Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-01-04 / 1. szám
Több igényességgel a mindennapi munkában (Befejezés az 1. oldalról) Szeretném e helyről figyelmeztetni a minisztériumokat, a vállalatok és az üzemek vezetőségeit, kommunista pártunk üzemi szervezeteit, a szakszervezeteket, hogy a tavalyi év tekintetében nem lehetünk elégedettek Üzemeinkkel, mert megnövekedett a selejtes készítmények száma. A selejt pénzértékben kifejezve mintegy másfél milliárd korona veszteséget jelent. De azt hiszem, megfontolandó, ha ezt összehasonlítjuk termelésünk térfogatával, s látjuk mennyit vesztünk az emberek felelőtlensége, alkalmatlansága, közömbössége vagy naplopása következtében. Nem is szólva arról, hogy elvesztjük a belénk helyezett bizalmat, s hogy ez táptalajul szolgál a szocialista rend elleni rágalmaknak, s nem szólva azokról a nehézségekről, amelyeket a rossz termékek vevőinknél Idéznek elő. Ez egyaránt vonatkozik az exportra és a hazai szükségletre gyártott árucikkekre. Komolyan el kell gondolkodnunk e kérdések felett. Valamennyien, amikor vásárolunk, azt akarjuk, hogy jó árut kapjunk. Ha az áru rossz, bírálunk, szidunk, milyen gazdálkodás ez, hogyan lehetséges, hogy ilyen árut adnak el drága pénzért,* s honnan vegyünk erre pénzt. Újból megismétlem, habár erről már nemegyszer beszéltem: „szálljon mindenki magába, és kérdezze meg, vajon én, aki zsörtölődöm azért, mert rossz inget, vagy valamilyen hibás háztartási cikket kaptam, vajon én magam nem állítok-e elő olyan más árucikkeket, amelyek kiváltják polgártársaim elégedetlenségét?“ Szocialista társadalmunk fejlődése elsősorban attól függ, hogyan tud fejlődni gazdaságunk, s hogy munkánk eredményei nyomán mennyire emelkedik a nemzeti jövedelem. A termelés fejlődésétől, a nemzeti jövedelem nagyságától függ a lakosság anyagi- és kulturális színvonalának biztosítása is. Mindnyájan tudjuk, hogy a népgazdaságban vannak bizonyos problémáink, amelyeket fokozatosan megoldunk. Igaz, hogy a problémákat nem akarjuk- az elért életszínvonal rovására megoldani. Az életszínvonal magasságát lényegében azáltal akarjuk megőrizni, hogy megszüntetünk néhány aránytalanságot, amiből csak a lakosság bizonyos részének van előnye. Fontos azonban, hogy minden dolgozó valóban megértse, ha meg akarjuk őrizni áz életszínvonalat, sőt a jövő években még emelni akarjuk, olyan intézkedéseket kell tennünk a termelésben, amelyek a legjobb eredményeket hozzák és minél nagyobb nemzeti jövedelm létrehozását segítik elő. Más út valóban nincs. A népgazdaság továbbfejlesztése alapjainak megteremtésével egyidejűleg azonban látni kell az érem másik oldalát is, vagyis az ember szükségleteiről való jobb gondoskodást. Az elégedettebb élettel összefügg az emberek jobb ellátása Is, az őket szolgáló intézményekben. Ezen a téren sok mindent kell pótolnunk. Nem lehetünk elégedettek a tisztasággal a vendéglőkben, az étkezdékben, nem lehetünk elégedettek a tisztasággal a vonatokban sem. Hazánkban alacspny az utazás kultúrája. Nem kellene vájó elgondolkoznunk efölött? Hisz az állami költségvetésből elegendő eszközt fordítunk ezekre a dolgokra. Ezzel kapcsolatban szeretnék még néhány szót mondani egy másik kérdésről. A múlt hetekben intézkedéseket kezdtünk megvalósítani hazánkban a külföldi turistaforgalom fejlesztésére. Ma lép érvénybe a Magyar Népköztársasággal