Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-08-04 / 62. szám
Július 14-től augusztus 4-ig Prága után Liberec a legforgalmasabb város Csehországban. Az ország minden részéről, sőt külföldről is a kíváncsiak és szakemberek ezrei érkeznek naponta a libereci kiállítási vásárra, ahol nem kevesebb mint 155 nemzeti vállalat, 105 ipari termelő szövetkezet és 21 helyi gazdálkodási üzem állította ki iparcikkeit. Az 56 ezer négyzetméternyi kiállítási területen elhelyezett iparcikkek az anyagi kultúránk seregszemléje, amely szélesen tükrözi a jelenlegi állapotot, a legközelebbi célkitűzéseket és a jövő fejlődésének útját. A kiállítási vásár lényegében hármas célt szolgált: a megnyitás utáni első napokban tudományos és technikai értekezletet tartanak, amelyen az egyes üzemek mérnökei, szakemberei előadássorozatokon keresztül ismertetik meg a leghaladóbb gyártási folyamatokat és megvitatják az iparcikkek gyártási módját és további hogyanját. A fő rész természetesen a kiállítási vásár. A vásár célja, hogy hazánk ipari termelésének színe-javát megtekinthesse a közönség, sőt a tetszését megnyert iparcikkek legnagyobb részét meg is vásárolhatják. Az egyes pavilonokban a kiállított tárgyakat rendeltetésük szerint osztották el. Az 1. számú pavilonban a gyermekek, serdülő ifjúság közszükségleti és más jellegű cikkei vannak elhelyezve. A legkisebbeknek megtalálható itt minden észszerű babakelengye, fehérnemű, ruha, cipő, játék stb. Különösen gazdag csarnokban helyezték el az asszonyaink, lányaink számára készült iparcikkeket. Rendszerint itt van a legnagyobb tolongás, mert a kíváncsi asszonyszemek mindent látni akarnak. Különös érdeklődéssel szemlélik az 1964-es divatot, s az újszerű műszálakból készült anyagokat. De szívesen szoroskodnak a sokszínű esernyők, divatos táskák körül is. A különböző műanyagokból gyártott kabátoknak szintén sok nézője akad. A férfiak részére is nagy a választék. Kalap, nyakkendő-erdők között haladnak el a kíváncsiskodók és eljutnak a legdivatosabb öltönyökig. Halászok, vadászok, sportolók, — mind sportöltönyökben, mind pedig különböző felszerelésekben válogathatnak. Az újdonságok közül sokan vásárolják az NDK-ból importált Dedonol-anyagból készült ingeket. Hetven koronába kerül, s hasonlóan a többi műanyaghoz, egyáltalán nem gyűrődik. A háztartási cikkek pavilonjában is sok látnivaló akad. Mindent megtalálni ott, ami a háziasszonyok munkáját megkönnyíti. Bizsu-áruban is nagyon gazdag a választék. De a szebbnélszebb üvegáruból sincs hiány. Sokakat nagyon érdekelnek a fából készült víkend-házak és a különböző méretű sátrak. Kilenc típusú víkendházat vásárolhatnak az érdeklődők. 5500 koronától 20 000 korona értékig terjedőek ezek a víkend-házak. A nyaraló-sátrak közül nagyon szép és korszerű a Trutnovban gyártott Orlík- Lux nevű, amely 300X218 cm méretű és súlya mindössze 3,3 kg. Akik végignézik a kiállítást, legtöbben kedvet kapnak a vásárláshoz is. Ami még megkönnyíti a vevők vásárlólázát az, hogy utánvétellel küldik az árut a megrendelőnek. Sokan csak akkor döbbennek majd rá, hogy nagyon sok minden megtetszett, ha megérkezik a csomag és inkasszál a postás. Naponta többször megtelik a divatbemutató csarnok előtti rész, ahol elgyönyörködhetnek a szebbnél-szebb modellekben. A libereci kiállítási vásár harmadik részét a kulturális rendezvények képezik. Ebben az időben tartják a városban a filmfesztivált. Ezenkívül neves művészek, esztrádcsoportok és zenekarok lépnek fel. A libereci kiállítási vásárra százával érkeznek naponta az autóbuszok és más járművek. Mintegy félmillióan látogatják meg a vásárt és szemlélik könnyűiparunknak azt a törekvését, hogy minél jobban, sokoldalúbban és kulturáltabban elégítsék ki dolgozóink igényét. Kisestélyi ruhákban készülődnek divatbemutatóra a modellek. Nagyon divatos lesz jövőre is a kétrészes ruha. Ahol nagyon sokan tolonganak. .. A BA-21 típusú víkend-ház iránt is nagy az érdeklődés. Néhány óra alatt felállítható és még a célszerű padlásán is négy személy alhat. Ara 5500 Kcs. A délutáni és az esti órákban neves művészek fellépésein gyönyörködhet a közönség. Ösztönző gondolatok... „Hogyan tovább“ címen az utóbbi időben sokat olvashatunk arról, hogy mit kellene tenni népművészeti hagyományaink megmentése, összegyűjtése érdekében, milyen utat kellene választani, hogy népi kultúránk gyöngyszemeit társadalmunk érdekeinek megfelelően tovább fejleszthessük. A vita során megjelent egy olyan hozzászólás is, mely a népművészet fontosságáról szóló nagy vita tengerében új irányt adhatott volna a hajónak, de nyilvánosságra hozhatta volna a még akkor nyilvánosságra kívánkozó gondolatokat, ha akkor szakembereink idejében felfigyeltek volna Bátky elv társnak az Üj Szóban közölt cikkére. Éppen ezért úgy gondoljuk — ha talán megkésve is — érdemes ezekkel a gondolatokkal foglalkozni. Talán ezek lesznek azok, melyek megindítják azt a fejezetet, mely kinyitja az egyes túlbuzgó népművészek szemét és kitárja előttük azt a kaput, melyen keresztül betekinthetnek a művelődés birodalmába, ahol aztán megismerkedhetnek a művelődési munka egyes formáival, annak fontosságával, valamint mai életünk művelődési problémáival. Bátky elvtársnak az Oj Szóban megjelent cikke sem ellenzi a népi hagyományok gyűjtését. „Szép és dicséretes dolog a népművészeti hagyományok megmentésén gondolkodni és fáradozni, mert szocialista kultúránk színtelenebb és szegényebb nélküle“ — írja, majd a továbbiakban felteszi a kérdést: „De felmerül az emberben az a gondolat, vajon csak népművészeti hagyományaink vannak? Vajon nem volna-e helyes és érdemes azon is elgondolkodni, hogy felkutassuk, összegyűjtsük és amennyiben még ma is életképesek és használhatók, hogy fel is használjuk a mezőgazdasági termelés hagyományait?“ Tehát eddig eljutottunk. Akadt egy ember, aki a sok vitatkozásból levonta a tanulságot, nyíltan és először kérdez: nem lenne-e jobb, nem lenne-e érdemesebb ezt a vita tárgyát képező szűk problémát kibővíteni, s valahogy szorosabb kapcsolatba hozni mindennapi életünkkel. Hiszen élünk, dolgozunk és napról-napra tökéletesebben kell értenünk mindenhez. Egyrészt, hogy a versengés szellemével áthatott életünkben — mi a termelésben, hazánk pedig a világ-konkurrenciában — méltóképpen megállhassuk helyünket, másrészt mi is jobban akarunk élnj. Ehhez azonban nagyobb hozamú, jobb színvonalú és olcsóbb termelésre van szükség. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha a művelődési munka ama formáit is ápoljuk, sőt elsősorban azokat istápoijuk, melyek közvetlen befolyással vannak a termelés tökéletesítéséhez és fokozásához szükséges szakismeretek bővítésére. Bátky elvtárs a cikk elején a múltba mutat: „Emberek a népi hagyományokról beszéltek, de azt is gyűjtsétek fel, ami hasznos nekünk, ami ebben a lüktető életünkben elősegíti haladásunkat, jólétünk fokozását. Nézzétek meg, hogy gazdálkodtak elődjeink, miben értek el sikereket, milyen növényeket termesztettek, milyen állatokat tenyésztettek. Merítsetek a múltból, a jó tapasztalatokból és használjátok föl azokat, hogy a földből a maximumot nyerjük, hogy a mezőgazdasági termelésünk jóval megelőzze a háború előtti szintet.“ Valóban nagyon okos és megvalósítást érdemlő gondolatok ezek. Hisz délvidéki mezőgazdaságunknak nagyon komoly hagyománya van. Milyen híres volt annak előtte konyhakertészetünk, szőlészetünk stb. És most? Am tekintsünk kissé vissza a múltba! A komáromi levéltárban böngészek a régi írások között. Madar múltját kutatom. Az írás szerint: „Szőlője az uraságnak nincs, de a jobbágyok ezer kapát bírnak, a madari fejérbor a híres neszmélyivel vetélkedik. Határa homokföld, mely csupán középtermékenységű, ámbár nagyon szép rozsot terem“. És most... a madari fehér bor bizony a világhírű neszmélyi bor nyomába se léphet, s bizony a rozsterméssel sem dicsekedhetnek a madariak. Miért, a talaj nem változott meg, erózió sem volt. Vagy nézzük meg egy másik község múltját. Pattiról az írás azt mondja: „Híresek voltak a pathi erős-dohánytermesztők.