Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-08-07 / 63. szám
Nincs megállás a sertéstenyésztő munkában A 40 éve megszakítás nélkül folyó svéd sertéshízékonyság-vizsgálatok 1962. évi összesített eredményei azt mutatják, hogy még mindig jelentős tartalékok és lehetőségek vannak a sertéstenyésztés olyan irányú befolyásolásában, amely a nagyobb hústermelést, a jobb takarmányértékesitést és az értékesebb húsrészek arányainak növelését eredményezi. Ezek a célkitűzések abban nyilvánulnak meg, hogy növekszik a sertésben a hús aránya a zsírral szemben, a törzs megnyúlik, nagyobb lesz a karaj, a hasszalonna hússal jól átszövődik stb. A neves svéd sertéshízékonyság-vizsgáló állomásokon a szigorú szelekciós munkát tovább folytatták az elmúlt években is. Ennek eredményeként további fejlődés következett be a sertéstenyésztés nemesítésében, (amit az 1. táblázat is szemléltet). (1. táblázat) Élősúly 1 kg él°" váoáskor Életkor Törzshossz súlyra Húsosság Év 9, napokban cm felhasznált pontszáma __________________________________________________________árpaegység nagyfehér hússertés 1954/55 90,0 173 94,0 3,05 12,6 1961/62 90,0 173 * 96,5 3,01 12,9 ■ lapály hússertés 1954/55 89,9 171 94,2 3,08 12.5 1961/62 90,0 170 96,3 3,01 13,0 Ezek az eredmények azért érdekelnek minket különösképpen, mert ma már szerte az országban található nálunk is svéd vérből származó sertés. Ezek a gyorsfejlödésű fehér hússertések jó takarmányértékesílök, szaporák, de a tartással és takarmányozással szemben igényesek. A nálunk használatos keveréktakarmányokkal jól hizlalhatok. A keveréktakarmányok etetése során lehet különösen szembetűnően tapasztalni azokat a kitenyésztettség alapján megnyilvánuló jó tulajdonságokat, melyekkel rendelkeznek és amelyek az egyoldalúan etetett állatokkal szemben megmutatkoznak. Érdekes számunkra, hogy miképpen alakult a svéd hízékonyságvizsgáló állomásokon a vérvonalak nemesítése. Svédországban a nagyfehér sertések vérvonalait a következők szerint tartják nyilván: ACHILLES-VONAL, 1962-ben az öszszes kanok 13,1 %-a tartozott ide, a hosszú törzs és a lapos oldalak jellemzik. FIELD-VONAL (21,4 %) ez az egyik legkeresettebb vonal. Hosszú törzs, jó növekedési erély és hosszúság jellemzi. FINNGALL-VONAL (10,4 %) szintén kedvelt, gyorsnövekedésű, jó takarmányhasznosítású. GENTLEMANN-VONAL (1,3 %) kihalófélben. * 1 H1STON-MAJESTIC-VONAL (11,5%) robosztus, inkább emlékeztet az angol nagyfehér sertésre. KING-VONAL (18,7%) keresett, jó növekedésű és egyre több jó apaállatot adó vonal. LION-VONAL (5,9 %) kocaivadékai jók. SULHANEN-VONAL (1,9 %) visszafejlődőben. ŐRN-VONAL (9,9 %) javulófélben lévő finn származású vonal. KANADAI IMPORT VONALAK (5,9 %). Eddig még eredményeik gyengébbek, mint a svéd származású sertéseké. Mindezek után számunkra az az érdekes, hogy az elmúlt évben, melyik vonal egyedei érték el a legjobb eredményeket a hízékonyságvizsgáló állomásokon. Svédországban nem alkalmazzák a nálunk használatos összesített pontozásos értékelést, hanem külön értékelik az egyes tulajdonságokat és a tenyésztőkre bízzák annak eldöntését, hogy tenyésztésükhöz viszonyítva, melyik tulajdonságot tartják hasznosabbnak vagy értékesebbnek. A hazai célkitűzésnek megfelelően — figyelembe véve a gyors fejlődő képességet, takarmányértékesítést, törzshosszat, a napi súlygyarapodást, a hústermelő képességet stb. a 2. táblázatban felsorolt néhány kan eredményeit a legjobbak között lehet megemlíteni. Életkor 1 kg élősúlyra Napi súlyjvj g v 90 kg-os Törzshossz felhasznált gyarapodás súlyban, cm árpaegység 20—90 kg napokban között g-ban Frej 166 96.9 3,05 699 Kurre 162 97,2 2,98 722 Karré 164 95,7 2,85 740 Haj_____________________160____________95,0 3,01 703 Frej apja Fram, amelynek ivadékaiból 1960- ban 1 kan Keszthelyre, 4 Bicskére, 1 Bábolnára és 1 Juhépusztára került. 