Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-08-11 / 64. szám
A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZOK LAPJA Bratislava, 1963. augusztus 11 • Ära 40 fillér • XIII. évfolyam 64. szám Ijfegszüntették a mezőgazdasági gépek vásárlásában megállapított felső határt A mezőgazdaság gépesítésével kapcsolatban a közelmúltban kormányunk jelentős intézkedéseket hozott. Ezzel kapcsolatban igen fontos az a kormányhatározat, amely szerint ez évben törölték a mezőgazdasági gépek vásárlásában kitűzött felső határt. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági üzemek a szükséges gépeket készpénzben vagy esetleg hitelre még az esetben is megvehetik, ha már kimerítették a tervezett beruházási keretet. Olcsóbb gépek A kormány egy további határozata szerint lényegesen csökkentették 15- féle mezőgazdasági gép kereskedelmi árát. Olcsóbbak lettek a következő mezőgazdasági gépi eszközök: Az l-PNO-35 jelzésű eke, a K2M- 330 jelzésű szalmaboglyázó, az SK 2,6 jelzésű silókombájn, a TZJS-1,8 jelzésű silókombájn, a DOZH-50 jelzésű takarmányszállító, az átíolyós önitató, az AKB jelzésű önműködő etető, az elletőketrecek, a tejszeparátorok, a PrU-20 jelzésű burgonyamosók, a PB-1500 jelzésű répamosók, az LS-50 jelzésű szolomitprés, az RAG-1 aerosol fejlesztő, a TRH-1 és a TRH-1A termohidroregulátorok. Például az említett típusú eke ára az eredeti 2490 Kcs-ről 1200 Kcs-re csökkent, a boglyázó ára a korábbi 3240 helyett 1500 Kcs lett, a tejszeparátor ára 1285 Kcs-ről 900 Kcs-re csökkent, a burgonyamosó 1900 Kcs helyett már csak 500 Kcs-ba és a szolomitprés az eddigi 58 500 Kcs helyett 15 000 Kcs-ba kerül. Ehhez hasonlóan lényegesen csökkent a többi említett gép kereskedelmi ára is. Az árcsökkentés összesen csaknem 10 millió koronát tesz ki. Mindezek az említett gépek a gépállomásokon kellő menynyiségben állnak az érdeklődők rendelkezésére. Az idei aratás elvégzésében nagy segítséget nyújtott a Szovjetunió azáltal, hogy a megkésett rendelés ellenére is, időben 570 darab SK-4 jelzésű kombájnt szállított. A pótalkatrészekkel történő ellátás terén igen jól beváltak a „2atva“ (Aratás) feliratú címkék, amelyekkel a raktárak és a termelő cégek jelölik meg a pótalkatrész-szállítmányokat. A postával, vasúttal és a légforgalmi vállalattal történt megegyezés alapján az így megjelölt küldeményeket előnyben részesítik a többiek előtt. Ezt a megegyezést eddig mindenütt következetesen betartották. Ami az őszi munkák gépesítését illeti, a legfontosabb gépeket, főképp traktorokat, pótkocsikat, vetőgépeket, trágyaszórókat stb. folyamatosan szállítják a gyártó üzemek. A pótalkatrészekkel történő ellátás terén ía valamivel jobb a helyzet, mint az elmúlt években, de még mindig nem sikerült teljesen kiküszöbölni azt, hogy egyes Rozsda eszi-marja Embermagasságnél nagyobbra nőtt a kender idén a bajanyi szövetkezet nagyútmenti dűlőjében. NŐnol két méternél is magasabb. A kenderfeldolgozó üzem dolgozói 70 mázsás hozamra becsülik a termést hektáronként. Ezek szerint a tervezett 50 mázsás hozamot jóval túllépik a bajanyiak. Húsz hektáron termelnek kendert és a kecsegtető hozam mellett a szövetkezeti dolgozók bizakodva néznek a begyűjtés elé. A virágos kender már sárgulni kezd, de a szovjet kenderaratógép még a javítóműhely előtt áll és várja a jószerencsét. Minden porcikája csikorog a rozsdától. A javítók