Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-08-14 / 65. szám

VII. ÉVFOLYAM • 32. SZÁM A SZABAD FÖLDMŰVES SZAKMELLÉKLETE Idejében vessük el az őszieket Döntő tényezők, melyek a növényter­mesztés eredményeit befolyásolják, a vetéshez jól előkészített talaj, az agro­technikai határidők betartása és a minő­ségileg magas fokon álló vetőmag. Most, az őszi munkák megkezdése előtt fog­laljuk össze a vetéssel összefüggő leg­fontosabb teendőket, szerezzünk átte­kintést a Szlovákia részére rajonizált növényfajtákról. Az őszi repce Olajos növényeink között igen jelen­tős helyet foglal el az őszi repce. Magas olajtartalma, fehérjetartalma, csekély munkaerő igénye, előnövényként vett jó tulajdonságai és egyéb előnyei miatt megérdemli, hogy' figyelmet fordítsunk termesztésére. A fajta megválasztása az őszi repce esetében egyöntetű. A rajonizáció sze­rint Szlovákia mindhárom kerületében a Trebici tájfajta vetése ajánlatos. E fajta középmagas, erős szárral rendel­kezik, levelei szürkészöldek. Becője kö­­zéphosszű, magja szürkésfekete és göm­bölyű. E fajta hátránya, hogy a fagynak kevésbé ellenálló. Jó erőben lévő mély, inkább nehezebb és megfelelő nedvességű talajokat ked­vel. Egyes tájainkon még a Szlapi és az Eszterházy fajtát termesztik, amely a fagyokat jobban bírja. Az őszi repce a melegebb, nedves idő­járást, az enyhe telet kedveli. Kisebb nappali és éjjeli hőkülönbségek nem előnyösek számára. A téli kifagyásokat. melyek vidékünkön sajnos eléggé gya­koriak, nem is az alacsony hőmérséklet okozza, hanem ezek inkább a gyengén kifejlődött repce, a rosszul előkészített talaj következményei. Ezért e kultúrát a télre jól elő kell készíteni. Fontos, hogy a földalatti gyökérrészek alaposan kifejlődjenek, s a növény 8—10 levéllel várja a telet. Vigyáznunk kell arra, hogy ne vessünk nagyon sűrűn, mivel ez a kifagyás egyik leggyakoribb oka. Ugyanis a sűrű kultúra gyenge és már a kisebb fagyok is elpusztítják. Nedves, iszapos földekben a kifagyás már —8, —10 C fo­kon bekövetkezhet. Szárazabb fagyos ta­lajokon elviseli a —20 C fokot, hótakaró alatt pedig a —25 C fokot is. Az őszi repce vetésekor fontos az eíővetemény ésszerű megválasztása. Jó eredményt csak olyan eíővetemény után érhetünk el, amely a talajt jó állapotban, minél korábban hagyja el, s a talajban annyi nedvességet hagy, amely a repce egyen­letes kikeléséhez okvetlenül szükséges. Jó eíővetemény a borsó, a korai burgo­nya, a zöldségfélék, amelyek alá istálló­trágyát alkalmaztak. Megfelelőek még a lucerna és a vöröshere, amelyeket első kaszálás után leszántottak, továbbá az őszi és a tavaszi takarmánykeverékek, stb. A talajelökészítést 10—14 nappal a ve­tés előtt végezzük el, hogy a mag jól elmunkált érett talajba kerüljön. Ha gabonafélék után vetjük az őszi repcét, érett istállótrágyával trágyáz­zunk, azonkívül 150 kg szuperfoszfátot, 100 kg kálisót és 100 kg kénsavas aminó-A Román Népköztársaságban gyártott legújabb indikátorláncos vetögéptipus az SU-29 jelzést kapta. r TARTALOM NÖVÉNYTERMESZTÉS Vanek Gáspár mérnök: Idejé­ben vessük el az őszieket . . 125 Bálarakodó szerelvények . . . 126 TALAJERÖFOKOZÄS Dr. K u t h y Sándor: A permete­ző trágyázásról..........................127 Szabó János: A nyári talajmű­velés szervezése kötött talajo­kon ...............................................128 V________________J niát adagoljunk. Tavasszal ezt 150 kg szuperfoszfáttal és 100 kg osztravai sa­létrommal egészítsük ki. Megfelelőbb elővetemények után ki­hagyjuk az istállótrágyázást, viszont a műtrágya-adagokat körülbelül a két­szeresére emeljük. Vetésre kizárólag elsőrendű, jól csí­rázó tiszta magot használunk. A vetés idejének betartása nagyon fontos, ami körülményeink között augusztus köze­péig ajánlható. A vetés sortávolsága a talaj minősé­gétől függően 24—45 cm, mélysége pedig 2—3 cm legyen. Jó földön a sortávolság szélesebb, gyengébb földön pedig kes­kenyebb lehet. A vetést ikersorosan is végezhetjük, 36—12—36, vagy 45—12—45 cm-es távolságban, ami a kétmenetes betakarítási mód alkalmazásakor lehető­vé teszi a sornyitást és az összefüggő „szőnyeg“ képződést, ami megkönnyíti a szempergés nélküli kombájnos rendfel­szedést, valamint cséplést. Hektáronként 8—9 kg-ot vetünk, gyen­gébb talajba, vagy kártevők előfordulása esetén 10—12 kg-ot. A vetés után hen­gert használunk. Az őszi gabonafélék Az őszi gabonafélék vetése egyike a legfontosabb őszi munkáknak. Általában nagy súlyt kell fektetnünk a jó minőségű vetőmag saját üzemen belüli termeszté­sére, illetve az állami készletekből tör­ténő vetőmagcserére. AZ ŐSZI ÁRPÁK KÖZÜL a nyugat­szlovákiai kerületben a Sztupicei hatsorost ajánljuk, a többi kerület­ben pedig a melegebb körzetekben a Pavloviceit, északabbra pedig a Sztupicei hatsorost. Most pedig röviden ismertetjük az egyes fajták tulajdonságait, hogy be­szerzésükkor könnyebben tájékozódhas­sunk. Az őszi árpák közül a Sztupicei hatsoros a legelterjedtebb. Szalmája az átlagosnál magasabb és vastagabb. Hatsoros kalásza rövidebb, dús, érés ide­jén lehajló. Magja hosszabb és nagyobb átmérőjű. Jó körülmények között hek­táronként 40 mázsás hozamot is megad. A jó erőnlétű, középkötött talajokat kedveli, de melegebb vidékeken inkább a nehezebb talajokat. Csapadékra nem igényes, A savanyú földeken kívül min­den szántásban megterem. Mivel táp­anyagokban gazdag földet, s korai vetést kíván, következhet őszi repce, korai bur­gonya, takarmánykeverékek, illetve pil­langósok után. Trágyázáskor bővebben főképpen foszfort és káliumot adagolha­tunk, nitrogénnel elővigyázatosan trá­gyázzunk. A szántást legalább három hét­tel a vetés előtt kell elvégeznünk. A ve­tést a u g u sztus végéig — szep­tember elejéig fejezzük be. Azért fontos a korai vetés, hogy az árpa bok­­rosodása az ősz folyamán megtörténjen. (Folytatás a következő oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents