Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-08-14 / 65. szám
Bálarakodó szerelvények A Catchpole Hole rakodó viszont a pótkocsi mellett gördülő nagy kerék segítségével emeli fel a bálát. Az előbbi nagyobb teljesítményű, utóbbi igen olcsó és egyszerű szerkezet. I A Cumbrian rakodót a traktor mellső hidraulikájára szerelik és önműködően szedi fel a bálát, majd a híd felemelése után hátraszállítja a pótkocsira. ^ . (Vanek G. rajzai) Idejében vessük el az őszieket (Befejezés az előző oldalról) A vetőmag mennyisége hektáronként 170 kg, illetve hidegebb vagy szárazabb vidékeken 180—200 kg legyen. Ne feledkezzünk meg a csávázásról sem. AZ ŐSZI ROZSOK KÖZÜL a meleg időjárású területekre a Cseh fajtát, északabbra ugyanezt a fajtát, illetve Közép- és Kelet-Szlovákia területén a Zeni t e t vagy a Véglesit vessük. E rozsfajták közül a Cseh a legelterjedtebb. Termésmennyiségben magasan túlszárnyalja a többi fajtát, s meghaladja a külföldi produktív fajtákat is. Jó körülmények biztosításával 40 mázsás termést is elérhetünk vele. Szalmahossza közepes, magja ugyancsak közepes nagyságú, szürkészöld, állóképessége kiváló, a hópenésszel szemben pedig ellenálló. Legjobban bírja a répa- és a burgonyatermesztő körzetek éghajlatát, de aklimatizálódott a délibb fekvésű vidékeken is. Nem bírja a nehéz, savanyú talajokat, és a hosszantartó tavaszi víztakarót. Vethetjük bármely növény után, amely hamar hagyja el a földet. Trágyázzuk mindhárom tápanyagfélével, s ajánlatos a tápanyag egyharmadát tavasszal alkalmazni. A rozs esetében igen fontos, hogy a szántást 3—4 héttel a vetés előtt végezzük el, hogy a talaj kissé ülepedjen, mert így a rozs kifagyását kizárjuk. A magot elsőrendűen elő kell _ készítenünk csávázással, hogy a hópenész ne vegyen rajta erőt. A vetés végső határideje szeptember közepe. AZ ŐSZI BÜZÄBÖL a melegebb, délre eső részeken a Kosúti, a Pavlovicei 198-as, illetve Kelet- és Nyugat-Szlovákiában a Szlovák 200-as ajánlható (az utóbbi csökkenő mértékben). Kevésbé meleg éghajlatú körzetekben a Pavlovicei 198-a s, a D i a n a I. és a kelet- és a nyugat-szlovákiai kerületekben a Kosúti búzafajta ajánlható. Magasabb, hidegebb időjárású területeken pedig legjobb eredményeket a Pavlovicei 198- as, a Kasticei szálkás, valamint a Szlovák 200-a s nyújt. Közép-Szlovákia hegyvidéki gazdaságai részére a Pavlovicei 198- á s fajtájú őszi búza ajánlható. A K o s ú t i fajtájú őszi búza szalmája középhosszú, sőt hosszú, s fehér színű, ritka elrendezésű kalásszal, s rendkívül hosszú kalászszálkával rendelkezik, megdőléssel és a rozsdával szemben kevésbé ellenálló. Magja közepes nagyságú, üveges szerkezetű, rendkívül jó kenyérgabona minőségű. Helyes művelés esetén hektáronként 40 mázsán felüli hozamokat ad. Ez a legkorábban beérő búzafajtánk. A Kosúti búza részére középkötött, szárazabb, jó altalajú területek felelnek meg. Csak intenzív gazdálkodás esetén hozza meg a várt eredményt. Legjobb ha burgonya, len, magrépa vagy hüvelyesek után vetjük. Ne vessük cirok, illetve napraforgó után. Mélyen gyökerezik, ezért a műtrágyákat leszántjuk. Káliumot és foszfort egész mennyiségben adunk, nitrogént pedig nagyon elővigyázatosan a talaj követelményei szerint, nehogy megdőljön