Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-02-19 / 15. szám
A fogamzás akadályai tehénállományunkban Szarvasmarha-tenyésztésünk gazdaságos voltának egyik akadálya a szaporaság hiánya. Vannak a földkerekségen tájak és üzemek, ahol 100 tehéntől 80— 85 borjú jön világra, míg hazánkban csak 65—70 %-os szaporaságra számíthatunk. Teheneink 4/3-a tehát évenként nem nevel borjút. Vigasztaló ezzel szemben az a körülmény, hogy a meddőség okait nem állományunk nagy részében rejlő gyógyíthatatlan betegségekben, nem öröklődő betegségekben találjuk, hanem — amint azt Urbányi L. professzor is vallja — ezek 70—75 °/o-ban olyan táplálási, ápolási és tartási viszonyokban gyökeredzenek, amelyeknek kiküszöbölése néhány év erélyes munkája révén biztosan jobb helyzetet teremthetne. BH 1. Tenyészállományunknak legfeljebb egynegyed része olyan, hogy bennük a meddőséget előidéző okok (a petefészek sorvadása vagy tömlős elfajulás, visszamaradt sárgatest, embriőelhalás stb.) orvosolhatatlan formákig elharapódzanak. Minthogy a tehenek és bikák e kóros hajlama öröklékenynek mutatkozik, csak itt jelentkezik komoly szervezési feladat; a tenyésztésből azoknak a teheneknek mielőbbi kivonása, amelyek ilyen defektusokat mutattak fel, ami az ilyen tehenektől származó bikákra is vonatkozik. (Kivonásuk helyénvaló akkor is, ha állatorvosi beavatkozás útján többé-kevésbé sikerült őket meggyógyítani). Ezzel szemben sokkal könnyebb feladat a fogamzás útjából a táplálási, ápolási és tartási akadályok elhárítása. S3 2. A legsúlyosabb kórokok egyike e téren az A-vitaminnak, illetőleg az A- vitamin provitaminjának, a karotinnak hiánya. Ha a legelők a nyár derekán 2— 3 hónapig „kisültek“, akkor már fennforog a veszélye annak, hogy az A-vitamintartalék is kifogyott az ilyen tehenek szervezetéből. Az viszont biztos, hogy télen teheneinknek és vemhes üszőinknek csak az a része részesül a szükséges mennyiségű karotin ellátásban, amely nap-nap után szilázst vagy elsőrangú szénát kap, továbbá az a néhány tenyészet, amely Délen néhány kg sárgarépában vagy rozsos repcelegelőben részesül. A szaporodási biológia kutatói már évezredek óta hangoztatják, hogy ha tenyészállataink karotin-fogyasztás révén májukban és a bőralatti kötőszöveteikben nem tartalékolhatnak elegendő A- vitamint, akkor el kell készülniük a bikák heréinek degenerációjára, a tehenek ivarzási zavaraira. Szerintünk az A-vitamin hiányát kell felelőssé tenni a legtöbb esetben azért, ha a megtermékenyült petesejt nem tudja magát a méh faiába belefészkelni, hogy tovább fejlődjön, hanem elpusztul és felszívódik. Az A- vitamin tartós hiányából még a tehén hüvelyének elszarusodása is bekövetkezhet. Ezért különösen a vemhes tehén ne legyen kénytelen nélkülözni naponta legalább 100 mg karotint. Számos esetben bebizonyult, hogy a karotinszegény eleségen tartott tehén borja vagy már a méhben elpusztul, vagy ha v'lágra is iíjön, csak a legnagyobb gondok árán lehet •leiben tartani SB 3. A meddőségnek nem kevésbé, tót talán még súlyosabb kórokozója bizonyos ásványi tápanyagok hiánya. Itt elsősorban a foszforhiányra kell gondolni! Foszfor hiányában nem érik 1964. február 19. meg a tüsző, így még valódi ivarzás sincs, hanem csak álivarzás. A foszforon kívül a nyomelemek (vas, réz, mangán, kobalt, fluor) hiánya is nagy szerepet játszik a meddőség előidézésében. Ebből kifolyólag a petefészkek sorvadására is fel kell készülni. Különösen láptalajokon és ott veszélyes a helyzet, hol sok kilúgozott gyári mellékterméket (szeszmoslékot, keményítőgyári moslékot, répaszeletet stb. etetnek). A foszforhiányt tudvalevőleg korpák, olajpogácsák, általában maghéjak etetésével, ilyenek hiányában a Foszkál 5 dekás napi adagjával, míg a nyomelemek hiányait az illető elemnek — aránylag olcsó — sóival lehet megszüntetni. így Ausztráliában 7 mg kobaltklorid napi fejadagolásával. Hollandiában 2 mg mangánszulfáttal sikerült nagy területen megszüntetni a meddőséget. Még nagyobb a termelékenység veszélye, ha nő a mész mennyisége a foszforéval szemben. Tudvalevő, hogy a legelő füvében nyáron, különösen szárazság esetén a foszfor kevesbedik. A mész nagy mennyisége — szemben a kevés foszforral — méhhurutot idéz elő, ami a szaporodási zavaroknak egész sorát indítja meg. A méhhurut már az élet kezdetén elöli a méhbe jutott megtermékenyült petesejteket, majd a kór átmegy a petefészek tömlős elfajulásába, nimfomániába, szemcsés hüvelyhurutba. A méhhurut előidézője továbbá, a sárgatest visszamaradásnak az ellés utáni időre, ami megakadályozza a következő ivarzást. Ezért állatorvosi vélemény szerint addig nem