Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-02-08 / 12. szám

A Ciprus elleni NATO-megszállás előkészületei, valamint a sziget lakosságának Makariosz kormányával az élen tanúsított szlvös maga­tartása központi eseményként szerepelt az elmúlt napok során. így a genfi leszerelési értekezleten az NDK megbízottja által előterjesztett nagy jelentőségű tervjavaslat sem került egyelőre az érdeklődés közép­pontjába. Nem beszélve arról, hogy a- ciprusi események leple alatt milyen kínos erőfeszítések történnek Anglia részéről a kelet-afrikai államokban elvesztett pozíciójának visszaszerzésére Ciprus népe elveti a NATO-beavatkozást A Földközi-tenger e kis szigete drámai napokat él. Töjbb mint egy héttel ezelőtt Londonban Anglia, Tö­rökország és Görögország képviselői ultimátumszerű javaslatot terjesztet­tek elő az ott tárgyaló ciprusi kül­döttségnek, hogy tekintettel a szige­ten uralkodó állapotokra, a NATO „rendfenntartó“ csapatokat küld a szigetre. A terv szerzői erőteljes nyo­mást gyakoroltak Makarioszra, hogy elfogadtassák vele a 10 000 NATO- katona partratételének és 30 napos ciprusi tartózkodásának gondolatát. Mint az várható volt, a ciprusi kor­mány az első pillanattól fogva elle­nezte ezt a tervet és idegen beavat­kozásnak minősítette a NATO-orszá­­gok ajánlatát. Jóllehet London és Washington aránylag könnyen meg­szerezte a görög és török kormány hozzájárulását, Bonn megingott, mi­vel a Bundeswehr egységeinek meg­jelenése Cipruson felidézné a Wehr­macht tevékenységét a második világ­háború idején görög földön. Párizs ezúttal is más utat választott. Kate­gorikusan megtagadta a ciprusi NA­­TO-beavatkozásban való részvételt. Bár még nem hozták nyilvánosságra Makariosz kormányának döntését, amelyet most Washingtonban és Lon­donban lázasan tanulmányoznak, elő­zetes jelentések szerint a ciprusi el­nök elutasítja a NATO-csapatok be­avatkozását. Közben Cipruson, főleg pedig a fő­városban tetőfokára hágott az ellen­állás. Kedden éjjel két bomba rob­bant a nicoziai amerikai nagykövet­ség épülete előtt, amelynek követ­keztében megkezdték a szigeten élő több mint 1500 amerikai személy el­szállítását. A két német állam atommentesítéséért A genfi 18-hatalmi leszerelési ér­tekezlet munkája változatlanul ér­deklődést vált ki világszerte. Carap­­kin, szqvjet nagykövet, a küldöttség vezetője a héten ismertette az úgy­nevezett Gromiko-tervet, amely lé­nyegében abból áll, hogy a két vezető nagyhatalom, — az USA és a Szov­jetunió — a leszerelés teljes megva­lósulásáig megtartana bizonyos meny­­nyiségü rakéta-fegyvert, majd egy nemzetközi megállapodás szerint a két ország egyidőben semmisítené meg ezeket a fegyvereket is. A „nuk­leáris esernyő" néven ismert tervet Gromiko szovjet külügyminiszter még tavaly terjesztette elő az ENSZ köz­gyűlésén, és akkor nagy visszhangra talált a semleges országok küldöttei­nek körében is. A leszeerlési értekezlet két társ­elnöke a hét elején nyilatkozatot ka­pott az NDK kormányának Genfbe érkezett küldöttségétől, amelyben a Német Demokratikus Köztársaság kormánya tájékoztatja a leszerelési bizottságot a két német állam atom­fegyverekről való lemondása kérdé­sében előkészített szerződés-tervezet­ről. Walter Ulbricht, az NDK Állam­tanácsának elnöke 1964. január 6-i «HSSMHKS3P A francia kormány továbbra is bojkottálja a genfi 18-hatalmi leszerelési értekezletet. (Újsághír) keltezéssel levelet intézett Erhard bonni kancellárhoz. Ebben javasolta, hogy a két német állam