Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-02-26 / 17. szám
Szapi zárszámadás Metsző, hideg szél szántotta végig a szapi utcákat. Megcsipkedte, kipirosította az innen is, onnan is egy pont felé igyekvő emberek arcát. ... Zárszámadás lesz! Ezért a sietés, az ünnepi ruha és jó hangulat. A klub tanácsterme egy óra leforgása alatt zsúfolásig megtelt. Ülőhelyet véletlen sem találni. A hosszú, terített asztalok mellett barna vagy fekete kucsmás, ősz bajuszú bácsik, fejkendős asszonyok üldögélnek. Halk beszédjük, számolgatásuk egyhangú zúgással tölti meg a helységet. Itt-ott egy fiatal arc is feltűnik, főleg lányok. — A fiúk nem nagyon maradnak meg a faluban — meséli ifj. Bartalos Géza, a szövetkezet zootechnikusa — mind gépen, traktoron szeretne dolgozni, s ha nem kap, — elmegy; pedig a városban sem keres többet. Tíz óra után elcsendesedik a terem. Komoly, figyelő szemek fordulnak a színpad, a beszámolóhoz készülődő vezetőség felé. Némán, érdeklődéssel fogadják Bartalos elnök szavait. Csak akkor hallani egyegy felszisszenést, mikor a könyvelő. Kulacs elvtárs a tervezett kiadások túllépéséről beszél. Panaszra, elégedetlenkedésre még sincs ok, mert bár 7 % -kai valóban több volt a kiadás, a jövedelem viszont 20 %-kal haladta meg a tervezettet. Ezáltal a kiosztásra szánt összeg is jelentősen emelkedett. Hét helyett kilenc koronát fizettek minden munkaegységre. Alig fejeződik be a beszámoló és a tervek ismertetése, megérkeznek a várva-várt vendégek. Az emberek némi szorongással lépnek az asztalhoz, ahol az Állami Bank alkalmazottai átnyújtják nekik a vékonyabb-vastagabb borítékokat. Van amelyikben 9000 és van amelyikben 400 korona lapul, aszerint: ki hogyan és meny-r nyit dolgozott. Ezalatt folyik a szó, röpködnek a tréfás, sőt néha gúnyos megjegyzések is, ahogy az ilyenkor lenni szokott: „Mit csinálsz annyi pénzzel? Tán autót veszel rajta?“ A megjegyzések főleg az állattenyésztésben dolgozókat érik, átlag ők kapnak legtöbb osztalékot. De azért senki sem sértődik meg, s ha mégis, a pénzosztást követő poharazgatás közben elfelejti bosszúságát. Mire megérkeznek a zenészek, általános a jókedv. — Nem csoda, hogy tagságunk elégedett — mondja Ambrus elvtárs, a szövetkezet ökonómusa, aki egyben pártelnök is — az öt évvel ezelőtti állapothoz viszonyítva gyökeres változás történt nálunk. Akkor egy munkaegység értéke 5 korona volt és év végén csupán 60 fillér osztalékot tudtunk fizetni. Ekkor a régi vezetőséget leváltottuk és a járás új elnököt jelölt ki. Vele összefogva első dolgunk volt helyreállítani a munkafegyelmet, vagyis megállítani a szövetkezet további romlását. A legszigorúbban büntettünk minden kihágást, lopást és a kötelességek elmulasztását. Sokszor talán túl szigorúan is jártunk el, de más választás nem volt. A A pénz számolva jó. Miklós Imre kilencven ropogós százas tulajdonosa Az eredmény: a következő évben 2 koronával emelkedett a munkaegység értéke, és utána minden évben láthatóan javult a gazdálkodás. A kedélyek lecsillapodtak, az emberek megnyugodtak és már nem volt szükség többé a nagy szigorúságra. Belátták, eredmény csak akkor lehet, ha megfogják a munka végét. De nem is kell sokat magyarázniuk; az, hogy tavaly 20 korona jutott munkaegységenként, mindent elmond. * * * Lassan befejezik a pénzosztást, megürül a terem. Alig maradnak harminc-negyvenen. Sokan hazaszállingóznak, viszik a pénzt, örömet a családnak, s tervezgetik, hogy mit és mennyit vesznek majd. Az eltávozottak egy részét, az osztalék-fizetéskor annyira irigyelt állattenyésztőket már az istállóban találom. Számukra ilyenkor sem szünetel a munka, az állatoknak enni kfell. Ünnep, hétköznap, dolgoznak, nekik nincs szabad idejük. Nem véletlen tehát, hogy ők