Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-02-19 / 15. szám
A házinynltenyésztés közgazdasági jelentősége A megváltozott munkakörülmények az ember étlapjára is kihatással vannak. A nagyfokú mechanizáció folytán a fizikai erő nincs annyira igénybe véve és ezért a zsírnak, a zsíros húsnak a fogyasztása egyre kisebb területre zsugorodik. Nem beszélve arról, hogy az intenzív zsír és zsíros hús fogyasztása a világbetegséggé fajult érelmeszesedés (arteriosclerosis) elsőrendű előidézője. Felül kellett tehát vizsgálni a ma emberének az „étlapot“ és olyan húsféleséget kellett keresnie, amely minden kockázat nélkül fogyasztható. Ilyenek az ún. fehpr húsok: a baromfi, a galamb, a hal és a házinyúl húsa. Jó tudni, hogy az érelmeszedésben szenvedő ember zsíros húst csak élete kockáztatásával, sertéshúst egyáltalán vagy csak ritkán ehet. Ez súlyos baj, mert az emberi szervezet a legnagyobb fehérjefogyasztó. Az a tudományos megállapítás, hogy „fehérje nélkül nincs élet“ az emberi szervezetre fokozott mértékben áll A házinyúlhús-fogyasztás napjainkban egyre nagyobb területet ölel fel Világviszonylatban megnőtt a házinyúlhús fogyasztás. A házinyúi húsát minden kockázat nélkül lehet fogyasztani. Több egybehangzó tudományos megállapítás szerint minél többet vesz fel az emberi szervezet, annál előnyösebb, mert a házinyúl húsában levő különleges összetevők egyenesen oldják az érfaiakra kicsapódott meszesedést. Ennyit a házinyúlhúsfogyasztás közegészségügyi jelentőségéről. A továbbiakban közgazdaságilag kívánom megvilágítani a házinyúl-tenyésztés fejlesztésének szükségességét. Ma már hivatalosan is eldőlt, hogy a házinyúltenyésztés — ha volumenében nem is produkál egyelőre annyi húst, mint a többi állattenyésztési ágak, annyi azonban bizonyos, hogy — hasonló rangra lépett a többi állattenyésztési ágazatokkal. Ho-Tenyésznyúl esetében fontos a bő mellkas és az erőteljes gerinc. Képünkön a 6 hetes Új Zélandi fajtájú fehér növendék „övmérését" végzik. gyan jutott élvonalba világviszonylatban is a házinyúltenyésztés? Megpróbálom dióhéjban elmondani úgy, hogy a közgazdasági jelentőségét is kidomborítsam. A házinyúl jelen van mint kísérleti állat valamennyi gyógyszertárban, kórházban, klinikán és egyéb közegészségügyi intézetben. A házinyúl a legkiválóbb kísérleti állat. Hihetetlen mennyiséget fogyasztanak el a felsorolt intézmények. Jelen van mint ízletes pecsenye családaink asztalán, de egyre gyakrabban kerül delicates csemegeként a diétás éttermek étlapjaira is. Prémjét a prémipar dolgozza fel bundának, kabátbélésnek és divatos galléroknak. Szőrét a kalapipar értékesíti korlátlan mennyiségben. Az angóra gyapjúból finom pulóvereket, a világbetegséggé fajult reumás eredetű betegségek, illetve beteg végtagok, gerincek befedésére alkalmas derékkötőket készítenek és ha lenne több, akkor egyes szövetek gyapjúállományának nemesítésére is használható lenne. Jelen van a világpiacon, amelynek kereskedelmét a libamáj és libatollon kívül még a közös piac sem korlátozza. Ügyszólván minden mennyiségben eladható, csak lenne. Súlyos hiba, hogy eddig jelentőségét lebecsülték. Például a házinyúl a legolcsóbban állít elő 1 kg élősúlyt és ugyanakkor az összes húsok között a legmagasabb fehérje százalékkal rendelkezik. Ezért keresi a külföldi piac, ezért részesül előnyben a házinyúl húsa minden hússal szemben. Világpiaci ára kétszer annyi, mint pl. a pecsenyekacsáé. Különböző húsfélék összetétele (Dr. Paca I. szerint) Húsféleség Fehérje Zsír Szén- Víz % hidrát % Tyúk sovány 10,4 1,4 0,4 76,2 Sertéshús 15,1 35,0 0,3 49,0 Liba (zsíros) 15,9 45,6 0,2 37,9 Hal (ponty) 16,9 8,7 — 73,3 Juhhús 18,0 Tfi — 74,0 Hal (harcsa) 18,6 3,5 — 76,8 Tyúk (kövér) 19,3 9,3 0,6 70,1 Marhahús 19,9 7,8 0,4 71,0 Hal (süllő) 20,04 0,4 — 70,4 Házinyúlhús 21,08 9,5 — 67,0 Súlyos hiányosság tehát, hogy a nyúlhústermelésben és értékesítésben rejlő kiváló valutaszerzési