mondjon le az atomfegyverekről. A levélben Ul­bricht elvtárs csatolta az erről szóló szerződés-javaslatot is A Genfben átadott nyilatkozatban az NDK kor­mánya felkéri a leszerelési bizottsá­got, vizsgálja meg azt a kérdést, ne forduljon-e a bizottság javaslattal az ENSZ közgyűléséhez E javaslat értelmében a közgyűlés indítványoz­ná az atomhatalmaknak, amennyiben atomfegyverekkel rendelkeznek né­met földön, úgy fokozatosan vonják ki onnan azokat, és kötelezzék ma­gukat arra, hogy mindkét német álla­mot egyszer s mindenkorra atommen­tes övezetnek tekintik. De Gaulle nem hátrál meg partnerei előtt Most már nemcsak az Egyesült Ál­lamokban és Angliában, hanem Fran­ciaországban is elindult a választási hadjárat. Bár de Gaulle elnök leg­utóbbi sajtóértekezletét még nem te­kinthetjük a kortes-hadjárat nyitá­nyának, de a tábornok szokásos böl­­cselkedő szózatával igyekezett ked­vező színben feltüntetni az ország helyzetét és azt bizonygatni, hogy továbbra is ő az egyedüli alkalmas személy az Elyseé-palota elnöki bár­sonyszékére. Miután a francia diplo­mácia már hamarább kilőtte puska­porát, (az elnök január 31-i sajtó­­értekezlete előtt hivatalosan közölték a Kínai Népköztársaság elismerését francia részről), de Daulle egyéb jel­legű gazdaságpolitikai kérdéseket he­lyezett előtérbe, amelyekről nyugati megfigyelők most egyaránt azt állít­ják, hogy ezek után az európai tőkés­országok szoros összefogásának és a még szélesebb jellegű atlanti együtt­működésnek egyre kisebb a valószí­nűsége. Több jel mutat arra, hogy a tábornok kiábrándult a Közös Piacból, csalódott a francia—nyugatnémet együttműködésben is, s nagyhatalmi terveit Európa helyett Ázsióra kíván­ja alapozni. ..:t, . Vagy talán de Gaulle azt reméli, hogy most revansot vehet Diem Biem Phűért, amikor a francia gyarmat­­politika legcsúfosabb vereségét szen­vedte el Ázsiában? Ha figyelembe vesszük az Egyesült Államok politikájának súlyos válságát Délkelet-Ázsióban, érthetőek Párizs gyors iramú diplomáciai tevékenysé­gei. Az már más lapra tartozik, hogy az ostor vége esetleg a később érke­zőt sújtja jobban. Az angol neokolonializmus újabb mesterkedései Néhány nappal ezelőtt úgy. tűnt, hogy a Kelet-Afrikában lejátszódott események megfelelő leckéül szolgál­nak az angol kormánynak, és tekin­tettel a ciprusi események fejlemé­nyeire, Londonban egyelőre felhagy­nak neokolonialista intézkedéseikkel a kelet-afrikai országokban. Hogy ez nem igy történt, arra bizonyítékul szolgálnak az alábbiak. Mint ismeretes, ez év január 12-én államsínyt hajtottak végre Zanzibá­­ron. Nem sokkal később, január 20-án Targanyikában, majd három nappal később Ugandában és végül január 24-én Kenyában került sor katonai zendülésre. A zanzibári eseményekkel kapcsolatban még a New York Herald Tribune is elismerte, hogy a mind­össze 300 000 lakosú szigeten az arab kisebbség és a kormány embertelenül viselkedett a benszülött afrikaiakkal^ szemben. A három kelet-afrikai országban le­játszódott katonai zendülés közös ne­vezője pedig az volt, hogy az említett országok függetlenségének elnyerése után is angol tisztek Irányították a nemzeti hadsereget, sőt a bankokat és a nagyobb Ipari központokat is a brit tőke emberei vezették. London legújabban javaslatot ter­jesztett elő Tanganyika, Uganda és Kenya kormányának, egy katonai szerződés megkötésére, amely bizto­sítaná Anglia számára kelet-afrikai partokon ievő támaszpontjainak meg­hagyását. A konzervatív Daily Teleg­raph pedig azt követeli, hogy az em­lített országok nemzeti hadseregei­nek élén továbbra is angol tisztek tevékenykedjenek és ezáltal elejét vennék a „kommunista beszivárgás­nak“. Ha az angol kormány ilyen mód­szerekkel akarja visszaszerezni el­vesztett pozícióit Kelet-Afrikában, akkor rossz lóra Ilit. Hiszen nemcsak ezekben az országokban, hanem az egész „fekete földrészen“ sőt Latin- Amerika és Ázsia volt gyarmati or­szágaiban is egyre magasabbra csap a teljes függetlenség kivívásának •fingja. pi .(<-0) A világkereskedelem fejlesztéséért Csehszlovákia, Lengyelország és a Szovjetunió küldöttei az ENSZ keres­kedelmi és gazdaságfejlesztési konferenciáját előkészítő bizottság harma­dik ülésszakának második ülésén dokumentumot terjesztettek be „A nem­zetközi kereskedelmi kapcsolatok és kereskedelmi politika elveiről“. A do­kumentumban tartalmazott legfontosabb javaslatok a következők: Minden ország csak az egyenjogú­ság, a területi Sérthetetlenség, a bel- Ugyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előny elve alapján köthet kereskedelmi kapcsolatokat. Ehhez az elvhez kell igazodniuk a tengeri és egyéb szállításokra, a kikötők hasz­nálatára stb. vonatkozó nemzetközi szerződéseknek, illetve egyezmények­nek. A tengeri kikötőkkel rendelkező országok érvényesítsék mindenütt a „szabad tenger" elvét. A gazdaságilag fejlett országok szüntessék meg mi­nél előbb a fejlődő országokba irá­nyuló kivitel mindennemű korlátozá­sát éspedig úgy, hogy ez ne legyen semmilyen egyezményhez kötve. Nyújtsanak a fejlődő országoknak kereskedelmi előnyöket és támogas­sák azokat abban, hogy piacra vihes­sék termékeiket. N« igényeljenek a fejlődő országoktól olyan engedmé­nyeket, amelyeket azok más fejlődő országoknak nyújtanak. Minél előbb mondjanak le szókról az engedmé­nyekről, amelyek már az eddig meg­kötött eáyezmények értelmében köte­lezőek a fejlődő országokban. Szün-9 Megnyílt a bangkoki értekezlet Malaysiáról. Thaiföld külügyminiszte­re nyitotta meg Bangkokban Indo­nézia, Malaysia és a Fülöp-szigetek képviselőinek értekezletét, amelyen a malaysiai probléma békés megoldá­sáról tárgyalnak. Mint Ismeretes, nemrég Robert Kennedy amerikai igazságügy-miniszter közvetítőként lépett fel az említett országok kor­mányainál a kérdés mielőbbi rende­zése ügyében. 9 Csehszlovák—ghanai szerződést írtak alá. A jegyzőkönyv aláírása le­hetővé teszi a ghanai cukortermelés meggyorsítását, ugyanis Csehszlovákia egy új cukorgyár berendezését szál­lítja Ghánának. ★ 9 Újabb amerikai segítség Dél- Vietnamnak. Washingtonban hivata­losan közölték, hogy az amerikai kor­mány emeli a dél-vietnami új katonai juntának nyújtott segítséget. Az USA több fegyvert és hadianyagot szállít, tanácsadót és szakembert küld Dél- Vietnamba. Johnson elnök levélben küldött üzenetet Khanh tábornokhoz, amelyben támogatja az új katonai junta vezetőinek nézetét, hogy fokoz-DE GAULLE: - Ezennel az értekez­letet megnyitom... 1964. február 8. Az első említés Csapról a XIV. szá­zadból szól, Csap eleinte mezőgazda­sági település volt. A XIX. század végén kezdték meg itt a vasút építé­sét és Csap vasúti állomás lett. 1904- ban építették a Csap—Ungvár—Nagy­­berezna vasútvonalat az Uzsoki-hágó irányában. Az első világháború elején Csap már fontos vasúti gócpont volt. Az 1919-es Magyar Tanácsköztársa­ság és Kárpát-ukrajnai forradalom idején a városban szívós harcok foly­tak. Az antant-megszállókkal és a csehszlovák ellenforradalmárokkal szemben Csapot a magyar vörös had­sereg hős vörös hadosztálya védel­mezte. 