Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-02-08 / 12. szám

Igaz történet Nincs rá parancs Az elmúlt napokban néhány Tátra alatti mezőgazdasági üzembe látogat­tam. Gerlachov községből autóbusszal folytattam az utat. Elképzelni is ször­nyű, milyen helyzetbe kerülök, ha pél­dául az autóbusz vezetője ilyen sza­vakkal illet: „Svitbe csak a batizovcei megállótól vihetem az utasokat, szí­veskedjék odáig gyalog jönni, ott megvárom és tovább viszem.“ Ügye, hihetetlen? Manapság ilyesmi nem történhet! Szerencsémre, velem se így történt, felszálltam a buszra. Egyik utitársam javaslatára Batizov­­cén megszakítottam az utat, mert ott valóban lehet találkozni — ha nem is egészen ilyen — hasonló esettel. Aki kíváncsi, bizonyító választ kaphat a szövetkezet állattenyésztési csoport­jának vezetőjétől... A batizovcei szövetkezet naponta néhányszáz liter tejet ad el a sviti tejüzemnek. A tejet termelő közös állományt három istállóban helyezték el. Az egyikben az elmúlt év novem­berének közepén 93 teljesen egész­séges tehenet összpontosítottak. Ezek­től naponta 300—380 liter tej kerül a közellátásra. Ez rendjén is volna, de milyen körülmények között? Tudvalevő dolog, hogy a tej elszállí­tását a termelő üzemből a tejüzembe többnyire a Csehszlovák Autóforgalmi Vállalat teherautói végzik. Ennek vég­rehajtását a szállító vállalat és a tej­üzem közötti szerződés biztosítja. Amikor adott esetben ez a szerző­dés napvilágot látott, a batizovcei te­henek még csak két istállóban „lak­tak“. Ennek alapján a szállító vállalat is két tejátvevő „megállóra“ kötelezte magát Batizovcén. Igen ám, de a he­lyi szövetkezetnek közben sikerült 93 tehenet teljesen mentesíteni a beteg­ségektől s érthetően az egészséges állatokat elkülönítették egy harmadik istállóba. Ez körülbelül 50 méterre fekszik a másik kettőtől, de a „tejes­autó“ itt nem állhat meg, mert nincs rá „parancs felülről" ... Mint jómagam, a szövetkezet állat­­tenyésztési csoportjának vezetője is úgy gondolta: ilyen kicsiséget azonnal rendezni lehet. Még abban az időben, amikor az egészséges teheneket át­vitték a harmadik istállóba, telefonon át kapcsolatba lépett a sviti tejüzem vezetőjével, Mares elvtárssal és kérte a harmadik „tejátvevő megálló“ lé­tesítését, Az ígéret elhangzott: „Ja­nuár elsejétől minden a legnagyobb rendben lesz, de a szövetkezet ezt írásban kérje ...“ A kérvény egy napot sem késett, az elintézése annál inkább. Beköszön­tött az új esztendő is, minden maradt a régiben. Ezek után a szövetkezet — a hivatalos utat betartva — a tejüzem felsőbb szervéhez, a Poprad-Vel'ká-i igazgatósághoz fordult. Ott rögtön megadták a választ: „Nem lehet a ba­tizovcei EFSZ telepén egy harmadik „megállót" létesíteni (nem állhat meg 50 méterre! távolabb az autó), mert az jelentősen növelné a tejszállítás tervezett költségeit... talán majd jövőre.. És addig a fejőnők ugyanúgy hord­ják nap mint nap a nehéz kannákat, amint azt november 15-e óta teszik. Ők nem akarják, hogy a naponta ki­fejt 300—380 liter tej a telepen ma­radjon, ne kerüljön a közellátásra. In­kább lecipelik a másik két istállónál álldogáló autóhoz. A sofőr már kötél­nek állna, sajnálja az asszonyokat, de fél. Nincs rá parancs, hogy ötven méterrel távolabb is megálljon. Hogy milyen szigorúak tudnak lenni egye­sek az újítások betartásában, — de hányszor tudatosan és nem ilyen mér­tékben szegik meg az előírásokat?!... Kézdy G. Disznóölés Nyúzzák a táská­­nakvalót a kétmá­zsásról. Egyelőre még csak a füléből kóstolhattak... A pulykák kottásának megakadályozása Erős megvilágítás hatására (1 m2 —100 watt) a kotlás megakadá­lyozható. Amerikai kísérletek sze­rint