Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-08-04 / 62. szám
A jugoszláviai Szkopjében, ahol július 26-án pusztító földrengés volt, gyors ütemben folynak a mentőmunkálatok. A kormánybizottság jelentése szerint eddig 813 halottat emeltek ki a romok alól. Néhány embert életben is találtak. A sebesültek száma 2170. A várost teljesen kiürítik, majd fertőtlenítik. Felvételünk egy összedőlt bérházat ábrázol, amelynek romjai alatt a fényképezés idején még életbenmaradottakat kerestek. (Foto: CTK) SS Az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatban ítélte el a Dél-Afrikai Köztársaság fajüldöző politikáját. Az indítványt 32 afrikai állam nyújtotta be, amelyben követelték, hogy kényszerítsék rá a fajüldöző dél-afrikai kormányt politikájának beszüntetésére. ■ Hruscsov elvtárs fogadta a Szovjetunióban tartózkodó Manolisz Glezost. A görög nemzeti hőst, mint ismeretes, az idén Nemzetközi Lenindijjal tüntették ki. A kiváló hazafi Hruscsov miniszterelnökkel folytatott beszélgetése során elmondotta, milyen kegyetlen sorsban részesítik a görög börtönökben sínylődő politikai foglyokat. ■ Az NDK Népi Kamarájának ülése meghallgatta és elfogadta Walter Ulbricht elvtárs beszámolóját a moszkvai KGST-csúcsértekezletet tanácskozásairól. Az ülés résztvevői ugyanakkor éles szavakkal bírálták a kínai elvtársak egységbontó törekvéseit és a moszkvai atomcsend-egyezmény megkötésével elfoglalt álláspontjukat. ■ Az emberiség felnőtt lakosságának fele írástudatlan. Ezt a megrázó adatot az UNESCO, a világszervezet kulturális és tudományos'* ügyekkel foglalkozó intézete tette közzé. Az adatok szerint 700 millió felnőtt, tehát a világ felnőtt lakosságának fele nem tud írni és olvasni. Az írástudatlanság különösen a volt gyarmati afroázsiai országokban óriási méretű. ■ Algéria új alkotmányt kap. Algírban megkezdődött az FLN párt országos értekezlete, amelyen az alkotmánytervezetről tárgyalnak. Ben Bella miniszterelnök megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy az országnak új alkotmányra van szüksége, amely biztosítja a demokratikus országépitést, a néphatalom gyakorlásét és az ország pozitív semlegeségi politikáját. ■ A Lengyelországban mutatkozó feketehlmlő-járvány miatt ideiglenesen felfüggesztették a csehszlovák— lengyel kis határforgalmat az egész határ mentén. A Lengyelországba tervezett társasutazások résztvevői felvilágosításokat a CEDOK-nál és az utazási irodákban kapnak. A moszkvai atomcsend-egyezmény hírét örömmel és megújult reménnyel fogadták világszerte; csak azok elégedetlenek, akik félnek a békés egymás mellett élés gyakorlatától. csak azok viszolyognak, akik a hidegháború folytatásában érdekeltek. Annyi év meddő szócsatája, a gyanakvás és a bizalmatlanság oly hosszú időszaka után végre kijutott a zsákutcából a nukleáris kísérletek tilalmának ügye. És talán a megállapodás tartalmánál is lényegesebb, hogy a moszkvai megegyezés nagy horderejű világpolitikai változások ígéretét csillantja fel. Maguk a. szerződést parafáló delegátusok fogalmazták meg azt a közös meggyőződésüket, hogy „megtörtént az első jelentős lépés a nemzetközi feszültség enyhülése, a békemegszilárdítása felé“. Igen, van ok a reményre, őszinte örömmel üdvözölhetjük a részleges atomcsendet, mint a béke híveinek nagy sikerét, mint a további enyhülés alapját, de nem feledhetjük, hogy csupán korlátozott megállapodásról van szó, és még hosszú út áll az emberiség előtt, amíg létrejöhet a megegyezés mindazon kérdésekben, amelyeknek megoldatlansága háborúval fenyegeti a világot. Hogyan jutottunk el ehhez a nagyjelentőségű egyezményhez? A Szovjetunió mindenféle atomfegyver-kísérlet betiltását javasolta. A nyugati hatalmak valamennyi atomfegyver-kísérlet tilalmát azonban megakadályozták, mégpedig a föld alatti robbantások ellenőrzésének bizonytalan-Űj remény Ez is álláspont,.. 1963. augusztus 4. De Gaulle tábornok, francia köztársasági elnök elutasította a moszkvai háromhatalmi atomcsend-egyezményhez való csatlakozást. £ Továbbra is a Moszkvában létrejött háromhatalmi atomcsend-egyez- I mény áll a nemzetközi közvélemény érdeklődésének előterében, amelyről ;{ az az általános vélemény, hogy világszerte elégedettséget okozott. Bár íj akadnak olyan hangok is, amelyek túlzottan lekicsinylik, esetleg elvetik ■ a moszkvai egyezményt, a haladó emberiség azonban változatlanul igen ;j kedvezően értékeli a jelenlegi helyzetet és további eredményes tárgyaid lásokat vár. • > A moszkvai Pravda egyik cikke igen találóan mutat rá az atomcsend Ü ellenzőinek téves nézeteire és részletesen kifejti az ilyen elemek poli-S tikai elavultságát. Ennek kapcsán külön kell szólnunk a Kínai Népköztársaság kormányának közleményéről, amelyben nemcsak hogy elveti a J moszkvai megegyezést, hanem további rágalmakat zúdít a Szovjetunióra ■ és a többi szocialista államra. Nagy érdeklődés előzte meg de Gaulle tábornok hétfői sajtóértekez-j letét is, miután várható volt, hogy a francia elnök állást foglal az atomul csend-egyezmény kérdésében. Franciaország ugyanis a negyedik atom‘ j hatalom, amely nem volt jelen Moszkvában. A genfi leszerelési értekezlet munkájának újrakezdése főleg abból I a szempontból érdemel külön figyelmet, hogy a Moszkvában létrejött j megállapodás tulajdonképpen alapot nyújt az eredményesebb tárgyalásra H az eddigi meddő szócsaták helyett. ja a lap. A Kínai Kommunista Pár Központi lapja csaknem ezzel az érve léssel azt irta, hogy a nukleáris kísér lett robbantások megszüntetése „ha mis biztonsági érzésben ringatná a né pékét, elaltatná éberségüket“. Itt említjük meg, hogy a Kínai Nép köztársaság kormánya hivatalos köz leményt tett közzé, amelyben nem csak hogy nem kfván csatlakozni moszkvai atomcsend-egyezményhez hanem el is veti azt, sőt „hamis csa lásnak" minősíti, amely a „szabadsá gukért harcoló népek, köztük a nép Kína ellen irányul“. Azzal vádolja i Szovjetunió kormányát, hogy „bűn szövetségre lép az amerikai imperia lizmussai, amelynek ezáltal módot ai a népek leigázására“. Sajnálatra méltó a kínai kormány' nak ez az álláspontja, amely tulajdonképpen még a francia kormány álláspontján is túl megy. Nemcsak a csatlakozást veti ;el, hanem magát a: egyezményt is, amelyet világszert« nagy megelégedéssel fogadták. Visszatérve a moszkvai Pravda cikkére, hadd idézzük annak utolsó sorait: „Nem irigylésre méltó társaságba kerülnek a kínai elvtársak, ha d< Gaulle nyomdokaiba lépnek és szembeszegülve a világ népeinek akaratával, a kísérleti robbantások megszüntetése ellen szállnak síkra.“ A franciák újabb „nem"-je Hétfőn nagy érdeklődés előzte mej de Gaule tábornok sajtóértekezletét Az Elysée-palotában mintegy 900 hazai és külföldi újságíró gyűlt össze Az elnök most jelent meg először s sajtó képviselői előtt január 14-e óta amikor Anglia közöspiaci tagságánál« megvétózásával és Kennedy elnök Poláris-tervének visszautasításával alapjában rendítette meg a nyugati szövetségi rendszert. Semmi újat nem hozott a tábornok sajtóértekezlete. Egyes francia körök és a sajtó már előkészítette a közvéleményt, így de Gaulle csupán hivatalosan közölte álláspontját a világgal. Külpolitikai kérdésekre válaszolva többek között kijelentette, hogy üdvözli a Moszkvában parafáit atomcsend-egyezményt (a kínai elvtársak még ezt sem tették), de hozzátette, hogy annak értéke „korlátozott jellegű.