lehetőségeket vagy késve vagy sok esetben egyáltalán nem vesszük észre. Még súlyosabb a mulasztás akkor, ha azt nézzük, hogy a nyúl a legolcsóbban állítja elő a fehérjében gazdag húst, amely igen sok ember számára nemcsak élelmet, de egyben gyógyszert is jelent. Nem beszélve arról, hogy az állat nem igényli a világítást és a korszerűen gépesített és temperált nevelőházat, mint pl a csirke, s takarmányának jelentős része pedig fűféleség, kerti és konyhakerti hulladék. Bulgáriában például kimutatták, hogy a legolcsóbb hús a házinyúlhús. Megállapításuk szerint 100 kg élőnyúlhús termelési önköltsége 56,20 Leva, ezzel szemben a csirkéé 165,10 L. A házinyúl 3 hónap alatt 2,5—3 kg súly képes elérni. A házinyúl' fejlődési erélye 3—4 hónapos korig a legnagyobb, amit a broilernyúl előállításakor figve-Jgptlto lzp!| ''on »1! Dánia néhány éve foglalkozik csupán a házinyúlhús termeléssel és meg kell mondani, hogy azt ketten Lengyelországgal uralják. Kontinensünkön a legnagyobb házinyúlhús fogyasztó állam Anglia, Franciaország, Német Szövetségi Köztársaság és Olaszország. Valamennyi államban komoly erőfeszítéseket tesznek a házinyúl-' tenyésztés fejlesztésére. Franciaország évi házinyúlhús termelése 250 000 tonna. Ez 125 millió 2 kg-os broilernyulat jelent évente és csak kis százalékban elégíti ki az egyre fokozódó igényt. Ezért szorul nagy mennyiségű behozatalra. Franciaország házinyúltenyésztésből eredő termelési értéke 500 millió új Frank. A hazai termelés fokozása érdekében Franciaországban házinyúltenyésztő egyesületeket szerveznek és azt tartják célravezetőríek, ha egy tenyésző legalább 20 anyát tart. A Szovjetunióban, Angliában, az NSZK-ban nagyüzemi nyúltenyésztő telepeket alakítanak ki különböző nagyságú törzsállományokkal. Franciaországban már ott tartanak, hogy az élőnyulak kiállításán túl 1963 évben megrendezték az első olyan kiállítást, ahol vágott nyulak bemutatására került sor. Itt a keresztezésekből származó broiler-nyúl (vágott) kiállításáról van elsősorban szó. Bemutatták a tisztavérben tenyésztett fajta továbbá különböző keresztezésből származó vágott nyulakat nemenként is. Érdekes látványosság volt az is, hogy olyan bemutatóra is sor került, ahol olyan vágott nyulat is bemutattak, amelyet csak árokparti fűvel és szénán neveltek és olyat is, amelyet szakszerűen takarmányoztak, továbbá olyat, amely nyúltápot (gyáritáp, koncentrátum) fogyasztott. Micsoda kirívó különbségeket tapasztalhattak a látogatók! A házinyúltenyésztés tehát mennyiségileg jelentős és olcsó húsbázis. Sztoljarova szovjet szakember közlése szerint 210 anyanyúltól egy év alatt 236 mázsa húst nyertek. A 210 Fehér óriás anyanyúl évi átlagban legalább ötször fialt és anyánként 40 fiókát nevelt fel, amelynek átlagsúlya 3,5—4 hónapos korban, amikor eladásra kerültek, átlagosan 2,5 kg volt. A broiler nyulak a választás után 50— Kiváló húsformát mutató Bécsi kék bak. Hozzászólások a tavaszi trágyázáshoz Feltételezzük, hogy a szerves trágyák már ősszel beszántásra kerültek — ami, főképpen az istállótrágyázásnak egyedüli helyes módja — a tavaszi trágyázás tehát főleg az ipari trágyák kiszórására szorítkozik majd. Ezek érvényesülésének alapfeltétele a trágyázás jó minőségű elvégzése. 60 napos korukban érik el a legoptimálisabb súlyt. Ezentúl már húsra nevelt állatokat tovább tartani nem gazdaságos. A csirke esetében a fejlődési erély 8—10 hetes korig a legintenzívebb, a házinyúl vonatkozásában pedig 3 hónapos korig, így kell a fajtát, a fajtatenyésztést kialakítani és akkor a fenti eredmények nyugodtan elérhetők. A szovjet tapasztalatok szerint a broiler-nyúl előállítása céljából legjobb fajták a Bécsi kék, a Szürke pelikán és a Csincsilla. A dániai tapasztalatok a Flandriái vagy Belga óriás, Csincsilla, Bécsi kék és az Üj-Zélandi fehér mellett szólnak. Az Egyesült Államokban elsősorban az Üj-Zélandi fehér és vörös, a Nagy ezüst és a