Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-02-22 / 16. szám
Hektáronként 97 000 korona Kicsit szokatlan, hogy hektáronként ennyi legyen a bevétel. Sokan talán majd kételkednek is az összeg valóságában. Pedig színtiszta igazság, hogy a békéi EFSZ kertészetében hektáronként elérték a 97 000 koronát. Nem volt véletlen a magas hektárhozam, de a magas bevételben jó adag szerencsének is része van. A legjobb időben adtak el mindent. Csak így tudták elérni, hogy a 75 000 korona terv helyett 97 000-et értek el. A szövetkezetnek 8 éve van kertészete. Nem nagy terület, mindössze öt hektár. A hektáronkénti magas bevétel egyik oka talán éppen az, hogy aránylag kevés területen kertészkednek. Azt tartják, hogy keveset, de jót. így minden zöldségféléből termelnek egy keveset, de ami megterem, azt időben és jó áron eladják. A zöldségtermesztésnél sokszor egy nap késés is ezrek vesztését jelenti. Az árak egyik napról a másikra való csökkenése nem kis mértékben befolyásolja az eladásra szánt zöldségek értékét. A jó kertész mindig arra törekszik, hogy áruja a legmegfelelőbb időben kerüljön piacra. Bleho Gábor is így csinálja. Húszéves kertészkedése alatt alaposan megismerte a kertészet „útvesztőit“. Gazdag tapasztalatán most már nehéz kifogni. Békén a kertészet létesítésétől vagyis 8 év óta Blaho Gábor a kertész. A kezdeti nehézségek után most már üvegházuk is van. A szövetkezet saját maga készítette, de nagyon jól megfelel a kívánt követelményeknek. Még csak tavaly üzemeltették előszőj — úgy látszik, ennek is része van a bevétel túllépésében. A kertészetben egész éven dolgoznak. Nem számít a hideg, a fagy — az üvegházban lázasan folyik a munka. A 11 nő télen-nyáron foglalkoztatva van. Az őszi betakarítás után nádból fontak takarókat a melegágyak betakarására. Így takarítják meg a szalmát. Aztán előkészítették a ládácskákat, mert január 10-én földbe kellett kerülnie a karfiolnak, káposztának, kelnek. Vetés után sem szünetelhetett a munka. Hiszen 2—3 héten belül palánta fejlődik az elvetett magból. Sürgősen hozzáláttak hát a földkockák előkészítéséhez, amibe majd a palántákat teszik. így jutnak el aztán a melegágyakba, s ha minden jól megy, akkor májusban a piacra. A kertészet dolgozói fiatalok, jókedvűek, ügyesek. Míg kint dühösen hordja a havat a szél, bent az üvegházban körülöttük tavasz van. A 16 C fokos melegben sziromleveleit bontogatva nő a különböző zöldségféle. A Gyalkóczi Irénke, Boráros Mária, Nagy Sándorné és Hfebfe. Blaho Sándor a ládákba el- HP* *'' vetett magokat gondozzák. lányok, asszonyok gondosan ápolják az apró növényeket, mert nekik sem közömbös, hogy mennyi termést hoz majd, mennyi lesz a bevétel. Az ő jutalmazásuk is a jövedelemtől függ. A túlteljesített bevételből 20 °/o prémiumot kapnak. És ez, ilyen jelentős túlteljesítésnél, mint az idén is volt — elég szép összeg. Kíváncsi vagyok, vajon Bleho elvtárs miben látja a múlt évi termés titkát, s mit vár az idei évtől? — A jó munka mellett sikerült elérni, hogy minden termék idejében a piacra kerüljön. Ezt egy kis szerencsével el is értük. Minden zöldséget átlagon felüli áron adtunk el. Ahány zöldségfélét termeltünk, — és mondhatnám, hogy mindenfélét —, az kivétel nélkül jól sikerült. Az idén is szeretném elérni legalább a tavalyi eredményt. Ez persze még sok mindentől függ. De bízom abban, hogy visszaesés nem lesz. És ez fontos, mert ha visszaesés nem lesz, akkor előrehaladás lehet, vagy megmarad az idei eredmény, ami minden körülmények között dicséretre méltó teljesítmény. -zs-Nagy lépést tettünk előre A losonci járás Ipoly melléki szövetkezetei közül gyengeségével szinte kirítt a galsai. Ügy emlegették, mint