Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-02-12 / 13. szám

fi kormány legújabb intézkedései

hatékonyan segítik a mezőgazdaság fejlődését

I Kormányunk 1961. február 5-én megtartott ülésén foglalkozott Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának ez év január 21-én és 22-én a népgazdaság fejlesztését és az életszínvonal biztosítását szolgáló intézkedésekről hozott határozatával.

Lapunk mai számában közöljük a VI. EFSZ kongresszus vitaanyagát A mezőgazdasági termelés és a gazdálkodás fejlődése a EFSZ-ekben címen

Hogy a népgazdaság 1964. évi fejlesztési tervének teljesítésében a lehető legjobb eredményeket érjük el és megszüntessük az egyenletes és gyors fejlődést gátló és a CSKP KB ülésén bírált hibákat, továbbá, hogy mozgósítani tudjuk belső erőforrásainkat a rendelkezésünkre állő tartalékok és a szükségletek összhangjának biztosítására, a kormány valamennyi minisztert, a központi szervek vezetőit és a nemzeti bizottságokat konkrét feladatokkal bízta meg, hogy a januári ülésen hozott határozatban felsorolt intézkedéseket olyan időelőnnyel hajtsák végre, hogy azok hatása még ebben az évben szembetűnően jelentkezzék.

Elsősorban arról van szó, hogy 1964 folyamán megteremtsük egész népgazdaságunkban a gazdasági fejlődés teljesen reális feltételeit, a jövő és a további években kiegyenlítsük az 1965. évi terv alapvető összefüggéseit és megfelelő tartalékokat teremtsünk erőforrásaink teljes kihasználásával. Kezdettől fogva teljes következetességgel kell végrehajtani a Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága által kitűzött alábbi irányelveket:

— érvényesítsük a minisztériumok és vállalatok teljes felelősségét a társadalmilag szükséges termelésért, a gyártmányok kiváló minőségéért és műszaki színvonaláért, és ne tűrjük olyan gyártmányok termelését, amelyek eladását nem biztosították;

— oldjuk meg népgazdaságunk szerkezeti átalakítását, mégpedig azáltal, hogy lényegesen meggyorsítjuk a mezőgazdaság, a vegyipar fejlődését és megjavítjuk a kohászati termelés szerkezeti összetételét;

— a társadalmi termelés fejlődését a lehető legnagyobb mértékben biztosítsuk a munkatermelékenység gyarapodásával és összpontosítsuk a műszaki fejlesztést, a technológiai és egyéb műszaki szervezési intézkedéseket a feladat teljesítésére;

— összpontosítsuk a termelést műszakilag fejlett üzemekbe, használjuk ki a műszakok számának növelését és határozott intézkedésekkel állítsuk le a termelést az elavult, nem gazdaságos üzemekben;

— növeljük a nyersanyagok, segédanyagok és az energia kihasználásának gazdasági hatásfokát;

— vessünk véget a termelőeszközök extenzív kihasználásának, hajtsunk végre intézkedéseket annak érdekében, hogy a népgazdaság állóalapjait rendszeresen fokozzuk.

Az egyes népgazdasági ágak számára kitűzött feladatok kifejezésre juttatják, hogy a minisztériumoknak, a központi szerveknek, mindenfokú nemzeti bizottságoknak és vállalatoknak elsősorban a gazdaság, minőségi fejlesztésére kell törekedniük, amely országunk további fejlődésében döntő fontosságú.

Megállapíthatjuk, hogy a szocialista Csehszlovákia a magas életszínvonallal bíró országok közé tartozik. Az általános emelkedés keretében elsősorban a munkáscsaládok és a szövetkezeti parasztság életszínvonala emelkedett.

Az életszínvonal fejlesztésének területén elért nagyszerű eredményeket értékelve, valamint Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága irányelveire támaszkodva, a kormány foglalkozott azokkal a kérdésekkel, amelyek jelenleg a legfontosabbak;

— az anyagi érdekeltség hatékonyabb kihasználása a társadalmi termelés fejlesztése érdekében;

— a lakáskérdés és a lakosság anyagi részvétele e probléma megoldásában, beleértve a lakbéreket és a lakóházak karbantartását;

— a dolgozók egyes csoportjainak szociális biztosításában fellépő indokolatlan különbségek megszüntetése, annak biztosítása, hogy összhangba kerüljön az e célra fordított társadalmi kiadások növekedése, a nemzeti jövedelem gyarapodásával;

— a gazdaságosság növelése a társ?dalmi fogyasztás területért, azoknak az indokolatlan előnyöknek a megszüntetése. amelyeket a lakosság egyes csoportjai élveznek;

— a termelés minőségének megjavítása, a közszükségleti cikkek választékának kibővítése, az árpolitika rugalmasabb érvényesítése az életszínvonal biztosítása során, a kínálatnak és a keresletnek megfelelően.

