Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-02-19 / 15. szám

Utolsó javítás a lánctalpason

(A szerző felvételei)

— Ha nem küzdenénk alkatrészhiánnyal, egy traktort sem kellene a Losonci Gép- és Traktorállomásra küldeni generáljavításra, — fejezi be az elkezdett mondatot a szerelő.

Nagypál Gyula kicsit felindul és elégedetlenkedve folytatja:

— Műhelyünk jől felszerelt. Sok generáljavítást végzünk és egyáltalán nem szorulnánk a gép- és traktorállomásra, ha a javításhoz mindent megkapnánk. A Zetor traktorok javításához van alkatrész. De a Superekkel már több baj van. A kapcsolószekrénybe hiányoznak a fogaskerekek, nem kapunk dugattyúkat és gyűrűket sem. Főleg emiatt kell most három traktort javítanunk. Nem kapunk alkatrészeket a Major traktorokhoz sem. Pédig milyen jól mehetne a munka. Az új esztergapad segítségéve! a Zetor elejét egy nap alatt meg lehet javítani, azelőtt három napig tartott.

— Az ekékkel is sok bajunk volt — állapítja meg a szerelő.

— Szinte hihetetlen, — mérgelődik a műhelyvezető. — Nem lehet kapni ekerögzítő csavarokat. Szántáskor lánccal kötöttük ki az ekét és emiatt lassabban ment a szántás. Az ember lót-fut Rimaszombattól Brnóig, míg valamit felhajt. Brnóban most is csak úgy kaptam alkatrészt, hogy véletlenül ott volt a rimaszombati alkatrészraktáros is. Hiába, az ismeretség ..

Megtekintjük a brigádközpont udvarát, környékét. A nehézségek ellenére is jól állnak a gépjavítással. Simítok, boronák, vetőgépek mind rendben vannak. Amikor ezekről beszél a műhelyvezető, már jobb kedvű és magabiztosan, örömmel jelenti ki:

— Tőlünk mehet, indulhat a brigád.

Bállá József

Az ipolynyéki komplexbrigád szerelő műhelyének udvarán csak néhányan tesznek-vesznek. Ilyenkor, ebédszünet idején elnéptelenedik a brigádközpont, de nem mindenki tér haza meleg ebédre. Mikulík István, az egyik szerelő is ezek közé tartozik. Pár perc alatt bekapja a hazait, és máris hozzálát az egyik beteg traktor dugattyúinak a kiszereléséhez. Nem volt kedve hazamenni ebben a latyakban, meg a javítással is igyekezni kell. Szívesebben látná a traktorokat indulásra készen, kint az udvaron. Készen lehetnének, ha ... de ennek hosszú sora van. Nemsokára jön Nagypál Gyula műhelyvezető, szóljon az, ő az illetékes. Nyílik az ajtó, Siket József traktoros toppan be kissé fázósan.

— Cudarul csip a szél a határban. Legjobb idebenn, — jelenti ki kezét dörzsölgetve.

— Milyen traktoros vagy, tán csak nem fázol? — korholja a szerelő.

— Kicsit friss a levegő, de bár fagypontot mutatna a hőmérő, akkor jobban menne a munka.

— Tán csak nem kívánod a tavaszt?

— Dehogynem.... de egyelőre jől jönne még egy kis fagy, mert a műtrágyát csak a kora reggeli órákban szórhatjuk. Az olvadás miatt most is abba kellett hagyni a munkát.

— Előbb kellett volna igyekezni.

— Javarészét már elszórtuk — segít a vitázóknak az érkező Nagypál Gyula. Megbirkózunk a műtrágyaszórással, nem ér váratlanul a tavasz. A brigád is bevetésre kész, csak ...

— Vetőgépeink indulásra készen — jelenti ki Nagypál Gyula műhelyvezető

Két legyet egy csapásra

A tejtermelés és -felvásárlás körül ezekben a hetekben két újdonságot is tapasztalhatunk: az egyik az eladott tejért ellenszolgáltatásként adott takarmány, a másik a most bevezetett tejprémium, a tejtermelés fokozásáért, amit az illető járási szervek fizetnek.

Amint ismeretes, szövetkezeteink már eddig is minden 100 liter terv szerint eladott tej után ellenszolgáltatásként 8 kg abraktakarmányt kaptak az államtól. Kormányunk határozata szerint — február elsejétől — pótszerződés köthető a tejüzemekkel, amelyek alapján mezőgazdasági üzemeink kötelezik magukat meghatározott mennyiségű tej terven felüli eladására, s ennek a terven felül eladott, pótszerződésben lekötelezett tejnek minden 100 literje után 8 kg helyett 50 kg abraktakarmányt kapnak ellenszolgáltatás címén. A járási mezőgazdasági termelési igazgatóságok havonta kétszer ellenőrzik a pótszerződések teljesítését, s a földművesek a tejért járó abrakot azonnal megkapják.

