Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-02-26 / 17. szám

(Befejezés az 1. oldalról)

harmadik szakasza közti állapotnak). Természetesen igen kedvező nedvességi és hőmérsékleti viszonyok közt trágyáztak. A póttrágyázott növények jobban fejlődtek, nagyobb levélfelületet fejlesztettek, jobban bokrosodtak és jól áttéteitek. A póttrágyázott táblán a kalászok átlag

7,2 em hosszúak voltak, a kontrollparcellán csak 6,2 cm-t értek el. Négyévi átlagban a póttrágyázás hektáronként 2,6 —3,6 mázsával növelte a szemtermést, miközben a búza 0,97 °/o-kal több fehérjét tartalmazott, mint a kontrollparcellán termesztett. A fehérjetermelés ezáltal a kontrollparcellával szemben hektáronként 62 kg-mal volt nagyobb.

Nálunk a kedvező időjárási viszonyok következtében az ősziek (például a nyitrai, «j dunaszerdahelyi és a miehalovcel járás némely községeiben) már ősszel elérték a szerv-differenciálódás második és harmadik szakasza közti állapotot, s a tél eleji meleg időjárás hatására sem volt észlelhető további fejlődés. A legközelebbi időben azonban a növények fejlődésnek indulnak. A múlt évben az ősziek a fejlődésnek ezt a fokát az említett területeken csak március harmadik dekádjában érték el.

Igen helyesen jártak el a múlt évben a Zvolenská Slatina-i EESZ-ben, ahol a növények előzetes biológiai ellenőrzése alapján alkalmazták ezt a megosztott tápanyagellátást (március J8-án és április 26-án salétromoztak) 56,5 ha területen hektáronként átlag 38,8 q szemtermést értek el, miközben a legnagyobb terméshozamot a tenyészidö alatt háromszor póttrágyázott növényállományból nyerték. Ez hektáronként 43,8 q szemtermést tett ki. A Vígíasi Kutatóintézet laboratóriumában végzett elemzés során megállapították, hogy a háromszor nitratált növények kalászaiban átlag 66 termes virág, a kétszer nitratáltakéban 56,3 termős virág volt. Hasonló szép eredményeket értek el az Ifjúságfalvai EFSZ- ben a múlt évben (bár ez az év az őszieknek semmiképpen sem kedvezett), ahol a Diana I. fajta megosztott lápanyagellátással az üzemi kísérlet során hektáronként 37,76 q szemtermést adott, míg a

hagyományos agrotechnikával termesztett növényzet csak 54,14 q-t.

Tél végén igen gondosan, alaposan és főleg időben kell felülvizsgálnunk az ősziek növényállományát. Ápolásuk a tényleges állapotuktól függ. Szem előtt

/// IV

Tenyészőcsúcs nagyító vagy mikroszkóp alatt a szerv-differenciálódás egyes (I—IV.) szakaszaiban

kell tartanunk, hogy ez idén, különösen a délibb járásokban, minden agrotechnikai intézkedésnek a téli nedvesség felfogására és a területegységre eső megfelelő számú növényegyed biztosítására kell irányulnia (a faj és fajtától függően 150 — 300 növényegyed). A póttrágyázáson kívül a fagytól kihúzott növények hengerelése is tekintetbe jön, s azután, amikor a növények gyökerei már megfogódzkodtak a talajban, a boronálás. Ez az őszi rozsra éppúgy érvényes, mint az őszi búzára. Az őszi árpa — feltéve, hogy jól begyökeresedett — meghálálja a póttrágyázással egybekapcsolt könnyű boronálást.

A túl sűrű növényzetet nehéz boronákkal boronáljuk a sorok Irányába. Ha az áttelelt ősziek normálisan fejlettek, de

ritkásak, a sorokra keresztbe könnyű boronákkal boronáljuk és egyidejűleg salétromozzuk őket. Ezáltal a növényalsó részeit serkentjük, növeljük bokrosodását és javítjuk tápanyagellátását.

A téli növényápoláshoz tartozik a többéves takarmánynövények póttrágyázása is. Igen helyes, ha a vöröshere és lucerna áttelelt növényzetét még a megfagyott talajra foszfor- és kálitrágyákkal trágyázzuk. Hektáronként 3 — 4 q Thomassalakot és 2—3 q 40 %-os kálisót használunk. Ám csak akkor trágyázunk, ha ezeket a növényállományokat nem trágyáztuk ősszel. Amint a hó eltűnik, az áttelelt növényállományokat alaposan felülvizsgáljuk. Az első haszonévben a here- és lucernaféléket tavasszal hengereljük, és a tarlómaradványokat kigereblyézzük. Tíz nap elteltével boronálunk, és a gyengébb, kiritkult növényállományt hektáronként körülbelül 100 kg mészsalétrommal trágyázzuk. A további haszonévek során a hereféléket tavasszal újból hengereljük és a lucernaféléket boronáljuk.

