Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-07-28 / 60. szám

AZfflSOnSUK (g)

Megpróbáltam néhány rövid cikken és példán keresztül telvázolni azokat a problémákat, amelyek a mezőgazdaságon belül a szakember-kérdéssel s a szakemberek sorsával összefüggnek. Természetesen nem meríthettem ki minden kérdést. Azok az okok és öszszefüggésnek, amelyekről írtam tények. Léteznek és hatnak.

Ezért aktualitásuk mindennapi, foglalkozni kell velük nemcsak cikkekben, hanem gyakorlatilag is és főleg úgy, mert csakis akkor és csakis úgy oldhatók meg.

Folytonosságot kell teremteni, lehetőséget adni mindenkinek, hogy tanuljon, hogy tovább képezhesse magát s hogy szerzett tudás szerint érvényesüljön és hasznossá váljék. Ki kell zárni az olyan elméleteket a mi valóságunkból, amelyek akadályozzák ezt a nagyonis szükséges fejlődést. Nem szabad megengedni, hogy előforduljanak olyan esetek, mint amelyekről a „Székek és elvek“-ben írtam.

Más a helyzet Ipolyszakállason, s megint más a vecseklői Oláh Júlia esete. Sokszor nem is a rosszakarat, hanem az idegenkedés, a nemtudás, s még inkább a pozíció féltése és a személyes érdekek vezetik az emberek gondolkodását.

Tudatosítani kell a szövetkezetek és állami gazdaságok vezetőinek, hogy ma már elképzelhetetlen és nagyon hátrányos alapos elméleti ismeretek nélkül gazdálkodni.

Fontos szerep jut a mezőgazdasági műszaki középiskolákra. Az alapozás lényegéről már beszéltem: a szülők, s a tanítók felelősségtudata hozhatja csak meg e téren azt a változást, amit várunk, s amely képes lesz a mennyiségi csökkenést minőségi növekedéssel ellensúlyozni.

Utólagosan még egy fontos kérdést szeretnék felvetni, mégpedig — mint eddig is tettem, egy konkrét eset kapcsán — a helyi nemzeti bizottságok szerepéről. Köztudomású, hogy egy-egy diák továbbtanulásához a HNB véleménye szükségeltetik. Ennek alapján — attól függetlenül, hogy milyen a tanulmányi eredmény, milyenek a jelölt képességei, milyen az érdeklődési köre — hozzák meg a döntést. Sok esetben még mindig a származást tartják a döntő kritériumnak. Andics

Epilógus-féle

Ilona esete bizonyítja ezt. Most végezte a Nagymegyeri Általános Műveltséget Nyújtó Középiskolát, s Nyitjára, a Mezőgazdsági Főiskolára szeretett volna menni. De jött a kádervélemény: „A HNB Balonyban nem

egyezik bele (!), hogy Andics Ilona főiskolára menjen, mivel szülei nem teljesítik kötelességüket az EFSZ-szel szemben, mint középparasztok, illetve nincs biztosítva az elegendő munkaerő a szövetkezetbe beadott földre. Kötelezőleg (závazne!) ennek alapján kérjük az igazgatóság eljárását a nevezettel szemben“.

Az egészben az az érdekes, hogy Csendes elvtárs, a Balonyi Helyi Nemzeti Bizottság elnöke erről nem tud. Pontosan ezt mondta: „Én azt mondtam a titkár elvtársnak, ha van tehetsége, tanuljon! (Mármint Andics Ilona). Nem tudom a titkár elvtárs mikor írta azt a véleményezést."