Továbbra is fontos feladat marad

a lakosság folyamatos élelmiszerellátása. E feladat megoldása megköveteli a mezőgazdasági dolgozók rendkívüli erőfeszítését, egész társadalmunk segítségét.

A változások az alábbi tényekből következnek:

1. Egész mezőgazdaságunkat szocialista alapokra építettük át. Ha a mezőgazdaságot az ipar színvonalára akarjuk emelni, amellett, hogy minden úton-mődon erősítjük anyagi és műszaki bázisát, egyben növelni kell a mezőgazdasági termelésben az anyagi érdekeltséget, közelebb kell hozni a szövetkezeti tagok díjazásának és társadalmi biztosításának színvonalát az alkalmazottak díjazásának és társadalmi biztosításának színvonalához.

2. Népgazdaságunkban foglalkoztatottság növelésével egyre nagyobb szerepet játszanak a nők: ma dolgozó alkalmazottak több mint 40 százaléka nő. Ez a tény sürgősen követeli, hogy egyrészt megoídjuk a női munkaerők képesítésének problémáit, másfelől figyelembe vegyük a nők anyai hivatását.

3. A lakosság átlagos életkora lényegesen meghosszabbodott, ami egyben a munkaképesség meghosszabbodását jelenti.

4. A társadalom fejlődésével és a nagyobb szakképzettséget igénylő általános követelmények megnövekedésével összhangban meghosszabbítjuk a tanköteles kort azzal a céllal, hogy a gyerekek többsége középiskolai képzettséget szerezzen. Ugyanakkor kibővítettük a dolgozók iskolán kívüli tanulásának formáit. Nagyobb összegeket fordítunk tehát iskolaügyi kiadásokra, a fiatalság és azok érdekében, akik hivatásuk félbeszakítása nélkül gyarapítják képzettségüket. Másfelől ennek az a következménye, hogy a fiatalok később lépnek alkalmazásba, azoknak pedig, akik tanulmányaikat munkájuk félbeszakítása nélkül folytatják, munkájukban különböző kedvezményeket biztosítanak és így évi átlagban csökken a munkaidejük.

Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a népgazdaság helyzetének mélyreható elemzése alapján levonta a tanulságokat, s haladéktalanul intézkedéseket kíván tenni a nemzeti jövedelem elosztásának és az életszínvonal fejlesztésének területén, amelyekkel a következő célokat kívánjuk elérni:

— fokozzuk a mezőgazdaságban és népgazdaságunk legfontosabb ágaiban az anyagi érdekeltséget, azoknak az irányelveknek megfelelően, amelyeket a CSKP XII. kongresszusán tűztek ki a munkáért való díjazás szerepének erősítéséről;

— valóra váltjuk azokat a konkrét feladatokat, amelyeket a CSKP XII. kongresszusa hagyott jóvá, amelyek lehetővé teszik társadalmi fogyasztási alapok célszerűbb kihasználását; a lakbér rendezéséről,- a szociális biztosítás rendezéséről, az alacsony járadékok növeléséről és az anyaszabadBrtatislava, 1964. február 12.

ság meghosszabbításáról, valamint a társadalmi alapok kihasználása terén

végrehajtandó to- _______________

vábbi intézkedésekről van sző, amelyek célja a fennálló egyenetlenségek megszüntetése;

— fokozzuk azoknak a közszükségleti cikkeknek a termelését, amelyek iránt kereslet mutatkozik, javítsuk meg a kereskedelem és a szolgáltatóvállalatok munkáját, használjuk ki a rugalmas árpolitikát, hogy jobban egybehangoljuk a kínálatot a kereslettel.

Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága 1964. január 21—22-i ülésén irányelveket tűzött ki a lakosság életszínvonala fejlesztése területén; ezzel kapcsolatban a kormány az illetékes minisztereknek, a központi szervek vezetőinek kötelességül rótta ki, hogy biztosítsák az alábbi intézkedések kidolgozását és végrehajtását:

I. A dolgozók anyagi érdekeltségének biztosítása

A kormány elhatározta, hogy 1964 folyamán a díjazás területén az alábbi intézkedéseket hajtja végre:

1. Anyagilag és pénzügyileg kell támogatni a szarvasmarhatenyésztést és a tejtermelést az egységes földművesszövetkezetekben azáltal, hogy anyagi támogatást nyújtsanak fiatal állatok nevelésére és az állomány megjavítására, prémiumokat fizetnek ki a nagyobb tejleadásért.

2. Az állami mezőgazdasági vállalatokban fokozatosan rendezzék a traktorosok és segédjeik, javító és karbantartó szakmunkások, két műszakban dolgozó állattenyésztési dolgozók bértarifáit és prémiumait, rendezni kell továbbá a növénytermesztésben foglalkoztatott dolgozók prémiumait, valamint a termelést közvetlenül irányító műszaki középkáderek alapfizetéseit és prémiumait.

3. Az építőiparban teremtsenek fokozatosan jobb feltételeket a munkaerők megnyerésére, áthelyezésére és állandó munkaerők biztosítsák a legfontosabb építkezések befejezését: alkalmazzák szélesebb körben az akkordbéreket, biztosítsanak két évre egységes teljesítményi normákat, a prémiumok kifizetését elsősorban az építkezések idejekoráni és jó befejezésére összpontosítsák. Vezessék be sürgősen a mesterek és építésvezetők fizetésének országos rendezését. Az erőt fogyasztó munkáért fizessenek előnyösebb béreket, a téli munkabeszüntetés idején fizessenek ki részleges bérkárpótlást, stb.

4. A vasúti közlekedésben készítsenek elvi intézkedéseket annak érdekében, hogy csökkenjenek a mozdony- és vonatkísérő személyzet dolgozóinak túlórái, ugyanakkor megőrizve az eddigi kereseti szinteket; ezt elsősorban úgy érjük el, hogy újból rendezik a

A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK LAPJA

Ára: 40 fillér

XIV. évfolyam, 13. szám.

műszakrendet a munkaidő beszámításáról szóló irányelveket, és kellő számú dolgozót helyeznek át nem üzemi jellegű munkahelyekről.

5. A mesterek, művezetők és tárnamesterek tekintélyének és személyes felelősségének fokozására, továbbá annak érdekében, hogy tapasztalt és szakképzett munkások és technikusok szívesebben vállalják e beosztásokat 1964 első félévében hajtsanak végre kellő bérpolitikai intézkedéseket, elsősorban a prémiumok szerepének megerősítése érdekében.

6. Azok a gazdasági és költségvetési szervezetek, amelyek kezdeményezően csökkentik dolgozóik számát, kapjanak lehetőséget arra, hogy a megtakarított összegek egy részét a prémiumalap növelésére fordítsák, másfelől viszont a dolgozók előirányzott számának túllépése esetén ne növelhessék a béralapot.

7. Biztosítsanak elegendő anyagi összegeket a prémiumok kifizetésére, szüntessék meg a prémiumok és a kitűzött feladatok teljesítéséért az előirányzott társadalmi hatékonyság eléréséért járó jutalmak kifizetésénél tapasztalható nehézkességet. A prémiumok gazdasági hatékonyságának növelésére fokozzák az irányító dolgozók hatáskörét, s ezzel teremtsék meg annak feltételeit, hogy a prémiumokat tettrekészen a legfontosabb műszaki és gazdasági feladatok megoldása, a termelés hatékonyságának növelése érdekében használják ki.

8. Fejezzék be a munkásbérek rendszerének átépítését, elsősorban a szolgáltatások területén és rendezzék a legfontosabb nem termelőjellegű, fontos gazdasági ágak kiválasztott képesített dolgozóinak béreit.

9. Használják ki a szakmánybéradta előnyöket mindenütt, ahol megteremthetők a bevezetéséhez múlhatatlanul szükséges feltételek, vagy ahol helytelenül felhagytak az akkordbérezéssel; Az akkordbér alapuljon műszakilag indokolt normákon, amelyek csakis a műszaki és szervezési feltételek módosulása következtében változtathatók meg.

