Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-08-11 / 64. szám

i becsület jegyében

Amikor a nagykeszi EFSZ vezetői megtudták, hogy nem kapják meg az ígért SZK—4-es kombájnt, keserű lett a szájuk íze. Kasza alá érett a 260 hektár gabona és csak egy tízéves

S—4-es kombájnnal rendelkeztek. A járás ugyan segítséget nyújtott, de csak félkézzel, mert a két darab kisegítőkombájn, amely Csehországból jött, 100 hektár learatása után búcsút mondott.

Még 115 hektár gabona állt lábon, s ezt kellett az öreg kombájnnak learatnia. A tagok nem bíztak ebben, sőt a vezetők között is akadt olyan, aki nem hitte, hogy ez az öreg „ócskavas" levágja a gabonát.

Horváth Béla, a

kombájn vezetője azonban más véleményen volt. Heggel négytől este kilencig megállás nélkül vágta Czita Kálmán segédkombájnossal a gabonát. Az öreg gép minden ízében remegett, s olyan port csapott, hogy gépet, embert alig lehetett látni, mégis haladt a munka. Naponta két vagonnal csépeltek az ócskavasba illő masinával.

Horváth Béla még fiatalember, de öreg kombájnos. ' Érti mesterségét. Gépével 160 hektárról learatta a gabonát és 27 vagon szemet csépelt ki. Horváth elvtárs odaadó munkáját az EFSZ vezetősége, valamint a járás is méltóan értékelte. Díszoklevéllel és pénzjutalommal ajándékozták meg. Horváth elvtárs megmutatta, mit jelent a parasztbecsület. További munkájához erőt, egészséget kívánunk.

Körültekintőbben bánjunk az anyaggal és az alkatrészekkel!

Sok kicsi sokra megy

Az anyagokkal és az alkatrészekkel történő gazdálkodásról már sokat vitatkoztunk. Nem elvétett jelenség ugyanis, hogy hiányzik „valami“. Ezeknek a hiányoknak több okát tudnánk felsorolni. Többek között azt a tényt, hogy nem mindig azért nincs alkatrészünk, mert a boltban nincs belőle raktáron. Érdemes volna először megvizsgálnunk, hogyan tervezzük üzemeinkben az anyagok és szerszámok, valamint a pótalkatrészek beszerzését.

Mielőtt viszont ezt a kérdést boncolgatnánk, tudatosítanunk kell, hogy mezőgazdasági üzemeink termelési folyamatának nagyon sokféle anyagra van szüksége, felületesen számítva is több csoportba oszthatók. Ilyenek: az üzemanyagok, mű-* trágyák, traktoralkatrészek, gépkocsi-alkatrészek, gazdasági gépek alkatrészei, különböző szerelőszerszámok, famegmunkálő szerszámok, laboratóriumi felszerelések, vegyszerek, gyógyszerek, építőanyagok, munkavédelmi kellékek és egyéb, anyagok.

Az említett csoportokból nyilvánvaló, milyen sokféle eszközre és anyagra van szüksége a mezőgazdasági termelésnek. Az is kitűnik, milyen széles áttekintéssel és anyagismerettel kell rendelkeznie manapság egy nagyobb mezőgazdasági üzem anyagbeszerzőjének, hogy á vele szemben támasztott követelményeknek hiánytalanul megfeleljen.

A gondos anyaggazdálkodás feltételei közé tartozik az anyagbeszerző személyének helyes megválasztása, kellő képzettsége, illetve képe^tése, munkakészsége, a tárolt készletek feletti áttekintő képessége, továbbá az idejében eszközölt anyagrendelés, az áru helyes kiválasztása, a vásárlás lelkiismeretes szervezése és a raktári készletek fogyasztásának és hováfordításának állandó ellenőrzése.

Fontos tényező az árunak idejében történő megrendelése. Az anyagbeszerzési terveket az eddiginél sokkal pontosabban és felelősségteljesebben kell összeállítanunk, hogy készleteink a raktárakban ne nőjjenek a „mennyezetig“ és a felhalmozott áru ne veszítsen értékéből. Az anyagbeszerzés tervfeladataiba tehát az érdekelt műszaki dolgozókat is be kell vonnunk.

De beszéljünk a különböző alkatrészek beszerzésének kérdéséről. A bevásárlás szervezésénél mutassunk rá arra, mit mulasztottunk el, amit különben megtehettünk volna! A tavaszi munkák

elvégzése után többnyire félreállítjuk a gépeket anélkül, hogy valaki (a brigádvezető, a növénytermesztési csoportvezető, vagy a traktoros) rövid jegyzetet készítene a gépek állapotáról, hiányairól vagy hibáiról.

