Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-07-31 / 61. szám
kártételét. Utak építését Is szorgalmazzák a gazdasági udvarban. Mindez csupán a tapolcai szövetkezetesek legközelebbi terve. Csak egy kicsit kellene a járásnak segíteni e közeli tervek megvalósításában — a maga rendje-módja szerint —, s a munkaerőhiánnyal küszködő szövetkezet gazdaságilag és szervezetileg is lábrakapna. A szomszédos szövetkezettel történő egyesüléssel pedig számos probléma megoldódna. A Csetnek patak szabályozásával az egész völgy termőbbé válhatna. E völgy lakói, mezőgazdasági dolgozói feje fölül is eltakarodnának a gond felhői. Végre kiderülne. Igazán öröm lenne az élet. Az ő életük is! Nádszegi Kovács István Nincs komolyabb gépkiesés A nemesócsai gépjavítók becsületére válik, hogy eddig számottevő gépkiesésre nem került sor. Az aratási munka ezért zavartalanul folyhat. A nagy csatába öt kombájnt, 3 rendrakógépet, 13 pótkocsit, 18 kerekes traktort vetettek be. Az árpát, lencsét, borsót már betakarítottuk. A munkában az új technológiáé a szó. Kácz Árpád SZK—4-es kombájnjával már több mint 2jU) hektárt aratott. Jól dolgozik Férenci Sándor, Oláh Imre, Cseh Jenő kombájnos is. Kása Mihály, Nemesőcsa A járás legjobbjai A komáromi járás aratási bizottságának tagjától, Mituch Józseftől beszélgetés közben tudtam meg a járás legjobb kombájnosainak nevét és teljesítményét. Ezek az alábbiak: Borsányi Miklós, bajcsi AG — 221 ha-ről 55 vagon, Kürthy Ferenc, gutái EFSZ — 220 ha-ról 49 vagon, Szabó Ernő, perbetei EFSZ — 230 ha-ról 47 vagon. Legjobb rendrakó: Pavol Bauko, perbetei EFSZ — 256 ha. Legjobb szalmapréselő: Jozef Onderisin, srobárovói EFSZ, 150 ha. Járásunkban ezen kivül még vagy 30 kombájnos haladt már túl a 100 hektárt. Holczer L., Komárom Janovich Dezső kombájnja gyorsan falja a rendet a százdi határban. Ki lesz az első?... Két szomszédos Ipoly-menti szövetkezetben is kibontakozott a verseny. Az aratás befejezés felé közeledik. Nem lehet tudni, ki ér hamarabb a célba. A százdiak ugyancsak rákapcsoltak a munkára. A múlt évben is bátran alkalmazták az új technológiát, nem szólt cséplőgép a határban — a kétmfenetes aratásé volt a döntő szó. — Tán idén sem lépnek vissza — érdeklődünk Báli Lajostól, a helyi nemzeti bizottság titkártól és Bartal Lajostól, a szövetkezet elnökétől. — Követjük a hagyományokat. A kombájnok meggyorsították az aratást. Már az alsószemerédi szövetkezeteseknek is segítettünk. — Hogy oldják meg a szalmaösszehordást? — Bizony ez talán nehezebb munka, mint az aratás, de nem hátrálunk meg. Két szénaboglyázót állítunk be a szál-Szomjas a föld öntözési problémák három szövetkezetben Csömör Géza elnök csak motorizálva juthat el a több mint 2000 hektáros gazdaság minden részére. kor kikelt, sorolt az árpavetés. A kukoricánál is csak akkor fizettek prémiumot, ha 35—37 ezer növényt hagytak meg hektáronként. További prémiumot akkor fizet az EFSZ, ha 70 mázsán felüli hektárhozamot érnek el. A tervezetten felül a 15 %-ot az kapja,' aki megművelte a kukoricát, Cukorrépánál csak a 95 000 növényegyed meghagyása utón fizettek idényprémiumot. ősszel a 360 mázsás hektárhozamon felül szintén prémiumot kapnak a szövetkezet dolgozói. Az állattenyésztésben tisztasági prémiumot vezettek be. Darabonként 10 koronát kapnak. Azonkívül, ha az egyes