kötött egyezmény a határok megnyitásáról. Fokozatosan megállapodások jönnek létre a turistaforgalom kétoldalú kibővítéséről más szocialista országokkal és néhány kapitalista állammal is. Már a múlt év végén néhány tízezer turista látogatott hozzánk Ausztriából és Nyugat- Némteországból és más przságokből is. A jövő évben is a külföldi turisták fokozott látogatását várjuk. Mit mondhatunk ma az első tapasztalatokról? A hozzánk érkezők többségét meglepi, milyen élet van nálunk. A velünk szemben ellenséges külföldi sajtó hatása alatt éltek. Most látják hazánk igazi képét, látják, hogy dolgozóink elégedetten élnek, hogy életszínvonalunk magas. Meggyőződnek arról, hogy sok mindennel, ami ma náiunk a dolgozó ember életének rendes tartozéka, ők nem rendelkeznek. Itt a társadalmi szükségletek széles hálózatára gondolok, az egészségügyi intézményekre, az üdültetésre, a fiatal nemzedékre*! és művelődéséről való gondoskodásra. Ebben mi kétség-1964. január 4. telenül előbbre vagyunk, mint ők. A mi társadalmi szükségleteink igen erősen befolyásolják dolgozóink életszínvonalát, amellett, hogy az átlagkereset sem alacsony nálunk. Miről van szó, elvársak? Egyesek azt mondják, hogy csak azért engedtünk szabad utat a turistaforgalomnak, hogy devizát nyerjünk. Ez csak az egyik ok. Minden államnak érdeke a külkereskedelem fejlesztése és a turistaforgalom, minden államban a külekreskedelem fontos, szerves részét képezi. Mi is így teszünk. A fő dolog azonban, ami számunkra fontos az, hogy a gyakorlatban segítsük elő a nemzetek kölcsönös közeledését, hogy a gyakorlatban érvényesítsük a békés együttélés politikáját. Azt akarjuk, hogy azok ,akik hozzánk jönnek, megismerkedjenek népünk életével, kölcsönösen megismerjük egymást, saját szemükkel lássák, hogy népünk békét akar, a béke megőrzését óhajtja úgy, mint a világ valamennyi jószándékú embere. Amikor megnyitjuk a határokat a turistaforgalom számára, ez nem jelenti azt, hogy feladjuk szocialista elveinket és szocialista célkitűzéseinket, és nem jelenti azt, hogy hajbókolni akarunk a külföld előtt. Mindig megőrizzük a szocialista ember, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság polgárának büszkeségét. Bánjunk mindenkivel barátilag, de méltóságunk tudatában... Ebben az évben komoly, nagy politikai akciók előtt állunk, amelyek hatással lesznek országunk életére. Az első félév végefelé sor kerül a nemzeti bizottságok valamennyi fokának, a Szlovák Nemzeti Tanácsnak és a Nemzetgyűlés választásaira. Szükséges lesz, hogy a lakosság mindenütt gondosan értékelje a nemzeti bizottságok munkáját, elbírálja, hogy mit végeztek, s olyan jelölteket válasszon meg, akik biztosítékai lesznek, hogy a nemzeti bizottságok mint köztársaságunk állami, népi hatalmának fő láncszemei és a nemzetgyűlés, a szocialista célkitűzések szellemében fogják teljesíteni hivatásukat. Azzal a tudattal lépünk az újévbe, hogy sok munka vár ránk itthon éppenúgy, mint nemzetközi téren tegyünk meg mindent, hogy tovább növekedjék és szilárduljon Csehszlovák Szocialista Köztársaságunk belső ereje és nemzetközi tekintélye is. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Nemzeti Front Központi Bizottságának, a köztársaság kormányának nevében és a magam nevében is mindannyiuknak sok sikert kívánok közös munkájukban, jó egészséget és boldogságot életükben. Egyúttal a magam nevében is köszönetemet fejezem ki valamennyi elvtársnak és elvtársnőnek, köztársaságunk valamennyi polgárának, akik a karácsonyi ünnepek és az újév alkalmából jókívánataikat fejezték ki nekem. Biztosíthatom őket, mindent megteszek, hogy polgáraink elégedettek legyenek, hogy köztársaságunk virágozzék. • Az angol törvények alapján nem lehet tagja az Alsóháznak, azaz nem választható meg képviselőnek főúri család tagja, aki apja halála után főúri címet (sir, lord, marquess) örököl. Mint a Lordok házának tagja kevesebb politikai befolyást gyakorol az alsóházi tagoknál. Jelenleg foglalkozik a kormány egy új törvény kidolgozásával, amely alapján a lord urak is vállalhatnak alsóházi mandátumot, amennyiben lemondanak elmükről. Eddig már mintegy kit tucatnyi felsőházi tag jelentette be, hogy kilép a Felsőhúz kötelékeiből. A nemzeti bizottságok egyik főfeladata, - s ezt a törvény is előírja —, törődni a lakásalap karbantartásával. A nemzeti bizottságok e célból megalakították szervezeteiket, amelyek a lakások karbantartásával törődtek. A varosokban e feladatot a házkezelöségek látták el, s a legnagyobb városokban, Prágában, Bratislavában, Brnóban és másutt úgynevezett házgondnokságokat szerveztek, amelyeket az illetékes helyi nemzeti bizottság Irányított. Jelenleg a helyzet azt mutatja, hogy a lakásgazdálkodás e formája nem megfelelő, mivel a lakáskarbantartás követelményei egyre növekednek, s ezenfelül az utóbbi öt év alatt a lakásvagyonok terjedelme 127 százalékkal bővült. Jelenleg több mint 140 ezer ház van e szervek kezelésében, ami csaknem egymillió lakásegységet jelent. E lakások értéke 76 milliárd korona. Főleg a városokban mutatkozik a szükséglet, hogy a lakásgazdálkodás terén új szerveket kell alakítani, elsősorban azokban a városokban, ahol a lakásépítkezés nagyarányú. Ilyen helyek: Kassa, 2iar nad Hronom és más városok is, ahol a házkezelöségek jelenlegi felszerelésükkel és tevékenységükkel a házakat már nem bírják karbantartani. Azokban a városokban is, amelyekuen megaiaKUlUJK a nazgonKnoKsago-K (így például Bratislavában), habár a város különböző helyein voltak is munkahelyeik, azok is inkább a házbérrel kapcsolatos adminisztratív munkát tartották elsődleges feladatuknak és csak másodsorban törődtek a lakások karbantartásával. Ezenfelül az egyes házkezelöségek mellett megszervezett karbantartó csoportok nem egy esetben olyan csekély számúak voltak, hogy erejük nem futotta az igényelt szakmunkák elvégzésére. A most megalakítandó szervezetek elsődleges feladata a lakások karbantartása és javítása, továbbá a lakosságnak a lakhatósággal kapcsolatban nyújtott szolgáltatások lesznek. A lakásgazdálkodási szervezetek, hogy jól megoldhassák e feladatokat, a lakosság széles tömegeit is bevonják a karbantartási és igazgatási munkákba. Ezeket az új szervezeteket 1964. januárjában kezdik megszervezni, s az egész köztársaság területén egységesek lesznek. A helyi nemzeti bizottság, figyelembe véve a lakásegységek terjedelmét, megszervezi az illetékes lakásgazdálkodási szervezetet. Tehát az új szervezetek megalakítása a helyi nemzeti bizottságok kezelésében lévő lakások számétól függ majd. Ha az illetékes helyi nemzeti bizottság kezelésében lévő lakásvagyon nem lesz több mint 200 lakásegység, akkor a lakásgazdálkodási szervezetre háruló feladatokat közvetlenül