huszonnégy órás világítás csak részsikert hozott. (Turkey World) Ha már kettévág­ták, az asszonyokra vár az egyik legne­hezebb munka, a belek mosása. De megéri a fáradsá­got, mert a házi kolbász és az illa­tos hurka kitűnő ínyenc falat. Foto: Bállá — Milliós értékek a szabad ég alatt A gépek javarésze a szabad ég alatt, csupán egynéhányat tettek fedél alá, mégpedig az istállóból átalakított ga­rázsba. Ez azonban kicsinek bizonyult a temérdek gép elhelyezésére. Reggel fél nyolc. A traktorok tan­kolásra készen állnak az üzemanyag­­raktár előtt. Jesztreby László mechanizátor áll a naftakútnál, s pon­tosan beírja, ki mennyit merít. — Ez a rendje-módja — jegyi meg, amikor a fogyasztás iránt érdeklődtem. — Komplexbrigádban dolgozunk, fontos a nyilvántartás pontos vezetése — fejezi be mondanivalóját, miközben a traktorok kirobognak az udvarból. A vetőmagot már kitisztították, most hordják a trágyát, homokot szállíta­nak és a gépeket javítják. Bizony, van mit csinálni a nagy­­géresi javítóknak. Húsz kerekes és négy lánctalpas traktoron kell elvé­gezni a kisebb-nagyobb javításokat. A munkagépek (vetőgép, műtrágya­­szóró, kultivátor, borona, henger stb.) készen várják a tavasz érkezését. Sok­kal nagyobb baj az alkatrészhiány, emiatt a javításra szoruló traktorokat nem tudják összerakni. Mindig csak ígérik, majd ekkor, majd akkor kap­nak valamit, de ahogy jelenleg is ki­néz a helyzet, semmiféle alkatrészre nincs kilátás. A nagygéresi szövetkezet azok közé a mezőgazdasági üzemek közé tarto­zik, amelyek jól használják ki mind­azon lehetőségeket, amelyek az új technika és technológia terén adva vannak. Ezt bizonyítják a komplex­brigád sikerei, akik minden munka­­szakaszon becsülettel megállják he­lyüket. — Nem lenne itt semmi hiba — mondják a szerelők —, ha engedé­lyeznék a gépszín építését. — önse­géllyel akarták, de a felsőbb szervek nem adták beleegyezésüket. Nem tud­ják megérteni, miért néznek el úgy a dolgok felett. Égető szüksége van rá a szövetkezetnek. Milliós értékek elhelyezéséről van szó. Gépeik java­része fele idő alatt tönkremegy, mert az időjárás vasfoga könyörtelen. A fent említett hiányosságok elle­nére sincs elkeseredés. Kalán István és Brezina Sándor javítók. Takács Jó­zsef és Nagy Balázs kisegítők mindent megtesznek feladatuk időbeni telje­sítéséért. A traktorosok is segédkez­nek a javításoknál. Ez nagyon is fon­tos, mert a javítási időszak végefelé járunk. Meg aztán a Bodrogközben hamarabb jön a kikelet, s a munka egész zöme gyors ütemet kíván. Ami a leglényegesebb, a gépek megköve­telik a minőségi javítást, mert csak így mehet jól egész éven át a munka. Hasznos újévi ajándék Az év elején főiskolát végzett, és már gazdag tapasztalatokkal rendel­kező főagronómust kapott a barti szö­vetkezet. De ezen a hasznos újévi ajándékon kívül még más kedvező fel­tételekhez is hozzájutott az új évben a szövetkezet. Az egész ország szövetkezetesei na­gyon várták a hitelezésre és pénzellá­tásra vonatkozó előírások változásait. Az új rendelet tanulmányozásánál szinte utcahosszat hámozhatjuk ki azokat a pontokat, melyek az EFSZ-ek hitelezésének egyszerűsítését és köny­­nyítését célozzák. Az előző előírások gyakorlatával szemben 1964. január í-éiől üzemi hitel folyósítható a mun­kaegységek előlegére. A folyószámlá­ból való kifizetéseknél sorrendben utolsó helyről a másodikra került a tagság jutalmazásának összege, to­vábbá a szövetkezetek, a fizetési kö­telezettségek összetorlódásánál a bankban tartalékolhatják az előlegek kifizetéséhez szolgáló teljes összeget a befutó bevételekből. Ez csupa «olyan intézkedés, amely megszünteti azt az áldatlan állapotot, mely