gondozók a tervezett tej kifejését túlszárnyalják, a terven felüli 15 százaléknak az értéke szintén a gondozót illeti meg. Vásárvámoson harcolnak minden egyenlősdi ellen. Nagyon helyesen különféle jutalmazás van a teljesen gépesített, kevésbé vagy egyáltalán nem gépesített istállóban. Csömör Géza, a szövetkezet elnöke úgy látja, hogy a vezetés az elért pozitívumok ellenére, egyre nagyobb gond, felelősség. Amikor régebben elnökösködött, ha valami probléma merült fel, szaladtak a járásra és ott rendszerint segítettek tanáccsal és főleg anyagiakkal. Ma már saját erőből kell megteremteni, hogy a tagság elé-Többéves megfigyelések alapján Szlovákia déli fekvésű vidékein, amelyek egyben mezőgazdasági szempontból számunkra a legjelentősebbek, különösen a nyár folyamán igen kevés a csapadék. Régen a kisüzemi termelés idején ez a termelő szempontjából katasztrofális volt. A kapitalistáknak nem volt érdekük, hogy a kisembereket támogassák. Ma államunk messzemenőleg támogatja a mezőgazdasági üzemeket, hosszúlejáratú kölcsönöket nyújt számukra öntözőmüvek létesítésére, hogy mesterséges vízellátással elősegítsék a növények fejlődését. A talaj bőséges vízforgalma hatékonyan befolyásolja a növényt abban, hogy a száméra szükséges hozzáférhető tápanyagokat oldott állapotban fölvehesse. Erre gondoltak az ipolysági, palásti, deméndi és számos más szövetkezetben is, amikor a talaj vízellátásának öntözéses módja mellett döntöttek. Már maga a tény, hogy talajjavító szövetkezetei létesítettek Ipolyság székhellyel — amely azt tűzte ki célul, hogy fönti törekvéseiben támogassa a környező szövetkezeteket — ez is azt bizonyltja, hogy itt valóban komoly dologról van sző. Kovács János elvtárs, e fontos létesítmény elnöke, és munkatársai éjt nappallá téve azon fáradoznak, hogy mind nagyobb támogatást nyújtsanak a körzetükbe eső szövetkezeteknek a talaj termőerejének fokozása terén. Részükről minden előirányzott, rájuk háruló feladatot sikeresen megoldottak. Az első félévben 607 000 korona értékű munkát végeztek el. Ez megközelítőleg annyi, amennyit tavaly egész esztendőben produkáltak. Sok energiát igényeltek ezek az akciók, de gondolták, megéri a fáradságot, mert a szomjas talaj vizet kap. De nem úgy van ám! Hiába volt a talajjavító szövetkezet dolgozóinak nagy igyekezete, a föld továbbra is szomjas maradt, hacsak az említett szövetkezetekben valamilyen úton-mődon nem segítettek magukon. Ez a meztelen valóság! Mi ennek hát az oka? Tavaly lapunk hasábjain már foglalkoztunk az 50 hektáros ipolysági öntözőrendszer körül folyó huzavonákkal. Akkoriban ígéret ígéretet követett, hogy még az év nyarán üzembe helyezik, azaz bekapcsolják az áramot, és megindulhat a gép. A többszörös sürgetés azonban mit sem használt, mert a villanyáram bekötése egyik energetikai üzemtől a másikig vándorolt, miközben a felelősség is egyre csökkent. Az öntözőberendezést a mai napig nem indították be és ezért jelenleg a Nyitrai Energetikai Művek a hibásak. Hiányzik ugyanis egy transzformátor. Ezt kellene fölszerelni és a hatalmas szivattyú öntené az Ipoly langyos vizét a szomjas, homokos talajra. Még jó, hogy az EFSZ előrelátó vezetői nem vártak a jószerencsére, s ahogy lehetőség kínálkozott, kisebb teljesítményű motoros és villanymeghajtású szivattyúkat állítottak munkába. Ha ezt