Számolnunk kell olyan esetekkel is, amikor az erősen kiritkult őszi búzát tavaszi búza korai fajtáival kell felülvetnünk. Hasonlóképpen az őszi rozs kiritkult növényállományát tavaszi rozzsal, vagy hüvelyesekkel vetjük felül, s az őszi árpát tavaszi árpával. Fontos az is, hogy időben felkészüljünk a vegyszeres gyomirtásra. A Dikotex és Agrion alkalmazásának legmegfelelőbb ideje akkor van, amikor a növények a szerv-differenciálódás negyedik és ötödik szakasza közti állapotban vannak, vagyis amikor befejeződik a bokrosodásuk.

Végül visszatérek cikkem első szavaihoz, és ismételten hangsúlyozom, hogy minden agrotechnikai intézkedést a tenyészidő folyamán jól fontoljunk meg, s elvégzésükhöz csak akkor kezdjünk hozzá, midőn a növényállományt alaposan felülvizsgáltuk. Ne feledkezzünk meg arról, hogy nagyobb területek esetén az olyan talajon, amelyre kártétel nélkül nem lehet járművel rámenni, igénybe vehetjük az Agrolet trágyaszóró repülőgépeit.

ANDRASCIK MICJiAL mérnök,

Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola

A rágcsálók (egerek és patkányok) jelentős károkat okoznak mezőgazdaságunknak. Gyakran tanúi vagyunk annak, mily nagy károkat okoznak az egerek mind a lábon álló mezőgazdasági kultúrákban, mind pedig a magtárakban, asztagokban és csűrökben tárolt termésben. Az eddigi vegyi küzdelem ellenük igen költséges és veszedelmes is a hasznos állatokra (mivel a vegyi készítmények mérgező hatásúak).

A Szovjetunióban a rágcsálók ellen.egértifusz-baktérium tenyészetet használnak, amellyel igen jó eredményeket érnek el. Előállításához vérszérumot és friss marhavért használnak. Elkészítése- a következő: két liter forralásban levő vízhez egy liter vért adnak, majd ezt 30 percig forralják. Ezután két réteg gézen átszűrik és csírátlanitják. Ivóvízzel és tejsavóval 1:2:1 arányban hígítják, és 0,5 °/o vegyileg tiszta nátriumklóridot adnak hozzá. Mindezt még fél óráig főzik, azután újból szűrik, csírátlanitják és palackozzák.

1964. február 26.

A készítmény felhasználása. Egy hektár talajra 300 — 500 g csalétket (átitatott árpa- vagy zabszemet) szórnak szét aszerint, hány egérlyuk található a táblán. Ha sok az egérlyuk, egy hektárra egy kilogramm csalétket is szétszórnak.

Hogy a tárolt takarmányokat védjék a rágcsálók elől, a tárolt anyag köbmétereként 0,5 — 1 kg csalétket használnak, mégpedig úgy, hogy a csalétket 1 — 2 méternyire az asztag' körül 5 — 7 méter távolságban egymástól kis kupacokban szétrakják.

A raktárakban a terület 100 m2-eként 50 — 70 g csalétket alkalmaznak. Ha a raktárban patkányok is mutatkoznak, növelik a csalétek mennyiségét.

A készítmény hatása. A rágcsálók jó étvággyal fogyasztották a csalétket. 4 — 8 nappal elfogyasztása után megbetegedtek, majd elhullottak.’ A készítmény másfél hónapig hatott, és 1,5 km távolságban irtotta a rágcsálókat. Alkalmazása után a rágcsálók száma jelentősen csökkent, mert hatása 90 — 100 %-os.

Ennek a készítménynek az alkalmazása a vegyi készítményekkel szemben nemcsak olcsóbb és hatásosabb, hanem biztonságosabb is azokra az emberekre, akik vele dolgoznak. (S. P.)

A Komáromi Állami Gazdaságban a rajzon látható rúgás szerkezet segítségével végzik az itatásos borjúnevelést. Az alumínium korongra erősített, s a tögybimbót helyettesítő szopókba kb. 8 cm-es kilengést végezhet vízszintes irányban, ami előidézi és elmélyíti a borjú tejszívó reflexét. A gumi szopókát 70 cm-nyi magasságban helyezték el a padlózattól. Hátul gumicsövet szereltek hozzá, s ezt a tejeskannába vezették. Mivel tőgymeleg, egyenletesen 32—37 C fokos tej szükséges az itatáshoz, boilerrel vizet melegítenek és ezt a tejeskannát körülvevő, fémből készült víztartályba juttatják. Tíz itatót helyeztek egymás mellé egy csövas keretszerkezetre, s így az állatgondozó 2,5—3 perc tiszta idő alatt tíz borjú itatását végezheti el.-ksz-Uj rágcsálóirtó szer