a volt füleki járás leggyengébbikét. így volt ez 12 esztendőn át, egészen 1962. év végéig, amikoris megkezdődött a gyengén menő szövetkezet lassú, de biztos fejlődése. A galsai szövetkezet 518 hektáros. Tagjai 12 évzáró közgyűlésen sikerről egyetlen évben sem számolhattak be. Az évek múlásával csak az adósságuk gyarapodott. Lényeges változást a mostani, tizenharmadik évzáró gyűlés hoz. Az 1963-as évben a járás utolsó szövetkezete szinte az elsők közé küzdötte fel magát. A tervezett 1 824 000 korona helyett 2 061000 korona bevételt értünk el. Hektárhozamunk járási méretben a legjobbak között van. Búzából 20 mázsát, paradicsomból 300 mázsát értünk el. A jó termés alapján eladási kötelezettségünket sikeresen teljesítettük. A tejet 101,8 °/o-ra, a tojást 146 %-ra teljesítettük, a sertés- és marhahúsból 440 mázsa helyett 547,60 mázsát adutkn a közellátásnak. Takarmányalapunk olyan bőséges, amilyen eddig még sohasem volt. Állatálományunk TBC-mentes és számra is a tervezetten felül van. Az 1962. évet több mint negyedmillió korona hiánnyal zártuk. Osztalékról akkor természetesen szó sem lehetett, a tervezett 10 korona előleget is év közben 7 koronára kellett csökkenteni. És vajon most, mi a helyzet? Az, hogy tagjaink elégedetten és örömmel jönnek az évzáró közgyűlésre, mert tudják, hogy a 7 korona előleg után még 5 korona osztalékot is kapnak. Tagságunk — bár kevesen vagyunk és az idősebb korosztályhoz tartozunk — becsülettel, odaadással dolgozott, a rábízott feladatot pontosan teljesítette. A gyökeres fordulat, a szép siker, a jő vezetésnek, a helyes munkaszervezsének az eredménye. Ebben az oroszlánrész Bolyós Géza elnöké, aki a szomszédos Kismulyadról jött Galsára. Most, az új munkahelyén, az elhanyagolt, rosszulmenő galsai szövetkezetben is beigazolta ismert szervezőképességét. A galsai szövetkezetesek az 1963. év eredményét nem tekintik tetőpontnak, hanem csak átmeneti sikernek, amelyet szorgalommal, gondos munkával a jövőben még fokozni is tudnak. Azon leszünk, hogy az Ipolyvölgyi községek nemes versenyében elsőként emlegessenek minket, s hogy a szövetkezetből eltávozott fiatalok is visszatérjenek. Trizna Béla, ökonómus (Galsa) + Hatékonyabb ellenőrzést ♦ Jobb szak- « 1/1 1 ##n ■ iff irrtTjan Aranytartalék: a becsiliGtes munka Igazságosabb premizálást • ** »******** ’T’agadhatatlan, hogy a 2228 hek* táros muzslai szövetkezet, amelynek 634 tagja közel 17,5 millió korona értékű közös vagyont mondhat magáénak, a fejlődés útjára lépett. Ezt különösen a múlt évi gazdálkodásuk eredményei példázzák. Kedvező jelenség, hogy az eddig nagyon kevés hasznot nyújtó szőlőhegy rendezésének munkálatait tavaly megkezdték és lényeges intézkedések egész sorával biztosították, hogy 1970-ig a 140 hektár szőlejük meglesz. Határozott javulás észlelhető a munkafegyelem terén. A szövetkezeti tagok nagy többsége szorgalmasan kiveszi részét a közös munkából. Dicséret illeti mindazokat, akik a tervek túlteljesítését elősegítették az egyes szakaszokon. A növénytermesztők 102 százalékra tettek eleget ebbéli feladatuknak, attól függetlenül, hogy az időjárás nem volt éppen a legkedvezőbb. Túlteljesítették hektárhozam-tervüket a burgonya, kender, dohány termesztői és a kertészek is. Az állattenyésztés szakaszán pedig a fejők szárnyalták túl tejtermelési tervüket, igen számottevően (131,6 százalék). Jól bevált recept Szokatlan intézkedés. Kint havas, hideg tél van, de a tojás fogyasztói ára „tavaszodik“, vagyis darabonként 20 fillérrel csökken. Miért? Egy jelentés oldja meg a talányt. Ez év januárjában 118,5 millió tojást adtak mezőgazdasági dolgozóink a közellátásra, tehát 44,7 millióval többet, mint tavaly