nem tették volna, a szövetkezetnek a jelenlegi forróságban százezres kára származhatna. Szinte elképzelhetetlen, hogy mindez senkit sem érdekel?! Paláston azonban még rosszabb a helyzet, mert itt a szövetkezet, bárhogy is szeretné önmaga megoldani a vízellátást, semmi esetre sem áll módjában. A talajjavító szövetkezet itt is becsülettel elvégezte feladatait, de amint a tervezések előirányozzák, az EFSZ-nek nem áll rendelkezésére egy 50 hektáros, 95 méter magasra 500 liter vizet emelő szivattyú. Az öntözőmünek már működnie kellene. A palásti fennsíkra éltető vizet kellene szállítania í növények számára, hiszen a szövetkezet termelési terve már számolt az öntözéses területről származó többlettermékkel, és az abból származó magasabb bevétellel. Vajon kiket terhel majd a felelősség, ha a számítások nem válnak be? Mindig a .szövetkezeté legyén a kár? Nem! Ennek végre meg kell szűnnie! Eláll az ember lélegzete, amikor meghallja, hogy olyan szivattyúkat, amilyenre ebben a szövetkezetben lenne szükség, csak 1964-ben kezdik majd gyártani. Hol itt az összhang a tervezésben és ki a felelős ezért? Megközelítőleg hasonló a helyzet a deméndj szövetkezetben is. Ügy kellene itt a víz, mint az ember számára a levegő. Gazdagabb életet jelentene a deméndieknek, szövetkezetük jobbulását eredményezné, de mindeddig nincs villanyvezeték és szivattyú sem. Kérdő és fölkiáltójelek súlyos tömege zúdul az illetékesek felé. Miért nincs? Nem, ma már nem fogadhatjuk el a megszokott meakulpázást! — Hát, izé .., vannak még hibák, de majd igyekezni fogunk... No nem. Ne ámítsuk önmagunkat. Itt csak a felelősségrevonás segíthet. Ha valaki nem képes fontos beosztásában a reá háruló feladatok teljesítésére, hát, menjen oda dolgozni, ahol a társadalom részére a legtöbbet nyújtja. Elég volt a zsohglőrködésből. Tettekre van szükség! Szomjas a föld! Százezrekről van szó! Miért fizessen rá mindig a szövetkezet?! Hoksza István Egy perc pihenő, és Baltazár Karcsi máris rákapcsol! mabetakarításra, mert az aratás nem ér véget a szembetakarítással. Hozzátartozik a szalmaösszehordás és a tarlóhántás. Pár száz méterrel odább, Baltazár Károly, az ipolyviski szövetkezet legjobb kombájnosa aratja az árpát. Baka segédkombájnos ugyancsak türelmetlenkedik. — Gyerünk, Karcsi,' ne álljunk soká, mert még megelőznek a százdiak, — sürgeti a kombájnost. — Megtesszük, ami tőlünk telik. Learatjuk a 600 hektár gabonát, csak legyen hol. Majd ha itt elfogy, bepótoljuk az Uherské Hradiste-i járásban. Közben megérkezik Gálik József mechanizátor is. Elmondja, hogy három kombájn dolgozik a határban. Jól fölkészültek a szalmaösszehúzásra is. A munka tovább folyik, az idő eldönti ki lesz a győztes ... -bj-1963. július 31. \ Borúra derűt — a Csetnek völgyébe Friss szél kerekedett. Ripsz-ropszra elűzte a Csetnek völgyében lapuló Kúntapolca házsorai közé szorult fülledt meleget. Jóformán még ki sem értünk a négyszázhetven hektáros szövetkezet faluszéli majorjába, máris elborult. A szemhatáron dagadó fellegek törülgették esőlábukat a zöldsipkás fákkal borított hegyvonulatokba, Esőt sóvárogtak az irodahéliek. Mi meg az elnököt várva a könyvelőt szólogattuk, hogy némileg tájékozódjunk a négyéves múltú közös gazdaság menetéről. Majd az istállók felé vettük az irányt. A sertésszálláson, Király Lajosné és