keresnek a legtöbbet. Betévedve az egyik tehénistállóba, körülnéztem. Az emberek épp olyan gondosan végezték munkájukat, mint bármikor. Bozsaky Emília és Szombathelyi Ilonka szótlanul fejték a nyugodtan kérődző teheneket. Az istálló túlsó végén Bartalos bácsi és Miklós Imre rakta a trágyát a csillébe. Beszélgettek. — Laci ott maradt, nehezen válik meg a borospohártól — mondja Bartalos bácsi, távollevő munkatársukra célozva. De egy cseppet sem bosszankodik, hogy ketten végzik a munkát három helyett. Hiszen volt olyan időszak, mikor a 86 tehén etetése, gondozása, csak kettőjük vállán nyugodott. Igaz, sok volt a munka, néha napi 14 órát is dolgoztak, de elvégeztek mindent becsületesen, s az érte járó jutalom sem maradt el. — Kilencezren felül kaptunk mind a ketten — mondja Miklós Imre, és azt is hozzáteszi, mire szánja ezt a pénzt: — Nősülök, kell a lakodalomra és a menyasszonyomnak is szeretnék valamit venni. Hogy mit, azt még nem árulom el. — Nekem négy gyermekem van, — szólal meg Bartalos bácsi, — ruhát, cipőt kell nekik venni. Az asszony villanysütőt és rezsót akar, én pedig kerékpárt. — így igazán hamar elfogy az osztalék. — El bizony! Televízióra már nem is igen marad, pedig azt is szeretnénk venni... Kezük beszéd közben is gyorsan jár. Nekifeszülnek a megtelt csillének és kitolják. A kiváló fejőnő Bozsaky Emília arcán is boldog mosoly ül. Több, mint 5000 koronát kapott. — Motorkerékpárt veszünk a fiamnak — mondja. Szombathelyi Ilonka és Miklós Jolán fejőnők szintén közel ötezret vettek fel. Ők is érzik, hogy érdemes volt egész évben szorgalmasan dolgozni — s bár fájt a szívük, mikor látták társnőiket ünneplőben sétálni — most mégsem sajnálják a munkában töltött vasárnapokat. A februári hideg szél délután öt óra felé még élesebben vág a bölcsőde felé igyekvő emberek arcába. De azok nem sokat törődnek vele, melegíti őket belülről a bor, jókedv és az öröm. Az ajtóban vidám, mosolygó asszony, a szakácsnő tessékeli beljebb az érkezőket. A szobában ízlésesen terített asztal várja a vendégeket. Megindul a beszélgetés. Nem sajnálják a dicsérő szót a sza-A Az elnök gratulál Bozsaky Emíliának, a legjobb fejőnőnek, majd Gál Móricné ” baromfigondozónőnek kácsnőtől, de meg is érdemli, jól sikerült a vacsora. Később komolyabb témára, a kötelezettségvállalásra terelődik a szó. A Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulója tiszteletére vállalták, hogy egy mázsával emelik a kalászosok hektárhozamait. Hőgye Józsi bácsi erről még a gyűlésen elmondta véleményét. Szerinte ez könnyen teljesíthető, mert a szabályozás következtében nem fenyegeti árvízveszély földjeiket, mint az elmúlt években. ... Latolgatják az emberek a lehetőségeket. A terven felüli 90 mázsa sertéshús és a 250 000 tojás kitermelése sem okoz nagy gondot, annál inkább az 5000 liter tej. Bár ez látszólag nem nagy szám, mégis nagy fejtörést jelent, mivel a beteg és alacsony tejelékenységú teheneket az idén kiselejtezik. A vitának a zootechnikus vet véget: — Bízzuk ezt csak a tehenészeinkre! Kezes Éva LJatéves szövetkezet. Most lép a hetedikbe. Nem nagy idő ez — a szövetkezeti tagok szemében mégis óriásnak tűnik. Hat év küzdelmes munkája van mögöttük — jóformán eredmény nélkül. A hét korona munkaegységenként — melyet csak állami segítséggel tudtak kifizetni — bizony nem nagy reménnyel kecsegtetett. A tagok kedve egyre inkább elment a szövetkezettől. Városban, ipari vállalatoknál kerestek munkát, akik csak tehették. Napról napra fogyott a szövetkezet tagsága. A kezdeti nehézségeken minden szövetkezet keresztülment. De egy sem érezte úgy a nehézségek súlyét, mint a városias jellegű szövetkezetek. És Feled éppen az ilyenek közé tartozik. Valamikor járási székhely volt; ez a „városiasság“ még nagyon visszatükröződik a szövetkezet gazdálkodásában. A kevés munkaerő mellett nagyon gyenge volt a munkaszervezés. A vezetőség minden évben változott. Egyszer ők mondtak le, máskor a tagságnak nem tetszettek. A vezetőség gyakori váltása nemhogy elősegítette, hanem határozottan fékezte a szövetkezet fejlődését. Az egész járásban a feledi szövetkezet volt a leggyengébb. De valahogy a járás sem sokat törődött vele; minden segítség néjkiil magukra hagyta. — Mutassátok meg, mire vagy. tok képesek. Ha boldogulni tudtok jő, ha nem, akkor átveszi a földet az állami gazdaság — mondogatták a járáson. De ezzel még semmi sem változott. A termelés éppen olyan alacsony fokon mozgott, mint azelőtt. Istálló hiányában nem tudták a tervezett állatállományt biztosítani és így az eladás sem érte el a tervezettet. A növénytermesztés nagyon gyengén jövedelmezett. 1960-ban gabonaneműekből csak 14,7 mázsa termett hektáronként. A fordulat éve Feleden öt évig egy helyben topogtak. 1962-ben következett be a döntő fordulat. Föltétlenül változtatni kellett a gazdálkodáson. A szövetkezet tagságát kérdés elé állították: vagy dolgoznak rendszeresen és becsületesen, vagy a földet átveszi az állami gazdaság. Nem volt könnyű a döntés. Nagy mérlegelés után mégis úgy határoztak, hogy maradjon a szövetkezet, s minden tőlük telhetőt megtesznek a fellendítéséért. Az 1962-es év termelési eredményei jobbnak mutatkoztak az előző évieknél. Ez bizalmat öntött a tagságba. Évvégén nem lett több a munkaegység teljes értéke 7 koronánál, de az 1963-as évet már szilárdabb alapokkal kezdhették. Takarmányból volt elég — az állattenyésztési termékek eladását ez részben biztosította. A vetoes ültetőalap is megvolt. A gazdálkodási feltételek így szemmel láthatóan jobbak lettek az előző évieknél. De azért az elnökváltás hagyománya megmaradt. A községben már nem találtak erre a beosztásra megfelelő embert, így a meliorációs szövetkezettől ide kerülő Chovanec elvtársat választották meg, aki már két éven át agronómusa volt a szövetkezetnek. Chovanec elvtársból olyan elnök lett, amilyent a szövetkezet tagsága elképzelt. Üj vezetőkkel, új erővel kezdték az 1963-as évet. A tagság látván a helyes tervezést, a szigorú ellenőrzést — nagyobb kedvvel dolgozott. Bevezették a premizálást. Ez anyagilag érdekeltté tette a tagsá-Sajnos, a géppark növekedésével nem tart lépést a gépszín építése. Ez pedig azt eredmé nyezi, hogy a gépeket egész téfen át a hó borítja, a rozsda marja. got, s lendítökerékként hatott. Ezt igazolják az eredmények is. Az eladási tervüket jóval 100 százalékon felül teljesítettek mindenből. Az állattenyésztés fellendült. A pénzügyi bevételüket ebből az alapból több mint 130 000 koronával túllépték. Ez még egy évben sem fordult elő. A növénytermesztésben viszont a legjobb munkaszervezés ellenére is lemaradtak. A kedvezőtlen időjárás következtében a gabonaneműeknél az átlagos hektárhozam csak 18,6 mázsa lett. így a növénytermesztés tervezett összegéből 280 000 korona hiány mutatkozott. Ezt részben ellensúlyozta az, hogy az egyéb munkákból, pl. fuvarozásból származó bevételt 80 000 koronával túllépték. A 12 koronás munkaegység értéket nem tudták elérni, de 2 korona osztalékra azért futotta. És ez már valami. Mert Feleden ez még egy évben sem fordult elő. Tehát bebizonyosodott, hogy jó munkaszervezéssel, a tagság erős akaratával lehet sikert elérni. A hiteleket minden évben rendszeresen törlesztik. De az alapok feltöltésére kevés gondot fordítanak. Pl. az üzembiztosítási alapra eddig még egy koronát sem tettek. És ez elég nagy baj, mert a szilárd alap hiánya egy rossz évben nagyon megviselné a szövetkezetét. A többi alap is — szociális, kulturális — gyengén van feltöltve. A