szerint a pénzügyi nehézségekbe jutott szövetkezetek dolgozói gyakran csak hónapok után jutottak pénzhez. Most már biztosan számíthatunk a tagság érdekeltségére, sőt ezzel a hasznos kulccsal fokozatosan tovább­fejleszthetjük az anyagi ösztönzés magasabb formáit is. — Az évi tervünk elkészítésénél, a prémiumrendszer lefektetésénél már élünk az új irányelvek-adta lehetősé­gek kihasználásával. Igazán hasznos újévi ajándék — mondja Csákváry Ferenc, a barti EFSZ ökonómusa. Gábris József (Érsekújvár), Rendet kell teremtenünk a beruházási építkezésben! Abban a cikkben, amely „Több cél­­tudatosságot a beruházási építkezés­be!“ címen 1963. augusztus 6-án meg­jelent a Rol'nícke noviny-ben és a Pravdában, a cikkírók a mezőgazdaság fejlesztésének egyik jelentős szaka­szát érintették. Azt a szakaszt, ame­lyen főleg az utóbbi időben számos hiányosság felgyülemlett. Ezek a hiá­nyosságok pedig a szó szoros értel­mében elkeserítik mezőgazdasági üze­meink dolgozóinak életét. A hiányosságokat, amelyek az utóbbi időben a beruházási építkezés terén keletkeztek, mindenekelőtt a követ­kező tényezők idézték elő: ® xMezőgazdaságunk követelményeit fejlődésének első szakaszában, ered­ményesen kielégítették azok a terje­delmes beruházási létesítmények, me­lyekre állattenyésztési termelésünk­ben a közös gazdálkodás biztosítására szükségünk volt. Ezen alapvető kérdés megoldása után meg kellett teremteni — mindenekelőtt a termelés összpon­tosításának szemszögéből — a mező­­gazdasági termelés magasabb műszaki és technológiai színvonala felé törté­nő átmenet feltételeit. De a kitűzött cél felé törtetve, az elhamarkodottság egész sorát kel­lett észlelnünk a gyakorlati meg­valósítás folyamán. Széles méretek­ben hozzáláttak olyan létesítmények építéséhez és technológiai berende­zések szereléséhez, amelyeknek in­dokoltságát és feltételezhető cél­szerűségét sem tudományosan, sem gyakorlati tapasztalatokkal nem le­hetett alátámasztani. Egyes vezetők személyes kezdemé­nyezésének hatására gyakran ellent­mondást nem tűrő konoksággal ve­zették be az új technológiát és a be­ruházási építkezéseket. Az állatte­nyésztés céljait szolgáló létesítmé­nyek műszaki és technológiai elren­dezésének módja mellett ezek az ön­kényes döntések (Szencen, Sládkovi­­covón, Galántán és egyéb járásban) nemleges eredményekhez vezettek. A központ^ irányítás jelenlegi lazulása ezen a részlegen, valamint a beruhá­zási építkezés terveinek nem kielé­gítő egybehangolása az anyagi-műsza­ki szükségletek tervével károsan nyil­vánult meg főleg magukban a mező­­gazdasági üzemekben, tehát szövet­kezeteinkben is. © Mi az oka annak, hogy a mező­­gazdasági épületek a jelen időszak­ban nem felelnek meg gyakorlati rendeltetésüknek termelési és üze­meltetési szempontból (például az egyes körzetek mikroklimatikus vi­szonylatában)? Az a tény, hogy a mezőgazdasági építkezések terve­zőinek nincs eléggé jó viszonyuk a mezőgazdasági termelés tulajdon­képpeni üzemeltetéséhez és, hogy az általuk javasolt épülettípusokat nem vizsgálják felül még kísérleti üzem­be helyezésük állapotában. Nem kisebb mulasztás terheli a be­ruházási közegeket ellenőrzési fegyel­mezetlenségükért és az épületek hi­vatalos átvétele alkalmával tanúsított felületességükért. © A mezőgazdasági termelés mű­szaki és technológiai színvonalának fokozására irányuló átmenet terén sokkal marad adós a tudományos és kutatómunka, jóllehet a CSKP XII. kongresszusának határozata értelmé­ben éppen a tudomány felelős a tech­nológia alapjának lefektetéséért, a ter­melés kibontakoztatásáért, valamint a mezőgazdasági és ipari termelés kö­zötti színvonal fokozatos kiegyenlíté­séért. A tudományos és kutatómunka által egyes esetekben nyújtott alap­vető feltételek (például a tehenek szabad istállózása) nem nyertek ele­gendő beigazolást a gyakorlati üze­meltetésben, úgy, hogy széleskörű ál­talánosításuk során számos részlet­­kérdés megoldatlan maradt a gyakor­latban. © Az új műszaki és technológiai kérdések megoldásának nem kielé­­, gítő ellenőrzése károsan éreztette hatását a mezőgazdasági üzemek­ben, amikor megvalósították a T— 174 típusú, nagy befogadóképességű tehénistállók építését. A káros hatás ugyancsak megnyil­vánult a szállított gépi berendezések­nél — amihez nem csekély mérték­ben hozzájárul anyaguknak felette si­lány minősége és gyártási módszerük felaprózódása, ami viszont megnehe­zíti a technológiai irányzat tökélete­sítését. A mezőgazdaság gyakorlati szükség­letei és a berendezések szállítása kö­zötti ellentéteket még jobban elmé­lyítette az a tény, hogy nem döntöt­ték el időben, ki lesz a technológiai berendezések általános szállítója. A mezőgazdasági beruházási épít­kezés válságos helyzetével 1963 au­gusztusában a CSKP Központi Bi­zottságának Elnöksége is foglalko­zott, amikor az intézkedések egész sorát fogadta el sürgős orvoslás céljából. A kutatás terén már az 1964-es és a további évekre összeállított tervek­ben megnyilvánul az igyekezet a ter­melés nagyüzemi technológiája össz­pontosításával és szakosításával ösz­­szefüggö alapvető kérdések megoldá­sára. Tehát az építkezésnek, a gépek rendszerének és az új technológiának azon alapvető kérdéseiben, amelyek hivatottak lesznek kötelező, szilárd alapot teremteni a tervezetek kidol­gozásánál. Az új terveket először kísérleti épít­kezés formájában kell megvalósítani, és csak kielégítő eredmények eseté­ben lehet hozzálátni további építé­sükhöz. Az ilyen intézkedés biztosítja a műszaki fejlődés céltudatos irányí­tását, mert tudományos felismerések és gyakorlati tapasztalatok képezik ki­indulópontját. Ez az eljárás egyúttal megköveteli a beruházási építkezés egyetemesítését, vagyis nem csupán nagy teljesítőképességű létesítmé­nyek, hanem olyan berendezések fel­állítását is, amelyek az előbbiekkel szorosan összefüggnek (raktárak, szá­rítók, silógödrök, szociális létesítmé­nyek, műszaki hálózatok stb.). Ennek azonban az az elengedhetetlenül szük­ségessége, hogy az egyes üzemek sza­kosítása szempontjából minden egyes járásnak meglegyen a mezőgazdasági termelés további fellendülését célzó, világos célkitűzése. Tekintettel arra, hogy a beruházási építkezésnek ezt a módját az 1964— 1965-ös években nem lehet még minden egyes járásban meghono­sítani, a beruházási építkezésnél ezekben az években előnyben kell részesíteni a már megkezdett épít­kezések befejezését, valamint az épü­lőfélben lévő berendezések hiány­talan kiegészítését a technológiai irányelveknek megfelelően. A beruházási eszközöket silóberen­dezések, raktárak és egyéb múlhatat­lanul szükséges építmények létesíté­sére kell fordítani. Szélesebb terje­delmű beruházási építkezéseket csak ott lehet kezdeményezni, ahol a me­zőgazdasági termelés előrelátható fel­lendítésének tervét az építkezés vo­natkozólag már jóváhagyták. Ezzel az intézkedéssel már 1964-ben meg kel­lene akadályozni az építkezések túl­zott méretű széthúzását és fokozni a ráfordított beruházási eszközök ha­tékonyságát. Ezt a célirányosságot követik a me­zőgazdasági politikában a már 1963. október 1-én újonnan megalakított kerületi és járási mezőgazdasági be­ruházási igazgatóságok. A tervezés el­készítése részlegén ugyanakkor áttér­tek valamennyi mezőgazdasági tervező intézet egységes irányítására. A mezőgazdaság további berűházási építkezésének biztosítása