Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-02-29 / 18. szám

Ó^amslom a helyi nemzeti friaattsáfjnafv.. Tegyük szebbé falunkat Manapság nehéz lenne ráismerni a felszabadulás előtti Szirénfalvá­­ra. Rendezett utcák fogadják az érkezőt. A régi szalmatetős házak helyén gombamódra nőttek ki a korszerű családi házak. A lakások­ban korszerű berendezés, mosó­gépek, televíziók, hűtőszekrények stb. találhatók. A falu életében fordulópontot jelentett az egysé­ges foldmüvesszövetkezet megala­kítása és az új művelődési otthon felépítése. Ezek az eredmények csak elis­merést érdemelnek, azonban még­sem lehetünk teljesen elégedet­tek, mert akad még elég tennivaló, hogy falunkat szebbé, rendezet­tebbé tegyük. E célból megemlí­tek néhány olyan problémát, ame­lyeknek megoldása eredményt hoz­hat. Nagy népszerűségnek örvend nálunk a labdarúgás, de nincs megfelelő labdarúgó-pálya. Ami van, a falu közepén fekszik, na­gyon elhanyagolt és nem illik bele a környezetbe. Rendbe kellene azt tenni amennyire csak lehet, és körülkeríteni. Mellette még léte­­síthetnének, kézilabda-, röplabda- és futópályát is. Ugyancsak a falu közepén van egy tó, amelyet régen kacsaúsz­tatónak használtak. Ma már e célra sem lehet használni. Jó lenne a tó vizét minél hamarabb lecsapolni, mert nemcsak az összképet ront­ja, hanem a környezetet is egész­ségtelenné teszi. Ha már hama­rabb lecsapolták volna, ma nem kellene attól félni, hogy a rajta lévő rossz állapotú fahíd leszakad egy rajta áthaladó teherautó alatt. Szép parkot lehetne létesíteni a helyén. A helyi nemzeti bizottság több gondot fordíthatna a mellékut­cákra, amelyeken esős időben bo­káig ér a sár. Ki kellene kövezni ezeket az utakat és karbantartá­sukra is gondot fordítani. Ez gaz­dasági szempontból is jelentős lépés volna. Csekélységnek tűnik ugyan, de ideje lenne ha fölszerel­nének valahová már egy posta­ládát, hogy ne kelljen a falu lakói­nak a levelekkel Nagykaposra utazniuk, mert ez egyrészt kiesést jelent a munkából, másrészt az útiköltség oda-vissza nyolc koro­nát jelent. És végül javaslom, hogy a helyi nemzeti bizottság a jövőben töb­bet foglalkozzon és jobban ellen­őrizze a CSEMADOK, CSISZ stb. szervezetek munkáját, és ameny­­nyiben lehetséges, segítse azokat. A felvetett problémák megoldá­sához csak akarat és a falu lakói­nak összefogása szükséges. Nem nagy dolgokról van szó és a meg­oldás sem követel különösebb anyagi befektetéseket. Tóbiás Lajos (Szirénfalva) Igazság kerestetik Válaszok „A parkba lépni tilos“ című cikkünkre Lapunk január 12-i számában helytelenítettük, hogy a nagybalogi dol­gozók ki vannak zárva a község szomszédságában lévő 10 hektáros ter­jedelmű parkból. Közöltük a község lakosságának véleményét is, melynek értelmében javasolják, hogy a kastély, amely jelenleg a gyógyíthatatlan idegbetegeknek szolgál otthonul, bocsássák a tanulóifjúság rendelkezésére. A felvetett kérdésekre az illetékes szervek igy válaszoltak: A Műemlékvédő Szlovákiai Hivatal véleménye — A lakosság kívánsága jogos. A jelenlegi helyzet valószínűleg azzal magyarázható, hogy a HNB és az egészségügyi központ vezetősége nem érti meg egymást. Majd az említett hivatal arról tá­jékoztatta szerkesztőségünket, hogy feladatul adta a Műemlékvédő Kerü­leti Központnak: a helyszínen, s ha ott nem lehet, akkor a járási szervek­nél rendezze az ügyet. * * * A Műemlékvédő Kerületi Központ álláspontja Értesítette szerkesztőségünket, hogy megbízottja tárgyalt a Nagy­balogi Helyi Nemzeti Bizottság kép­viselőivel, és arra a következtetésre jutott: tekintettel arra, hogy a kas­télyban gyógyíthatatlan idegbetegek vannak elhelyezve, a parkot a község lakossága nem használhatja. Javasol­ja, hogy a kastélyt más célokra hasz­nálják és ezáltal oldódjon meg a park használatának kérdése is. Majd hangsúlyozza, hogy a park kettéosztásába nem egyezhet