Nagy csincsilla aú uralkodó fajta. A magyar tapasztalatok jelenleg a Magyar óriás, Bécsi kck és a Nagy csinCsomagolják -a feldolgozott házinyulat. (A szerző felvételei.) csilla mellett szólnak. A Magyar óriás adja a nagytestet, a Csincsilla a hústömeget és a Bécsi kék pedig a finom húsrostozatot. A jobb eredmények elérése érdekében Üj Zélandi fehér és Német nagy ezüst, a német nagy Csincsilla fajtát importáltunk. Összefoglalásképpen csak annyit tudunk mondani, hogy a házinyúlhús termelés világviszonylatban kezd előretörni, mert ezzel olcsón, egyszerű körülmények között nagytömegű húst lehet produkálni. A házinyúl húsát egyre kiterjedtebben fogyasztják. Az ismertetett előnyein túl azért is, mert ízletes. A házinyúl tenyésztés fejlődését mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy ma már broiler-nyúlról, azaz sütnivaló nyúlról cikkeznek, mert egyszerű ketrecekben, kevés takarmány-befektetéssel 3 hónap alatt előállítható és „piacra dobható“. Egyes országokban már gyárilag előállított tápokat etetnek. Ez a fejlődés tovább emelheti a hústermelés fokozását és gazdaságosabbá tételét. A házinyúl húsából kiváló konzerveket, pástétomokat készítenek, és ma ott tartunk, hogy vagon tételekben kerülne fogyasztásra, csak nincs elegendő alapanyag. Pedig minden államban rendelkezésre állanak az előfeltételek, ahol fű, herefélék és a szemestakarmány megterem, csak ki kellene használni az adott lehetőségeket. Szikora András a „Baromfitenyésztés“ szerkesztője, (Budapest) Mezőgazdasági üzemeinknek évről évre több ipari trágya áll rendelkezésére; jelenleg körülbelül a tizenkétszerese annak a mennyiségnek, mint a második világháború előtti években. Hogy hektárhozamaink növekedése nincsen arányban az ipari trágyák tetemesen megnövekedett fogyasztásával, főleg annak tulajdonítható, hogy a trágyázást nem végezzük kellő szakértelemmel. A trágyázás sikerének egyik feltétele az ipari trágyák megfelelő raktározása. Helytelen — ahogyan azt sokhelyütt látjuk — az ipari trágyákat szélnek, csapadék hatásának kitenni s szabad ég alatt tárolni. Az így „elraktározott“ trágya hatóanyagainak nagy része megsemmisül, a talajra csak ballaszt került, ne csodálkozzunk tehát,' ha a termésemelő hatás elmarad. Röviden: ne sajnáljuk az ipari trágyáktól a tetőt. De ezzel még távolról sem tettünk eleget az ipari trágyák hatóanyagának veszteségmentes megóvása érdekében. A különféle fajtájú ipari trágyákat fontos külön-külön tárolni. Például helytelen, ha a szuperfoszfátot a mésznitrogénnel egy halomra rakjuk. Kölcsönös, egymásra gyakorolt hatásuk következtében a talajra úgyszólván értéktelen, mihaszna anyag kerülne. Tudniillik a mésznitrogénben levő mész, a szuperfoszfátban levő vízben oldható foszforsavat hatálytalanítja, a növény számára felvehetetlenné teszi, míg a mésznitrogénbén levő mészhez kötött nitrogén elillan a levegőbe. Számos ilyen példát hozhatunk fel, miszerint az egyik ipari trágya lerontja a másik hatását. Ez azt jelenti, hogy az ipari trágyák keverésének szabályait nemcsak közvetlenül trágyázáskor, hanem már a trágyák tárolásakor is figyelembe kell venni, hogy azok hatását teljes egészében megőrizzük a növénytermesztés számára. A tavaszi trágyázást jól megfontolt, gondosan előkészített terv alapján végezzük. Mint mindenütt, itt is kerüljük az ösztönösséget. Elsősorban tisztában kell lennünk talajaink termőerejével. Téves az a felfogás, hogy a jó termőerőben levő talajt nem szükséges trágyázni. Ellenkezőleg. Csak jó biológiai tevékenységgel rendelkező talajok értékesítik kellőképpen az ipari trágyák tápanyagait. Másszóval, ezeket kiadósabb ipari trágyázásban részesítjük, mint a gyengébb termőerejű talajokat, amelyeket előzőleg hosszabb-rövidebb ideig tartó szervestrágyázással kell biológiailag feljavítani. Talajaink kémhatását, foszforsav, kálium és mésztartalmút már valamennyien ismerjük, hiszen a mezőgazdasági üzemek