és a felgyü­lemlett hiányosságok kiküszöbölése megkövetelik, hogy az összes érdekelt szervek következetesen végrehajtsák a CSKP Központi Bizottsága és köz­társaságunk kormánya által elfogadott intézkedéseket. A Szlovák Nemzeti Tanács mező­­gazdasági főosztályának dolgozói: Ján Kuchár, a műszaki fejlesztési osztályvezetője, Jozef Malo, a gépesítési és villa­mosítási részleg vezetője, Ladislav Pánik, a beruházási építkezések vezetője. Vadász* torsán ff Meglepő volt a fogadtatás. A terem sivár falairól fenyőgallyakkal körülvett szarvasgancsok díszelegtek. Kitömött állatok futásra kész lába, madarak ki­tárt szárnya jelezte, hogy nem min­dennapi dolog történik. A terem szo­katlanul ünnepélyes külsőt öltött. A fehér terítés asztalok mellett egyen­ruhás erdészek, vadászok, feketébe öltözött vendégek ültek. Melegség, barátság áradt mindenből. Meghatód­va ültem le egy szunnyadozó bagoly alá. A Jabloncai Vadászszövetség nem véletlenül választotta évzáró közgyű­lésének helyét Körtvélyesen, hiszen már hagyománnyá vált. A tágas mű­velődési ház, a jó körtvélyesi borocs­ka éppen olyan csábító, mint a finom vadászpecsenye. És ez itt mind meg­található. ☆ ... A meghívókat már egy héttel előbb szétküldték. Százötven ember kezében rezdült meg az ízléses meg­hívó; no, most egy jót mulatok — gondolattal. S a gondolatot tett kö­vette. Külön autóbusszal érkeztek a vendégek a szomszéd falvakból, távo­labbi helyekről. A 21 tagú vadászszövetség elnöke, Illés bácsi régi vadászként köszön­tötte társait. Rövid, de szívélyes be­szédében hangsúlyozta, hogy a jó va­dász nemcsak a vad lelövésére, hanem a nevelésére és ápolására is gondol. Szavaiból kitűnt, hogy többéves ta­pasztalatait szeretné átadni vadász­társainak is. A részletes beszámoló P o 1 g á r y Géza vadászgazdát illette. Ő a vadá­szok „feje“. Példamutató munkájában — a terem díszítése is az ö lelemé­nyességét dicséri — hanyagságot nem tűr, ha a vadakról van szó. Ha a kö­telessége úgy kívánja, esőben, sárban, hóban, fagyban az erdőt rója. Etet, ápol, de a lelövést sem sokáig halo­gatja. A múlt évi kegyetlen tél nagyon meggyöngitette a vadállományt. Na­gyon meg kellett válogatni a megma­radt szárnyast, őzet. nyulat. Csak a gyenge vagy idős állatokat lőhették -le. Ennek következménye lett aztán, hogy a húseladási tervüket csak 98,6 százalékra teljesítették. Szám szerint az állatokat lelőtték, csak a kiló nem fedte a tervet. Golyó alá került 18 szarvas, 5 őz, 20 nyúl. A vaddisznók ügyesebbek voltak a vadászoknál. Min­dig megszimatolták a veszélyt, s ke­reket oldottak. Egész éven át egy disznó sem akadt puskacsőre. De mit tesz a vadászszerencse! Jött az év­záró, valamiből ízletes pecsenyét kel­lett készíteni. S egyszerre csak meg­jelenik a láthatáron egy vaddisznó. Több sem kellett a szemfüles vadá­szoknak ... Piff, puff, s már meg is volt a finom vadászpecsenyének való. S ezzel a lövéssel mindenféle köteles­ségüknek eleget tettek. A vadászok nemcsak a vadászatban példamutatók. A társadalmi munkából is kiveszik részüket. Vállalták, hogy személyenként 16 órát ledolgoznak a szövetkezetben, s ezt a lehetőség sze­rint közösen végzik el. ☆ Az évzáró gyűlésnek vége sem volt, mikor megérkezett a környéken híres „Somodi zenekar“. Percek alatt emel­kedett a hangulat, a jókedv. A poha­rak megteltek zamatos borral, s aki csak a lábát mozdíthatta, táncraper­­dült. A hangulat a tombola sorsolással ért tetőfokot. A kismalac, s a többi értékes nyereménytárgyak megtalál­ták gazdájukat. Farsangi hangulattal, széleskörű jókedvvel zárult a jablon­cai vadászszövetség évzáró taggyű­lése. Zs. S. 1964. február 8» 3

Next

/
Thumbnails
Contents