ezért a tanács­kozás felhívta az ország valamennyi kukoricatermesztőjének figyelmét, hogy a vizenyős, vízállásos területek kivételével, az idén áprilisban vessék el a kukoricát. 7 Az elmúlt években nagy viták • folytak arról, hogy mekkora a legkedvezőbb holdankénti (hektáron­kénti) növényszám. A tanácskozás le­szögezte: nem az a döntő, hogy sor­ban vagy négyzetben vetjük a kuko­ricát, hanem az, hogy a víz és a táp­anyag-ellátással összhangban legyen a növényszám. Hazai viszonyaink kö­zött országos átlagban a holdankénti 17 — 18 ezres (hektáronként 30 — 31 ezer) növényszám látszik a legmeg­felelőbbnek. A csapadékosabb vidé­keken jó tápanyagellátás mellett azon­ban a holdankénti 24 — 26 ezres (42 — 44 ezer/ha) tőszám is meghagyható. 8 A kukorica legnagyobb ellen­­• sége a gyom. Kártétele tudo­mányos mérések szerint közepes gyo­mosodás esetén egy holdra számítva 5 — 6, hektárra számítva pedig 8 má­zsa szemeskukorica terméstől vonja el a vizet, a tápanyagot a talajból. A gyomosodás ellen az utóbbi évek­ben egyre eredményesebben veszik fel a küzdelmet a szövetkezetekben. Kívánatos, hogy anyagilag ösztönző módszer nélkül egyetlen szövetkezet­ben, állami gazdaságban sem termel­jenek kukoricát. Legkedveltebb a munkaegység jóváírása, kiegészítve premizálással, ami az össztermésnek 10 — 20 %-át jelenti a jóváírt munka­egység számától függően. 1963-ban 380 000 holdra (220 ezer hektár) elegendő magyar gyártmányú szuperszelektív vegyszer, úgynevezett Hungazin állt rendelkezésre, amelynek használatával feleslegessé vált a ku­korica kapálása, kultivátorozása. A hungazinozást alkalmazó szövetkeze­tekben a vegyszerezett kukorica tö­résre, szárának betakarítására a jó­váírt munkaegységen felül az össz­termésből való 6—8 % premizálással ösztönzik a tagokat. Q Tudományos megfigyelések sze­­* • rint nincs szükség a kukorica 1964. március 4. romszor, 60—60 mm-nyi csapadéknak megfelelő vfz kiöntözése, szupersze­­lektív vegyszeres gyomirtás együtte­sen eredményezi a legjobb hatást. A tanácskozás végül hangsúlyozta, hogy a nagyüzemi kukoricatermesztés fejlesztésével együtt nagy gondot kell fordítani, a háztáji kukoricatermesz­tésre is, mivel jelenleg itt termelik a kukoricának mintegy 30 %-át. A kisparcellás lehetőségekhez mérten a kukoricatermesztés ismertetett főbb agrotechnikai szabályai itt is siker­rel alkalmazhatók. Fehér Gyula (Budapest) A szarvasmarha értékmérő tulajdonságainak fejlesztése hazánkban Senki sem vitatja azt a tényt, hogy a szarvasmarhával szemben — gaz­dasági állataink közül — a legnagyobb követelményt támasztjuk. Ez nemcsak századunk első felében volt így, de ma még fokozódik. Érdekes ebből a szempontból az 1961. évi hamburgi nemzetközi állattenyésztési kongresz­­szuson kialakult előrejelzéssel foglal­kozni. Eszerint az állati termékek iránti kereslet 1975-ig előreláthatólag a következőképpen alakul: Nagy mértékben növekvő a barom­fihús és tojás. Növekvő a marhahús, mérsékelten növekvő a sertéshús, vaj, tejszín, sajt, tejpor. A baromfi és sertéshús termelésében nagy jelentő­séggel bír a lefölözött tej, a tejpor, s ezért a szarvasmarhatenyésztés, s ennek keretén belül a tejtermelés döntő szerepet játszik . Annak érdekében, hogy a vegyes hasznosítású marháink termelése gazdaságos, az igényeknek megfelelő, egyben a világpiacon is versenyképes legyen, a vele szemben támasztott igényeket is a következőkben körvo­nalazzuk. A