10. Biztosítsák a munkafegyelem szigorú betartását. Követeljék meg a felelős dolgozóktól, hogy állandóan ellenőrizzék a munkát és anyagi büntetéseket alkalmazzanak olyanokkal szemben, akik megsértik a munkafegyelmet, rosszul végzik munkájukat, nem tartják be a gazdaságosság követelményét, vagy egyéb rendetlenségek fordulnak elő munkájukban.

11. A vállalatokban és üzemekben hozzák létre a dolgozók egységes pénzügyi alapját, amely az egyes dolgozók és egész munkaközösségek erőfeszítéseit arra összpontosítja, hogy teljesítsék a legfontosabb mutatószá-Árrendezési intézkedések

A Belkereskedelmi Minisztérium közleménye

(CTK) — A Belkereskedelmi Minisztérium 1964. február 10-től módosítja egyes élelmiszerek árát.

A legjobb minőségű és legnagyobb keresletnek örvendő kimért húsfélék közül az árak eddiginél helyesebb, megkülönböztetett megállapítása érdekében a következőképpen szabja meg az új árat:

1 kg borjúcomb 32.— Kcs helyett

1 kg kicsontozott rostélyos 26.— Kos helyett

1 kg marha-bélszín 27.— Kcs helyett

A marhamáj új ára 17.— Kcs, a borjúmájé 35.— Kcs 27.— Kcs kilogrammonként.

35.— Kcs-be kerül

30.— Kcs-be kerül 35.— Kcs-be kerül és a sertésmájé

Egyidejűleg magasabbak azoknak a hústermékeknek árai, amelyek különösen kiváló minőségű nyersanyagok felhasználását igénylik. E termékek új árai a következők: Sonkásszalámi 40.— Kcs, tartós turistaszalámi és szepesi kolbász 50 Kcs, presovi szalámi 60.— Kcs, vadászszalámi és csabai kolbász 70.— Kcs, magyar szalámi 120.— Kcs, szeletelt sonka 70.— Kcs kilogrammonként. Arányosan magasabbak lesznek a másféle sonka és néhány külföldről behozott húskonzervek árai is: a „Bakony“ sertéskaraj 11,50 Kcs és a májkrém 2,50 Kcs.

Az árrendezés célja ez esetben is az említett különlegességek árának

helyesebb megkülönböztetése az általános hústermékek eddigi áraival szemben, amelyek változatlanok maradnak.

Ezzel szemben 1964. február 10-től darabonként 0,20 koronával leszállítják valamennyi osztályba sorolt tojás fogyasztói árát. Ezt az árleszállítást a tojásfelvásárlással kapcsolatos feladatok sikeres teljesítése és túlteljesítése teszi lehetővé. A mezőgazdasági üzemek azonban a tojásért változatlanul kapják az eddigi felvásárlási árat.

A halfilé új ára kilogrammonként

14.— Kcs, tekintettel arra, hogy az eddigi ár nem volt kellő összhangban

a húsárakkal. Kilogrammonként 1,0—

3,0 koronával emelkedik egyéb halfélék — a harcsa, a fogas, a márna és az ángolna — ára is.

Drágábbak lesznek egyes hiánycikként nyilvántartott halkonzervek és halkülönlegességek — a kaviár, a rák, a lazacféle halakból készített konzervek, a tokhalmáj, továbbá az antipaszta, a tonhalkonzerv, valamint a palamida és a saira halkonzervek. Az új árak közül néhányat említünk, antipaszta 5.— Kcs, siare 8.— Kcs, 160 gr tokhalmáj 6.— Kcs, 10 dkg sajtolt kaviár 16.— Kcs.

Az árrendezés ezenkívül a legkiválóbb minőségű, külföldről behozott sajtokra, például a zsíros és tejfeles sajtokra, az ementálira és a Cedarra is vonatkozik. így például a Cedar és az ementáli 10 dkg-ja 3,50 Kcs-be és 1 doboz Helvetia védjegyű svájci sajt

10.— Kcs-be kerül.