a helyi nemzeti bizottság ■biztosítja majd, Azon ésetekben, amikor a helyi nemzeti bizottságnak több mint 200 lakásegység van a kezelésében, a helyi nemzeti bizottság lakáskezelöséget szervez, 8s végül a helyi nemzeti bizottság azokon a helyeken, ahol több mint 3000 lakásegységet kezelnek, lakásgazdálkodási vállalatot szervez. A lakásgazdálkodás belső szervezetének megállapításánál tekintetbe veszik e kezelésben lévő vagyon terjedelmét, területi elhelyezését, a házak és lakások felszerelését és berendezését, továbbá a lakások karbantartási és javítási módjának biztosításét, Arról van szó ugyanis, hogy a helyi nemzeti bizottságok a lakásgazdálkodási szervezetek megalakításánál tekintetbe vegyék az említett tényeket, mert ha az új szervezetek megalakításánál megfeledkeznek ezekről a dolgokról, később bizony nehéz lesz a hibákat helyrehozni. Amint már említettük, az új szervezetek egyik fő feladata a lakásvagyon karbantartása és javítása lesz. A lakások karbantartását s a szokásos és főleg az előre kiszámíthatatlan javításokat az említett szervezet a saját karbantartó központjaival végezteti el, amelyeket a lakásgazdálkodási szervezetek irányítanak majd. A karbantartó központokat úgy szervezik meg, hogy száz lakásegységre fokozatosan legalább egy karbantartó jusson. A karbantartók számét aszerint állapítják meg, milyen lesz a lakásgazdálkodási szervezet körzetébe tartozó lakások helyzete és berendezése. Az említett központokban szakképzett munkások dolgoznak majd, továbbá iparosok, a nyugdíjasok és a csökkent munkaképességű személyek köréből. A helyi lakosság köréből, akik jártasak az egyes szakmunkákban, munkájuk mellett bekapcsolódhatnak az egyes központok munkájába. A lakosságnak ezután már nem kell minden csekélység elvégzésére a javítóvállalatok dolgozóit hívni, mivel a lakásokban előforduló apróbb javításokat a karbantartó központok dolgozói végzik el. A lakásgazdálkodási szervezetnek segítenek majd a polgári és a lakóbizottságok is. A polgári bizottságok tagjait a lakosság nyilvános gyűléseken választja meg, a tevékenységüket a helyi nemzeti bizottság irányítja majd a polgári bizottságokon keresztül. A polgári bizottságok a lakásgazdálkodási szervezetek fölötti ellenőrzést biztosítják majd. s a polgári bizottságokkal és a lakóbizottságokkal együttműködve törődnek majd a lakásvagyon karbantartásának és javításának helyes elvégzésével. A lakóblzottságok minden kérdésben, amely a házak lakhatóságával összefügg, — így például a központi fűtés a melegvízszolgáltatás, - véleményt nyilvánítanak és a lakókkal beszélgetést szerveznek. j. Bátovsky, Bratislava A magasabb színvonalú lakásgazdálkodásért A Szlovák Nemzeti Tanács 1963. október 17-én érvényessé vált törvényével megalakult a Beruházási Építkezések Szlovákiai Bizottsága (a továbbiakban Szlovákiai Bizottság), melynek feladatai: a) megbízza a kerületi nemzeti bizottságokat területi rendezések és építkezések terveinek kidolgozásával, s az építkezések végrehajtásával, b) ellenőrzi az invesztíciós építkezések előkészületeit a kerületi nemzeti bizottságokon, a vállalatokban és szervezetekben, továbbá jogában áll azokat szükséges intézkedések foganatosításával megbízni. Üi bizottság alakult A Szlovákiai Bizottság feladatait az SZNT többi bizottságaival, a kerületi nemzeti bizottságokká) és a dolgozók szervezeteivel