a búza. Vetési ideje szeptember közepétől október 20-ig tart (legalkalmasabb szeptember első harmada). Vetőmagszükséglet 200—220 kg hektáronként, sortávolság 10,5—12,5 cm. A vetés mélysége kötött talajon 4—5 cm, vályogon 5— 6 cm. A földet vetés után boronázottan hagyjuk, hogy az őszi nedvességet magába tudja fogadni. A Pavlovicei 198-a s szintén közepes, illetve hosszú szárral rendelkezik, kalászának felső része szöszös. A kalász egyébként világosbarna színezetű. A mag pirosas, középnagyságú, csaknem üveges, jó minőségű. A nagyhozamú fajták közé tartozik. Középkorai, az erősebb telet is bírja. Nagyon plasztikus fajta, jól aklimatizálódik a hidegebb éghajlathoz. Jó körülmények között hektáronként eléri az 50 mázsás hozamot is. Főként a középkötött és a könnyebb talajokra alkalmas, nehéz, táperöben gazdag talajokon hajlamos a megdőlésre. Bármilyen kultúra után vethetjük, amely korán hagyja el a földet. Itt is vigyáznunk kell a nitrogén adagolásával, legelőnyösebb tavasszal kiegészítő trágyázást végezni, ősszel csak késői vetés után trágyázzunk nitrogénnel. A vetést korán végezzük, nedvesebb talajkörülmények között 160—170 kg-ot számítva hektáronként, 12,5 cm-es sortávolságban, szárazabb vidéken 170—190 kg-ot vessünk, 7,5 cm-es sorokba. A Diana I. középmagas, erős szalmájú fajta, melynek kalásza fehér, nem szöszös, sűrű és szögletes elrendezésű. Közepes nagyságú, magja telt, részben üveges, egyes tételek esetében üveges, nagyon jó minőségű. A fagyok ellen megfelelő agrotechnika alkalmazása esetén ellenállóképes. A nagyon jó, gazdagon termő fajtáink közé tartozik. Hektáronként eléri a 40—50 mázsás hozamot. Melegebb vidékeken a legjobb talajokat igényli, melyekért gazdagon fizet. Mivelhogy korai vetést kíván, a korán betakarított növényeket követően vetjük, mint például amilyenek a hüvelyesek, a burgonya, az őszi repce, a zöldségfélék, a silókukorica, stb. A tápanyagokra nagyon igényes, ezért vetés előtt erősen trágyázzuk. Kívánatos a tavaszi fejtrágyázás is nitrogénnel. E fajta vetésével nagyon igyekezzünk, legkésőbb október 10-i g vessük el, még a legkedvezőbb éghajlati körzetekben is. Legjobb, ha szepte ruta e r b e n befejezzük vetését. Nedvesebb talaj esetén 150—160 kg magot vetünk hektáronként 12—15 cm-es sortávolságban, szárazabb vidékeken 160—180 kg-ot vetünk, 7,5—10,5 cm-es sorokba. A Kasticei nagyon erős szalmával rendelkezik, kalásza fehér. Magja nagy, pirosas színű, inkább lisztes konzisztenciájú, kevésbé minőségi. Nagyon jól alkalmazkodik és a legjobban termő fajtáink közé tartozik. Hektáronként 50 mázsás termés is elérhető. Déli, túl meleg, száraz éghajlatú vidékeken termesztése nem ajánlatos. Engedélyezett fajták közé tartozik még a Fanal (azelőtt Hamerslebener VIII.), nagyon jó termőfajta (55 q/ha), főként takarmányozásra alkalmas. Az ősziek két nyár melegét kívánják meg, ezért vetésükkel ne késlekedjünk. Vanek Gáspár mérnök, a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző- és Vizsgáló Intézet (Bratislava) dolgozója A permetező trágyázásról ! Igazán jó termést csak akkor várhatunk, ha a növény táplálékigényét fejlődése minden egyes szakaszában lehetőleg optimális mértékben biztosítjuk. Ezt a célt bőséges alaptrágyázással csak