“ És most... nem termelnek dohányt. Tudomásom szerint dohányunk kevés van, s importálnunk kell devizáért. Mennyi ilyen példát sorolhatnánk még fel, hisz Bátky elvtárs is példákkal igazolja a cikkében mondottakat, amelyek mind azt blzonytják, hogy érdemes foglalkozni a múlttal, érdemes a múlt tapasztalatait felhasználni. Természetesen én sem azt akarom mondani, hogy térjünk vissza a múlt termelési formáihoz, módjaihoz, és azt sem merném állítani, hogy nemzetgazdaságunk szempontjából ennek, vagy annak a terménnyek a termelés előnyösebb. Tudom, hogy ez a kérdés bonyolult, és nem is vagyok közgazdász, de azért mégis úgy gondolom, hogy nemzetgazdaságunknak is csak javára válna, ha a savanyú bor helyett Madáron is kiváló bort termelnének. Felmerül a kérdés: Mit tegyünk most, hogy ezt az okos gondolatot ne hagyjuk veszendőbe menni. Olyan előadásokat szervezhetnénk a honismereti munka keretében, melyek során megismerhetnénk a dolgozókat a község múltjával, termelési problémáival, termelési hagyományaival. Ennek a formának azonban megvan a maga hibája is: így az ismereteket nem állandóan, hanem csak alkalmakként terjeszthetnénk és nem tudnánk behatóan foglalkozni a múlt és a jelen termelési kérdéseivel. Éppen ezért talán jobb lenne a kollektív művelődés másik formája, a szakköri mozgalom megszervezése. A szakkörökben az emberek érdeklődésük és önkéntes elhatározásuk alapján vesznek részt. Az adott esetben a termelési szakkörökre és a honismereti körökre gondolok. Milyen szép és érdekes munkát fejthetnek ki a honismereti szakkörök. A résztvevő megismerheti a község, vagy a környék múltját, gazdasági, politikai és társadalmi életét, megismeri hogyan éltek, hogyan gazdálkodtak apáink, mit termeltek stb. S mit tegyünk még? Bátky elvtárs azt mondja: „A múlt tapasztalatait megismerni, a múlt hagyományait összegyűjteni, felhasználni és beilleszteni a jelenbe, és ami életképes, átmenteni és továbbfejleszteni a jövőben.“ Igen, szaktudásunk emelésével, tájékozottságunkkal és újonnan felfedett hagyományos ismeretek szerzésével — mert kihasználatlanul hagyni a tudomány nyújtotta lehetőségeket a legsúlyosabb mulasztás lenne. E gondolatok célszerű megvalósítását én úgy képzelem el, hogy parasztjaink a honismereti rendezvények keretében nyert ismereteiket és a múlt tapasztalatait a modern mezőgazdasági tudománnyal a mezőgazdasági szakkörökben párosíthatnák. A szakkörökben a múlt tapasztalatait, termelési módszereit tudományosan elemezhetnénk és a modern tudomány ismeretei segítségével a jó tapasztalatokat és módszereket még inkább tökéletesíthetnénk. Szerintem így lehetne a legjobban hasznosítani ezeket a gondolatokat. Természetesen ehhez óriási szervező munkára és tapasztalt, türelmes szakemberekre, kutatókra van szüksé, — olyanokra, akik a népművelési munkát és a mezőgazdasági problematikát is tökéletesen Ismerik. Ilyen szakemberek segítségével valóra válthatjuk ezeket a gondolatokat, melyek a művelődés és a mezőgazdasági termelés szakaszán előttünk állanak. Dr. Koczka István Példás ifjúság A nyitrai Pedagógiai Intézet újdonsült növendékei ez idő tájt brigádmunkán vesznek részt. Külön dicséretet érdemel a nagybalogi csoport, akik kitűnő eredményekről számolhatnak be, nemcsak a munka, hanem a kultúra és a sport terén is. Nehéz volt megszokni a nemrég érettségiző tanulóknak a nehéz fizikai munkát, a Balog patak szabályozásánál. Az előre kitűzött tervet azonban sikerült teljesíteniük. Négy szakasz versengett egymással a jobb munkaeredményekért. A munkaidő után se tétlenkedtek a fiatalok. A rögtönzött kultúrcsoport egy héten belül esztrádműsort állított össze, amellyel már két helyen fel is léptek nagy sikerrel. A csoport sportolói- szintén szép eredményeket értek el. A labdarúgók kupát nyertek, a röplabdázók úgyszintén szép sikerrel kecsegtetnek. Ezek a fiatalok példaképévé válhatnak a többieknek. Bizonyára jól megállják majd a helyüket tanulásban is. Belányi János, Nagyhalog • A komáromi MATESZ nemrégiben nagy sikerrel mutatta be Füleken Sós György: A pék című háromfelvonásos darabját. A fülekiek szeretnék, ha legalább havonta látogatnák meg városukat a komáromiak. (Torpis József, Fülek) o A nagymegyeri középiskola tanulói örömökben gazdag két hetet töltöttek Gömörben, táborozáson. Az úttörőkből és a CSISZ-tagokból álló csoport kultúrműsorral is szórakoztatta a környező jatvak lakosságát. (Rajkovics Erzsébet, Nyárasd)