1922-ben Csapon tartották meg a Kárpát-ukrajnai ifjúság első Komszo­­mol-kongresszusát. A második világháború közepén Csap a fontos vasúti gócpont birtok­lásához a német fasiszta hódítók gör­csösen ragaszkodtak. Az előrenyomuló szovjet hadsereg szívós harcokba tör­te meg a német fasiszta hadsereg ellenállását. Két teljes hétig folyt az elkeseredett harc Csapért. A város és a vasútállomás nyolcszor cserélt gazdát. 1944. november 2-án szabadí­tották fel a várost a szovjet hadsereg csapatai. E súlyos harcokban a város és a vasútállomás csaknem teljesen megsemmisült. 1944-től 1957-ig Csap munkástele­­pülés-jellegű volt. 1957-ben a telepü­lés rohamos növekedésével kapcsolat-Csap­ban Csapot az Ungvári járás aláren­delt városává nyilvánították. Majd az 1963-ban végrehajtott adminisztratív és mezőgazdasági átszervezés után, amikor az ungvári járást a megna­gyobbított perecsenyi járásba olvasz­tották be, Csapot közvetlenül Ungvár­­hoz csatolták, de meghagyták önálló városi jellegét. Az 1959-es népszámlálás adatai sze­rint Csap város lakosainak száma meg. haladta a 4000-et, 1960 január 1-én pedig már 5600 volt. A szovjet hatalom előtt csupán Csap vasútállomása volt emeletes épü­let, a többi házak földszintesek vol­tak. A szovjet rendszer éveiben na­gyot fejlődött a város, alapjában véve egészen újjáépült. Egész utcák, új városnegyedek épültek, 2—4-emeletes házakkal. Oj, nagy korszerű vasútállomás és pályaudvar épült, amely mind nagyobb forgalmat bonyolít le. Az állomás előtti teret átalakították és kibővítet­ték. Ez a város központja. Itt van az új Ukrajna szálloda, a vámhivatal, az áruház, a „Kárpáti"-étterem, élelmi­szer, könyv- és ajándéktárgy üzlet, valamint a kolhoz-piac. Az ipari üzemek közül Csap legna­gyobb jelentőségű üzeme a vasúti gócpont hő- és villanymozdony-depó­­jával, teherárú-átrakodó raktárával stb. A vasútállomás mind nagyobb szerepet tölt be a Szovjetunió és Csehszlovákia, valamint Magyarország a virágzó határváros között egyre növekvő vasúti forga­lomban. Ezenkívül jelentősek a tégla- és cserépgyár, a lakosság ellátásra szolgáló kombinát 'és a malom. A szovjet hatalom előtt Csapon nem volt semmilyen kultúrintézmény. Je­lenleg működik a városi mozi, a va­sutasok új nagy kultűrháza és a mű­kedvelők körének helyiségével. A va­súti könyvtáron kívül működik még négy könyvtár, beleértve a technikai és a serdülő gyermekek könyvtárát. A városnak négy tanintézete van: két középiskola, politechnikai oktatás­sal (orosz és magyar nyelven), egy munkásifjúsági középiskola és a táv­tanulók középiskolája. A szovjet kormány gondoskodott a dolgozók egészségvédelméről is. Egy Új kórház épült fel a vasutasok ré­szére és egy városi kórház sebészeti-, belgyógyászati-, gyermek- és szülé­szeti osztállyal, röntgenteremmel, la­boratóriumokkal. Csap lakosai kegyelettel őrzik azok emlékét, akik életüket áldozták fel a felszabadulásért. Szép gránit-emlék­mű örökíti meg az elesett hősök em­lékét. A város lakóinak örömteljes eseményben volt részük Hruscsov elv­társ látogatásai alkalmával, aki az utóbbi években háromszor volt Csa­pon. Elbeszélgetett a város dolgozói­val mindennapi problémájukról. Csapot joggal megilleti az elneve­zés: virágzó határváros. Wajsz Sámuel tessenek meg minden megkülönböz­tetést a nemzetközi kereskedelem, a forgalom, a hitelnyújtás és egyéb nemzetközi gazdasági kapcsolatok terén. A gazdaságilag fejlett országok foganatosítsanak