Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-08-14 / 65. szám
A nyári talajművelés szervezése kötött talajokon A növénytermesztési eredmények fő forrása abból adódik, hogy a termelés szervezése során megvan a lehetőség a rendelkezésre álló adottságok összehangolására, így a munkák elvégzése a legjobb minőségben és a legkedvezőbb időben történhet. Nem lesz érdektelen az elkövetkezendő termelési év érdekében azokról a nyári és őszi előkészítő munkákról szólni, amelyek a következő év termelésének alapjait adják. Külön kívánatos megvizsgálni azokat a táblákat, amelyeknek termelési eredménye az elkövetett agrotechnikai hibák következtében egy-két tábla átlagát, vagy sokszor egy gazdaság átlagát indokolatlanul csökkentették. ■ 1. A hiba lehetősége legnagyobb a kötött talajokon, ahol a legkisebb úgynevezett műhiba sokszor egy év termelési eredményét veszélyezteti, sőt (pl. a sziken a rosszul választott szántási idő, mélység, zárás elmulasztása) huzamosabb időn keresztül okozhat művelési és gazdálkodási nehézségeket. Ilyen esetben fordul elő az a helytelen gyakorlat, és ez a hibák halmozását jelenti, hogy indokolatlanul nagy műtrágya adaggal kívánjuk ellensúlyozni talajmúvelési tévedésünket, pedig kedvező feltételek között a műtrágyahatás sokkal eredményesebb és termelékenyebb lett volna. B 2. A kötött talajok előkészítése során sokszor halljuk, hogy 3—4 sort adtunk a talajnak és mégsem jó a magágy. (Sor alatt általában a tárcsa — gyűrűshenger kapcsolását értjük.) A rövid indokolás rendszerint az, hogy száraz a talaj, nincs eső. Ügy vélem, az ilyen egyértelmű megállapítás sok vitatható részletet hagy figyelmen kívül. A kötött talajok művelésének legfontosabb elve a talajvízkészlettel ésszerűen, lehetőleg veszteségmentesen gazdálkodni, megteremteni a talaj beéréséhez szükséges feltételeket, ami a lassúbb tevékenységű talajoknál az eredmények érdekében fokozott követelmény. Ennek az elvnek érvényesítése szabja meg a betakarítási munkákhoz' kapcsolt nyári talajelőkészítő munkánk szervezését és végrehajtását. A mezőgazdasági munkák szervezésére a sokrétűség a jellemző. Érthetően a sokrétűség nem jelenthet indokolatlan nagyvonalúságot, engedményeket a minőség rovására, hanem a részletek pontosabb számbavételét, előkészítését és szervezését követeli. ■ 3. A betakarítási munkákkal összefüggésben készítjük el a gazdaság növénytermesztési és állattenyésztési előtervét. Az előterv a termesztendő fajtát, annak előveteményét, talajerő adottságait, magágy igényét veszi számba, a rendelkezésre álló szervetlen, szerves tápanyag elosztásának szakszerű feltéte-1963. augusztus 14. 128 leit segíti elő, a kiszórás idejének és módjának figyelembevételével. A követendő agrotechnikai eljrások a növény és a talaj igényeit elégítsék ki. ■ 4. A táblák hasznosításval sorrendben a pillangósok és mesterséges legelők nyár végi telepítését készítjük elő. Sokat beszélünk a felületi öntözés, különösen a sávos csörgedeztető öntözés, eredménytelenségéről, amely rendszerint abból adódik, hogy tavasszal a talaj állapota miatt (nedves) a terelősávok kihúzása nem lehetséges, öntözött viszonyok között az augusztus végi telepítések sávos csörgedeztető öntözés esetén kedvezőek, mert a talaj előkészítése és a tábla elrendezése jó minőségben végrehajtható. A vetés mértékét a rendelkezésre álló és akkor már rendszerint üzemen kívüli esőztető berendezések kapacitása szabja meg, amelyekkel kelesztő és tároló öntözést adunk a telepített kultúrának. Az így elrendezett terület a következő évben már teljes termést ad és felületi öntözéssel kezelhető. Előnye ennek a módszernek, hogy tavasszal a betakarítás ideje a állókultúrákhoz képest 8—10 nappal tolódik el. A telepítés akkor lesz teljes értékű, ha az elővetemény alá adjuk a telepítendő évelő pillangós tápanyag szükségletét. ■ 5. Kötött talajon helyes gyakorlatnak bizonyult az a módszer, hogy minden felszabaduló tarlót, kalászost, kapást egyaránt a betakarítás sorrendjében azonnal megművelünk és igen pontosan zárunk. Istállótrágyázásra és nyári mélyítő szántásra szánt tábláinkat lehetőleg diszktillerrel tarlóhántjuk, és nehéz gyűrűshengerrel zárjuk. A tarlóhántást a szántásig gyommentesen tartjuk. A jó minőségű, beéredett tarlőhántás utáni szántás lényegesen könnyebb, kevésbé rögks és könnyen elmunkálható. A tarlóhántás és a szántás között időben hangoljuk össze az istállótrágyának és a műtrágyának a kiszórását a szántás ütemével. ■ 6. Kedvező elöveteményt feltételezve, ha a szántás könnyen elmunkálhatő és vetésig a talaj beéredett, akkor a felszabaduló tarlón az alaptrágyázás után rögtön a szántást és ennek elmunkálását kezdjük. A gyakorlat során az ekéhez nehéz gyűrűshengert, vagy csillagos gyűrűshengert kapcsolunk és minden fogás kiszántás után a szántás irányában nehézsimítót és gyűrűshengert járatunk. A tábla szántásának befejezése után az orom- és osztóbarázdák elmunkálása következik és átlósan még egyszer simító- és gyűröshengeres kapcsolással zárunk. Ez a nehéz talajviszonyok között is olyan tökéletes megoldást jelent, hogy a szántás kizöldül, ami a beéredést, a talajélet megindulását jelenti. Ez a legbiztosabb záloga az egyenletes és gyors kelésnek az ősziek szempontjából. Természetesen a tarlót rendszeresen kezeljük, gyommentesítjük. Forgatás nélküli, tehát tárcsás, dextilleres előkészítést több irányú műveléssel csak olyan talajviszonyok között használunk, ahol az előző évben mélyítés volt és szántással jó minőségű magágyat előkészíteni nem tudunk. A művelés mélysége 14—18 cm között változzon. Ennek a módszernek a végrehajtásához gyommentes tarló szükséges. Kötött talajokon az elmondottak alapján akár vető, akár mélyítő szántást végzünk, azt minden esetben elmunkáljuk és zárjuk. A megfelelő talajszint érdekében a simító a nyári és az őszi talajelőkészítö munkáknak is eszköze, ugyanis a szikes, réti agyagtalajok tavaszi elmunkálása éppen a rossz vízgazdaságuk miatt később lehetséges és ez a tavaszi indulás több napos eltolódását eredményezheti. Az előhántó ekefejek használata a kötött talajokon indokolt. Külön gondot fordítunk az öntözési terv alapján kijelölt öntözendő táblákra, ahol részben a szántási irány, részben a műterep kialakítása az öntözés érdekében már az őszi agrotechnikai feladatok közé tartozik. Szabó János, az ÖRKI igazgatóhelyettese A nyári talajművelés hasznos eszköze az ETB jelzésű függesztett egyirányú tárcsa, melyet képünkön a D-4-K jelű összkerékhajtású univerzális traktorhoz csatoltan látunk. —ksz—