“ Bejelentette, hogy Franciaország még ebben az évben nemzetközi értekezletet szándékozik összehívni, melynek keretében a másik három atomhatalommal együtt tanulmányozná a leszerelés „lényeges problémáit, még mielőtt azok teljesen megoldhatatlanná válnának“. Ami a jelenlegi helyzetet illeti, hangsúlyozta de Gaulle, a moszkvai egyezmény nem akadályozza meg Franciaországot abban, hogy felszerelje magát mindazokkal a pusztító eszközökkel, amelyekkel a többi nagyhatalom rendelkezik. összegezve tehát, de Gaulle ismét a különcködők táborában maradt és igen kevés jeiét adta annak, hogy együtt kíván haladni a többi kormánynyal a vitás nemzetközi problémák, elsősorban pedig a leszerelés megvalósításában. Kérdés, vajon a párizsi kormány mikor ébred rá, hogy ezzel a politikai felfogásával mindjobban A továbblépés szükséges és lehetséges is önmagában az a tény, hogy csaknem valamennyi ENSZ-tagállam csatlakozik az atomcsend-egyezményhez bizonyítja, milyen kedvező visszhangot váltott ki világszerte a moszkva háromhatalmi egyezmény. A világsajtó szinte egyöntetűen megállapítja a megegyezés annak bizonyítéka, hogj az érdekelt államok erőfeszítései és óhaja, a nagyhatalmak jóakarata esetén, kölcsönösen elfogadható feltételek alapján, haladást lehet elérni £ nemzetközi problémák megoldásában. A moszkvai Pravda elismeréssel említi meg, hogy a háromhatalmi tárgyalásokon született megállapodást megkönnyítette a részvevő nyugati hatalmak politikai vezetőinek óhaja a konkrét, pozitív eredmények elérésében, Ugyanakkor — mutat rá a lap — az atomcsend-egyezmény csupán az első lépést jelenti, hiszen a kísérletek betiltása még nem hozza magával a fegyverkezési hajsza megszüntetését, következésképpen nem hárítja el a háborús veszélyt, nem könnyít a fegyverkezési hajsza folytán a népekre neheződő gazdasági terheken. A részleges atomcsend-egyezmény ünnepélyes aláírásra augusztus 5-én kerül sor Moszkvában. Amerikai részről Rusk külügyminiszter, angol részről lord Home külügyminiszter érkezik a szovjet fővárosba. Ruskkai együtt számos vezető amerikai szenátor is a Szovjetunióba utazik. Külön fontosságot tulajdonít az eseménynek hogy a részleges atomcsend-egyezmény aláírásának ünnepélyes aktusánál ott lesz U Thant, az ENSZ főtitkára is. Ez többek között arra vall, hogy a világszervezet vezető egyénisége is igen komoly eredménynek tekinti a moszkvai megállapodásokat. A Reuter hírügynökség egy jól értesült forrásra hivatkozva közölte, hogy Rusk Kennedy elnök baráti üzenetét viszi Moszkvába Hruscsov miniszterelnöknek, aki előzőleg Harriman amerikai megbízottól küldött el üzenetet Kennedy elnöknek. A kínai vezetők de Gaulle nyomdokain járnak A moszkvai Pravda hétfői számában igen figyelemre méltó kommentár jelent meg Jurij Zsukov tollából. A szemleiró azokról ír, akiknek nem tetszik a Moszkvában parafáit atomcsend-egyezmény. Ezek között felsorolja Goldwater, Jackson és Stennis amerikai szenátorokat, Nixon volt alelnököt, Teller atomfizikust és másokat. Részletesen ír a nyugat-német kormánykörök álláspontjáról is. A francia kormánykörök reagálását nem tartja újdonságnak, hiszen de Gaulle különcködése már régóta ismert az atlanti táborban. A Párizs— Bonn tengely így ismét