Tekintettel a tavalyi kiváló zöldségtermésre, 15—45 százalékkal leszállítják egyes sterilizált és tartósított zöldségfélék árát, ami az eddiginél nagyobb fogyasztást teszi lehetővé.

mókát és minél teljesebben biztosítsák a társadalom szükségleteit. Használják fel ennek az alapnak az anyagi eszközeit kisebbméretű termelésiműszaki korszerűsítések elvégzésére, szociális és kulturális célokra, valamint kollektív vagy egyéni prémiumok kifizetésére.

A bérrendezések során tartsák szem előtt azt az elvet, hogy nem szabad gyengíteni a szénbányászat és a kohóipar előnyös bértarifáinak elvét. A bérpolitikával hatékonyan kell támogatni a dolgozók szakképzettségének növelését, valamint az adminisztratív apparátus létszámának csökkentését. A bérpolitika mindenekelőtt azt az elvet valósítja meg, hogy a javakat csakis a termelés eredményeitől függően, a társadalmi munkatermelékenységének növekedése szerint oszthatjuk ki.

II. A lakáskérdés megoldása és a lakásbérek rendezése

A lakbérek jelenlegi színvonala arra vezet, hogy házkezelőségi vállalataink ráfizetésesek. Ez gátolja a lakóházak rendes karbantartását és megnehezíti a lakáskérdés megoldását. Ugyanakkor a lakbérek nagyságát tekintve jelentős és indokolatlan különbségek állnak fenn.

A kormány ezért feladatul tűzte ki, hogy minél gyorsabban dolgozzák ki azoknak az intézkedéseknek a rendszerét, amelyek az 1964—1970. évi időszakban hivatottak biztosítani az új lakások építését és a lakóházak jobb karbantartását. A kormány nézete szerint a lakáskérdés megoldásának egyik legfontosabb útja a szövetkezeti és egyéni lakásépítések szélesítése.

A kormány továbbá úgy döntött, hogy 1964. október 1-i hatállyal életbe lép a bérházakban a lakbérek új rendezése. Kivételt alkotnak az olyan lakások, amelyekhez nem tartoznak mellékhelyiségek, valamint az olyan lakások, amelyekben a mellékhelyiségek nem alkotják a lakás részét, továbbá a magántulajdonban levő családi házak lakásai és a lakásépítő szövetkezetek lakásai.

A lakbérrendezést az alábbi általános elvek szerint dolgozzák ki:

A lakbér összegét fokozatosan állapítják meg, s e célból a lakásokat jellegük szerint a következő fő csoportokba osztják:

— összkomfortos központi fűtéses lakások,

— összkomfortos lakások központi fűtés nélkül,

— nem teljes komfortú lakások központi fűtés nélkül,

— mellékhelyiségek nélküli lakások és olyan lakások, amelyekben a mellékhelyiségek nem alkotják a lakás tartozékát.

A lakbértarifát a lakótér, illetve a lakáshoz tartozó többi helyiség nagysága szerint állapítják meg négyzetméterenként, külön figyelembe véve a lakás jellegét, komfortosságot.

Az ellátatlan gyermekes családok előnyt élveznek annyiban, hogy százalékos kedvezményt nyújtanak nekik, amelynek összege változó a gyermekek száma és a lakás jellege szerint.

Az egyszerűbb ügykezelés érdekében a lakbérbe foglalják azokat az illetékeket is, amelyeket eddig a lakbéren kívül szedtek be, kivéve a vízdíjat, a központi, illetve távfűtés, a melegvíz-szolgáltatás díját, valamint a ház közös helyiségeinek takarítási díját.

A lakásgazdálkodási törvényben előírt területnél nagyobb lakótérért eddig fizetett illetéket a jövőben százalékos pótlék formájában befoglalják a lakbérbe.

A lakbért tehát úgy állapítják meg, hogy nagyjából feddje a házkezelöség üzemköltségeit, elsősorban a lakóházak tatarozásának és karbantartásának költségeit, ami hozzásegít ahhoz, hogy jobban tartják majd karban lakóházainkat.

Az új lakbérrendezést részletesen a lakbértarifákkal együtt 1964. április 1-én teszik közzé, vagyis fél évvel hatálybalépése előtt.

A lakbérrendezéssel egyidejűleg egyesítik a távfűtési és a melegvíz(Folytatás a 2. oldalon.)

A szocialista mezőgozdosógért