Hazánkban összesen 100 millió liter tejre irányozták elő a pótszerződések megkötését (s természetesen a megfelelő takarmánymennyiséget is). Ebből — a cseh országrészekben elért

eddigi jobb tejtermelési eredmények alapján, és a szlovákiai kerületek habozása miatt — 91 millió liter tejre a cseh országrészekben akartak pótszerződést kötni, s a szlovákiai kerületekre 3—3 millió, tehát összesen csak 9 millió liter jutott. A szlovákiai földművesek azonban idejében feleszméltek és a járások kérték az előirányzott mennyiség emelését. így a dunaszerdahelyi járás az előirányzott 450 000 liter helyett már eddig 1 millió 458 000 liter tej felvásárlására kötött pótszerződést. Hasonló a helyzet a többi járásban is. Szerencsére a csehországi kerületekben nem tudták még teljes mértékben pótszerződésekkel fedezni az előirányzott 91 millió litert, s így a szlovákiai kerületekre előirányzott mennyiséget 9 millió literről 20 millió literre emelhették.

A pótszerződések kötése tehát tovább tart. Érdemes figyelembe venni az érem mindkét oldalát. A pótszerződés alapján kapott takarmány ugyanis elősegíti a tejtermelés további fokozását, ami az új rendelkezések alapján további, eddig nem tapasztalt előnyökkel is jár.

Mint ismeretes, február 1-től szövetkezeteink minden liter tejért, amellyel túlszárnyalják az elmúlt év ugyanazon hónapjában eladott tej mennyiséget, (illetve a tervfeladatokat) 1 Kcs-töl 1,40 Kcs-ig terjedő prémiumot kapnak. Tehát a tejtermelés fokozása a jövedelem lényeges fokozásával is jár. Ennek jelentőségét akkor látjuk teljes mértékben, ha tudatosítjuk, hogy Szlovákiában csupán januárban több mint 3 millió literrel több tejet adtak el földműveseink, mint tavaly ugyanabban a hónapban. Pedig akkor még prémium sem ösztökélte a többtermelésre, és a beadott tejért nem kaptak több abraktakarmányt sem ellenszolgáltatásként. Ha földműveseink februárban csak annyival teljesítenék túl a tej tavalyi eladási mennyiségét, mint januárban, akkor 3—4 millió korona rendkívüli bevételhez — prémiumhoz — jutnának, amely a szarvasmarhatenyésztésben és a takarmányozó csoportokban dolgozók keresetét növelné.

Ezen pedig már érdemes komolyan elgondolkozni. Gajdács Irén

Tavaszthozó fehérköpenyesek

A két fehérköpenyes laboránsnak egész évben nagy az elfoglaltsága. Nyáron egyik szövetkezetből a másikba mennek, vezetőkkel tárgyalnak, földmintákat szednek, hogy megállapíthassák a föld összetételét. Az eredményt térképeken berajzolva küldik vissza a szövetkezetnek, ősszel a trágyázási terv kidolgozásánál segédkeznek. De legtöbb a munkájuk télen és kora tavasszal. Ilyenkor elhalmozzák őket vetőmagokkal, s a tavaszi vetésig ki sem látszanak a munkából.

Nagy a körzet, 62 szövetkezet és négy állami gazdaság tartozik hozzájuk 78 000 hektár szántófölddel. Bizony. dolgozni kell, ha azt akarják, hogy a szövetkezetek és az áliami gazdaságok vezetői elégedettek legyenek a munkájukkal. Svirec Gabika a laboratórium fiatal vezetője ügyességének és szervezőképességének köszönhető, hogy Csifári István technikussal együtt időben elvégzik mindazt, ami négynek is elég munkát adna.

. Még decemberben értesítették a szövetkezeteket, hogy megkezdték a vetőmagok csíraképességének, tisztaságának és ezermagsúlyának megállapítását. így a szövetkezetek véletlenül sem feledkezhettek meg a minta beküldéséről. Elsőnek a mihályfai várkonyi. somorjai szövetkezet agronómusa jelentkezett a kilogrammos csomagokkal.