jő vegyeshasznositású tehén ter­meljen évente 4000—6000 kg, 3,8—4 százalékos zsírtartalmú tejet. Az évente termelt tejmennyiség érje el élősúlyának 6—10-szeresét. Ugyan­akkor kívánatos, hogy a tehén hasz­nos élettartama 8—10 évre terjedjen. Évenként 1 életképes borjút elljen. A tőgy mind a gépi, mind a kézi fe­jősre alkalmas, könnyen fejhető le­gyen. Szükséges a megfelelő ivari koraérés, hogy első ellése 25—27 hő­napos korában történjék és első lak­­tációja is számottevő termelőképes­ségről tanúskodjék. Fontos ezenfelül, hogy étvágya, emésztőszervei, takar­mányfelvevő képessége, legelő-kész­sége nagy mennyiségű takarmány el­fogyasztására képesítse az állatokat. Ezeken felül mint vegyes hasznosí­tású fajtától megköveteljük azt is, hogy bár kisebb testtömeggel meg­felelő hízási hajlamot mutasson. Nyilvánvaló, hogy a felsorolt köve­telménynek csak akkor felelhet meg az állat, ha a gazdasági szempontból fontos tulajdonságok kialakításában résztvevő szervei, testrészei egész­ségesek, harmonikusan és teljes ka­pacitással működnek. A tenyészirányok megállapítása so­rán különös gonddal kell ügyelni arra, hogy a tenyészkiválasztás azoknak a tulajdonságoknak a fejlesztésére irá­nyuljon, melyek a termelés önköltsé­gét, a termék jellegét és minőségét a leghatározottabban befolyásolják. Sohasem szabad szem elől téveszteni, hogy a gazdasági állatok tenyészté­sének egyedüli és kizárólag az em­ber szükségleteinek közvetlen vagy közvetett kielégítésére, valamint a termelés gazdaságosságára kell irá­nyulnia. Ha ettől az elvtől eltérünk, a káros formalizmus veszélye fenye­get. Bizonyos formalista megnyilatko­zás sokszor jeles tenyésztők körében is előfordulhat. A külső testalakulás nem mindig reális értékelése sajná­latos kontraszelekciós folyamatokhoz is vezethet. így a durva csont, a ne­héz ellések egyik okozója. A borjú nagy születési súlyára való törekvés is ilyen hatással járhat. A termelékenységnek bizonyos Ir­reális értékeléséhez vezet az is, ami­pl. azt a tejmennyiséget, amit egy 800 kg-os tehén termel, szemben az­zal a tehénnel, amelynek súlya csak 400 kg. Sohasem tévesszük szem elől, hogy 100 kg élősúly fenntartásához évente mintegy 160 kg keményítő­értéket igényel a szervezet. Ebből a takarmányból 600—700 kg tejet le­hetne előállítani évente. Felvetődik végül, hogy milyen mód­szerekkel lehet az állattenyésztésben a formalizmus különböző megnyilvá­nulásaival szemben védekezni, és a tenyészkiválasztást ezáltal hatéko­nyabbá tenni. E végből célszerű fo­kozott mértékben a tenyészkiválasz­tás munkáját a nagyobb termelé­kenységet jelentő tulajdonságokra összpontosítani. A tenyészállatoknál is azt az elvet ajánlatos érvényesí­teni, hogy a legkisebb takarmányo­zási, gondozási, istállőzási költséggel a legtöbb terméket szolgáltató egye­dek kerüljenek kiválasztásra. A formalizmus elkerülésének leg­fontosabb eszköze, hogy céltudatosan törekedjünk a gazdaságilag hasznos és biológiai szempontból fontos tu­lajdonságok kialakítására, és valóban ezeket állítsuk a tenyésztési törek­vések homlokterébe. Olyan értékmérő tulajdonságokban, amelyeket az állati test alakulása is híven tükröz, vagy amelyeknek örö­­kölhetőségi értéke magas, a legered­ményesebb a fenotipus alapján való kiválasztás. Ahol viszont az örököl­­hetőségi értékek alacsonyak, ott sok­kal inkább kell támaszkodni a szár­mazásra, az oldalági rokonok minő­ségére, és főleg az