Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-07-28 / 60. szám
A leleplezett titok, AVAGY ...........hová tűntek el a csirkék............ Cseng a telefon. A szolgálatos felveszi a kagylót és máris hallja a drót másik végéről a hangot, amely jelenti, hogy a Zemianske Sady-i iskolabirtokról titokzatos módon eltűnt 100 csirke. Tudatja a hang tulajdonosa, hogy kétségkívül lopásról van szó és ezért kéri a nyomozás azonnali megindítását. — Igen, igen, megtesszük a szükséges intézkedéseket és máris indulunk — válaszol a szolgálatos és már néhány perc múlva robog az autó a biztonsági szerv két dolgozójával a fedélzetén Galántáról Zemianske Sady-ba az esetet kivizsgálni. Az autó nyeli a kilométereket és a rend oltalmazol törik a fejüket, hogyan is tűnhetett el az a száz csirke. A gyakorlatból tudják azt, hogyha lopás történt, akkor valamilyen nyomnak is kell maradnia. Beérkezés a célba, kérdések, tudakozódás, válaszok, aztán újra kérdezés, válaszok, helyszíni szemle, a 17 éves Ilonka állatgondozó informatív kihallgatása, de a lopás nyomainak se híre, se hamva. — Talán valamilyen hiba lesz a nyivántartásban — kockáztat meg egy megjegyzést a farm egyik dolgozója. — No, majd azt is megnézzük. Az a dolgozó, akinek a gazdaság egész nyilvántartása a gondjaira van bízva, kijelenti, hogy a csirkék nyilvántartása pontos, Ilonka megbízható dolgozó és adatai megfelelnek az igazságnak. Megemlítenek egy-két személyt is, akiket gyanúsítani lehet, de a végén kitűnik, hogy a dolog nem egészen stimmel. Ilonka végül mégis kirukkol az igazsággal. Beismeri, hogy fogalma sincs róla, hogy a valóságban hány csirke van az állományban, ö azokat soha nem számolta, a veszteségeket nem vezette és az adatokat csak becslés szerint írta be. Elmondta azt is, hogy ez a munka őt nem érdekli, nem szereti és ezért nem fordított kellő gondot a nyilvántartás vezetésére sem. A végkövetkeztetés: A csirkehiány a nyilvántartás hiányosságában keresendő. * * * Ojra szól a telefon. Megismétlődik az előbbi eset, azzal a különbséggel, hogy most Hidaskürt a színhely. Mi is történt? Nem kis dolog. A szövetkezetben egyszerre csak megállapították, hogy hiányzik az állományból több mint 600 tyúk és csirke. Egyszerűen nyom nélkül eltűntek. Üjből semmiféle nyoma a lopásnak, de a tyúkoknak sem. Hol vannak tehát? A vezetőség Dobrovodszky Sarolta és Vincze Erzsébet tyúknevelőkre hárítja a felelősséget, ők viszont ezt elhárítják magukról és rámutatnak a hiányosságokra, amelyek a farmon vannak. Így lassacskán legöngyölődik a hibák és hiányosságok gombolyagja, amely' a tyúkok eltűnését okozta. A hidaskürti EFSZ 1962 első félévében 7600 naposcsibét vásárolt. Már az első félévben sok elhullott belőlük, egy részét beszolgáltatták felvásárlásra, úgyhogy 1962. június 30-án 3696 darabot tartottak nyilván. Ezzel szemben a Helyi Nemzeti Bizottság nyilvántartása 4100 csibét mutat ki. Megjegyzendő, az összeírást közösen kellett volna végezni. Tehát a két nyilvántartás közti különbség 404 csirke. A második félévben további 1980 darab csirkét vásároltak. Az első félévben vásárolt csirkékből teljesítette a szövetkezet az eladási tervet. Megint sok elhullott és 1962 év végén 2083 darabnak kellett volna az állományban lennie, természetesen már fiatal tojóstvúk minőségben. És most jött a további baj. A számolást Cervenka elvtárs végezte Dobrovodszky Sarolta dolgozó jelenlétében, aki a tyúkokat kiengedte az