szemléltetően kimutatta agresszív lényegét — mutat rá Zsukov cikke. Nyugat Németország és Franciaország vezetői azt is megkockáztatják, hogy teljesen elszigeteljék és ezáltal általános elítélésre kárhoztathatják magukat — csakhogy ne kelljen megváltoztatniuk egyszer és mindenkorra megszabott politikai irányvonalukat: a termonukleáris fegyverek birtoklását. A Pravda szemleírója meglepetésének ad kifejezést afelett, hogy a Renmin Ribao című vezető kínai kommunista lap és a Kínai Népköztársaság egyes felelős személyiségei minden szégyenérzet nélkül ugyanazt mondják a nukleáris kísérleti robbantások folytatáséról, a termonukleáris fegyverkezési hajszáról mint annak francia védelmezői. A kínai elvtársakat nem zavarja ez a társaság — folytatja a cikk író. Szégyen nélkül kölcsön veszik a francia burzsoá propaganda demagóg érvelését és esetenként szórólszóra meg is ismétlik azt. Nem csoda, hogy a Le Monde című francia burzsoá lap egyik legutóbbi számában elégedetten állapította meg, hogy „de Gaulle végre szellemtársakra talált“. Sem Franciaország, amely már belekapcsolódott a fegyverkezési hajszába, sem pedig Kína, amely ég attól a vágytól, hogy kövesse Franciaország példáját — a legkevésbé sem kíván résztvennl a szerződésben — írmagára marad, s ez még súlyosan megbosszulhatja magát. Bizakodás a Genfi-tó partján Hathetes szünet után a héten újból megkezdte munkáját a genfi 18-hatalmi leszerelési bizottság. A szovjet és az amerikai küldöttség vezetői részletesen tájékoztatták a leszerelési bizottságot a Moszkvában elért egyezményről. Mindkét fél hangsúlyozta, hogy a háromhatalmi szerződés parafálása igen jó alapot szolgáltat a genfi értekezlet munkájára. Carapkin, szovjet küldött ennek kapcsán emlékeztette az értekezlet küldötteit, hogy a Szovejtunió kormánya továbbra is kitart az általános és teljes leszerelés mielőbbi megvalósítása mellett, mert csakis ez szabadítaná meg végérvényesen az emberiséget egy pusztító világháború veszélyétől. Mindenesetre, a genfi értekezlet igen jó nemzetközi légkörben kezdte meg tanácskozását. Reméljük — a moszkvai egyezmények sikerén felbuzdulva — a nyugati hatalmak Genfben is hozzájárulnak a szocialista országok pozitív leszerelési politikájának megvalósításához, amelyet szerte a világon oly osztatlan örömmel fogadnának. (tg) ságára hivatkozva. A tudományos észlelő eszközök ma már annyira fejlettek, hogy a nukleáris robbantásokat a világ minden táján lehet észlelni. Minden hatolom a maga területén, a saját eszközeivel, tehát nemzeti eszközökkel ellenőrizhetné a robbantások tilalmát. Az amerikai kormány ennek ellenére konokul kitartott a politikai vonakodást álcázó műszaki ürügy mellett. Ebben a helyzetben jelentett fordulatot a berlini Hruscsov-beszéd: a szovjet kormányfő kijelentette, hogy mivel a nyugati hatalmak jelenleg ellenzik valamennyi atomkísérlet tilalmát, a Szovjetunió kész megegyezni a légköri, a víz alatti és a világűrben végrehajtott kísérletek betiltásában. Ez annyit jelentett, hogy teljesen elesik az ellenőrzés vitás kérdése, hiszen azt a nyugati hatalmak is belátták, hogy a légköri, a kozmikus és a viz alatti robbantásokat nem lehet összetéveszteni semmiféle természeti jelenséggel. Ez a megegyezésnek csupán technikai háttere, létrejöttének közvetlen gyakorlati feltétele volt. A megegyezés döntő oka és alapvető feltétele az a változás, amely a nemzetközi erőviszonyokban ment végbe. A szocialista világrendszer fölénye ma már nyilvánvaló tény. A béke és a szocializmus erői felülmúlják