Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-02-26 / 17. szám
A szakszerű borjűnevelés alapelvei A borjú szakszerű felnevelése a vemhes tehén gondos ápolásával és megfelelő takarmányozásával kezdődik. Ezért a vemhesség utolsó hónapjaiban a teheneket bőségesen takarmányozzuk, gondosan ápoljuk és mérsékelt mozgási lehetőséget nyújtunk nekik a szabad levegőn. így megteremtjük a fiatal szervezet fejlődéséhez szükséges előfeltételeket anélkül, hogy az anyaállat egészsége azt megsínylené. Nagyüzemi tehenészetekben, mihelyt észleljük a tehénen a közelgő ellés jeleit, helyezzük azt el az ellető istállóban. Az újszülött borjút nagy gonddal ápoljuk. Közvetlenül áz ellés után a borjú orrnyílásaiból és szájüregéből eltávolítjük a nyálkaanyagot s köldökcsonkját jódtinktúrában vagy kreolínba áztatva fertőtlenítjük. Az anyaállat lenyalt vagy szárazra törölt borját aztán egyedi borjúboxba helyezzük és 1 — 2 óra elteltével anyja tejével megitatjuk. Gyakran felvetődik a kérdés, hogy ezoptatásos vagy itatásos borjúnevelést válasszunk-e? Ma már nem vitás, hogy az itatásos borjúnevelés előnyei olyan sokrétűek, bogy a szoptatásos borjúnevelés csak ott ajánlható, ahol a tejitatással kapcsolatos a higiénia követelményeinek betartására nincsen meg a kellő biztosíték. Nagyobb tehenészetekben a szoptatást ún. dajkatehenekkel oldják: meg. A dajkatehenekkel való csoportos borjúnevelés előnyéül tudják be, hogy ily módon nehezen fejhető, de jó tejelő tehenek megfelelően hasznosíthatók, hogy jelentősen csökkenthető a borjúnevelésben szükséges emberi munka és végül, hogy a felnevelés zökkenésmentes. Hátránya, hogy a felnevelés során nem lehet az olcsóbb lefölözött tej adagolásának előnyét kihasználni. Dajkatehenekkel való borjúnevelés esetén a teheneket a szopósborjúkkal közös istállóban helyezzük el. Sok tejet adó dajkatehenek alá egyszerre 2—4 borjút is adhatunk. Ily módon egy dajkatehén évente 8 — 14 borjút is felnevelhet. A dajkatehenek mellé ügyes gondozót kell állítani, aki jól ellátja a borjaknak meghatározott csecsbimbóhoz hozzászoktatását és a borjak megfelelő irányítását. A borjak szoptatási időszaka rendszerint 8 hétig tart. A borjak a föcstejtáplálást követően, napi 6 liter tejet, a hatodik és hetedik héten 4 — 4 liter, és a nyolcadik héten 2 liter tejet fogyasztanak. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a takarmányadagból hiányzik a lefölözött tej. Ezért az abrakkeveréket (lehet 75 % zab-árpadara, 20 % búzakorpa, 3 % takarmánymész, 2 °/o takarmánysó) fehérjedús takarmánnyal egészítjük ki. Tejpor hiánya esetén szójalisztet, lenmagpogácsát vagy hasonló fehérjedús koncentrált takarmányt étetünk. Ha a borjak a takarmányok roszszabb minősége miatt elmaradnak a növekedésben, a szoptatási időszakot meghosszabbítjuk. Szakszerűen vezetett tenyészetekben mindenképpen az itatásos borjúnevelést részesítjük előnyben, mégpedig azt a módját, amikor a borjút megszületése után már az első ízben is itatják. Ennek előnyei nagyon sokrétűek. A tehén tejtermelése mintegy 200 - 300 kg tejjel több. A borjú tejadagja ellenőrizhető és a felnevelés céljának megfelelően szabályozható. Az anya nem fertőzheti borját, mert egészséges tehenek teje itatható. Nagy mennyiségű teljes tej takarítható meg, mert a teljes tejről könnyű az áttérés a lefölözött tej itatására. Végül könnyű az elválasztás. A föcstej a borjú első, mással nem helyettesíthető tápláléka. Nagy fehérjetartalmán kívül a növekedési A-vitaminból és a csontnövesztő D-vitaminból is sokkal többet tartalmaz a föcstej a rendes tejnél. Élettani szempontból a föcstejnek legfontosabb az a tulajdonsága, hogy hashajtó hatása révén, megtisztítja a borjú béléit a bélszuroktól. Föcstejből a borjú étvágyának megfelelő mennyiséget fogyaszthat, amely az első héten 4-8 kg között mozog. A föcstejet a borjúnak természetes, tőgymeleg (32 — 37° C) állapotban adjuk, gumiszopókás itatóedényből. Nem lehet felforralni, azért még ha a tehén gümőkóros vagy brucellózissal fertőzött is, kénytelenek vagyunk az első 5—7 napon keresztül az anya (esetleg azonos időben ellett más tehén) tejét a fejés után nyersen adni. Az itatásos borjúnevelés során egyik főtörekvésünk, hogy jelentősen csökkentsük az ez idő szerint ugyancsak számottevő emberi munkaerő-szükségletet. Ma már — különösen munkamegtakarítási szempontból — helyesebbnek tartják a borjakat az első 4 — 5 héten háromszor, később naponta kétszer itatni. Ez utóbbi módszernek semmi különösebb hátrányát nem tapasztalták (Magyar Állattenyésztési Kutató Intézet). Az itatások számának eldöntésében alkalmazkodnunk kell a í13?'