ólakból. Cervenka elvtárs 1816 darabot számolt meg, de a nyilvántartásba mind az EFSZ-ben, mind pedig a HNB-n 2083 darabot jelentett be. A második félévben vásárolt csirkéket senki sem olvasta meg. Nyilvántartásba vettek ezekből 1680 db-ot, mint állománytaz elhullás levonása után. Ezzel az alapállománnyal indult a szövetkezet az 1963-as évben. Amikor Dobrovodszky Sarolta figyelmeztette Horváthné zootechnikust, hogy az állomány nem 2083 db tyúk, hanem csak 1816, akkor Cervenka egyszerűen oldotta meg a hiányt. A különbséget, 267 tyúkot átírt a csirkék nyilvántartásába és nem kutatta, hogy hová lett 267 tyúk. Ez őt, mint az állattenyésztés felelős vezetőjét nem érdekelte. A tyúkfarmra a tél folyamán nagyon bejáratos volt egy kutya. Február közepén egy görényt is fogtak. A tyúkok gyakran átrepültek a szomszédos telkekre. Azt is beszélik, hogy az állatetetők is elcsíptek egy-egy tyúkocskát és a farm dolgozói is ittott tyúklevest főztek és Cervenka is gyakrabban tartózkodott a farmon, mint ezt kötelessége előírta volna. Ilyen volt a helyzet tavasszal a tojási időszak idején. Horváth elnöknek szöget ütött a fejébe, hogy miért olyan kevés a tojáshozam és az állomány miért olyan alacsony. Utánajárt a dolgoknak és végül a tyúknevelőktől megtudta, hogy nincs annyi tyúk, amennyi a nyilvántartásban szerepel, hanem lényegesen kevesebb. Azonnal intézkedett, hogy egy bizottság számolja meg az állományt. Megállapítást nyert, hogy több mint 500 tyúk hiányzik és a csirkékből is éppen elég. összesen 603 darab volt a hiány. A vezetőség azonnal intézkedett. Megfosztotta funkciójától Cervenkát és kicserélte az állatgondozókat. De •ezzel a dolog még nincs elintézve. Ki a felelős a csirkék eltűnéséért és hogy térítsék meg a kárt? Bizonyos, hogy elsősorban Cervenka volt zootechnikust terheli a bűn, aki nem teljesítette feladatát. Vétkesek az állatgondozók is, akik tudtak a hiányosságokról és nem tettek sokat, hogy ezeket eltávolítsák. Sőt április hónapban, amikor bizottság már megállapította a valóságos létszámot, utólag leírtak 40 db tyúkot és 45 csirkét elhullás címén. Pedig Horváth elnöknek azt bizonygatták, hogy náluk elhullás nincs. Még sokat lehetne boncolgatni és felsorolni a hibákat és megindokolni azt, hogy ki a hibás, de azt hisszük, amit eddig elmondtunk, már bőven elégséges ahhoz, hogy helyes képet alkossunk a helyzetről, vagyis arról, hogy hova lettek a hidaskürti tyúkok. Sajnos, az is bizonyos, hogy ilyen eset más EFSZ-ben is előfordul. Jól gazdálkodni, ez azt jelenti, hogy elsősorban helyesen és pontosan kell nyilvántartani az anyagi értékeket, amely a termelés alapja. A mezőgazdasági üzemekben a nyilvántartás alapja az elsődleges nyilvántartás. Az adatok közvetlenül a munkahelyen születnek. Ha az elsődleges nyilvántartásba helytelen, abba ellenőrizetlen, sőt hamis adatok kerülnek, akkor az EFSZ egész számvitele helytelen képet ad a gazdálkodásról. Éppen ezért a felelős funkcionáriusoknak és a dolgozóknak törődniük kell azzal, hogy az elsődleges nyilvántartásba helyes és a valóságnak megfelelő adatok kerüljenek. Csak így lehet megakadályozni, hogy a fentemlített esetek megismétlődjenek. Hatvanegy mázsa kukoricatermés A SZEKSZÁRDI ÁLLAMI GAZDASÄG külföldön is keresett kiváló vörösboráról volt nevezetes. Most újabb hírnévre tett szert a kukoricatermesztés terén. A gazdaságban tavaly 900 hektáron termeltek kukoricát, ebből 600 hektárt öntöztek, 300 hektárt