íme egy példa: feltételezzük, hogy a sarabológépre a következő félévben nem lesz szükségünk, de az új idényben új kések kellenek hozzá. Ilyenkor a gépet leállítjuk, és nem törődünk karbantartásával azért, mert „hiszen csak tavasszal lesz megint szükségünk rá“. Tavasszal azonban nem kapunk hozzá új késeket. Mit tehetünk? Meghagyjuk a régieket, ami persze a munka rovására megy. Nem lett volna egyszerűbb és gazdaságosabb már 10 hónap előtt beadni a késekre szőlő igénylést és ily módon biztosítani időbeni szállításukat? Hasonló nemtörődömséget észlelünk gyakran más gépeknél, nevezetesen a silókombájn és kaszálógépek esetében. „Javítás“ céljából a műhelybe vontatjuk azokat anélkül, hogy tudnánk, mit kell javítani rajtuk, mi hiányzik belőlük. És jövőre talán nem sikerül alkatrészeket szereznünk!

Káros hatását nemcsak a rossz munkaszervezés, hanem a helytelen raktározás is érezteti. Számos mezőgazdasági üzemben például mind máig nem találunk beépített kőolaj-, illetve benzinkutat. Ennek eredménye az üzemanyag jelentős elpocsékolása és a termelési költségeknek ezzel járó szaporodása. Pedig egy naftakút beruházási költségeit 2—3 év alatt törleszteni lehetne.

Mezőgazdasági termelésünknek egyik nélkülözhetetlen anyaga a műtrágya. Vessünk tehát egy pillantást műtrágya-raktárainkba! Hány üzemben kell sajnálattal megállapítanunk, hogy a műtrágyát nem raktározzák szakszerűen még ott sem, ahol megvannak a helyes raktározáshoz szükséges adottságok. Egy kis javítással és csekély beruházással pedig meg lehetne teremteni a szükséges feltételeket. Több olyan pajta vagy hasonló helyiség fekszik parlagon, ahol lényegtelen költségráfordítással külön elhatárolt helyet lehetne szorítani a műtrágyák különféle fajtáinak! Hogy menynyire fontos ez, minden mezőgazda jól tudja. De akadnak helyszűkével küzködő üzemek is. Az ilyen vállalatoknál mindenekelőtt megfelelő raktárhelyiség építéséről kellene gondoskodni a műtrágya számára. így azután nem állhat be az az eset, hogy szántóföld helyett az udvaron, nap melege

1963. augusztus 11,

Lánc, lánc...

A hatalmas vasépítmény magára hagyatva rozsdásodik a gutái EFSZ fő telepének vasút felöli sarkában. Míg a közeli magtárban pezseg az élet, tele pótkocsikkal szállítják a kicsépelt gabonát, búgnak a tisztítógépek, addig az acélvázat egyetlen munkás drótkefével tisztogatja. Tempósan átfesti. A beavatatlan csodálkozva áll meg előtte, vajon mi lehet ez, és minő balsors kényszeríti a gépet a rozsdásodásra.

A magtár dolgozói a kérdésre készségesen felvilágosítással szolgálnak. Ez ugyanis egy univerzális szárító. Hegedűs mérnök elvtárs, a Komáromi Gépfejlesztési Üzem tervezője további fölvilágosítást nyújt. Az univerzális szárító három fő részből álló fél automata. Részei az adagoló, szárítóalagút és a kemence. Az adagolón keresztül a szárítandó anyag a szárító alagútba jut. Ott léces szállító sodorja a gabonát a kivezető nyílásig. A léc sebessége szabályozható, a szárítandó anyag minősége és nedvességtartalma szerint. A berendezés alkalmas szemesek, terimés takarmányok, komló és más növényféleségek szárítására. Teljesítménye gabonaféléknél 6—7 #/o-os nedvességcsökkentés mellett 70—80 mázsa, hereféleségeknél 25—28 % nedvességcsökkentés mellett 4 mázsa óránként stb. A gép hossza 24, szélessége 2,5, magassága 4 méter. A szállító-alagút hossza 18 méter.