S ezek után szeretnénk megkérdezni Sághy titkár elvtársat, minek az alapján íródott az idézett vélemény?! Tudomásunk szerint — s ez az egyetlen logikus mód — az ilyesmiről a HNB tanácsa dönt. Most már azonban tovább kell menni. Itt nemcsak az a hiba, hogy a titkár elvtárs egyedül, a tanács megkerülésével intézte el az ügyet. Valószínű, hogy nem tanulmányozta az alkotmányt sem, amely 1960 óta, tehát három éve érvényes. Eszerint nálunk nincsenek kizsákmányoló osztályok, tehát az osztályharc szerepe és formája is megváltozott. Ma már nem lehet az osztályharcot a régi dogmatikus káderezési alapon intézni. Olyan korban élünk, amikor a kádervélemények írásakor az ember teljes profilját kell adni és használni értékmérőként. Csupán a származást kutatni és minden egyéb fölé helyezni helytelen és káros lenne. S tulajdonképpen egy középparaszt lányáról van szó (lásd a HNB véleményét), aki semmi esetre sem lehet ennek alapján osztályellenség. A lány apja a szövetkezet anyasertés gondozója s becsületesen végzi munkáját. Ezt kellett volna figyelembe venni. Nálunk a munkának, s az emberségnek kell a legmagasabb mércének lennie.

Andics Ilonát nem vették fel a mezőgazdasági főiskolára. Megfelelt-e vagy sem, az most mellékes és más kérdés. A lényeg az, hogy a népgazdaság szempontjából sem helyeselhető az ilyen cselekedet. Politikailag pedig egyenest helytelen. Az ilyen eljárás talajában fogamzanak meg azok a nézetek, amelyek hosszú évek nevelőmunkáját is képesek megrendíteni.

Társadalmunk humanitásának mond ellent ez az eljárás. Egyszerűen dogma ez, amelyet a vallás elfogadhat, de ml nem Miért kellene a szülők esetleges bűnéért a gyermekeiknek felelni?! Itt élünk együtt, dolgozunk egy közös célért, s azt akarjuk, hogy mindenkinek egyformán jusson a gondból is, de az örömből is.

Gál Sándor

A nap már lemenőben van, mégis sok a fürdőző

★ ★ ★

(CTK) — Hazánk minden tájékáról mintegy 50 000 látogató érkezett vasárnap Liberecbe, hogy egytészt megtekintsék az árumintavásárt, másrészt, bevásároljanak a kiállított árucikkekből. Vasárnap a látogatók 450 ezer koronáért vásároltak textilárút, 165 ezerért cipőt s mintegy 200 ezer koronáért rendeltek különböző bútort. Már az első napokban, mintegy 2 000-en érdeklődtek a különböző vikendházak megvétele iránt.

A nyaralóházak előtti térségen bőven jut hely labdajátékok és más sportágak üzésére.

Közvetlen a Duna partján épült falatozóban mérik a frissítőt és itt létesítettek táncparkettet is. Egyelőre még csak szombaton és vasárnap táncolnak a zene lágy ritmusára, de ha a vendégek úgy kívánják, máskor is gondoskodnak zenéről.

Mi az még, amiért és egyre többen járnak az Eperjes melletti nyaralóba ?

Azt hiszem, nem tévedek, ha ezt a vendégek körül való sokoldalú gondoskodásban látom. A halpaprikás és más ételek kedvelői jő falatokra találnak a magyaros konyhában. Narancsík Ferencnek és társainak, a vendég óhaja parancs és ha éppen paprikáscsirkét vagy más ételt szeretne a vendég, a föld alól is előteremtik azt. Minden bizonnyal a jó ellátás miatt nemcsak a szezonban, hanem más időszakban is szívesen rendeznek itt a különböző szervek és szervezetek szemináriumokat, tanfolyamokat.

Délutánonként a járművek egész sora érkezik a nyaralótelepre. Százak és százak lubickolnak óíákhosszat a Duna lágy vizében Szombat délután, vasárnap többezren keresik fel a Csallóköz szívében létesített nyaralóhelyet, hogy a családok, fiatalok kellemesen eltöltsék a hétvénét. -tö-A szépen berendezett nyaralóházak

1963. július 28.

Vízben a boldogság

A csallóköziek közül ha valaki véletlenül nyaralni akart, annak föltétlenül más tájra kellett utaznia. Napjainkban ez már nincs így, sőt más vidékről, főleg Csehországból sokan sátortáborban nyaralnak a Duna-mentén.