is érdemes a méhhurut orvoslásához fogni, míg a mésztúlsúly fennáll. A mész túlsúlyához hasonló szerepet játszik a kálium túlsúlya a nátriummal szemben. A kálium tudvalevőleg általában a répafélék, a hüvelyesmagvak, a szalmafélék, melasz útján jut nagy tömegekben az állatokba Ha tehát a kálium túlsúlyba jut a teheneink szervezetében, iparkodjunk a konyhasó (nátriumklorid) bővebb adagolásával a különbséget mérsékelni. ■ 4. Az ivarzás átmeneti kimaradásának, sőt végleges elmaradásának okát esetleg természetszerű tartással, legeltetéssel lehet orvosolni. Erre utal 3 magyar kísérlet. Orvosolhatatlannak Vélt, ezért vágóhídra utalt meddő tehenek közül 19-et egy Baranya megyei gazdaságban tartottak vissza. Mindegyik csoport egy-egy bika társaságában csak legelőn táplálkozott, fészer alatt hált. Fél év elteltével az első csoportban a tehenek fele, a második csoportban 60 %-a, a harmadikban 70 %-a fogamzott. Ebből bizonyára nem szabad azt a következtetést levonni, hogy a legelőn tartás a meddőségnek általános gyógyszere, de arra ta-Kiadóvállalatunk, a Slovenské vydavateístvo pornohospodárskej literatúry, jövő évi tervébe egy igen érdekes gyakorlati zsebkönyv megjelenését iktatta be. A könyv a következőket tartalmazza: Első részében a házi disznóölések technológiájával foglalkozik, mégpedig az ezzel kapcsolatos előkészítő munkákkal, valamint magával a szalonna, hús és hústermékek feldolgozásával, elkészítésével, közvetlenül a rugor mortis (leszűrés) után. A harmadik rész az egyes ételek elkészítésével, a hús tartósításával és tárolási módjával foglalkozik Lehet, hogy számos olvasó újnak és szokatlannak találja az utat, amelyet Ián figyelmeztethet, hogy nagyobb értékű teheneinket érdemes a levágás előtt „utóvizsgálat“ céljából legelőre hajtani. Előbb közöltem, hogy Urbányi profeszszor meggyőződése szerint a hazai terméketlen tehenek 70—75 %-a a karotin valamint az ásványi tápanyagok hiányából meddő. Mi az indító ok a további 25—30 % esetében ? ■ 5. Oka lehet az ivarszervek ellés közbeni fertőzése, a petefészek abnormális helyeződése, a hüvely hurutja, és így az ondósejtek pusztulása már a méhbe jutás előtt az olyan tehenekre vonatkozóan, melyek párája vízszintesen helyeződik a végbél alatt. Gyakoribb okok; a méh, a petevezeték és a petefészek gümőkóros fertőzése, továbbá a Brucella abortus, a Trichomonas foetus okozta visszaüzekedések és elvetélések. Ilyen esetekben az állatorvos előírásai szerint kell eljárni. ■ 6. El kell ejteni azt a tévtant, hogy a bőségesebb tejtermelés terméketlenségre vezet. Itt csak arra utalok, hogy évekkel ezelőtt a kutatók nemzetközi kongresszusán hiteles törzskönyvi adatokkal igazolták, hogy e bővebben tejelő tehenek között nem több a terméketlenség! eset, mint a közepesen tejelők között. Ezzel szemben az ellenpárt csak általános szólamokkal, de nem adatokkal támogatja ellenkező véleményét. Tény az, hogy az öröklés révén bő tejelésre képesített szervezetekben a laktáció elején az „előjog“ a tőgyé. A tőgy ekkor még tudja zsarolni a szervezetet: izomzatának soványodása árán is tartja tejelési színvonalát és átmenetileg fölényben van a szaporító szervekkel szemben is. Számolni kell tehát azzal, hogy a szerves és szervetlen tápanyagok, vitaminok és hormonok készletének csekélysége esetén az ivarszervek meddősége eleinte átmenetileg — háttérbe szorul. Innen van az, hogy nemzetközi nyelven „service periodus“-nak nevezett, az elléstől a sikeres fedeztetésig, azaz, az újrafogamzásig tartó időszak 4—8 héttel kihúzódik. Guba Sándornak és Illés A.nak a magyar törzskönyvekből merített adatai szerint is a borjazási időhöz az 5000 kg-nál kevesebbet termelő tehenek esetében átlagosan 438 nap, az 5000— 7000 kg-os tehenekre vonatkozóan 458 nap, a 7000 kg-nál felül tejelők helyzetében pedig 476 nap. De ez talán nem jelent terméketlenséget, azaz nem jelenti azt, hogy az ilyen tehén többé nem tud ivadékot hozni a világra. Nem szabad tehát a jobb tejtermelésre törekvő gazdaságok elé a bővebb tejelést úgy állítani, mint a meddőség rémképét! Dr. Schandl József arra választottunk, hogy feleletet kapjunk kérdésünkre. Valóban jó gyakorlati szakkönyvet kívánunk dolgozóink rendelkezésére bocsátani, ezért kérjük mindazokat, akiket a könyv érdekel, küldjék el hozzászólásaikat e lap szerkesztőségébe. A fáradságért előre is köszönetét mondunk. Az olvasóközönség hozzájárulásai bizonyára segítségünkre lesznek abban, hogy könyvünk valóban azt tárgyalja, ami e téren háziasszonyainkat a legjobban érdekli. Dóka László mérnök, a SVPhL magyar könyvszerkesztőségének vezetője Disznóölés, húsfeldolgozás