ezekben a napokban a mindennapi becsúszó hibák javítását végzik, s azt mondják, hogy nincs idejük a kenderaratógép javítására. Nem is igen lesz idejük, mert aratáskor mindig akad javítanivaló. Hogy télen keveset törődtek a javításokkal, az most látszik meg igazán. Ilyen a rossz munkaszervezés eredménye. Kérdés, nem várja-e be az aratógép a műhely előtt a kenderaratás végét és munkáját nem adja-e át a traktoros vagy lovas kaszálóknak, melyekkel sokkal költségesebb az aratás. Okulva a történteken, a munkavezetőknek jelenleg is nagyobb gondot kell fordítani a javítások szervezésére, mert a kenderbegyűjtés is csak akkor lehet sikeres, ha gépekkel aratjuk azt le. Nem beszélve arról, hogy olcsóbb is a kitermelés. Szalay Gyula, Bajany alkatrészek ne képezzenek hiánycikket. A múlt évben hiánycikket képező 72-féle pótalkatrésszel szemben ez évben már csak 25 olyan alkatrész számít hiánycikknek, amelyeket nem lehet felújítani. Ezért igen fontos, hogy a gépeket mindenütt helyesen kezeljék és megfelelően karbantartsák, mert csak így érhetjük el, hogy kevesebb legyen a gépjavítás és természetesen az alkatrész szükséglet. Ezek a mosolygó szemű szepsi lányok a somogyi szőlőhegyen szorgoskodnak. Vidámak, mert szépek, fiatalok, s ezért is mert már az utolsó tőkéket kocsolják. Talán azért is ragyog az orcájuk a huncutszemiíeknek, mert a felső részen már érik a Csaba-gyöngye, amelynek ízletes húsát lopva szemezgetik, kóstolgatják. Minden bizonnyal Julikát, Piroskát, Erzsikét és a többieket illetik az első fürtök, mert ;gész tavasztól szorgoskodtak, hogy gazdag legyen a termés. -tő-Méhészek világkongresszusa Augusztus 12-e és 17-e között tartják Prágában a méhészek tizenkilencedik nemzetközi kongresszusát. J. Svoboda neves csehszlovák tudós, a Dole u Libcic-i Méhészeti Kutatóintézet igazgatója a méhészértekezlet előkészületeire vonatkozólag kijelentette, hogy ez az eseményszámba menő találkozó lesz a világ eddig legnagyobb és legjelentősebb méhészkongresszusa. Ugyancsak erről tanúskodik az a határozat, amelyet kormányunk még tavaly adott ki a méhésztalálkozó előkészületeinek széles körű támogatására. A prágai úgynevezett „Községháza“ palotájának Smetana-termében és többi helyiségeiben ezernél több résztvevő fogadására készültek fel 33 különböző országból. Számtalan európai államon kívül az USA, Japán, India, Kanada, Dél-Amerika, Rhodésia stb. jelentették be küldötteik látogatását. A rendezőség ezenfelül további 200, aktívan méhészkedő vendég részvételével számít naponta. A szakértők tanácskozásán kívül első ízben ülnek öszsze Prágában a világ apiterapeutái, vagyis a méhtermékekkel gyógyító orvosok. Az összejövetellel egyidejűleg méhészettudományi filmek vetítését is előirányozták. — Tudatosítanunk kell, hogy a csehszlovákiai méhészet gyakorlati és tudományos dolgozói külföldön is jó hírnévnek örvendenek — jelentette ki utolsó prágai látogatása alkalmával dr. Zappi Recordati gróf, az „Apimondia“ vezértitkára Rómából. Ford.: K. E. fsss//ssssssssssssssrssssssssrsrssssssssssssssssssssss/ssssss//ssssss/ss/sssssss/ssssss/sssss/ssss/sssfssssssssss/sssssssssssssssssssssfssss/fr/ss/srfsssssrssi átvették dicsérete A váratlanul betolakodó hőhullám nemcsak a remény, a bizakodás zsenge mezejét perzselte le, hanem a gabonaszemet is megtapasztotta. De az új utat járó, józanul gondolkodó szövetkezeti