talajait már elemezték. Feltéve, hogy a talajmintákat szakszerűen, az adottutasítás szerint vettük, a talajelemzések eredményei alapul szolgálnak a megfelelő trágyázási terv összeállítására. A terv összeállításakor nem szabad figyelmen kívül hagynunk a gyakorlati trágyázás tapasztalatait sem. Ezeket is beiktatjuk a tervbe, mert hiszen a gyakorlatban szerzett tapasztalatok sokszor a legjobb útmutatók a trágyázás helyes keresztülviteléhez. Rendkívül fontos, hogy ismerjük az ipari trágyákat és azok hatóanyagait — a tápanyagokat. Tudjuk, hogy minden növény, kivétel nélkül főképpen négy tápanyagra tart igényt. Ezek: a nitrogén (vegyi jelzése N), foszforsav (P), kálium (I<) és a mész (Ca). Minden egyep növényi tápanyagnak más és más rendeltetése van a növény életében, de közös erővel együttesen építik a növényt. A tápanyagok tartalma szerint osztályozzuk az ipari trágyákat is; nitrogén-* foszforsav- és káliumtartalmúakra, továbbá kevert trágyákra, melyek mind a három alaptápanyagot tartalmazzák. A mésztrágyák külön csoportot képeznek. Minden növényi tápanyagból többféle ipari trágyát gyártanak, hogy a növények, illetőleg a talaj különleges igényei is kielégülést nyerjenek. Tudnunk kell például, hogy a kénsavas ammónia nitrogéntrágya, s főleg meszes talajra való; úgyszintén nitrogéntrágya a mésznitrogén, de ez inkább a savanyú kémhatású talaj nitrogéntrágyája. Mindkettőt rendszerint alaptrágyának a vetés előtt szórjuk ki. Viszont például az osztravai- vagy lovosicei salétrom nitrogénje inkább fejtrágyázásra (lombtrágyázásra), mint alaptrágyázásra alkalmas. A szuperfoszfát és a Thomas-salak foszfortartalmú ipari trágya. De míg a szuperfoszfátot inkább tavaszi trágyának minősítjük, és főleg az aszályos déli vidékek meszesebb talajainak ipari trágyája, addig a Thomas-salaknak inkább északabbra, a csapadékban dúsabb vidékek savanyú kémhatású talajain van a helye és rendszerint már tavasziak alá is ősszel trágyázunk vele. A kálitartalmú ipari trágyák közül a legelterjedtebb a 40 %-os kálisó. Ügyszólván minden talajra — ha az kálitrágyázást igényel — alkalmas. Viszont a kénsavas káli különleges növényeink ipari trágyája. Ilynek például a dohány, a szőlő, sok zöldségféle és a burgonya. Sajnos, kevés áll belőle rendelkezésünkre, ezért főleg csak a dohány trágyázására szorítkozunk vele. Ezzel még távolról sem merítettük ki a rendelkezésre álló ipari trágyák skálájának és azok alkalmazásának a módját. Nem is ez a célunk. Feltételezzük, hogy minden mezőgazdasági üzem agronómusa már ismeri azokat. Főleg a trágyázás elemi hibáinak a kiküszöbölését szorgalmazzuk. Szemtanúja voltam annak, amikor egy Bratislavához közel eső szövetkezetben az őszi búzát — szuperfoszfát — Thomas-salak keverékkel fejtrágyázták. Eltekintve attól, hogy nitrogén-foszfortrágyázást kellett volna alkalmazni (a búza őszi trágyázása foszforral elmaradt) a búza fgy csak hatástalan foszfortrágyázást kapott. Csak azért mert a meszet tartalmazó Thomas-salak hatályon kívül helyezte a szuperfoszfát foszforsavát. Ha az illető szövetkezet agronómusa csak részben elemezte volna az ipari trágyák alkalmazásának módját, rájött volna arra, hogy a szuperfoszfát és Thomas-salakkal egyidőben való trágyázás csak felesleges anyag-, idő- és pénzpocsékolást jelent. Ettől eltekintve, az ilyen munkával lerontjuk a talaj szerkezetét és a trágyázástól „joggal" elvárt termésemelő hatás szintén elmarad. Ebből a példából is láthatjuk, hogy az ipari trágyákkal történő trágyázás technikája nern egyszerű művelet, sok megfontolást igényel, ha valóban azt akarjuk — és ehhez kétség nem fér — hoqy eredményes legyen. Az ipari trágyák alkalmazásának helyes technikájához hozzá tartozik — többek között — a trágyák talajba dolgozásának módja is. Ejzt a tárgykört egy közeli más alkalommal elemezzük majd. Vinár Emánuel mérnök, a Bratislavai Talajkutató Intézet dolgozója 1964. február 19. 26