ugyan, ebben a hónapban! Ezzel az örvendetes hírrel kapcsolatban Kocsis Lajosné jutott az eszembe, akinek férje a bösi torulatej-gyárat vezeti. Amikor szolgálati utamon hozzájuk is elvetődtem, őszinte csodálkozással mondta: — Nem is értem, miért nem veszik a torulatejet nagyobb mértékben a baromfifarmok! A múltkor beszéltem az egyik baromfigondozóval a feketeerdei majorból, s azt mondta, hogy amióta éiesztósítik a baromfitakarmányt, azóta szinte egymással versengve tojnak a tyúkok! Bevallom, nem hagyott békén a dolog és kiballagtam a Bőstől néhány kilométerre fekvő feketeerdei majorba. Zimankós, hideg idő volt, s így természetesen a baromfifarm kifutói is elnéptelenedtek. Ám az egyik épület takarmányelőkészítőjében mégis felfedeztem az egyik baromfigondozót. Megerősítette azt a hírt, hogy amióta a takarmányt éiesztósítik, azóta megnövekedett a tojáshozam, de pontosan nem tudta mennyivel. Közelebbi adatokat a majoron sem tudtam meg. Pedig ez az eset megérdemelné, hogy a többi szövetkezet is tanuljon belőle. A kérdésre Nagyabonyban kaptam meg a választ. A tojás felvásárlási tervének túlszárnyalásához ugyanis a nagyabonyiak is hozzájárultak. Januárban a tervezett 18 000 tojás helyett 40 000 darabot adtak el. Most is 3800 baromfi után naponként 1400—1500 tojást szednek össze a fészkekből. Kérdésemre azt válaszolták, hogy ők is éiesztósítik a baromfitakarmányt. 1000 — 1100 tyúk takarmányadagjának élesztősítésére 1 kg torulát használnak, amelyet meleg vízben oldanak fel és azzal locsolják a takarmányt. Amióta élesztősítik a takarmányt, azóta lényegesen nagyobb a tojáshozam. S mit mondanak a kutatók? Azok azt javasolják, hogy az élesztősített baromfitakarmányt a következőképpen készítsük (100 tojó adagja): 1,70 — 1,80 kg finomra őrölt gabonadara vagy korpa, 15 dkg denaturált élesztő vagy torula, 15 gramm maláta és 3 liter víz. Az abrakot 50 — 60 C fok meleg vízzel leforrázzuk, belekeverjük a malátát és 40 — 50 percig cukrosodni hagyjuk. Majd a keveréket 50 C fokra lehűtjük és hozzáadjuk a langyos vízben eldolgozott élesztőt. A takarmány élesztősítése 4 — 5 órán át tart, miközben többször keverjük, szellőztetjük. Az így elkészített takarmányt naponta egyszer, a többi takarmányfélével együtt etetjük az állatokkal. íme, ez a legjobban bevált recept. A szövetkezetektől függ, hogy a közöTtekből levonják a tanulságot és felhasználják saját baromfitenyésztésük jövedelmezőségének fokozására. -gir-Megszűntek a lopások. Az öntudatosodó tagok ráébredtek arra, hogy saját magukat lopják meg, ha a közöst károsítják. Lyukas zsebből kihullnak a koronák Előfordul, hogy — legtöbbször észrevétlenül — lyukas zsebbe csúsztatjuk a koronákat. S természetesen, azok egymás után megszöknek. Hát a muzslaiaknak is még több pénzük lehetett volna, ha idejében „befoltozzák a zseben támadt lyukat“. Igaz, 172 464 koronával túllépték az előirányzott jövedelem tervét, de jóval több is lehetett volna. Különösen akkor, ha az állattenyésztők, a fejőkhöz hasonlóan helytállnak. Bizony, csöppet sem dicsérhető, hogy az anyasertésgondozók csak 9 malacot választottak el átlagosan, kocánként. Itt álljunk meg egy szóra. A kocagondozók, valamint Faragó Ferenc elvtárs, zootechnikus sokat tehetett volna ez irányban. Faragó Imre volt éjjeliőr felvetette, hogy bizony nemigen törődtek a kismalacokkal. Alomszalmáról sem gondoskodtak rendszeresen. Többet foglalkoztak az* elavult ólak korlátainak javítgatásával, mint a malacok gondozásával. Nem a véletlen műve, hogy „hivatalos“ bevallás szerint 687 malac elhullott. Az eltitkolt, saját nevelésű kanról nem is beszélve ..: Állítólag vérszegények voltak az anyakocák, s így egészséges