ivadék vizsgálatra. Olyan tulajdonságok fejlesztésében, amelyek komplikált kölcsönhatások eredményeképpen jönnek létre, mind nagyobb szerephez jut a párosítás különleges lebonyolítása és fokozot­tan érvényesül a meghatározott külső és belső tulajdonságokkal rendelkező, egymás tulajdonságait kiegészítő vér­vonalak és családok céltudatos ke­resztezése, ami a leggyorsabb és a legjobb eredményt adja. Áttérve a szarvasmarhatenyésztés néhány legfontosabb értékmérő tu­lajdonságának jelentőségére, első­sorban is foglalkozni kell a tejter­melés jellegével. A tejtermelés ön­költségét vitán felül a tejtermelés színvonala befolyásolja a legdöntőb­ben. Évi 3000 kg körüli tejtermelés esetében a takarmányozási költség­nek közel 50 %-a az életfenntartás­hoz esik. Minél nagyobb tehát az egységnyi élősúlyra eső tejtermelés, annál kisebb az 1 kg tejre eső takar­mányozási költség. így ha egy tehén évente 2000 kg tejet termel és a lét­fenntartó szükséglet mintegy 1000 kg keményltőérték, akkor 500 gr kemé­nyítőérték terhelheti 1 kg tej előállí­tását. Ez a szükséglet 4000 kg tej termelése esetén (1000 :4000) 250 gr-ra, 6000 kg tej esetén pedig (1000:600 =) 167 gr. keményítőér­tékre csökken. Természetesen, ehhez hozzá kell adni a literenként szük­séges 250—260 gr keményítőértéket és 50—60 gr emészthető fehérjét. Mindenképpen gazdaságos tehát a nagyobb termelésre törekedni. Vi­szont, ha a rendelkezésre álló takar-Elsted Button H 4078, ayrshire bika, amely elsőként került hazánkba. A felvétel 11 éves korában készült. kor csak az állatonként elért abszo- mány mennyisége nem növelhető, ak­­lút termelési adatokat veszik figye- kor gazdaságosabb a kevesebb tehenet lembe anélkül, hogy a termelési költ- jól etetni, mint nagyobb számú egye­­ségeket értékelnék. így közel kétsze- det nem kielégítő módon ellátni, rés takarmányozási költség terheli , Molnár F. Hirdessen a Szabad Földművesben! Elfogadunk és közlünk: adás-vétellel, cserével, munkaerő- és álláskereséssel kapcsolatos hirdetéseket! Hirdetési Illeték: Apró hirdetés Hirdetését küldje az alább! címre: soronként 3,50 Kös. Terjedel- Redakcia, Szabad Földműves, mesebb önálló hirdetés 1 cm5 Bratislava, Suvorovova 16 3,50 Kés. A + Kísérletképpen egy ausztranai pókból egyetlen alkalommal több mint 300 méternyi szálat húztak ki, anélkül, hogy tartalékai észrevehetően kimerültek volna. Vannak pókok, amelyek havonta közel három kilo­méternyi szálat képesek produkálni. + A nemeslazac évente a tenger­ből az északi folyókba vándorol, hogy itt rakja le petéit. Két-három évig élnek itt a fiatal halak, majd a ten­gerbe úsznak, s ott laknak öt eszten­deig, ivarérésükkor visszaúsznak a folyókba, lerakják tojásaikat, s ezután elpusztulnak. 4- Időmérésünk (óráink) 12-es számbeosztása a föníciaiaktól ered, akik a napot is 12 egységre osztották fel.-4 Az énekesmadarak közül egyesek annyi legyet, álcát, bogarat pusztíta­nak el naponta, mint a saját test­súlyuk 70, sőt 100 százaléka. Egyes énekesmadarak éhenpusztulnak, ha csak egyetlen napig hiányzik a táplá­lékuk. 4- A csokoládé víztartalma elenyé­szően csekély s ezért 100 gramm 530—550 kalóriát ad, vagyis sokkal többet, mint a cukor — körülbelül annyit, mint a sertésoldalas! Ez je­lentős zsíradéktartalmának köszön­hető, a csokoládé ugyanis egyes faj­tái szerint 30, sőt 46 százalék zsira­dékot is tartalmaz. Cukortartalma 50—60 százalék.

Next

/
Thumbnails
Contents