— Az idén nem torlódik annyira össze a munka, mint az előző években — mondja Svirecné, aki már negyedik éve dolgozik ebben a szakmában. — A termelési instruktorok sokat segítenek nekünk azzal, hogy gyakran figyelmeztetik a vezetőséget a magvak beküldésének fontosságára, így folyamatosan megkapjuk a mintákat, s az eredményt időben vissza küldhetjük a szövetkezeteknek.

Eddig 39 szövetkezet küldött mintát, mintegy 151 féle vetőmagból. Ebben főleg tavaszi árpa, zab, tavaszi bükköny és más aprómagvak szerepelnek. A későbbi vetésűek, mint pl. a kukorica csak ezek után kerül sorra.

Az eddigi vizsgálat azt bizonyítja, hogy a csíraképesség — különösen az árpánál — nagyon jó. Minőségileg általában az I. és Il-ik osztályba sorolhatók, ami azt jelenti, hogy a csíraképességük meghaladja a 92— 95 %-ot. Valamivel rosszabb a zab csíraképessége, (90—91%), amelynél növekedik a III. osztályú az I. osztálynak rovására.

Vizsgálatra csakis tiszta mintát vesznek át. De néha a szövetkezetek megfeledkeznek a vetőmagtisztításról, s ilyen esetben bizony kénytelenek a mintát visszaküldeni. Idén ez ! jurovői és a padányi szövetkezetben őrdult elő. A laboratóriumból a mintát visszaküldték, de helyette tisztát még nem kaptak.

Eddig a legjobb minőségű árpa a mihályfai szövetkezeté. A Valticei tavaszi árpa csírázóképessége 97,6 %, a tisztasága pedig 98 %. Ez a legmagasabb határ, amit el lehet érni. Hasonló százalékú a vásáruti szövetkezet árpája is.

A somorjai szövetkezet vetőmagra szánt zabjának csírázóképessége nem üti meg a harmadik osztályt sem. A csíraképesség 87 %-os, (a követelmény 88%), tehát 1 %-nak megfelelően több magot kell majd vetni hektáronként. Ilyen esetben értesítik a szövetkezetét, hogy a vetőmagpótlásra idejében felkészülhessenek.

Míg a magvak a megfelelő környezetben kicsíráznak — a két fehérköpenyes laboránsnak újabb munkája akad. Az egyes növények fejlődési fokát kell megállapítaniuk, hogy a szövetkezetek a növénynél a legmegfelelőbb időben alkalmazhassák a nitratáciőt. Eddig 14 szövetkezetnek 42 mintáját vizsgálták ki.

Svirec Gabikának és Csifáry Istvánnak a sürgős munkáknál Sárközi bácsi segít. Ő számolja meg a háromszor száz magot, s méregeti az ezermagsúlyt. Munkájával hozzájárul ahhoz, hogy a Gellei Gép- és Traktorállomás laboratóriumába küldött minták eredményeit a szövetkezetek a tavaszi vetés előtt legalább két héttel megkaphassák. —zs—

Több vélemény egy szövetkezetből

Kevés község tekinthet vissza olyan gazdag történelmi múltra, mint a Garam alsó folyása mentén terebélyeskedő Bény. A falu felső végén húzódó török védelmi földsánc, a műemlékként becsült templomudvaron szerénykedő török minarett és a legutóbbi háború még itt-ott látható nyomai azt bizonyítják, hogy a bényi nép már sok megpróbáltatáson ment keresztül. Talán ezzel is magyarázható, hogy annak idején a szövetkezet megalakulására irányuló törekvések kemény ellenállásba ütköztek.

A bényiekre azonban jellemző, hogyha egyszer már valamire igent mondanak, akkor szíwel-lélekkel, meg tettekkel is az elfogadott eszmék és irányzatok híveivé válnak. Ezt tapasztalja a kíváncsi idegen is, aki a szövetkezeti közösség életéről akar némi áttekintést nyerni.

A szövetkezet közelmúltban megtartott évzáró közgyűlése, amelyen a falu lakosságának apraja-nagyja jelen volt, meggyőzően szimbolizálta a tagságnak a megváltozott körülményekhez, vagyis a szövetkezeti gazdálkodáshoz való ragaszkodását.

Nem hangzottak el fellengzős, nagy szavak, sem teljeslthetetlennek tűnő ígérgetések. Egyszerű, dolgos emberek beszélgettek egymás között, és örömtől sugárzó szemek érzékeltették, hogy büszkék eredményeikre. De van is rá okuk, mert évi bevételi tervüket 420 600 koronával túlteljesítették. Persze nagyon kedvező jelenség az is, hogy az egy hektár mezőgazdasági területre eső árutermelésük

1962-höz viszonyítva 7,1 %-kal, a tiszta jövedelem pedig 565 koronával emelkedett.