Bársony Sándorné birodalmában tisztaság és rend uralkodott. Dicséretes dolog! Am a szabad ég alatt, szanaszét heverő gépeket szelek etetik, felhők itatják. Néhány lépéssel odább megint okot találtunk a dicséretre. A héttagú építőcsapat a trágyalégödörhöz vezeti összekötő csatornarendszer megépítésén munkálkodott. Az irodába visszamenve, alighogj betettük magunk mögött az ajtót, t félig nyitvahagyott ablakon kövér esőcsepek doboltak szaporán: kipikopp.. kipikopp... A zuhogó esővel együtt jött a szövetkezet elnöke, Donó János is. Fiatalosan kiperdült a teherautó sofőrjf mellől, a záporral mltsem törődve szaporázta a lépést az irodáig. Menter . a tudomására adták, hogy az itteni i vasgyár huszonöt önként jelentkező munkását kínálta föl füvet kaszálni, i Lám, a dolgos hetek, hónapok so- i rában így kovácsolódik az eltéphetet- i len barátság vasmunkások és szántóvetők között. Nem szólamokban, de tettekben nyilvánul meg a segítség, . amely most is a legjobbkor jött a i csendesen folydogáló Csetnek patak mellől. Ez a patakocska nem elválasz: sza, de összehozza, egymáshoz kapcsolja az embereket. Sokatérő ez a segítség. Hogyne, hi, szén kevés az ember a közösben. Olyannyira kevés, hogy a két pár 16- ! hoz már nem jut. A százhatvankilenc ! szarvasmarhát három ember istápolja. ; Négy traktora van a közösnek, de csak három a kormányos. : Friss er(J, fiatalság kéne, de felszip" pantják a gyárak, ipari üzemek. A i nyolcóra munkaidő, a nagyobb fizet. ség mágnesként vonz. A földnél maradt öregebbje meg alkudozik a vezej tőkkel, mint hajdanában a napszámos, ember az intézővel, avagy a nagy. birtokossal. Hát, jól van ez így? Semmiképp sincsen jól, kúntapolcai szövetkeze• tesek! Hiszen önnönmagukkal alku■ doznak, sajátmagukat rövidítik meg, ; ha fittyet hánynak a házi munka■ rendnek, ha a termés veszendőbe i megy. A szorgalommal van valami baj ? ... Vagy a munkaegység értéke alacsony? Bizony a tizenhárom korona és hetven fillér nem sok. De lehetne több is! Ügy-e, hogy lehetne? Csakhogy ehhez nagy szükség van a munkafegyelem betartására, meg aztán a szövetkezetre úgy nézzenek, mint a saját gazdaságukra, ahol nincs munkaadó és munkavállaló. A közösen kitermelt javakból, a közös gazdaság évi jövedelméből minden tagnak olyan mértékben jár, amilyen mértékben kivette részét a közös munkából. Négy esztendő rövid idő egy közös gazdaság életében. De elég ahhoz, hogy a szövetkezet leküzdje a kezdettel járó nehézségeket, a tagok megbizonyosodhatnak róla, hogy nem a gazdálkodás formájában, hanem az emberekben van a hiba, ha az eredmények elmaradnak. A tagok egy része azt fújja, hogy szövetkezetüket csatolják az állami gazdasághoz. Vajon az állami gazdasághoz csatolással egy csapásra megoldódnának a problémák? A pénzmagért mindenütt keményen meg kell dolgozni! A gyárban, ipari üzemben éppúgy, mint az állami gazdaságban. Az állami gazdaság nem ad háztáji földet, sem természetbenit, ezzel a tagok javarésze nem számol! Csupán húsz kiló gabona illeti meg a dolgozót minden megkeresett 1000 korona után. Ha az állami gazdasághoz csatolás helyett a szomszédos páskaházi szövetkezettel társulás gondolatát forgatnák a fejükben, s a kellő feltételek megteremtése után egyesítenek ingó és ingatlan közös vagyonukat, azzal előbbre jutnának, többre mennének. Eléggé mostoha