Ez a berendezés sokoldalúsága és magas teljesítménye révén hasznos segítőtársa a mezőgazdaságban dolgozó embernek. A gútai EFSZ vezetősége, amint a gépről tudomást szerzett, elhatározta, hogy megveszi. Ennek semmi akadálya sem volt. A gépfejlesztési üzem azonnal az EFSZ rendelkezésére bocsátotta és megkezdte a gépalkotmány felszerelését. Ekkor jött a bökkenő.

A szövetkezet nem rendelkezett megfelelő beruházási hitellel. Az év márciusában megkezdődött tehát a szárító kálváriája. Hosszú hónapok teltek el, míg az EFSZ vezetősége a járási termelési igazgatóságon 130 000 koronát „kiszorított“. Ügy látszott, hogy a szárítót most már üzembe helyezhetik. Igaz ugyan, hogy a tervezett augusztusi határidő helyett novemberben és ha jól megy, talán a kukoricaszárításban már a szövetkezet hasznát veheti. Valami azonban ismét közbejött. A gép fölé tető is kéne, szükség van még további kokszraktárra is. Ezt pedig a járási építkezési vállalat tervezi. A tervezést azonban nem kezdheti meg a beruházási feladat kidolgozása nélkül. Pár napos eltolódással azonban ez is elkészül. Számbavéve az összes kiadásokat, az épület és a szárító beruházási költségeit, bizony jelentős öszszegről van szó, 280 000 koronára becsülhető a befektetés. A felduzzadt költségvetést a járási termelési igazgatóság, a dokumentációs bizottság hozzájárulása nélkül nem hagyta jóvá, A bizottság körülbelül augusztus első felében ül össze. Addig az építkezés áll. Múlnak a napok, a hetek, az ügy eltolódik és a szárító tovább rozsdásodik. Ha minden jól megy, az év végére talán lesz belőle valami. Aztán pedig télen át álmodhat jövő nyárig a szárítandó gabona és széna mennyiségéről, kihasználatlanul.

Felvetem a kérdést, ki a hibás ebben? Mindenesetre, akinek inge, vegye magára.

KEMÉNY JÓZSEF (ögyalla)

és eső segítségével értéktelenítjük az értékes műtrágyát. A műtrágyagazdálkodás során hasonló hibába esnek sokan, mint a vegyszerek beszerzésénél általában: hegymagasságig tornyosulnak az újonnan beszerzett műtrágyaféleségek annak ellenére, hogy a múlt évből is maradták bőven készleteink, amelyek idővel összeállnak és elvesztik hatásukat.

Számos fogyatékosságra bukkanunk a faanyag raktározása körül. A különböző fajtájú és alakú faárut szükség esetén kihuzigálják a raktárból, vagy a halmazból aiíPkül, hogy a nem szükségelt készleteket visszaraknák. Ennek folytán évente átlag 10—20 köbméter forgácsszerű hulladék gyülemlík fel az udvaron, mert összetakarítására egyszerűen nem akad „jelentkező“. Csak erélyes intézkedések bevezetésével lehetne elejét venni az értékes faanyag felelőtlen elherdálásának olyképpen, hogy senki ne vihessen el addig faárut a raktárból vagy a telepről, amíg az elvágott vagy elfürészelt darabok után fennmaradó hulladékot össze nem takarítja.

Fokozott gondot fordítsunk továbbá a vegyszerek gazdaságos és biztonságos tárolására. Előfordul, hogy az újonnan beszerzett árut a tavalyi készletek fölé halmozzák, amelyek ily módon hozzáférhetetlenné válnak, hatékonyságukat és értéküket vesztik.

A szerszámnyilvántartás ugyancsak sok üzemben fogyatékos, főleg a növénytermesztési részlegen. A raktárnok nem vezet pontos nyilvántartást az elraktározott és kiadott szerszámokról, nyugta vagy jegyzőkönyv felvétele nélkül, derűre-borúra kiadja azokat az igénylőknek, ősszel pedig hiába keresi „leltárát“ a raktárban. Azon kell tehát lennünk, hogy a szerszámokat a raktárból ne csak kivegyék, hanem használat után vissza is adják dolgozóink.

Anyaggazdálkodásunk hiányai és veszteségei érzékenyen sújtják egész népgazdaságunkat, amelyekkel pártunk és kormányunk már több ízben foglalkozott. Felesleges, normán felüli anyagkészleteket, rejtett tartalékokat találunk gyakran egyes üzemekben, amelyek lassan de biztosan elértéktelenednek, majd a szemétdombra vagy ócskavasba kerülnek. Ezalatt más üzemben termelési zavarok állnak be, mert éppen ezeket a „hiánycikkeket“ kénytelen nélkülözni.