intézkedéseket azzal a céllal, hogy a fejlődő országok szá­mára az árúkivitel előnyös legyen. Minden ország lehetőségeihez mérten járuljon hozzá a fejlődő országok ke­reskedelmének fejlődéséhez. Ez a se­gítség nem köthető politikai, gazda­sági, katbnai, vagy egyéb olyan felté­telekhez,1 amelyeket a fejlődő orszá­gok nem tarthatnak elfogadhatónak. ni kell a harcot a népi felszabadító erők ellen. ★ @ A Nemzetközi Űrhajózási Bizott­ság aranyérmével tüntették ki Valen­­tylna Nikolajeva Tyereskovét, az első női űrrepülőt, akit Londonban tett látogatása során II. Erzsébet angol királynő is fogadott. ★ 9 Panama ügyében tárgyal az Ame­rikai Államok Szervezetének Tanácsa. Nyugati hírügynökségek jelentései szerint az amerikai kormány erőfe­szítéseket tesz a panamai kormány­nál, hogy visszavonja panaszát, amelyben agresszióval vádolja az USA-t. 9 A „Svensk Laekartidning" című suéd orvosi szaklap szerint a nadrág­tartó árt az egészségnek és a zokni­tartók, inggalérok a férfiak részére épp oly veszélyesek, mint a melltartók a nők esetében. A lap kifogásolja a férfi és női cipőket is, amelyek általá­ban nem megfelelően szabottak. A lap melegen ajánlja mindezekkel szemben a hosszú alsónadrágot és a hálósipkát. ■ir 9 Hew Jersey (USA) városi könyv­tárának látogatói, akik nem nagyon igyekeznek a kikölcsönzött könyvek visszaadásával, az utóbbi időben kel­lemesnek egyáltalában nem mondható meglepetésben részesülnek. Mivel az amerikai törvény alapján könyvtári könyvek vissza nem adása lopásnak számít, a rendőrség a könyvtár felje­lentésére éjszaka 12 és 1 óra között nem egy olvasónál jelent már meg, hogy az illetőt letartóztassa és regge­lig bezárja. ☆ 9 Ötvennégy évi fogság után a múlt év novemberében meghalt Robert Stroud, az „alcatrazi madárember“. Stroud, akit gyilkosság miatt ítéltek el és évtizedeken át volt lakója a San Francisco közelében fekvő apró szige­ten, az Alcatrazon épült hírhedt fegy­háznak, élete 43 esztendejét magán­zárkában töltötte. 1920-ban egy meg­sebesült verebet szedett fel a fegyház udvarán és attól az időtől kezdve ta­nulmányozta a madarak életét. Az évek folyamán Stroud cellája szinte tudo­mányos laboratóriummá alakult át és ö maga elismert ornitológussá fejlő­dött. Különös madárbetegségekröl írt szakkönyve a tudományos világban nem csekély feltűnést keltett. ■sír 9 Papírfóbiának nevezik azt a be­teges jelenséget, amely egyre erőseb­ben hódít teret az Egyesült Államok­ban. A nyomtatványok kitöltése, kör­levelek kiállítása stb. következtében hivatalos becslések szerint Ameriká­ban 347,000 millió ív papírral több fogy el a szükségesnek tartott meny­­nyiségnél. Ez a tünet leginkább a fia­tal állami hivatalnkok közt észlelhető leginkább, mert az a meggyőződésük, minél több körlevelet állítanak ki, an­nál gyorsabban érnek el karriert. Az az érzésünk, hogy a papírfóbia nem kimondottan amerikai betegség. ☆ 9 New Yorkban egy Anton Sámuel nevezetű férfi már évek óta egerek fejesével keresi a kenyerét. Egy rák­kutató intézet megbízásából gyűjti az egértejet kísérleti célokra. Egy egér megfejése mintegy 20 percet vesz igénybe. Samuel 15 év óta mintegy 20 000 nóstényegeret fejt és tevé­kenységének eredménye kb. 32 liter egértej, amelynek értékét 1 millió Svájci frankra becsülik. A Román Népköztársaság szocialista mezőgazdasága évente több ezer trak­tort kap az ipartól Felvételünk a brassói traktorgyárban készült, ahol évente sokezer traktort készítenek. (Foto: CTK)

Next

/
Thumbnails
Contents