természeti viszonyok közepette gazdálkodik a kúntapolcai szövetkezet. Mindamellett arra törekszik, hogy a lehető legtöbbet csikarjon ki a természettől. Szálastakarmányból egy évben sincs hiányuk. A szarvasmarha-állomány gümőkórtól és fertőző elvetéléstől mentes. Ha a járásiak végre beváltják ígéretüket, vagyis a tervezett 70 hektárnyi vizenyős területet a talajjavító szövetkezetbéliek alagcsövezik, akkor a hektáronkénti 37 mázsa savanyú széna helyett 45—50 mázsa jő minőségű széna terem majd a Csetnek patak mentén. Idén már megkezdték a trágyalé felhasználását. Tizenöt hektárnyi rétet és szántót trágyaleveznek (az utóbbit cukorrépa esetében). A „Kishegyet“ is trágyalevezni lehetne, amely egy helyett kétszeri kaszálást eredményezne. Valamint további három hektárnyi kiterjedésű hegyoldalát gyümölcsfásítanak. Felhasználják a faluban előtörő melegvíz-forrást is olyképpen, hogy a majorba vezetik. Ez két részről is előnyös: a meleg forrásvíz főleg kitűnő lesz az állatok itatására, no meg a 80 köbméter ürtartalmú víztorony tűzvédelmi szempontból is nagy jelentőségű. A csatornákat már kiásták a major területén, ami által el akarják ke•üíni a hegyről lezúduló eső és hóié Mozaósít a prémium A vásárvámosi egyesült EFSZ gazdálkodására az ésszerűség jellemző. Igaz, hogy könnyebb ott munkát szervezni és jobb a munkaerkölcs, ahol 19 koronás szilárd jutalmat fizetnek ki munkanormánként. Emellett az elmúlt évben a fél hektár föld helyett munkanormánként 1,5 kg búzát és 3,5 kg kukoricát is mértek. A gyakorlat azonban azt igazolta, hogy helyesebb a fél hektár földet kimérni a tagoknak. Ebben az évben már külön-külön dolgozzák a háztájit. Attól eltekintve, hogy a prémiummal kapcsolatban, de különösen az idényprémiummal, megoszlanak a vélemények, a vásárvámosiak szerint a prémium sokat segít az egyes munkafolyamatok gyors elvégzésénél. Már a tavasziak vetésénél alkalmazták az idényprémiumot. Sikerült is a tervezett 6 nap helyett négy és fél nap alatt elvetni a tavasziakat. Természetesen, a minőséget is nézték, s a prémiumot cssk akkor fizették ki. amigedett legyen. így van min törni a kobakot. Amellett, hogy a helyi nemzeti bizottság és főleg a titkár mindenben segíti az EFSZ vezetőségének a munkáját. Közös igyekezetük, hogy a tagság elégedett legyen, megtalálja számítását az EFSZ-ben. Ezért tartják nagyon fontosnak az anyagi érdekeltség elvét. A helyes jutalmazás eredménye, hogy nincs gond a munkaelosztásnál, mindenki tudja a dolgát. Nem kiabál reggelenként a „pléhember“, mint sokhelyütt. Mindenkinek megvan a pontos beosztása, s ha az illetőnek valami elintéznivalója akad, ő jelenti azt a csoportvezetőnek, hogy helyette esetleg mást osszanak be a munkába. A vásárvámosiak a nyári időszakban nem nagyon várják, míg a hasukra süt a nap. A múltkoriban a lucerna behordása sürgőssé vált. — JÓ lenne korán kezdeni, emberek — mondogatta az elnök. Másnap reggel négy órakor már megrakott szekerekkel találkozott. A vasárnapi munkát sem nagyon szervezi, erőlteti senki a faluban. Mégis vol{ olyan vasárnap délelőtt is, amikor nem kevesebben, mint 223-an dolgoztak a határban. Az Itt felsoroltak mind azt igazolják, hogyha jó az irányítás, emberséges a viszony, igazságos a jutalmazás, helyesen használják a premizálást, — ,szívvel-lélekkel dolgoznak az emberek. -tő-