bele, mert egy ilyen intézkedéssel meg­bontanák a kastély és a park építé­szeti egységét, s a park is veszítene értékéből. A JNB szociális ügyosztályának véleménye Egyetért azzal az állítással, hogy a park a jelenlegi körülmények között nincs kihasználva. Majd megjegyzi, hogy a kastély a második világháború idején teljesen tönkrement. Felépít­tetését egyetlen intézmény sem akar­ta vállalni, míg végül a Szociális Gondoskodás Állami Hivatala vette gondjaiba és többmillió koronás költ­séggel újjáépíttette. — Tekintettel arra, hogy a kas­télyban, vagyis az egészségügyi inté­zetben jelenleg 150 beteg van elhe­lyezve, s mert az intézmény kerületi jelleggel bír, nem egyezhetünk meg abban, hogy a kastély más célra le­gyen használva — írja levelében a rimaszombati JNB szociális ügyosz­tálya. Ugyanakkor megjegyzi, hogy a nagybalogiaknak a park használatával kapcsolatos igénye jogos, ehhez hoz­zá is járul, amennyiben a Műemlék­védő Kerületi Központ ez ellen nem emel kifogást. * * * A Középszlovákiai KNB szociális ügyosztályának álláspontja Megállapítja, hogy a kastély és a park a Műemlékvédő Kerületi Köz­pont felügyelete alatt van. Tehát az említett intézmény véleményétől te­szi függővé saját véleményét. Majd így folytatja: — Tekintettel arra, hogy a műem­lékvédő kerületi központ nem helyesli a park kettéosztását, így természe­tesen mi sem helyeselhetjük. A kas­télyt pedig más célra nem engedhet­jük át, mert annak felújítása több millió koronába került, s mert a be­tegek áthelyezését sem tudjuk meg­oldani. * * * A JNB iskola és kulturálisügyi szakosztályának véleménye Hangsúlyozza, hogy nem áll mód­jában döntő álláspontot elfoglalni a nagybalogi kastély használatát ille­tően, mert azt jelenleg szociális gon­doskodás céljaira használják kerületi méretben. — A nagybalogiak iskola-ügye a jövő évben megoldódik azáltal, hogy Bátkán (10 km-re Nagybalogtól) be­fejeződik a 17-tantermes kilencéves alapfokú iskola építése. A nagybalogi iskolaépület generáljavítása pedig 1965-ben megtörténik — írja levelé­ben a JNB iskolaügyi szakosztálya. Majd végezetül megjegyzi, hogy Nagybalogon nem építenek kilencéves iskolát, mert ebben a körzetben a lakosság nemzetiségi összetétele ilyen követelményeket nem támaszt. * * * Mint látjuk, a vélemények megoszlanak. Az intézmények többsége csak a maga igazát hangsúlyozza. Reméljük azonban, hogy lesz olyan úgyne­vezett felsőbb szerv, amely az itt közölt vélemények fölé emelkedve ki­hámozza az igazságot és kedvezően oldja meg a nagybalogi dolgozók ké­relmét. pk Szárnyat bontogató állandó színpad A Lévai Járási Népművelési Otthon fokozatos gondot fordít a műkedvelő színjátszás fejlesztésére. Eddig azon­ban a szervezet irányítói főleg a mennyiség terén végeztek eredmé­nyes munkát. E tél folyamán is mint­egy száz színjátszó csoport tevé­kenységével dicsekedhetnek. Az ifjú­ság és a dolgozók alkotó versenyé­ben is közel hatvan színjátszó együt­tes nevezett be. A járás székhelyén állandó színpad keretében akarják feleleveníteni a nagymúltú lévai színjátszást. Más­részt a műkedvelő színjátszás eszmei és művészi színvonalának fokozásá­ban példaképül akarnak szolgálni a többi műkedvelő-együttes számára — ami lényegében az állandó színpadok feladata. A művelődési otthon mellett mű­ködő állandó színpadnak mind szlo­vák, mind magyar csőportja műkö­dik. A szlovák nyelvű együttes nem­régiben mutatta be A nadrág című vígjátékot. , A magyar részleg az elmúlt hét végén zenés komédiával, a „Szabin nők elrablásával“ lepte meg a közön­séget. Nagy László, az ismert lévai rendező szívesen nyúlt vissza a kis­polgári világba, hogy a közönség jól derülhessen annak visszásságain. Nem könnyű egy zenés bohózat megrende­zése, ha még olyan lelkes segítőtár­sak is vannak mint Tóth Károly, Hochsteiger Ferenc, a járási műve­lődési otthon dolgozói és Hevesi Sán­dor