kivételesen kedvező esetben érhetjük el, mert a talaj eléggé rossz táplálék-közvetítő. A talajba kerülő trágya hatóanyagát a növény csak akkor tudja felvenni, ha a táplálósó vizes oldat alakjában az aktív táplálékfelvételt végző gyökérszőrökkel kerül érintkezésbe. Már pedig a trágyasók egy része fizikailag, kémiailag, vagy biológiailag megkötődik a talajban s a „felvehető“ táplálóanyagok oldásba viteléhez elegendő talajnedvességre van szükség. Ez a magyarázata annak, hogy a trágyázás esztendejében a növény — még kedvező körülmények között is — a foszfortartalmú (P) műtrágyák hatóanyagát csak 10—20 %-nyi, a káliumtartalmú (K) műtrágyákét 10— 30 °/o-nyi és a legjobban érvényesülő nitrogéntartalmú (N) műtrágyákét is legfeljebb csak 50—60 %-nyi arányban tudja hasznosítani. Ha tehát a növények kielégítő táplálékellátását minden körülmények között biztosítani akarnók, olyan nagy trágyaadagokat kellene alaptrágyaként alkalmaznunk, amelyek mennyisége a jelenleg rendelkezésre álló mütrágyamennyiséget sokszorosan meghaladná. A NÖVÉNYEK TÁPLÁLÉKIGÉNYE A túl bő alaptrágyázással egyébként sem oldhatnék meg a problémákat. Egyrészt azért, mert sok gazdasági növényünk — főleg fejlődése kezdetén — a túl nagy trágyaadagokkal szemben érzékeny, másrészt pedig azért sem, mert a növények táplálékigénye a fejlődés egyes szakaszaiban nem nagy mennyiségileg, de minőségileg arányaiban is, lényegesen változik. A búza pl. végleges N tartalmának a kalászolásig 45, a kalászolás és teljes érés közt pedig 55 %-át veszi fel. A foszforsavra vonatkozó arányok 25 és 75 %, a káliumra vonatkozók pedig 60 és 40 %. Míg tehát a búza teljes N tartalmának a kalászolás után körülbelül a felét veszi fel, addig foszforsavból a % részét. Még nagyobb különbségek adódnak a mikro-táplálőanyagok esetében, főleg a bőrnél és a mangánnál, amelyeknek legnagyobb része a virágzás után kerül a növények szervezetébe. A második számításba veendő szempont-az, hogy gazdasági és kertészeti növényeink legtöbbjénél a nyári hónapokra esik a táplálékfelvétel zöme, tehát arra az évszakra, amikor kevés a csapadék. Ilyen körülmények között a talajba juttatott fejtrágya sem érvényesülhet kellőleg, hiszen annak is fel kell oldódnia és el kell jutnia a gyökérzónába, hogy a növény felvehesse. Ilyenkor segít lényegében a permetező trágyázás. AZ ELJÁRÁS LÉNYEGE A permetező trágyázás a késői fejtrágyázásnak az az igen hatásos módja, amelynél a műtrágyákat vizes oldat alakjában juttatjuk a növények felszínére. A kipermetezett táplálósők hamarosan bekerülnek a növényi anyagcsere legfőbb Szervébe, a levelekbe, s ott hatásukat azonnal kifejtik, a növényeket erőteljesebb élettevékenységre serkentik. A permetező trágyázásnak ez a hatása sok esetben szemmel is jól észlelhető. Ha a növények leveleire N műtrágya oldatát permetezzük, akkor haragos zölddé válnak, mert nő a levelek klorofil tartalma, a fotoszintézis tehát intenzívebb lesz, s így a növények több szerves anyagot építhetnek fel, tehát nő a termés. Hazai és külföldi vizsgálatok számszerűen is igazolták az anyagcsere fokozódását. A megnövekedett fotoszintézis élénkebb légzést tesz lehetővé, a növények táplálóanyag felvétele is fokozódik. Nemcsak azt a táplálóanyagot hasznosítják