Elsőrendű kötelességünk tehát, hogy haladéktalanul rendet teremtsünk anyaggazdálkodásunkban az egyén, az üzemek és egész szocialista társadalmunk érdekében!

Mészáros Ernő,

a Várkonyi Állami Gazdaság üzemgazdásza

Az Ivánka pri Dunaji-i Állami Gazdaságban teljesen gépesítették a szalmaösszehordást Dubnicáról hét munkás három hétre jött segíteni az állami gazdaságba. A brigád kitünően dolgozik. Az állami gazdaság dolgozóival együtt nagyon szép kazlakat raknak. Alulra rakják a préselt bálákat, fölülre pedig szalmát, hogy be ne ázzon a kazal. Képünkön munkában a brigád.

U

Gondosan végezzük a kender betakarítását

Még a kombájn és más aratógépek zúgásától hangos a határ, már egy másik aratásra is kell gondolnunk, ami szintén nem másodrendű feladat. Lassan a kasza alá érett a rostkender begyűjtését is meg kell kezdeni. A kender igen fontos ipari nyersanyag, amiből a termelő üzemekben hasznos terméket állítanak elő. Á kender feldolgozása után mint fontos ipari termék kerül forgalomba. Iparunk jó minőségű nyersanyagot vár tőlünk, ezért fontos, hogy kellő gondossággal takarítsuk be ezt a növényt és adjuk át az ipari üzemeknek.

A kender aratása is kellő felkészültséget kíván. Betakarításánál előnybe kell helyezni a gépeket, s kihasználni az új technológiát a kenderaratógépek teljes latbavetésével, különösen a nagyobb területeken. Nagyon jól beváltak a szovjet kenderaratógépek, melyek különösen a nagyobb táblákon nélkülözhetetlenek.

A kenderaratás ideje már itt van

Az aratás idejének megválasztása : szár technikai érésekor történik s akkor vágjuk le azt, amikor a legtöbb és legjobb minőségű rostot adja Ismereteink szerint a legjobb rosto a virágtermő kender (hím) elvirágzásának kezdetéig, vagyis a telje: virágzásban adja. Mint minden éveli növény, úgy a kender technikai érettségére is jellemző, hogy a virágo: kender szára ebben az időben sárgá: színt kap, és alsó levelei kezdene! elszáradni. A magoskender (nőnemű akkor még zöldesebb és a mag mé< nincs beágyazva. Gondosan megfi gyelve azonban már ez is kezdi vál toztatni haragoszöld színét. Nagyobi területeken már 70—75 °/o-os porzás nál okvetlen meg kell kezdeni az ara tást. A kender ilyenkor virágporjá szórja — valósággal füstöl. Aranysár ga színét azonban a learatás utál kapja, amikor 2—3 napig marokr rakva érik a tarlón.

Csak aratás után jön a tulajdonkép peni mestermunka — a helyes kötő

zés és osztályozás. Tizenöt-húsz cm vastag kévékbe gondosan osztályozva kell álló rakásokba rakni utánszárításhoz. Igen fontos munka ilyenkor a lelkiismeretes osztályzás, mert elszállításkor csak úgy kerülhet külön minden minőségi osztály. Kötözéskor saját szárába legalább két helyen 5—6 cm-re a levélzet alatt és 20—25 cm-re a levágott tő fölött kell átkötni a kévét. Az egyszer átkötött kéve szállításkor össze-vissza törik és veszít osztályozási értékéből. Jó ha osztályozáskor még a különböző színűre ért kendert is külön-külön kötik egybe. Utánszárításhoz úgy kell felállítani a kévéket, hogy a nap és a levegő- egyenlően szárítsa ki azokat. A szárítást pedig osztályozás szerint végezzük el.

A kender az egyedüli növény, ami csak igen kis termelési költséget igényel, s ha betakarítását gondosan végzik el, úgy búsásan megtéríti a fáradságot. Népgazdaságunk is jó minőségű ipari nyersanyaggal számít ebből a növényből. (Sz-Gy)

Öntözik a cukorrá Dót

r\ élután két óra körül lehetett az idő, amikor határszemlére indulok. A felsőhosszai út bal oldalán a komplexbrigád központja felett terül el egy 37 hektáros szép cukorrépatábla, amely párját ritkítja a környéken. A hatalmas tábla alsó szélében egy fiatalember, Herédi József szorgoskodik; hatalmas vascsöveket hordoz a vállán és szorgalmasan ragasztgatja a csöveket egymás után, készíti az új öntözőhálózatot.