zenekar-vezető. Még nehezebb a feladat akkor, ha a sors kegyetlen­sége az utolsó héten elragadta az élők sorából az egyik főszereplőt, a lelkes műkedvelőt. Körinek Lajost. A rendező nem tehetett mást, kény­telen volt eljátszani Rettegi szín­igazgató szerepét. Most gondja lesz új szereplőt betanítani, mivel a zenés komédiát nemcsak a lévai színpadon mutatják be, hanem vendégszerepei­nek majd a környékbeli művelődési otthonokban, szövetkezeti klubokban. Még folytak a Szabin nők elrablá­sának próbái, az együttes vezetői már döntöttek egy újabb színmű betanu­lásáról. Lehet, hogy Arthur Müller Pillantás a hídról című háromfelvo­­násos drámáját elsőnek mutatják majd be Szlovákiában a műkedvelő együttesek közül. De minden bizony­nyal ez a dráma is műsoron lesz még, amikor megkezdik egy újabb színmű próbáit. Mindez bizonyítéka annak, hogy egy állandó műkedvelő színpad olyan in­tézmény a legfejlettebb műkedvelő együttesek számára, amely lehetővé teszi a rendszeres tevékenységet, hogy társadalmunk számára művé­szileg magasabb színtű, tartalmasabb műkedvelő színjátszást alakítsunk ki. 1964. február 29. A Lévai Járási Művelődési Otthonban sokat adnak a propagációra -tt-Egerek és emberek J. E. Steinbeck drámája a MATESZ színpadán Ha a legjobb teljesítményt öt pont­tal értékelem, akkor az Egerek és em­berek bratislavai bemutatója három és fél pontot kap. S ez nem feltevést, vagy az értékelés egyik lehető módját jelöli, hanem a valóságot mutatja, mert valójában ez a középaránya az összteljesítménynek. Ehhez hozzá kell tenni az is, hogy különösen egy szí­nészi teljesítmény se haladta meg ezt. Egyszerűen és tö­mören: jó közepes teljesítményt látott a közönség. S a jó közepes teljesít­mény nem elma­rasztalás, hanem egy jóleső megál­lapítás, amely azt jelöli, hogy a MA­TESZ keretén be­lüli kialakult és állandósult egy aránylag jelentős színvonal. Steinbeck Egerek és emberek című drámája a magány drámája: a magá­nyos embereké, akik egy társadal­mi rend keretein belül élnek, mo­zognak, s amelyek idegenek még ak­kor is, ha néha munkához jutnak, ha valamilyen kö­zösség magába is fogadja őket. Nincs az a közösségi ér­zés, amely felolda­ná, közelebb hozná egymáshoz az em­bereket. A kiútta­lanság álmodozóvá teszi őket, de az álmaikról se beszél­nek. A közösségen belül nincs közös­ségi élet. A dráma két főhőse annyiban kü­lönbözik ezektől a külön-világú embe­rektől, hogy nekik kettejüknek van külön világa. Mindig együtt vánnak, jóban rosszban. Ez viszont szükség­­szerű. Lennie (Nádasdy Károly) ter­helt jellemével, gyermekes naivitá­sával egyedül képtelen lenne létezni az adott társadalomban. Társa George (Bugár Béla) becsületes ember, aki­nek Lennie csak nyűg a nyakán, de mégse zavarja el magától. Nem em­berségből, nem is valami nagy esz­mék miatt, hanem egyszerűen azért. mert neki is szüksége van Lenniere. Munkát keresnek, miután szökni kel­lett az előbbi munkahelyről, ahol Len­nie csupa szórakozásból megölt egy lányt; de az új munkahelyen is utoléri őket a szerencsétlenség. Lennie új áldozata a fiatal Curley (Várady Béla) felesége. Most már George-nak nincs erkölcsi joga Lennie-t megvédeni. Curley meg akarja őt lincselni. Meg-Jelenet a drámából indul az embervadászat. Lennie-t azonban nem találják. George tudja hol rejtőzik, s mikor az üldözők el,­­szélednek, maga hajtja végre az íté­letet. Ennyi a dráma magja. A még nem említett szerepeket Candy (Király Dezső), Crooks (Lengyel Ferenc), Síim (Kovács József), Curleyné (Szentpé­­tery Aranka), Whit (Takács Ernőd), Carlson (Fazekas Imre) és a gazdát (Holubek László) alakították. A dísz­leteket Pavel Zdenék tervezte. A ren­dezés a már jól ismert Pavel Rímszki munkáját dicséri. -gs-Nemes cselekedet Szocialista társadalmunkban első helyen áll az emberről való gondos­kodás. Különösen széleskörűek azok az intézkedések, amelyek