1961- ben pedig még 2 kant kapott a Hőgyészi Állami Gazdaság Juhépusztai sertésüzeme. Lehetséges, hogy valamelyik testvére a vizsgált apaállatnak. A Frej egyik négyes vizsgált csoportja az 1962. évi hízékonyság-vizsgálatban 156 nap alatt érte el a 90 kg-os súlyt. 1963. augusztus 7. Kurré és Karré féltestvéreit is behozták 1961-ben. Haj apja Hamsun, a tőle származó importált kan 1961-ben Pápára került árutermő tenyészetbe. A felsoroltakon kívül persze még sok hosszabb törzsű, jobb takarmányértékesítő és egyéb tulajdonságokban jobbat elért apaállatok is vannak, de a fő irányzatot a kiragadott példák is mutatják, nevezetesen azt, hogy nincs megállás, és a tenyésztői munka egyre újabb és újabb eredményeket hoz. A tenyésztői munka tervszerű folytatására a mi nagyüzemeinkben különösen jó adottságok vannak. A kombináló képesség minél jobb Csávázzuk a vetőmagot (Befejezés az előző oldalról.) A ROZS betegségei közül a hópenész (Calonectria graminicola) és a rozsszárüszög (Urocystis occulta) azok, amelyek ellen Agronalos csávázással védekezünk. A hópenész főleg a hidegebb éghajlatú vidékek őszi vetéseiben fordul elő, elsősorban a rozson, kevésbé a búzán, illetve az árpán. A betegség egyrészt a talajban tartózkodik, részben pedig a vetőmaggal terjed. Kora tavasszal a hó olvadása után a fiatal növények hajtásain és levelein fehéres vagy vöröses-szürke penészbevonat formájában jelenik meg, amely gyorsan terjed, s a kór részére kedvező időjárás esetén a növény barnul, majd elpusztul. A rozsszárüszög a növény szárán 1—1,5 mm széles, hosszúkás csíkokban jelentkezik. A növények hatására elsatnyulnak, a magok összeaszalódnak. A magvak csírázásakor fertőz. A szárüszög és a hópenész ellen egyaránt csávázással készítik elő a vetőmagot. E rövid áttekintésben főképpen a vetőmag előkészítésére, valamint a csávázás által megsemmisítendő betegségek leírására fektettünk súlyt. Nem szabad azonban megfeledkezni a növények ellenállóképességének további fokozásáról sem, amit helyes agrotechnikával és tápanyagellátással, valamint a vetés gondozásával érhetünk el. Vanek Gáspár mérnök, a Mezőgazdasági Központi Ellenőrző és Vizsgáló Intézet dolgozója kihasználására állami gazdaságaink és szövetkezeteink tenyészanyaga rendelkezésre áll. A tervszerű és céltudatos munka eredményei már most is megmutatkoznak nemcsak abban, hogy a hízékonyság-vizsgálatra beküldött állatok takarmányhasznosítása javul, hanem növekszik az értékesebb, hosszabb törzsű állatok száma is. A Svédországból importált állatok utódai Magyarországon is jó eredményeket érnek el. Míg a törzskönyvi ellenőrzés alatt álló állományból 1962-ben hízékonyság-vizsgálatra küldött 1514 sertés átlagosan 207 nap alatt érte el a 90 kg-ot, addig a récelaki svéd sertésekkel foglalkozó üzemrészekben 192 nap alatt sikerült a sertéseket 90 kg-ra felhizlalni. Egyre több oldalról hangzik el olyan kívánság, hogy a sertéstenyésztő munka összehangolását nemcsak országon belül, hanem nemzetközi méretekben is meg kell valósítani. Erre annál is inkább szükség van, mert az egyre fokozódó hústermelésben a sertéstenyésztésre nagy feladatok várnak. A termelést a tenyésztés tervszerű összehangolása, a tapasztalatok kicserélése és a legmodernebb tenyésztési eljárások megvalósítása útján lehet csak növelni. Márpedig ez ma már nemzetközi méretekben is az erők összefogását kívánja meg. Dr. Nagy László, Budapest