— Hogy megy a munka?

— Jól haladok az öntözéssel, csak az a hiba, hogy kicsi a szívómotor és így egyszerre csak két öntözőpisztoly működhet. Három óra hosszat öntözök egy helyen, majd átkapcsolom az öntözőpisztolyokat az újonnan készített csőhálózatra. A föld szinte elnyeli a vizet, pedig reggel hat órától esti 9—10, sőt néha 11 óráig is öntözik.

A pisztolyok egyenletesen forognak körbe és friss vízzel itatják a felrepedezett szomjas földet, a fonnyadó levelek pedig újra haragoszöldekké változnak és ragyognak a nyári napsugárban. Herédi elvtárssal a csövek mentén lépegetünk, s közben vizsgálgatjuk,. ellenőrizzük, hogy nincs-e valami baj a csővezetékkel. Lassan lépegetünk, és szemünket szinte hizlalja a gyönyörű répa.

— Nagyon szép ez a répa — jegyzem meg.

Herédi elvtárs egyetértőén bólogat, majd lehajol és kiemel két répát a földből.

— Jó félkilósak. Talán 60—70 deka is lehet — jegyzi meg Herédi elvtárs. Most én bólogatok egyetértőén. Ahogy a tábla végefelé tartunk, egyre erősebben halljuk a szívómotor puffogását. Hirtelen csend támad. Megáll a motor. Odasietünk, ahol a szerelők már megállapították a diagnózist, a motor besült.

— Már másodszor — jegyzi meg Makó elvtárs.

— A fene vitte volna el még a tervezőjét is ennek a motornak — mérgelődik Oravec -elvtárs, az egyik gépjavító. — Hogy a fenébe ne sülne be a vizet szívó léghűtéses motor 34—35 C°-os forróságban. A régi típusú vízhűtéses motorokkal nincs semmi baj, de hogy ezen mért van léghűtés, azt nem értem.

A gépjavító véleményével osztozom jómagam is, mert az ilyen géphibák a nyári kánikulában sok kárt okoznak. A gépjavítók gyorsan eltávolítják a hibát. A forgőpisztolyok újra lövellik a vizet, s nyeli az éltető nedvet a répaföld.

Kajtor Pál (Zsély)

Egy kísérleti állomás eredményei

Érsekújvárott 1955 őszén létesült a mezőgazdasági ellenőrző és kísérleti állomás, abból a célból, hogy az érsekújvári és a komáromi járás mezőgazdasági üzemei földterületének és éghajlati, időjárási viszonyainak megfelelő gabonaféléket, kukorica-, zöldség- és speciális növényféléket kitermesszenek.

Kitűnő eredményeket értek el a Senga-Sengána-féle eperből — a második évben 240 mázsás hektárhozamot. Ez óriási eredmény — ha csak kilóját 8 koronával értékeljük, akkor is 192 000 korona bruttó bevétel hektáronként. A többi eperfélénél 140—180 mázsát takarítottak be hektáronként.

Ugyancsak bőséges hektárhozamot értek el kosúti búzából: hektáronként 46,7 mázsát, s valticei árpából meg 46 mázsa volt hektáronként a termés, az elmúlt évben.

A vrbicani paradicsomból tavalyelőtt 600 mázsát adott hektárja. Paprikából a Severka pedig 605 mázsával fizetett. Ezért a kiváló eredményükért a Német Demokratikus Köztársaságban megrendezett nemzetközi kiállításon aranyérmet kaptak.

Természetesen, ilyen rendkívüli eredményeket nem minden évben lehet elérni. Ám így is nagy

a szóbanforgó kísérleti állomás jelentősége a növényfélék hektárhozamának emelésénél, melylyel nemcsak szocialista hazánk mezőgazdaságát, hanem egyúttal a falu dolgozóinak életszínvonalát is gazdagítják.

De az ilyen kísérleti állomások igazán csak akkor töltik majd be hivatásukat, ha a szövetkezetek agronómusai gyakrabban, s bizalommal fordulnak a működési helyükhöz legközelebbi mezőgazdasági kísérleti állomáshoz, s a leszűrt tapasztalatokat a saját szövetkezeteikben megvalósítják, felhasználják.

Hofer Lajos, Érsekújvár