Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-02-19 / 15. szám
VIII. ÉVFOLYAM # 7. SZÄM A SZABAD FÖLDMŰVES SZAKMELLÉKLETE Télvégi munkák a gyümölcsösben Ha gyümölcsfáinkról rendszeres, kielégítő termést kívánunk elérni, akkor ezeket állandó kezelésben kell részesítenünk. Ez azt jelenti, hogy gyümölcsfáinkat mint a vegetációs, mint a nyugalmi időszakban gondoznunk kell. A téli nyugalmi időszakot (legmegfelelőbb a tavasz előtti, rügyfakadás előtti időszak) sikerrel kihasználhatjuk a gyümölcsfák metszésére. Az erős fagyokat kivéve télen bármikor metszhetünk. Bár tudjuk, hogy ez nem a legmegfelelőbb, mivel a váltakozó hőingadozás kedvezőtlenül hat a sebek behegedésére. A nyárvégi, termésérés utáni időszak, augusztus—szeptember eleje megfelelőbb a metszés végrehajtására, különösen a csonthéjasok esetében. Szeptembert követően azonban már újból nem ajánlatos a metszés, mivel a sebek ősszel rosszul hegednek. A metszés végrehajtásakor mindig figyelembe kell venni a gyümölcsfák életfolyamatát. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy a vastag ágak eltávolításával gyengítjük a fát, mivel a gyümölcsfa a vegetációs idő alatt ebbe raktározza a tartalék anyagokat, azonkívül, ha erősen visszavágjuk, a gyümölcsfa sok hajtó-hajtást és kevés termő-hajtást fejleszt, ami a termelő szempontjából nem kívánatos. Ha sűrűn hagyjuk a koronát, akkor a fa fogékonyabb a betegségre, mivel a korona belsejét a nap nem éri és termést is csak a korona külső részén hoz. A fiatal, már fejlődésben lévő gyümölcsfákat koronaalakító metszésben részesítjük és arra törekszünk, hogy a termő gyümölcsfák minél nagyobb termő felületet fejlesszenek és megfelelő termőegyensúly álljon be. Gyümölcsféléink termőegyensúlya általában akkor jó. ha kielégítő termés esetén a fa évente 30— 40 cm hosszú hajtásnövekedést ér el. Ezeken a hajtásokon képződnek aztán az új termőrészek. A jól kezelt gyümölcsfákon könnyebb a ritkítást elvégezni, ezért elég 2—3 évenkénti kezelés. Az elhanyagolt, sűrű koronát azonban egy év alatt teljesen kiritkítani nem szabad, hanem ezt évről évre folyamatosan keli végrehajtani, mert ha egyszerre ritkítjuk, a fát erős hajíásnevelésre késztetjük, ami már mint fent is említettem, hiányosan hat a termőrészek fejlődésére. A ritkításkor az legyen a célunk, hogy szellős, napjárta koronái alakítsunk. A ritkítást mindig a száraz, beteg ágak, ágrészek eltávolításával kezdjük, melyeket tőből távolítunk el. A lisztharmatos vesszőket is számoljuk fel. Ezután követ-TARTALOM GYÜMÜLCSÉSZET Pa ál József: Télvégi munkák a gyümölcsösben . ......................25 Állattenyésztés Szí kor a András: A házinyúltenyésztés közgazdasági jelentősége ... . .... 26 NÖVÉNYTERMESZTÉS V i n á r Emánuel mérnök: Hozzászólások a tavaszi trágyázáshoz ... 27 Állategészségügy Dr. Schandl József: A fogamzás akadályai tehénállományukban ....................................................28 V.___________________J kezik a korona sűrű részeinek ritkítása. Eltávolítjuk a keresztben álló vagy a koronába befelé növő ágakat, hajtásokat. A párhuzamosan növő hajtások közül ha valamelyikre szükség van a legmegfelelőbbet hagyjuk meg A ritkítást mindig a vastagabb ágak vágásával kezdjük és így fokozatosan haladunk a vékonyabb hajtások felé. Ha a termőrészek felkopaszodtak, visszametszéssel megifjítjuk a fát, a hiányzó ágak helyett újakat nevelünk, vagy a mellettük levő hajtásokat ágaztatjuk el a szükségnek megfelelően. A vízhajtásokat (fattyúhajtásokat), ha feleslegesek, tőből eltávolítjuk, ha szükségesek, akkor visszametszéssel (felére vagy harmadára) elágazásra és termőhajtások képzésére késztetjük A vastag ágak levágására külön figyelmet kell fordítani, mert lezuhanásukkor könnyen magukkal szakítanak a fából is egy részt. Ezeknek a levágása két részben történik: először az ágat a törzstől 30—40 cm távolságban alulról felfelé befúrészeljük, utána pedig néhány centiméterrel kijjebb felülről lefűrészeljük, másodszor a viszszamaradt csonkot fűrészeljük le gyűrűsre. Az ágak levágásakor arra törekedjünk, hogy minél kisebb sebet ejtsünk a fán. Az ágat sem mélyen levágni, sem csonkot hagyni nem szabad, mert a seb nem forrad be és a sebhely idővel odvasodik. A levágott ágak helyét éles késsel, kacorral utána kell simítani és a sebhelyet valamilyen fedőanyaggal (oltóviaszszal, fémmentes, pl. sárga olajfestékkel) bekenni. Ha a korona tisztogatásával, ritkításával végeztünk, minden levágott részt távolítsunk el a gyümölcsösből és égessünk el, hogy elejét vegyük a betegségek és kártevők további terjesztésének. A korona ritkításával egyidőben le kell szedni a korona ágain visszamaradt, összeszáradt leveleket és az ottmaradt száraz gyümölcsmúmiákat. Az összeszáradt és a fán maradt egyes levelek, levélcsomók az áttelelő kis hernyók százait rejtegetik magukban, amelyek tavasszal kezdik pusztító munkájukat. A gyümölcsmúmia viszont a monília nevű gomba kártétele következtében keletkezett és maradt a fán, itt áttelel és tavasszal újból kezdi a fertőzést. Ezért nyáron sok rothadt penészes moníliás gyümölcsöt találunk Továbbá a koronát is át kell vizsgálni, hogy nem találunk-e rajta tojáscsomókat, a gyűrüspille tojásait (tojásokból álló szürke gyűrű a vékonyabb ágakon és vesszőkön) különféle bábokat, fagombákat, melyeket szintén le kell szedntés megsemmisítem. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a rügyfakadás előtti lemosó téli permetezésnek csak akkor van komoly hatása, ha előzőleg a fa törzsét és vastagabb ágait kéregkaparóval tisztítjuk s így sok kártevőt elpusztítunk. Paál József, a Vágsellyei Kertészeti Szaktanintézet tanítója a) A helyesen levágott ág helye. — b) Lehasadt ág. — c) A helyes levágás menete. — d) A helytelenül levágott ág csonkja. — e) Gyűrüspille tojásai galylyon. (A szerző tusrajza) 1964. február 19.