. feJése!< számához is, mert a többszöri itatás munkatöbblete igen számottevő (fejés, tejkezelés, edény tisztítás, felmelegítés, itatás stb.). Itatáskor szabályos időközökben, pontosan kimért tejadagokat adunk a borjaknak. Minél fiatalabb a borjú, annál jobban hasznosítja a tejet. Az 1-2 hetes borjú 5 — 6 kg, a 6 — 8 hetes viszont már csak 10—12 kg tejből állít elő 1 kg élősúlyt. A teljes tej azonban rendkívül drága takarmány. Ezért törekedjünk a borjak táplálásához szükséges teljes tej mennyiségének a csökkentésére. A napi tejadagot teljes tejből 8 liter fölé emelni semmiképpen nem ajánlatos. A borjú itatására használhatunk nyitott vödröt, melynek előnye a könnyű tisztíthatóság. Célszerűbb szopókávai ellátott itatóedényeket használni, mert így elkerülhető a mohó ivás. Az itatóedényeket, szopókákat és egyéb tejtároló edényeket minden itatás után súroljuk ki 40 C° hőmérsékletű szódás vízzel. A föcstejes időszak (7 — 12 nap) elmúltával egészséges tehenek tejével itatjuk a borjakat. Ha ilyen tej nin s, akkor a tejet pasztőrözni kell. A pasztőrözést úgy hajtjuk végre, hogy a tejeskannát 30 percre 65° C fokos vizet tartalmazó dézsába állítjuk vagy ún. pillanathevítővei 85 — 90 C fokra felmelegítjük. A tejet végig tögymelegen kell itatni. A hideg tej itatása hasmenést okoz, amely néha olyan erős, hogy a borjak elhullanak. A borjúnevelésben igen fontos tudni, hogy mely takarmányokat és milyen arányban etethetjük a fejlődésben levő borjakkal. A borjak takarmányadagjainak összeállításakor figyelembe kell venni, hogy a bikaborjak mintegy 20 %-kal több tejet fogyasztanak mint az üszőborjak. A bikabörjak általában féléves korig 430 liter teljes tejet, 850 liter fölözött tejét fogyasztanak el. A kevesebb tejet (350 liter teljes és 700 liter lefölözött) fogyasztó üszőborjak takarmányszükséglete 6 hónapos korig 180 kg abrakkeverék, 190 kg kapástakarmány, 120 kg szilázs és 250 kg széna. A továbbtartásra szánt üszőborjakat az első hat hónapban a következőképpen takarmányozzuk: Az első hónapban csak napi 5—8 liter teljes tejet és 1 — 3 liter lefölözött tejet adagolunk. A második hónap elején a napi takarmánymennyiség 7 liter teljes tej, 2,5 liter lefölözött tej, 10 dkg abrakkeverék és 10 dkg széna. A hónap végén a teljes tej napi adagja 2,5 liter, a lefölözött tejé 6,1 liter, az abrak és a széna adagja mintegy 0,5 kg. A harmadik hónapban a teljes tejet fokozatosan lefölözött tejjel pótoljuk. Ebben az időszakban az üszőborjú 1 liter teljes tejet, 8,1 liter lefölözött tejet, 1 kg abrakot, 1 kg takarmány vagy murokrépát és 1,5 kg szénát fogyaszt. A további időszakban fokozatosan csökkentett lefölözött tej mennyiségét szilárd takarmányokkal pótoljuk. Az ötödik hónapban a napi takarmánymennyiség 2 liter lefölözött tej, 1,8 kg abrak, 2,5 kg kapástakarmány, 1,5 kg szilázs és 2,5 kg széna. A 6 hónapos üszőborjú napi takarmányszükséglete mintegy 2 kg abrak, 2 kg kapás takarmány, 5 kg széna és 2,5 kg szilázs. Az így nevelt üszőborjak a tejtáplálás időszakában kedvezően fejlődnek és a hatodik hónap végén 180 — 200 kg élősúlyt érnek el. A lefölözött tejet tőgymelegen, egészen friss állapotban vagy pedig — különösen a nyári hónapokban — megalvasztva itassuk. Ezzel számottevően csökkenthetők az emésztőszervi megbetegedések. Minthogy a borjú eleinte idegenkedik az aludttejtől, ezért édestejjel keverve, fokozatosan szoktassuk annak fogyasztására. Később 8 — 10 hetes korban már kizárólag megalvadt tejet itathatunk. Lefölözött tejjel való borjúnevelés esetén ne feledkezzünk meg a borjak fejlődéséhez és növekedésükhöz fontos antibiotikum-vitaminos Galacid vagy német gyártmányú Kelpan nevű készítmény adagolásáról. Mihelyt a napi tejadaggal felvett folyadék mennyisége 9—10 liter alá csökken, fokozatosan vízivásra kell szoktatni a borjakat. Az itatásos borjúnevelést alkalmazó gazdaságokban az utóbbi időben sikerrel folyik a borjak 2 % zsírtartalmú egalizált tejjel történő itatiása. Egalizált tejjel