az imperializmusét. Az atomcsend-egyezmény is azt bizonyítja: a nyugati hatalmak ma már mindinkább kénytelenek számolni a reális világhelyzettel, az erőviszonyok megváltozásával. Az emberek világszerte mindinkább tudatára ébrednek a termonukleáris háború veszélyének és a veszedelem felismerésével párhuzamosan mind natarozotaonan szaunaK szembe a hidegháborús kalandorpolitikával, általában az imperializmussal, mint a háború forrásával. Éz a fejlődés korunk egyik legjelentősebb mozzanata. Elmélyítette ennek a tendenciának a hatását a tőkésvilágon belül vívott harc alakulása is; az agresszív, kalandor irányzattal szemben teret nyer a józanabb, mérsékelt irányzat, amely hajlandó felismerni, hogy a kapitalizmus nem robbanthatná ki a termonukleáris világháborút anélkül, hogy önmagát ki ne tegye a megsemmisülés veszélyének. Az Express című francia lap adatai szerint a Szovjetunió, ha olyan atomcsapás érné, amely általános 50 %-os pusztulást okozna területén, válaszul ezután is olyan erejű rakétákat lőhetne az Egyesült Államokra, amely elegendő lenne, hogy 145-szörösen pusztítsa el az amerikai ipari központokat. Kétségtelen, hogy ez a perspektíva kényszeritette rá elsősorban az Egyesült Államokat és Angliát a moszkvai megegyezésre. Ha életbe lép a most parafáit szerződés, tisztább lesz a levegő világszerte. Mindenek előtt a szó szoros értelmében megszűnik légkörünk rádióaktív szennyezése. A Szovjetunió, amikor lehetővé tette és kiharcolta a részleges atomcsendet, ebből a szempontból is felbecsülhetetlen szolgálatot tett az emberiségnek. De tisztább lesz a légkör átvitt értelemben: a világpolitikában is. Az egyezmény kétségtelenül javítja a nemzetközi légkört, hiszen megmutatta a szemben álló társadalmi rendszerekhez tartozó államok készségét arra, hogy a békés egymás mellett élés alapján keresik a kölcsönösen elfogadhat« megoldásokat. A békés együttélés kon cepciója, amelyet a szovjet állam meg hirdetett, korunknak nemcsak lehető sége, hanem parancsa is; ez a koncep elő a mai nemzetközi helyzetben fele letét ad a háború és a béke nagy alter nativájára, s ma az egyetlen elfogad ható megoldás. A korlátozott atomcsend megterem tése azonban, brámilyen reménytelje: is legyen, önmagában nem állíthatji meg a fegyverkezési versenyt, mé« kevésbé szüntetheti meg önműködőéi a termonukleáris katasztrófa vészé lyét. Ez még nem leszerelés — csal kezdeti lépés abban az irányban, mel; a feszültség csökkentése felé vezet. D< a hidegháborús hangok ugyanakkoi arra is figyelmeztetnek: fokozni kel világszerte a helyes út folytatásánál követelését, sürgetni kell a kormányokat, tegyenek újabb lépésekét a Moszkvában megkezdett úton. Ami a Szovjetuniót illeti, azok a javaslatok, amelyekte Hruscsov elvtárs legutóbb tett a szovjet —magyar barátsági nagygyűlésén, tulajdonképpen a békeoffenzlva folytatásának tekinthetők. A legjelentősebb ezek közül az az indítvány, amely megújítja és kiegészíti a NATO- országok és a varsói szerződés tagállamai közötti megnemtámadási szerződés javaslatát. Arról van szó: tovább lehet és tovább is kell menni annál, ami most Moszkvában történt. Az atomcsendegyezmény újabb ösztönzést és erőt ad a béke híveinek, hogy fokozzák harcukat: a részleges egyezmény után a teljes megegyezésért, az általángs nukleáris robbantási tilalomért. S nemcsak a kísérletek megtiltásáért, hanem a többi égető nemzetközi probléma megoldásáért is. A moszkvai megállapodás tehát nemcsak reményt, hanem új programot is ad a békére vágyó világnak. (N. Sz.)