Nem véletlen, hogy az évzáró közgyűlés érdeklődésének középpontjában a kertészek és a dohányosok álltak. Ezek a szorgalmas emberek bizony rászolgáltak a szép szóra, mert a múlt évben kitettek magukért. A kertészcsoport, amelynek Brunár András személyében rátermett vezetője van, a tervezett bevételen felül háromszázhúsz ezer koronát, Halula Sándor és Molnár Lajos dohányoscsoportja pedig hatszázöt ezer koronát juttatott a közösség pénztárába. Nagyrészben az ő érdemük, hogy közös gazdaságuk túlteljesítette bevételi tervét.

A szép eredmények láttán azonban hiba lenne azt hinni, hogy a bényi szövetkezetesek gondok és problémák nélkül élnek. Mindenkinek megvan a maga gondja, baja, amely még az évzáró közgyűlést követő felszabadult, vidám légkörben is foglalkoztatja.

TAKÄCS VILMOS

szövetkezeti elnök, aki egyébként vígkedélyü embernek látszik, nehezen tudja magát átadni a mind jobban emelkedő hangulatnak. Nem panaszkodik, sőt azt állítja, hogy boldog, mert munkájában sok szorgalmas ember segítségére és egy fegyelmezett szövetkezeti közösségre támaszkodhat.

Ez a múltban is példásan gazdálkodó nyolchektáros középparaszt, ma a közösség gondját hordja a vállán és még akkor is, amikor már mások vígan ropták a csárdást, a szövetkezet és a tagság boldogulásának lehetőségeiről vitatkozott.

Az elnök helyesen ítéli meg a megoldásra váró feladatokat, és az eddigi eredmények is azt bizonyítják, hogy ért a szakmájához. Ezért semmi oka nincs, hogy szégyellje „aranykalászos gazda“ voltát. Sőt mi több, dicséretére válik, hogy a múltban szerzett tapasztalatait a közösség javára gyümölcsözted. De dicséretére válik az is, hogy szándékában áll szaktudásának gyarapítása céljából beiratkozni a Komáromi Mezőgazdasági Műszaki Középiskolába.

KEDVENCEM A KÁPOSZTA

vallja kissé szégyenkezve Brunár Tériké, a kertészet egyik legügyesebb és legszorgalmasabb dolgozója.

— Nemcsak azért kedvelem ezt a növényt, mert jó táplálékul szolgál, hanem azért is, mert meghálálja a gondos munkát. A múlt évben is a káposzta húzott ki bennünket a csávából — mondja Tériké.

És a paradicsom?

Tériké mosolygós arca, mintha egy pillanatra elhomályosult volna, majd huncutkásan a szemembe néz és csak úgy szórja az áldást a paradicsomra.

— Hát tudja meg, a paradicsomot nem kedvelem. A múlt évben gyűlöltem meg, mert nagyon sokat ráfizettünk. Ha káposzta nincs, akkor „úszik" a kertészet.

No, ess hasra, riporter! Most megmondom, ami a szívem nyomja! — olvaspm ki szeméből. S úgy látszik, nem tévedtem, mert rövid gondolkozás után magyarázkodni kezd.

— Nem marasztalom el a paradicsomot, mert a hiba bennünk volt. Nagyon mostohán bántunk vele, hagytuk, hogy megölje a gyom. De higyje el, mi kertészek a legjobb akaratunk mellett sem tudtuk volna megmenteni. Sok munkát adott a 33 hektáros’ kertészet. Idejében figyelmeztettük a vezetőséget, hogy a paradicsommal nem bírunk, osszák fel gondozásra a többi tagok között, de figyelmeztetésünk nem használt. S mi lett az eredmény? Négy hektár paradicsomot ki kellett szántani.

A kis kertészlány egyébként elégedett sorsával. Jól keresett a szövetkezetben. Kell is a pénz, mert maholnap férjhezmegy. A „rossz nyelvek“ azt híresztelik, hogy Závodszky István májusnál tovább nem vár. De úgy látszik, hogy Tériké sem akar tovább várni, mert a kelengye már megvan, és a kis menyasszony hálószoba és ebédlőbútorral várja a vőlegényt.

SZÉKELY MARGIT,

a múltban a módosabb gazdasszonyok közé tartozott. Hét és fél hektár földön gazdálkodtak. A szövetkezettel a kezdetén bizony nehezen barátkozott meg. Most a legjobb szövetkezeti tagok közé tartozik. Az előhizlaldában dolgozik kolleganőjével, Csákvári Ilonával, 538 malac van gondjaikra bízva.