egészség­ügyünket szolgálják; Gondoljunk csak az ingyenes gyógykezelésre, vagy akár a táppénzek juttatására. Tudjuk, hogy államunk a költségvetés jelentős ré­szét fordítja egészségügyi célokra, van azonban olyan orvosság is, ame­lyet pénzért nem lehe előállítani: az emberi vérre gondolunk, amely egyike a legdrágább, életmentő orvosságunk, s amelyet csak ép, egészséges embe­rektől lehet nyerni. Ezeknek az ada­kozóknak nem közömbös embertársuk egészségi állapota, akiknek érdekében legdrágább kincsüket, az életadó vért készek áldozni. Ilyen értelemben szólalt fel dr. Hor­váth elvtárs is, aki eljött körünkbe, a Nagymegyeri Mezőgazdasági Iskolába, hogy önkéntes véradókat toborozzon. Az iskola hallgatói megértették, ma­gukévá tették az ügyet és mintegy huszonötén, élükön az iskola igazga­tójával, Táncos Tiborral, jelentkeztek önkéntes véradásra. Némi izgalommal lépték át a duna­­szerdahelyi kórház kapuját. A vér­­átömíesztő állomáson, mely gyönyö­rűen van berendezve, kellemes me­leg, nagy rend és tisztaság uralkodik. E barátságos környezetben fogadott bennünket dr. Dubecká orvosnő, aki mindenekelőtt megköszönte cseleke­detünket, amelyet embertársaink ér-I Jelentős lépés előre A közelmúltban tartotta alakuló közgyűlését a Szlovák Újságírók Szö­vetségének magyar szekciója. Jelen­tős lépés ez hazai magyar sajtónk életében. Az ötvenes évek elején már voltak hasonló törekvések, de az ak­kori kedvezőtlen légkörben eredmény nem mutatkozott. Az újságírószövetség magyar szek­ciója jelenleg több mint száz magyar újságírót tömörít, s fő feladatának tekinti a magyar újságírás színvona­lának emelését, valamint az újságíró szakmai-politikai nevelését. Pillanat­nyilag ez a két kérdés a legfontosabb feladatok közé tartozik. dekében tettünk. Ismertette aztán az állomás történetét, elmondotta, hogy az 1960-ban kezdte meg működését. Akkor volt az első ünnepélyes véradás is, amelyet azóta már sok száz köve­tett. A kezdeti nehézségek után a helyzet lényegesen javult, s ma már tömegesen jelentkeznek az önkéntes véradók az üzemekből, falvakból, is­kolákból stb. Ismertette továbbá azo­kat a főbb betegségeket, amelyek kezelésénél föltétlenül szükséges a vérátömlesztés, mint például súlyo­sabb sebesüléseknél, égéseknél, vér­­szegénységnél és nagyon gyakran műtéteknél. Igen sokszor kell pótolni az elvesztett vért szülés esetén. A hivatalos bejegyzéseket és a vér­adás körüli egyéb munkákat ápolónők végzik Seregi Julika vezetésével, aki már kezdettől fogva itt dolgozik. Kedves mosolyával igyekszik elosz­latni a szorongást, az izgatottságot, mindenkihez van egy-két kedves sza­va. Örömét fejezte ki előttünk, hogy ilyen szép számmal jöttünk. Kevés a i vér, mondotta — a helybeli kórház mind fel tudja használni, bár előfor­dul az <is, hogy a kórházak kölcsönö­sen kisegítik egymást. Megtudtuk tőle azt is, hogy az állomásnak már van­nak állandó véradói is, mint például a dunaszerdahelyi Martáková Amália, aki már negyvenszer, és Pavol Tepala, aki huszonötször adott vért. A véradás külön teremben történik, előzetes alapos orvosi kivizsgálás után. Ha az orvos valakinél valami rendellenességet állapít meg, az mint véradó nem jöhet számításba és azon­nal gyógykezelésben részesítik. Véradás után bőséges ebédet kap­tunk, majd az orvosnő köszönő szavai után azzal a tudattal hagytuk el a kórházat, hogy ezen a napon talán sok embertársunk egészségén segítet­tünk. Még csak annyit szeretnék megje­gyezni, hogy a véradás nem okoz fájdalmat, s ezért polgártársaim, ha egyszer úgy adódik, hogy a ti vére­tekre is szükség lesz, amellyel életet menthettek meg, egy pillanatig se habozzatok, hanem kövessétek a Nagymegyeri Mezőgazdasági Iskola hallgatóinak példáját, akik díjtalanul adták a legdrágábbat, a vérüket, amelyet pénzzel nem is lehet érté­kelni. Csekey Ernő (Nagymegyer)

Next

/
Thumbnails
Contents