pedig szárazon műveltek. A gazdaság hektáronként 51,6 mázsa szemtermést (májusi morzsoltban számítva) takarított be. Az öntözött területen a hektáronkénti átlagtermés meghaladta a 61 mázsát, az öntözetlen pedig 42 mázsát. A következő termelési módszert alkalmazták: A szántást kora ősszel 30—40 cm mélyen végezték. A földnek egy része istállótrágyát is kapott. Valamennyi tábla műtrágyázásban részesült, hektáronként átlagosan 5,5 mázsa vegyes műtrágya jutott. Ebből 1,8 mázsa volt a nitrogéntartalmú, 2,6 mázsa szuperfoszfát, 1,1 mázsa kálium. Az öntözött táblákon a nitrogén műtrágya adagot felével tovább növelték, s azt permetező öntözéssel a vízzel együtt kapták meg a -növények. A gazdaságban a permetező esőszerű öntözéses módszert alkalmazzák. A tenyészidőszakban 260 mm-nyi eső esett, s ezt 135 mm-nyi esőnek megfelelő öntözéssel egészítették ki. Az öntözés három fordulóban történt. Az elsőre az egyelés után közvetlenül, a másodikra címerhányás előtt, a harmadikra csőképződés, szemzés előtt került sor. A gyomot Hungazinnal irtották. Az első esztendőben hektáronként 8 kg Hungazint használtak, a második esztendőben — a hatás kiegészítésére — mivel a hungazinozott táblába újból kukorica került, 5 kg vegyszer használatával egészítették ki. Tapasztalat szerint az öntözés nélküli művelésnél a Hungazint ősszel a leghelyesebb permetezni a mélyen szántott földre. Így azt az őszi és a téli csapadék a talajba bemossa és a szer hatása szárazabb tavasszal is érvényesül. Öntözéses gazdálkodásnál pedig tavasszal vetés előtt per’- otezzük a Hungazint, mert szárazsá" esetén az öntözővízzel meghozz- a kívánt eredményt. A termésátlag növelése céljából mind a száraz művelésnél, mind az öntözésnél fontos a hektáronkénti növényállomány növelése. Az öntözetlen táblákon hektáronként 34 000—35 000 tövet hagytak meg, az öntözött területeken pedig 44 000—45 000 tövet. A termesztéshez hazai nemesítésü hibridkukorica vetőmagot használtak. Mivel a kukorica bírja a monokultúrát, a gazdaságban öntözéssel és vegyszer használatával négyszerötször termesztenek kukoricát egymás után ugyanazokon a táblákon. A számítások is azt mutatják, hogy érdemes a hungazinozással egybekapcsolt öntözéses módszert alkalmazni. A kukoricát korszerű öntözéses eljárással mintegy 30—35 %-kal olcsóbban lehet termeszteni a hagyományos művelési módnál. Több EFSZ-ben megállapították, hogy még ma sem fordítunk elég gondot az istállótrágya helyes tárolására, kezelésére, felhasználására. Az EFSZ-ek alakulása után ezt a munkát nagyon elhanyagolták mindenütt. Sok esetben a naponta termelt trágyát csak azért távolították el az istánából, hogy ne legyen az állatok alatt. Függővasuton kiszállították az istálló végébe, és mikor annyira felgyülemlett, hogy mozogni sem lehetett tőle, kényszerből hordták ki a földre. Ma már örömmel állapítjuk meg, hogy a múlthoz viszonyítva ezen a téren is javulás állt be — de még a mostani kezelése sem kielégítő. Még a kisüzemi gazdálkodás idején is minden jóravaló parasztember úgy féltette trágyáját és úgy nézett arra, mint búzájára. Pedig nem tudta, hogy mi is tulajdonképpen a mikroorganizmusok munkája, nem ismerte a talaj biológiáját, a humusz szerepét. Tapasztalatból tudta értékelni az istállótrágyát. Abban az Időben az a közmondás járta, hogy „a trágya a gazda“. Ez a mondás még ma is nagy mértékben igaznak bizonyul. Bátran merem állítani, hogy jól kezelt istállótrágya