Néhány évvel ezelőtt Pozsonyeperjes mellett is egy nyaralótelepet kezdtek létesíteni, amelyet ma már rekreációs központnak is nevezhetünk. Jelenleg tíz négyszemélyes vikendház áll a szakszervezetek által küldött üdülők rendelkezésére. Ezenkívül a nyaralóközpontban 41, a sátortáborban pedig több mint 100 ágy. várja a vendégeket. A sátortáborban főleg kétágyas sátrak vannak többségben Az elszállásolási árak nagyon kedvezőek, öt-hét koronába kerülnek.

Mi az, ami a pihenni, szórakozni vágyókat vonzza a Kis-Duna partjára.

Elsősorban talán a Duna kellemes, langyos vize. De nemcsak a víz kellemessége, hanem az a tény is, hogy mind a gyermekek, mind az úszni .tudó felnőttek részére van megfelelő fürdő. Az apróságok főleg a szigetet körülvevő sekély vízben lubickolnak legszívesebben. Ezenkívül nagy közkedveltségnek örvend a csónakázás is. A horgászbot lekötöttjei is megtalálják kedvenc szórakozásukat.

Több könyv - nagyobb tudás

Nemet szálloda gördült be főpályaudvarunkra

Fragaba, a Magas-Tátraba es tsrati slavába érkezett nemrégen „látoga tóba“ a Német Demokratikus Köztár

sasag első, kerekeken gordulo szállodája. — A 13 kocsiból álló expresszvonat-szerelvény, ötszáz ifjúsági vasutasbrigád kezdemnyezö és újító tevékenységének eredménye. A nyolc hálókocsi 10—10 fülkéből áll, egyenként 3—3 fekhellyel. Ha a kihúzható ágykat visszabillentik az oldalfalakba, „nappalivá“ változnak a hálókocsik. A két étkezőkocsi mindegyikében egyszerre 42 személy hódolhat a táplálkozás nemes élvezetének. A tizenegyedik, ún. szalonkocsiban olvasni. társalogni, zenélni és táncolni lehet. Következik a poggyászkocsi, atnelynek egy részét az orvosi rendelő és az egészségügyi személyzet fülkéi foglalják el. Utolsó a raktárkocsi, ahol 300 utasnak 20 napra elegendő élelmiszerszúkségletét lehet tárolni. Az összkomfortos szállodavonat nemcsak hazája területén közlekedik, hanem bejárta a baráti államokat is. Utasai pedig elsősorban azok közül a vasúti ifjúmunkások közül kerülnek ki, akik a szerelvény tervezésén és elkészítésén fáradoztak.

K. E.

☆

• Dr. Duhamel, párizsi orvo$ a „Presse Médicale" szaklapban közölt nézete szerint a twist olyan tánc, mely folyamán a táncoló háta alsó felével^ partnere azonos testrészét dörzsöli és közben lábujjaival cigarettavéget tapos el.

Talán soha eddig még nem volt olyan nagy jelentősége a tanulásnak és művelődésnek, mint éppen napjainkban. Csehszlovákia Kommunista Pártjának XII. kongresszusa múlt év decemberében felmérte és részleteiben megvitatta hazánk politikai, gazdasági és kulturális fejlődését. Hazánk minden becsületes dolgozója e történelmi esemény jegyében él és azon fáradozott, hogy a kongresszus munkája zavartalan és eredményes legyen. A kongresszus elis. mérését fejezte ki minden dolgozónak azokért az eredményekért, melyekkel méltán dicsekedhetünk, de ugyanakkor bonckés alá vette hiányosságainkat, melyeket a legrövidebb i időn belül fel kell számolnunk, valamint a határozat megjelöli szocialista társadalmunk további fejlődésének fő irányvonalát. A határozat nagy feladatokat ró minden dolgozóra. Ma már teljes joggal állíthatja, hogy elégséges a szorgalom és jó szándék, de feltétlenül szükséges a szakmai továbbképzés, mely lehetővé teszi napjainkban már mindinkább használatos bonyolult gépek, termelő rendszerek ke. zelését, üzemeltetését. Tehát sokoldalúan képzett dolgozókra van szüksége társadalmunknak, mert csakis ilyen egyénekkel vihetjük előbbre a szocializmus ügyét.