malacok sem jöhettek a világra. Csupán három ízben legeltették az anyakocákat, holott a sertéstelep közvetlen közelében terült el a heretábía. Faragó zootechnikus a legeltetés fontosságát nem tudatosította, s nem is szorgalmozta. A felületes szakirányítás tehát jócskán hozzájárult az aránytalanul sok malac elhullásához. A szaktudás hiányosságára vall az is, amit Kutrucz Rudolf elvtárs, a járási pártbizottság dolgozója megemlített: Az egyik muzslai állatgondozó arról akarta mindenáron meggyőzni az állatorvost, hogy a háromnapos, forró zöldtaka’rmány jobb a borjaknak, mint a frissen bekészített. Fordított arány A múlt évi 8 millió 757 ezer 103 korona összbevételnek csak 46 százalékát adta az állattenyésztés. Tehát, fordított az arány; éppen az állattenyésztésnek kellett volna a jövedelem nagyobbik felét adnia. Adná is a nagyobbik felét, de hogyan? Hiszen a tervezett állqmány létszáma hiányos. így például 100 hektárra 48,9 darab szarvasmarha jut, ebből csupán 18 a tehén. A sertésállomány sűrűsége sem kielégítő. Az anyakoca is kevesebb a tervezettnél. Csak a juhok száma haladja túl az előirányzottat. Ez az állapot semmiképpen sem helyénvaló. Jó lenne, ha mihamarabb hozzálátnának az állatlétszám kiegészítéséhez, az állattenyésztés jövedelmezőbbé tételéhez. Elmélyültebb szövetkezeti demokráciát A muzslai szövetkezet évzáró közgyűlésén azt éreztük, hogy a szövetkezeti demokrácia kibontakozásával baj van. Nem a tagságnak teszünk szemrehányást. Erre nincs okunk, mert a zsúfolásig megtelt kultúrház és az az őszinte érdeklődés, amelyet a szövetkezeti tagok részéről tapasztaltunk a termelés fejlesztésével kapcsolatban felmerülő problémák iránt, azt bizonyltja, hogy Muzsla község szorgalmas népe — alig pár év leforgása alatt lényeges változáson ment keresztül. Már nem ül közömbösség az arcokon. A szövetkezetei nem akaratukon kívül létrehozott szükséges rossznak látják. Még azok is, akik nem is olyan régen kézzel-lábbal hadakoztak ellene, ma ott állnak az első sorokban és tettekkel igazolják, hogy a szövetkezeti közösség hasznos tagjaivá váltak. Aki nem látja, vagy nem akarja meglátni ezt a lényeges minőségi változást és ennek a hatalmas erőnek figyelembe vétele nélkül akarja kormányozni a közös gazdálkodást, az nagy hibát követ el; és előbb-utóbb szembe találja magát — a közösség ügyéhez ma már hü tagság mindjobban szilárduló egységével. Sajnos, az évzáró közgyűlés egyes jelenségei arra hagynak következtetni, hogy néhány vezető még nem tudatosította azt, hogy megváltozott emberekkel van dolga. S talán elfelejtik azt is, hogy a szövetkezet legfőbb tényezője a közösség vagyonát szorgalmas munkával gyarapító tagság. Nem soroljuk fel azokat a kényelmetlenül ható jelenségeket, amelyek az évzáró közgyűlésen a tagság idegeit felkorbácsolták. Egy kis jóakarattal maguk is rájönnek, hol’követték el a hibát és azt helyre is hozzák. Illetéktelen jutalom? Legalábbis a tagok többségének az a véleménye, hogy az elnök, az ökonómus, az agronómus, néhány csoportvezető és az irodai alkalmazottak, illetéktelen prémiumként szép összegeket vágtak zsebre. Tekintettel arra, hogy ez központi kérdése volt a közgyűlésnek, s mert itt-ott a tapasztalatok alapján a prémiumrendszer felszámolását is javasolták, szükségesnek tartjuk ezt a kényes kérdést az igazság fényével megvilágítani. A szövetkezet elnöke és az egyes munkacsoportokat közvetlenül nem irányító vezetők igényt tarthatnak prémiumra abban az esetben, ha a szövetkezet túlteljesítette egész évi bevételi tervét, s ha a termelésre élőt irányzott kiadások a bevételhez viszonyítva nem emelkedtek, tehát, ha az év folyamán lényeges megtakarítás jött létre. Ha