nélkül nem lesz virágzó nagyüzemi gazdaság. Minden lehetőség megvan, hogy az istállótrgyát szakszerűen kezelhessük. Most, hogy itt van az aratás ideje, nagy figyelmet kell szentelni a szalma betakarításának. Hibásnak látom, hogy most, amikor mindenáron a munkatermelékenységet akarjuk emelni, bevezettünk olyan módszereket, mint a hízósertések ürülékének vízzel való eltávolítása. Nézzük meg közelebbről, mi is a sorsa ennek az értékes ürüléknek. Pont ezekben az istállókban kellene vigyázni a trágya minden morzsalékára. És mi a valóság? Vízzel kimosatjuk az állatok ürülékét, ez befolyik egy gö-< dörbe. Mikor a gödör megtelt, odavisszük a tartalmát, ahová tudjuk. Nem is beszélve arról, hogy ha a földre rámenni nem lehet, útmenti árokba eresztik. Tegyük fel, hogy rávisszük a trágyaigényes földre, de ott sem érvényesül tökéletesen, mert C és N aránya itt is kedvezőtlen. Rengeteg nitrogént pocsékolunk el, míg szalmával együtt a legjobb trágyát szolgáltatná. Tapasztalatból is tudja minden parasztember, hogy a hízósertés-trágyával letrágyázott földön éveken át kitűnő a növény. Ebben az esetben nem vehetünk példát olyan államoktól, ahol a fold humusztartalma aránytalanul nujasabb, mint ná-Fehér Gyula (Budapest) Jozef Melichercík Az istáliótrágya megmenteseert Egy mechanizátor kerestetik Az ímelyi szövetkezetben már hét éve az összes szálastakarmány, valamint a szalmaféle kazlazását a képen ábrázolt gólyával végzik. A régi gólyától csak annyiban változott, hogy most vasból van, míg az elődjeiket fából gyártották. Sokkal nagyobb így a teljesítmény, mint az elevátorozással végzett kazlazásnál, és az erőfeszítés is kisebb. Egy emelésre 150-170 kg-ot tesz az előre megállapított helyre. Pormentes a munkahely és főleg a herefélék kazlazásánál nagyon hálás, mert a levelek lepergése majdnem észrevétlen, ami a takarmány minőségében sokat jelent. 11 méter magasságig emel, így a kazal betetőzése is könnyebb. Az elevátorral szemben mindenben előnyösebb. Ha akadna egy olyan mechanizátor, aki gépesíteni tudná az egész gólyarendszert úgy, hogy egy ember mint gépkezelő el tudná végezni az összes mozgási műveletet - nagyon hálásak lennénk érte és méltó anyagi jutalomban részesítenénk. Eddig egy pár erős ökör helyettesíti a motorrendszert. Miskovics Kálmán, az ímelyi szövetkezeti klub elnöke Árnyékban harminc fok meleg van... Az országút akár egy óriási, lángoló kígyótest. Az autó ablakán becsapódó ellenszél se enyhíti a forróságot. Rohanunk, tovább, egyre tovább. Komáromtól már a Duna-parton gurul az autó, de itt is szinte lángolnak a gabonaföldek. Karvánál rákanyarodunk a búcsi útra. A búcsi szövetkezet leheni dűlőjében már a gabonának csak a helye van meg. De a szalma betakarítása most folyik javában. Dohog a szalmaprés, hányja ki magából a téglalapalakú szalmacsomókat, amelyeket egyenest a pótkocsira visz a kis elevátor. Retkes Lajostól, a szövetkezet elnökétől a hektárhozamok felől érdeklődünk. — Még csak az árpa hektárhozamát tudjuk pontosan — mondja — 24 mázsa az átlagos hektárhozam. Többre számítottunk — fűzi még hozzá —, de ez a szörnyű meleg sokat ártott a szemnek. — Hogy állnak a tarlóhántással? — Az árpánk nagyobbik felét alávetettük, így csak 70 hektárt kellett most leszántani. Ezt már el is végeztük. A többi tarlót folyamatosan forgatjuk le, ahogy a szalma lekerül a táblákról. A szövetkezet raktárában gyűlik a szem. Forgatják, tisztítják az emberek. Itt