Nálunk a művelődésnek több formája van. Nagy szerep jut az önművelődésnek is és ezt bizonyítja a könyvtárainkból kikölcsönzött szak- és politikai könyvek megnövekedett száma is. Ezek a tények arra , kötelezik a könyvtárak vezetőit, járási- és kerületi iskolaügyi osztályt, valamint a „Slovenská kniha“ igazgatóságát, tegyenek meg minden tőlük telhetőt, hogy a könyvesboltok és a könyvtárak elegendő példányszámban jussanak értékes könyvekhez. Itt kívánok rámutatni arra, hogy bizony sok esetben könyvtáraink nincsenek abban a helyzetben, hogy a lakosok szükségleteit ki tudnák elégíteni. Sajnos, ez azt is jelenti, hogy nagyon sok olyan szakkönyv hiányzik könyvtárainkból, amelyekre olvasóinknak égető szüksége lenne, hogy szaktudásukat kiegészíthessék, s a megnövekedett feladatoknak eredményesen eleget tudjanak tenni.

Léva ugyan nem nagy város, de az érdeklődés a politikai', szépirodalom és a szakirodalom iránt — matematika fizika, csillagászat, korszerű mezőgazdaság, korszerű gyümölcstermesztés, Lenin, Marx művei —, napról napra növekszik és a legfájóbb az, hogy nem tudunk eleget tenni olvasóin! kérésének. Azt azonban mégsem állíthatjuk, hogy nem rendelkezünk megfelelő, korszerű szakirodalommal Akkor mégis mi az oka annak, hogj ezek a könyvek mégsem jutnak e: egyformán minden könyvesboltba?

Mindennek, persze, több oka lehet:

1. kevés példányszámban nyomtatják ki,

2. a könyvek helytelen disztribúciója,

3. és nem utolsó sorban elavult szervezési és adminisztratív politikán! kerékkötője annak, hogy a szükséges könyvek mielőbb eljussanak rendeltetési helyükre. A harmadik tényezőnek gyakorlati bemutatása kissé hosszadalmas lenne, de nem is célom, hiszen ennek felülvizsgálása már az illetékes szervek feladata.

Csehszlovákia Kommunista Pártjának XII. kongresszusa 6. pontja világosan kimondja: „A népgazdaság valamennyi ágában a termelőerők továbbfejlesztésének a termelés megjavításának döntő tényezője, a tudomány és a technika fejlesztése és teljes kihasználása.“ Ennek jegyéber született meg az az irányelv, hogy s könyvtárak meglévő készletének 34 százalékát a politikai és szakirodalom tegye ki. Minden könyvtáros kötelessége a határozatból eredő feladatoknak mielőbb eleget tenni. Termétesen e célok megvalósításához szükségesek az anyagi beruházások is. A kulturális alap megállapításánál, annak szétosztásánál következetesen e központi irányítás elvének kell érvényesülnie, mint ahogy azt a határozal is kimondja. Akkor e téren is elkerülnénk az aránytalanságokat és nem állana fenn az a helyzet, hogy egy kerületbe tartozó járások egy lakossára, könyvek vásárlására jutó összeg különböző.

A lévai járásban egy lakosra 0,99 Kcs összeg jut,

A trnavai járásban egy lakosra 1,45 Kcs összeg jut.

A komáromi járásban egy lakosra 1,47 Kcs összeg jut.

Az érsekúpvári járásban egy lakosra 3,— Kcs összeg jut.

Hogy népkönyvtáraink biztosítani tudják a nép műveltségének és ideológiai színvonalának növekedését a marxista-leninista világnézet szellemében, több politikai és szakirodalomra van szükségünk, valamint tovább kell javítanunk a helyzeten és új munkamódszerek után kutatnunk, hogy kulturális munkánkkal a legszélesebb néprétegeket szolgálhassuk.