együtt elvtársi együttműködésben teljesíti; szoros kapcsolatokat tart fenn a Szlovákiai Tervbizottsággal. Tevékenységében mindenekelőtt szakemberek tapasztalataira és Ismereteire támaszkodik. A Szlovákiai Bizottság élén elnök áll és tagságát az SZNT képviselőiből, azonkívül állami, gazdasági és más szervek és szervezetek jelentősebb lagjaiból választják meg. Feladatai leljesítésére végrehajtó bizottság áll •endelkezésére, mely részét képezi az iZNT egységes munkaközösségének. \ végrehajtó bizottság munkáját a izlovákiai Bizottság elnöke irányítja, ikit az SZNT elnöksége által kinevetett helyettesek is képviselnek. A heyettesek egyikét a Szlovákiai Bizottság alelnökének választja meg. A mezőaazdasáa átalakulása Alaériában A nemrégiben, amikor a fiatal Algériai Köztársaság külső agresszió ellen volt kénytelen védelmezni határait, a kapitalista irányzatot mellőző fejlődés útján is döntő lépést tett, Ezt a lépést az államosított nagybirtokok munkásainak és parasztjainak kongresszusa és az arról hozott határozatok jellemzik. A munkás-paraszt bizottságok zöme jelenleg már körülbelül egy esztendeje működik, mert még Jó ideje mielőtt a Ben Bella kormány az ún. márciusi dekrétumokat határozatba foglalta, hogy államosítsák és bizottságoknak adják át a francia nagybirtokosok földjeit, a parasztok és a munkások hozzáláttak az elhagyott és parlagon heverő nagy területek közös megműveléséhez. A kongresszus öszszehlvása azt a célt szolgálta, hogy mérleget vonjanak az év folyamén elért eredményekről és újabb intézkedéseket léptessenek életbe. Mintegy 2300 küldött gyűlt össze Algírban az ország különböző részeiből. Az államosított szektor létrehozásával Algéria elindult a szocialista fejlődés útján és egészen logikus, hogy ezt további lépések is kövessék. Mindenekelőtt kísérletek történtek arra nézve, hogy együttműködjenek a még meglévő intézményekkel, úgymint a magán- és részben állami agrárbankokkal, az SAP-val, egy állam által szubvencionált (régi) kooperatívéval, amely a francia gyarmaturalom alatt gépeket és trágyaféleségeket bocsátott rendelkezésre, azonkívül kívánatra termésértékesítéssel is foglalkozott. Történtek azonkívül próbálkozások a magánkereskedelemmel való egyuttmukooesre is. HaD#r ezeket az Intézményeket időközben „algerizálták“, azaz a franciák megbízottait töbnyire bennszülöttekkel pótolták, illetékes körök mégis meggyőződhettek róla, hogy ezek az intézmények már nem felelnek meg a szocializmus felé haladó nemzetgazdaság követelményeinek, így például a bankok minden komolyabb okok nélkül zárolták a hiteleket a bizottságok előtt, az SAP bürokratikus módszereivel csak saját profitérdekeit tartotta szem előtt, az önálló kereskedők pedig sok esetben a bizottságok kényszerhelyzetét kihasználva a termést mélyen áron alul vásárolták fel, vagy egyszerűen szabotálták a felvásárlást. A földművelési minisztérium Javaslatait a kongresszuson szenvedélyes hosszú viták után egyhangúlag elfogadták. A parasztok a vita folyamin sokszor egészen nyíltan, minden kertelés nélkül megmondták a kormány elgondolásaival ellenkező véleményüket. A javaslatok alapján a következő három határozat született: 1. Egy állami agrárbankot alapítanak, amely kizárólagos jogot kap az államosított szektor mindenfajta pénzügyi tranzakcióira. Ebben a bankban folyószámlák nyitnak és a szükséges hosszú- és rövidlejáratú kölcsönök állnak majd a bizottságok rendelkezésére, továbbá a bizottságok biztosításait is Itt kötik meg. A bank rendelkezésre áll a kisparasztoknak is. Ezáltal a mezőgazdaság legfontosabb szektorából kiküszöbölték a magántőkét. 