A munkájának és családjának él. Ezt nemcsak ő mondta. Mások is állítják, hogy a malacok úgy nőnek a keze alatt, mintha húznák. A takarékpénztári betétkönyvecske, amely a 814 munkaegység után kijáró jutalmat rejtegeti, arról tanúskodik, hogy a szorgalmas sertésgondozónő nemcsak magáért, hanem leányáért, a vejéért, vagyis családja boldogulásáért dolgozik. Ugyanis a betétkönyv a veje nevén van.

Nem panaszkodik Székely Margit, dicséri a vezetőket is. Nem panaszként mondta el azt sem, hogy a moslékhordó furik rossz állapotban van és nehéz vele dolgozni. Megérdemlik, ha a vezetőség kissé jobban gondoskodna róluk és kedvezőbb munkafeltételeket teremtene számukra. A két szorgalmas asszony biztosan meghálálná ezt.

A FÉRJEM SUSZTER VOLT

és sokat nélkülöztünk a múltban. Mégcsak valamirevaló házunk sem volt, — mutatkozik be özvegy Bucskó Lajosné, anyasertésgondozó.

És van-e már szép háza?

— De van ám! olyan, hogy maga is szívesen ellakna benne.

Ejnye, de felvágták a nyelvét ennek a menyecskének — gondolom. Majd kérdezek mást is, amire nehezebb lesz válaszolni.

— Talán bizony a szövetkezetben keresték meg az új ház árát?

— Maga mit gondol, hogy a kaptafa mellett? Akkor nagyon téved, lelkem, — pirít rám Bucskóné.

Majd szép sorjában elmondja a házépítés történetét: harmadéves

szövetkezeti tagok voltak, amikor az erszényük biztatóan domborodott és megkezdhették az új ház építését. Nem fejezték be egy év alatt. Minden évben gyarapítgatták, míg végül is elkészült. Most csak azt fájlalja, hogy a férje, aki időközben elhúnyt, már nem osztozhat örömében.

Azt beszélik Bényben, hogy Bucskőné is nagyon szorgalmas asszony. Állítólag azzal a szándékkal vállalta az anyasertések gondozását, hogy a férfiaknak példát mutasson. Vetélkedő természet, de meg is van a látszata, mert az 56 anyasertés ma már jobb körülmények között él és tartásuk is hasznosabbnak bizonyul. Persze, szorgalmának maga is hasznát látja, mert körülbelül 23 000 koronára rúg múlt évi keresete.

WAJNÄR KAROLY,

mint volt járási funkcionárius újra otthonra talált szülőfalujában és a közösség gondját sajátjának tekinti. Jelenleg a HNB titkára és azt állítják a faluban, hogy munkájára nem lehet panasz.

Állítólag nincs olyan szövetkezeti probléma, amelynek megoldásában ne működne közre. A szövetkezete javára, melynek alapítótagja volt, észszerűen értékesíti azokat a gazdag tapasztalatokat, amelyeket több éven keresztül járási méretben szerzett.

— Nincs hiba a szorgalommal, és lényegesebb fogyatékosságokat az irányításban és a munkaszervezésben sem látok — mondja Wajnár elvtárs. — De azt hibának tartom, hogy kevés gondot fordítunk a szövetkezeti tagok szakképzettségének növelésére. Arra gondolok, hogy nem népszerűsítjük kellőképpen a mezőgazdasági szakirodalmat és az egyedüli magyarnyelvű mezőgazdasági lapunkat, a Szabad Földművest sem adtuk még minden tagunk kezébe. Az érdeklődés pedig nagy. Egymás kezéből kapkodják a lapot. Biztosan azért, mert a taglétszámhoz viszonyítva kevés példányban járatjuk. Ezen a téren mielőbb tenni kell valamit, — fejezi be fejtegetését a helyi nemzeti bizottság titkára.

* * *

Embereket mutattunk be. A munkás hétköznapok szorgalmas embereit, akik ha beszélsz velük, feltárják szívüket. Nem titkolják örömüket és gondjukat. Egyéni gondjaik különböző jellegűek, de ha figyelmes vagy, akkor megérzed, hogy minden egyes egyéni gond a közösségivel párosul. De megérzed azt is, hogy emberek, akik alig pár évvel ezelőtt még hadilábon álltak a szövetkezettel, ma azt sajátjuknak tartják és attól várják boldogulásukat. RATHÖ KÁROLY