Róringer József (Léva)

— Nekem sem volt könnyű az életem — kezdi beszédét Török Ferenc és tekintetével mintha a múltban kutatna. Összeráncolja homlokát és ezüstös haján, valamint kissé görnyedt hátán meglátszik a i8 nyár küzdelme.

— Hatan voltunk testvérek és én voltam a legöregebb. Alig, hogy elvégeztem az elemi iskolát, várt rám az uradalom földje, apám után mentem markot szedni. Először váltottam fel szegény anyámat az aratásban. Mikor már legjavában folyt az aratás, futótűzként terjedt el a hír az aratók között, hogy az uraság megtagadta a szerződésben lefektetett kötelezettséget az aratókkal szemben. Vagyis nem a tizedik részt kapjuk, hanem a tizenegyediket, az aratáson kívüli munkáért nem hat, hanem csak öt koronát. Ebéd után az aratók megbeszélték, hogy négytagú küldöttséget menesztenek az urasághoz, vajon mi ebben az igaz. Kiválasztották a legjobb munkásokat, akik ellen az uraságnak soha nem volt kifogása. Apám is a küldöttség tagja lett. A többi arató nagy morogva felkelt az ebédtől és folytatta a munkát. Senkinek sem volt kedve dolgozni, csak figyelték az utat, nem jönnek-e már. Ügy négy óra tájban, hosszas vita

Emlékezés

után az urasággal megérkezett a küldöttség. Mindenki kíváncsi volt ciz eredményre.

A küldöttség igazolta, hogy a hír nem pletyka, de valóság. Az uraság azzal indokolja, hogy rosszabb a termés és olcsóbb lett a gabona ára. Senki sem akart munkába állni. Én örültem ennek a legjobban, csupán azért, hogy megpihentessem elfáradt csontjaimat.

Másnap délután a küldöttség tagjait behivatták az uraság irodájában egyezségre. Egyezség helyett csendőrök jöttek, akik elvitték őket azzal az ürügygyei, hogy a járási hivatalnál intézik el az ügyet. Ez csak szemfényvesztés volt, persze, mivel valamennyiüket 14- napi szabadságvesztésre ítélték, mint „lázitókat". Ezt másnap tudtuk meg Nekünk meg azt mondták, hogy aki nem akar dolgozni, a küldöttség sorsára jut. Mindenki káromkodott egyet, de csak az orra alá és folytattuk a munkát.

Az apám jó munkás volt és talpig becsületes ember. A tizennégy nap letelte után mégsem tudott sehol munkát kapni. Inkább hagyott bennünket

éhezni, mint valamilyen görbe útoi szerezni a családnak kenyeret. Neken más volt a természetem. Azzal a tudattal, hogy az én keresetemre vár < szülőkön kívül még öt üres száj, minden este megtöltöttem tarisznyámat búzával. A cséplés vége felé már < zsáktól sem írtóztgm. Késő estig csépeltünk. Egyik este sikerült egy zsál búzát elcsórni. Nem látott senki. Amikor hazafelé mentem, a búza felét átöntöttem egy üres zsákba, hogy könynyebb legyen, mert egyszerre alighi bírtam volna el. A második félzsákná. elcsípett az intéző, aki a másik cséplőgéptől hajtott hintáján hazafelé. A; volt az eredmény, hogy követtem apámat.

Eiatalkorúságom miatt a „lopásért' három évig a kassai javítóintézet lakója lettem, ahol kitanultam a géplakatos mesterséget. A faluban elneveztek „tolvaj-Ferinek" - még máig ü viselem — tekintetét bizalommal rámszegezi -, hidd el, barátom, hogy igazságtalanul. A felszabadulás óta méc egy tűvel sem károsítottam meg senkit. Hogy mit éltünk át a felszabadulásig, arra nem is akarok visszagondolni. Nyomorogtunk, mint sok millióan.

Sebők István (Nyitra)