kimerítésnél persze előnyösebb lenne a nagyobb összeg, mert pl. a betegség után járó táppénzt csak olyan mennyiségben fizethetik, amennyit a szociális alap megenged, vagyis csak addig nyújtózhatnak, ameddig a takaró ér. Az ezévi tervek a múlt évieknél jobbak. A munkaegység értékét 16 koronára tervezték. Tehát az 1963-as év a fordulat éve volt. A felediek megmutatták, hogy a városias jellegű községben is lehet magasabb szintű gazdálkodás és előrehaladás. Zsebik Sarolta Újabb 1 6126 hektárt j tesznek I termővé | A kelet-szlovákiai kerület szakemberei Chlebec elvtárssal a Kelet-Szlovákiai Kerületi Pártbizottság vezetőtitkárával együtt sajtóértekezletet tartottak a Bodrogköz és a Moldavai Síkság vízgazdálkodásáról. Chlebec elvtárs hangoztatta, hogy az említett területek a mezőgazdasági termelés szempontjából is jelentősek, de a lecsapolás és csatornázás a lakosságot is megvédi az árvízveszélytől és a mocsarak fertőző hatásától. Az ivóvíz kérdése is megoldódik. Ahol lehetséges, üdülőközpontokat létesítenek. A kitűzött feladatoknak eddig csak 62 %-át végezték el. A vitázók sok kérdést tettek fel L e f k a n i c elvtárs megbízottnak. Sokan érdeklődtek, honnan szerzik a meszet a talaj kémhatásának megváltoztatására és milyen intézkedéseket tesznek a műszaki-szervezési munka megjavítására és honnan kapja majd a Moldavai-Síkság a vizet. Lefkanic elvtárs válaszában megemlítette, hogy a kisújlaki mésztelep évente 6000 tonna meszet termel, a géresi telep pedig 10 000 tonnát ad majd évente. A tervet március végéig megvalósítják. Komo' lyan foglalkoznak a szakember-kérdéssel is. E nyáron jönnek ki a műszaki iskolákból az első agronómusok, akik szakszerűen irányítják majd a talajjavitási munkákat. A továbbképzésben nagy segítséget nyújtanak az iskolaügyi szakosztályok. Ha sikerülnek a Hernáddal kapcsolatos tervek, akkor kanálisok útján jut el a víz a Moldavai-Síkságra. Ha ez nem valósul meg, Jászó alatt építenek víztárolót. Jó volna már előre bőséges műtrágyát biztosítani és a szarvasmarhaállomány egy részét átcsoportosítani erre a vidékre. Szép eredményeket értek d a szántóréteg mélyítésében, valamint az altalajlazításban is. Géphiány miatt azonban kissé lemaradtak. Juhász elvtárs, a Szobráncl Állami Gazdaság igazgatója a talajjavítási munkák hiányosságaival foglalkozott. Előtör-* dúlt, hogy a lecsapolt terüle* ten alacsonyabb hektárhozamot értek el, mint azelőtt. A Komáromból szállított gépek, mivel homokos talajra gyártották őket, nem felelnek meg altalajjavítási célokra, és hamar tönkremennek. Azokon a földterületeken, ahol egy hektárra csak 4000 korona jövedelem jut, szőlőt szeretnének telepíteni, ami hektáronkénti 17 000 korona bevételt jelentene. Ezt azonban nem engedélyezték, és olyan növényeket kell termelni, amire ráfizetnek. Az öntözéssel is baj van. Éjjel-nappal nem lehet öntözni, mert a csövek olyan nehezek, hogy két ember nem bírja el. Ha viszont a műszakokban 4—4 embert alkalmaznak, nem fizetődik ki az öntözés. A csövek minősége nem felel meg teljesen a követelményeknek és még ebből nem lehet eleget kapni. Kelet-Szlovákiában a múlt év végéig 33 000 hektár területet tettek termővé és idén újabb 6126 hektárral szaporodik a szántóföld. A jó hektárhozamok érdekében 790 000 m* komposztot készítenek, 66 000 hektárt meszeznek, 2560 hektáron pedig lazítják az altalajt. Az eddig befektetett 460 millió koronából 80 000 000 korona térült meg. Idén 112 milliós korona költségvetést terveztek, ennek nagy részét a Vihorláti Víztároló, a Labore, Latorca és az Ung folyók áteresztőinek kiépítésére használják fel. További 15 millió koronával kezdik meg a Bodrog és Kiskö.vesd közötti nagyméretű csatorna építését. Jablonci Lajos 1964. február 26.