parasztságunk soraiban nem uralkodott el a csüggedés. Annál több figyelmet szenteltek az alapos felkészülésre, a gabona veszteségnélküli betakarítására. Fiatalok, javakorabeliek, idősebbek, férfiak és nők egyaránt belevetették magukat az aratásba. Csehek, szlovákok és magyarok vállvetve küzdöttek — és küzdenek még jelenleg is (a gabona egyharmada még lábon áll) — a kenyércsata mezején. Tehát a nyári munkák csúcspontján már túljutottunk. Az országban elsőként a dunaszerdahelyi járásból, majdpedig a michalovcei járásból érkezett a győzelmi jelentés: készek! Ezt jórészt annak köszönhetik, hogy diadalmaskodott az új technológia. És nemkülönben az is hozzájárult a gabona gyors betakarításához (az utóbbi járásban 9 nappal hamarabb végeztek, mint tavaly), hogy a tél folyamán a kombájnosok, traktorosok, gépkezelők egész ármádiáját iskoláztattuk. Az említett, valamint a délibb fekvésű többi járásokban barnálló szántások, zöldellő tarlókeverékek és formás kazlak egész sora jelzi: mezőgazdasági üzemeink dolgozói itt már megtették a magukét! Eme járások kombájnosai, gépkezelői már a cseh országrészeken, illetve Szlovákia északibb fekvésű járásaiban viszonozzák a korábban nyújtott segítséget. Maroknyi levél a kezemben. „A színai szövetkezet — írja hoszszabb levelében Iván Sándor kassai levelezőnk — július 27-én, két nappal a határidő előtt, 12 nap alatt végzett a 802 ha gabona aratásával. A mezei csoportok versenyeztek egymással.“ A kombájnosok, gépkezelők közül Marcin Józsefet. Fleischer Jánost, Lukacko Jánost említi (ez utóbbi Kezmarokból jött segíteni), meg Morócz Pált és Karafa Pétert, akik sorolóval 153— 153 hektárról aratták rendre a gabonát. A szőgyéni Bottyán József is arról tudósít többek között, hogy a négyezer hektáros szövetkezet két komplexbrigádja versenyez. A versenyben legjobb eredményt elérő brigádtagok között 10 000 korona prémium kerül majd kiosztásra. Illesse dicséret Lehotkay Bélát, Porubszky Gyulát, akik a tizenegy kombájnos közül az első, illetve második helyet tartják, valamint a bruntáli Musll-unokatestvéreket, a gabonaszállító traktorosok közül Barna Mihályt és Fekete Ignácot. Zádori levelezőnk, Fúrjesné Cseri Margit főképp a tanulóifjúság segítségét emeli ki, amely hozzájárult a gabona határidő előtti (július 22) learatásához. Név szerint említi Tuba Sándort, Molnár Elemért, Szűcs Józsefet és Tóth Bélát — a tanuló fiatalok közül —, akik az éjjeli magtisztításból is öntevékenyen kivették részüket. Hasonló szorgalom kifejtéséről tájékoztat még a gömöri Kovács István, az izsai Kurucz Nándorné, a kingyespusztai Nagy Mihály, a tompái Tóth László, a padányi Dobrovodszky Erzsébet, a nagyszelmenci Szabó József, a nagytárkányi Adóm Attila, akiknek levelét sajnos helyszűke miatt még kivonatosan sem tudunk közölni. Dicséret a kenyércsata hőseinek, dicséret az aratóknak! (NKI) A SÁRGADINNYE kellemes illata már messziről az ipolybéii kertészetbe csalogatja az arra járókat. Megállnak, a kerékpárosok, autósok és gyalogosok. Mind meg akarják ízlelni az édesre érett gyümölcsöt. Tenczel József bácsi a kertész kissé zsörtölődik is a sok vendég miatt. Wnczel Józsi bácsi' meglékeli az egyik szép dinnyét. Dinnyeszüret — Nem győzöm szedni a sárgadinnyét, a pirossal sem telnek be soha. Állandóan zaklatnak. Szinte minden percben jönnek Pásztóról, Szakállasról, meg ki tudja honnan. Mindenki