megnézzük a valóságot, azt látjuk, hogy a muzslai szövetkezet 172 ezer koronával teljesítette túl az évi bevételi tervét. Igenám, de ugyanakkor látjuk azt is, hogy a termelésre fordított anyagi kiadások tervét pedig több mint 500 000 koronával lépte túl. Tehát ezek a számok arról győznek meg bennünket, hogy'a termelésre fordított költségek összege (a munkaegységek ellenértékén kívül) nagyobb arányban növekedett, mint a bevétel összege. S egyben megállapíthatjuk azt is, hogy a bevételek és a kiadások ily kedvezőtlen emelkedési aránya mellett az említett vezetők nem formálhattak jogot prémiumra. Ennek ellenére mégis jogot formáltak, mégpedig a múlt évi közgyűlés állítólag olyan értelmű határozata alapján, amely megállapította, hogy abban az esetben, ha valamely termelési ágban túlteljesítik a tervet, a prémiumalap 80 %-a illeti a termelési ágazat dolgozóit, 20 °/o-a pedig a szövetkezet vezetőit. Több termelési ágban, így a szőlészetben, kertészetben, a dohánytermesztésben és a tejtermelésben valóban sikerült a bevételi tervet túlteljesíteni. (Megjegyezzük, hogy egyes esetekben csak azért, mert a terv kis követelményeket támasztott a dolgozókkal szemben.) Ennek következményeként a kialakult prémiumalapokból a vezetőség levonta a maga 20 °/o-át és ezen az összegen funkciók szerint osztozkodott. Állítólag az elnök kapta a „vezetőségi prémiumalapra“ ilyképpen összehozott összeg 20, avagy 25 %-át, a többiek pedig rang szerint osztozkodtak. Meg kell mondanunk, hogy a prémium elosztásának ez a módja még akkor sem helyes, ha a tagság tájékozatlansága következtében azt a múlt évi közgyűlés jóváhagyta. Nem helyes mégpedig azért, mert az egyes termelési ágakban elért terven felüli bevételért csak azoknak jár prémium, akik lelkiismeretes munkájukkal a többletet létrehozták. Tehát az illetékes termelési ág dolgozóinak és azok vezetőinek, akik az adott termelési ágazatot közvetlenül irányítják. Vagyis a dohányos csoport vezetőjének, a főkertésznek stb. Persze, az agronómuson vitatkozni lehet. Ha az elfogadott irányelvekből indulunk ki, akkor annak valóban jár prémium, mert azokat a termelési ágazatokat, amelyek a bevételi tervet túlteljesítették, ő irányítja. A kérdés eldöntésénél azonban nem szabad gépiesen eljárni, hanem mérlegre kell tenni, hogy mennyiben érdeme az agronőmusnak az említett eredmény és majd ezek után meghatározni, hogy milyen összegre formálhat jogot a prémiumalapból. A „vezetőségi prémiumalap“ létrehozására jóllehet az adott okot, hogy egyes termelési ágakban — az alacsony terv következtében — lényegesen túllépték a bevételi tervet, s így az ott dolgozó szövetkezeti tagok talán érdemen felül kaptak volna prémiumot. Ha ilyen eset áll fenn, akkor a vezetőségnek — a szövetkezeti, egység érdekében, tehát a nézeteltérések elkerülése céljából jogában áll a túlméretezett prémiumalapot csökkenteni. De akkor jár el helyesen, ha az ilyképpen megspórolt összeget a különböző alapok feltöltésére, esetleg a munkaegységek értékének növelésére használja fel, s így abból nem a vezetőség kis csoportja, hanem az egész tagság részesül. Nagyon helyes lenne, ha az Érsekújvári Járás Mezőgazdasági Termelési Igazgatósága körülnézne a muzslai szövetkezet házatáján és megtenné a szükséges intézkedéseket a sjövetkezeti tagság kedvét szegő helytelen jelenségek eltávolítására. A muzslai szövetkezeteseknek még annyit, hogy még jobban érezzék magukat szövetkezetük gazdáinak. S ez jusson kifejezésre a munkában, a közös gondokon való osztozkodásban, de jusson kifejezésre abban is, hogy nyíltan — nem pedig egymás között suttogva — megmondják véleményüket. Pathó Károly és N. Kovács István 1964. február 22.