2. Egy kereskedelmi kooperativa megalakítása, amelyben az állam és a bizottságok képviselői közösen érdekeltek. Ez e vállalat magiévá teszi az államosított szektor termékeinek belső eladását közvetlenül a fogyasztóknak, a közvetítő üzlet kikapcsoltaival. A külfölddel folytatott kereskedelmi kapcsolatokat az ONRA-villalet tartja fenn és ez a jövőben támogatni fogja a kooperatívokat is. 3, A még a SAP és más „régi“ szervezet tulajdonában lévő gépek él eszközök szétosztása, az ún. „Autogestlon"-nagyüzem, vagy a körzeti bizottságok közt. (Afféle GTÄ-ok). Ezek a határozatok jelentősen túllépik s kapitalista fejlődés lehetőségeit. De a kongresszus még tovébb ment: elfogadta a kormánynak azt a javaslatát Is, amelynek értelmében az államosított szektor parasztsága és munkásai a szolidaritás érdekében önként és ivekre lemondenak életszínvonaluk lényeges növekedéséről. Ahogy Ben Bella él Ali Menaei, az új földműveléiügyl miniszter beszédjükben hangsúlyozták a kongresszus előtt, az államosított szektor parasztjai, munkásai, bár keveset keresnek algériai mértékben, mégis előnyöket élveznek; a legtermékenyebb és műszaki szempontból aránylag jól felszerelt birtokokkal rendelkeznek (az egykori francia nagybirtokokkal). Ezzel izemben a fennsíkokon, a hegyekben éa a délen elterülő sivatagos területeken 600 000 parasztcsalád tengődik föld nélkül, eietieg egy-két hektárnyi kiszáradt talajon. Ezeken pedig még az agrárreform sem sokat segíthet, mivel ott nincsenek nagybirtokok, amelyeket fel lehetne osztani, Ott éhség és munkanélküliség uralkodik. Ezen a 800 000 családon hosszú Időre csak a következő három lehetőség segíthet: új termelési ágazatok fejlesztése, mint például a cukorrépa-, olajnövények-, gyapottermesztés, t szársz vidékek öntözése víztárolók segítségével és az Iparosítás. Mindez pedig több milliárdnyi, 10—13 évre szőlő beruházásokat követel meg. A töke viszont ezekre I beruházásokra csakis emberi munka által teremthető elő, „Mi tudjuk, — mondta Ben Bella —, hagy külföldi barátaink, akik szolidaritásukat irántunk mér a háború alatt Is bebizonyították, a jövőben is segítségünkre lesznek. Erre a segítségre azonban teljesen nem támaszkodhatunk, A legnagyobb erőfeszítéseket magunknak keli megtennünk." A befektetésekhez szükséges tőke egy részét — állapította meg Ben Bella — az előnyben részesített állami szektornak kell biztosítania. Ez azt jelenti, hogy ez a szektor nyereségeinek nagy részét nem szentelheti a nép életszínvonalának növelésére, hanem azt a többi, jobban rászorulők megsegítésére kell áldoznia, „Mi a háborút a közösen kiontott vérünkkel nyertük meg. A felépítésben pedig csakis közösen végzett verejtékes munkával győzedelmeskedhetünk." A parasztok elgondolkoztak és vitáztak A paraszt sohasem mond gyorsan igent, Majd egyik küldött a másik után kért szöt, hogy igent mondjon vagy azt: „Nem lakhatunk jő!, ha testvéreink éheznek. Függetlenségünkért milliók nagyobb áldozatokat hoztak — az életüket adták. És mit jelent ehhez képest az az áldozat, amit tőlünk szocialista Algériánk felépítése követel!" EVA PRIESTER (Bécs)