nagy dinnyét akar. — Tízkilósat kérek — lihegi elfulladva egy pásztói gyerek. — így kezdik. .. hat-nyolc kilós nem is elég — méltatlankodik a kertész. Dinnyés késével fürgén kopogtatja a buja levelek között megbújó dinnyéket. Kip-kop hangzik messzire. Az éretteket lenyisszantja és az aszszonyok máris a tábla szélére hordják. Egyetlen érett dinnye sem menekül. Józsi bácsi pontosan megállapítja, melyik fogyasztható. — Amelyikre azt mondom, hogy érett, az bizonyára jó — jelenti ki magabiztosan a dinnyés. — Figyeljék csak a kongás közti különbséget. Az éretlen dinnye éles hangot ad. Az érésről viszont mély hang árulkodik, körülbelül a csizmaszár ütögetésének a hangjával hasonlíthatjuk öszsze. Csinos, karcsú nyárisan öltözött fiatal lány érkezik. Huncutul rámosolyog a dinnyésre. — Józsi bácsi, én is tízkilósat kérek ... Ilyen mosolynak nem lehet ellenállni. Józsi bácsi azonnal tűvé teszi az egész táblát és ragyogó arccal emel fel egy tizenkét kilós görögdinnyét. Valósággal minden dinnyét ismer. A dinnye hátán kiforrott X jelzés azt jelenti, hogy már egyszer nézte, tehát biztosan érett és megüti a tíz kilót. Az „M" jelzésű dinnyékből szedi majd Jaj de finom, jaj de jő! a magot. Dinnyeszedés közben Józsi bácsi megemlíti, hogy ezelőtt a község határában 20—30 holdon foglalkoztak dinnyetermesztéssel. Szerinte hektáronként 18 000 koronát is be lehet venni dinnyéből, ami nagyon szép haszon. Kevesebb munkaráfordítással szép összeg jön a házhoz és a dinnye jó erőben hagyja maga után a földet. Szereti a szakmáját: már 1934-től foglalkozik dinnyetermesztéssel. Már eddig több mint 40 ezer koronát vett be ha-onként a kertészetből. Javasolta is a vezetőségnek, hogy több zöldséget és dinnyét termeljenek. Kovács Mária és Andrejkovics Júlia szaporán hordja a dinnyét, magasodik a dinnyehalom. Újabb vevők érkeznek. Sokan már vásárlás közben belekóstolnak a dinynye húsába. Józsi bácsi örül, amikor dicsérik áruját, és keresi tovább az érett gyümölcsöt, nehogy a messziről jött vevő üres kézzel térjen haza. Bíztatja az asszonyokat is: — Igyekezzetek, mert még kifognak rajtunk a vevők!... Bállá József Jó agronómus válik majd belőle Csinos, szőke kiselány, még a korát is aláhúzhatom, a 17 éves Felső Nelli, a Kékkői Mezőgazdasági Technikum volt 3. osztályos növendéke. A vilkei EFSZ irodájában találkoztam vele először, mint jövendő agtonómus egy hónapos gyakorlaton van itt. Később akkor találkoztunk, mikor a határt járta. Megindult köztünk a beszélgetés: — Miért választottad ezt a pályát, hiszen nyitva volt előtted más iskola kapuja is. — Tudod, szeretem a mezöt járni, figyelni a növényeket, fejlődésüket. Annak ellenére, hogy sokak szerint „óh, a mezőgazdaságba mentél?'.“, nem bántam meg akkori döntésemet a pályaválasztásban. — Es miért Vilkén töltőd a gyakorlati időt, hisz faludban, Panyidarócon is van EFSZ? — Mert jövendő munkahelyem Vükén lesz, és iskolánk igazgatósága javasolta, hogy lehetőleg ott töltsük le a gyakorlati időt, ahol majd dolgozni fogunk. Ez nagyon jó ötlet volt, mert látod, ismerkedtem a vilkei határral és az emberekkel, s jövőre már nem mint ismeretlen kezdem a munkámat. — Hát akkor folytasd tovább ismerkedő utadat szerte a határban, szeptembertől pedig tanulj szorgalmasan, hogy jövőre a vilkei EFSZ elégedett legyen fiatal agronómusával. Szabó Mária (Vilke) A szociolisto mezőgozdosógért