gyakorlatilag teljes mértékben, amit rájuk permeteztünk, de ezen felül a talajból is több táplálékot tudnak felvenni, a kipermetezett anyag 2-szeresét, sőt 3-szorosát. A felfokozott anyagcsere révén tehát a növények a talajban levő táplálóanyagokat (természetesen a talajba juttatott trágyát is) jobban tudják hasznosítani, így pl. ha 1 kh-nyi területre annyi N műtrágyát permetezünk ki, amennyiben a N hatóanyag mennyisége 3,0 kg, úgy a kalászosoknak csupán csak a szemtermésében 50 kg fehérje többletet kapunk a permetezetlen terület terméséhez képest. 50 kg fehérjében 8 kg N van. A 3,0 kg kipermetezett N-en felüli 5,0 kg N-t, a növények nyilvánvalóan a talajból vették fel. Ezzel magyarázható a permetező trágyázás nagy hatásossága. Ezt talán még jobban érzékelteti néhány termésadat. A talajba juttatott minden 1 kg N műtrágya hatóanyag átlagosan 8 kg, maximálisan 24 kg szemterméstöbbletet hoz létre. Ugyanennyi műtrágya permetező trágyázás formájában alkalmazva 40—150 kg, esetleg 200 kg szemtermésnövekedést is előidézhet. 1 kg műtrágya hatóanyag a burgonya gumótermését — talajon keresztül — 20—80 kg-mal tudja növelni. Levelén át adva 200—460 kg gumó terméstöbbletet kapunk. ' NEM LEHET SABLONOSÁN ALKALMAZNI Az elmondottakból világosan kiderül, hogy a permetező trágyázás nem helyettesítheti sem a megfelelő alaptrágyázást, sem pedig az esetleges korai fejtrágyázást. A permetező trágyázás olyan késői fejtrágyázás, amely kiegészíti az alaptrágyázást, s amelyet olyan fejlődési szakaszban, illetve olyan időszakban is sikeresen alkalmazhatunk, amikor a fejtrágyázás más módjától eredményt nem várhatunk. De hangsúlyozottan ki kell emelnünk .azt is, hogy a permetező trágyázást nem lehet sablonosán alkalmazni. Növényenként — sokszor növényfajtánként — kell megállapítani a permetező trágyázásra legkedvezőbb időpontot. Avdonyin már 1950-ben megállapította, hogy a növények fejlődésük egy bizonyos szakaszában reagálnak legélénkebben az optimális, bőséges táplálásra. Ez a szakasz általában — bár nem mindig — a legélénkebb szervesanyag felhalmozódás előtti időszakkal esik össze. Igen lényeges a permetezőoldat összetétele, az egyes táplálóanyagok aránya is. így pl. az aratásra, betakarításra érett teljes' búzanövényben a N/P arány 2,8 és 3,3 közt mozog, a k ukoricanövényben 5,0 és 7,1 közt, ezzel szemben a cukorépában ez az arány kereken 1,5. Helytelen permetezőoldat-összetétel anyagcsere eltorzulásra és ezen keresztül terméscsökkenésre vezethet. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy nagy kánikulában, hosszan tartó szárazság után a permetező trágyázást nagyon óvatosan — nagyobb oldattérfogattal, hígabb oldatokkal — lehet csak alkalmazni, mert a nedvességszegény levelek a permetezéssel rájuk kerülő sóoldatokkal szemben sokkal érzékenyebbek, mint a nedvdús normális levelek. Dr. Kuthy Sándor, Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgálati Intézet Az OVT — 1 jelzésű függesztett ventilátoros permetezőgép muukaszélessége permetező trágyázás vagy vegyszeres gyomirtás esetén a mezőn 13 méter, teljesítménye 3,5 ha óránként, lla gyümölcsösben 1 fasor vegyszeres permetezésére állítjuk be, óránkénti teljesítménye 1,6 ha. — ksz —•* 1 1963. augusztus 14.