másmilyen meleg van, mint kint az árpaföldön. Szinte fullaszt. Panaszkodnak, hogy nincs innivaló, nincs sör, pedig az aratásban ugyancsak elkelne a frissítő. A későbbiekben meggyőződtünk, hogy ez nemcsak Búcson van így, hanem végig a komáromi, » a lévai járás nagyobbik részében. Valószínű, hogy az elosztó lünk. Látszólag úgy tűnik, mintha ezzel a vizes trágyalevezéssel termelékenyebb volna a munka. A valóság azonban nem ez. A sertés 1 kg-jára eső önköltség vitathatatlanul kevesebb, de ha figyelembe vesszük, hogy például egy hektár lucernáról 80 mázsát veszünk le 30 mázsa helyett (mert hízósertés-trágyával trágyáztunk), bizonyos, hogy üzemi méretben aránytalanul nagyobb lesz a produktivitás. Az egész üzemben akkor lesz legnagyobb a munkatermelékenység, ha a lehető legnagyobbak lesznek a hozamok. Nem akarok itt tovább magyarázni, hiszen minden parasztembernek az a véleménye, hogy ezekből az istállókból rendesen kezelt trágyát kell termelni — ha szükséges, még kézi munkaerő árán is — ha azt akarjuk, hogy a föld termőerejét fenntartsuk. Nem hagyhatjuk ezt a legértékesebb trágyát veszendőbe menni, mert a föld éhezik rá. Nézetem az, hogy az újonnan alakult mezőgazdasági igazgatóságoknak behatóbban kellene ezekkel a kérdésekkel foglalkozniuk. Minden telepre egy trágyakezelő álljon, aki nemcsak kezeli a trágyát, de személyileg felelős is érte. Fogjunk hozzá ezen kérdés mielőbbi megoldásához és ne riadjunk vissza kisebb beruházásoktól sem. Nagyon olcsón ki lehetne minden telepen építeni a trágyaszérűt. Nem kevésbé fontos kérdés ez, mint a vetés vagy éppen az aratás. Soóky János (Nagymegysr) dolgozói a nagy melegtől teljesen elkábultak, s képtelenek fedezni a faluk jelenlegi szükségletét. Vagy lehetséges, hogy nálunk nincs elég sör?! * * * A varsányi szövetkezetben álltunk meg másodszor. Bori Árpádot, a szövetkezet fiatal agronómusát a kombájnnál találtuk meg. Régi ismerős. A télen a tervezések idején találkoztunk. Most azért kerestük fel, hogy megkérdezzük, a tervek valósággá váltak-e. — A legjobb akarat mellett sem válhattak valóra, mert ez a rettenetes meleg keresztülhúzta minden számításunkat. — Milyen az eddigi legjobb hektárhozam? — Egy 30 hektáros tábla tavaszi árpa átlagban 25 mázsát adott. Ez a legjobb. Sajnos. Talán még ez a tábla valamit lendíthet az átlagos hozamon. A többi már gyöngébb. * * * Csenke már olyan domborzati viszonyok között fekszik, hogy a kombájnnal kevés helyen lehet dolgozni. Ezért a cséplőgépeké a döntő szerep. 260 hektár gabonát kell a csenkeieknek az idén betakarítani. Kocsi kocsi mögött áll a cséplőgép mellett, s a kocsisok szaporán dobálják a kévéket a dobra. Telnek a zsákok, s az emberek dolgoznak ... Délelőtt tizenegy óra van ... * * * Az alsószemerédi szövetkezet irodájában csak az újdonsült könyvelőnőt találtam. Az agronómus, Snírer János, valahol a határt járta. A szövetkezetben egy kombájn dolgozik. — Hány napra tervezték az aratást? — Azt hiszem, 14 nap alatt akarják elvégezni — válaszol Luptáková Mária —, pontosan azonban nem tudom. Csak két hete vagyok itt... De azt tudom, hány mázsát takarítottak be. Árpából 669,5-öt, borsóból pedig 71-et. A tizednyi pontosság a fiatal könyvelőnőnél úgy hangzik, mintha most is még a tanárjának felelne ... —gás— Egymást segítve A hatalmas gabonatáblák aranyló tengerén két óriási „ténybogár“ közeledik. Az egyiken Szabó Ödön és Kovács Béla, a másikon Kodenko Frantisek és Vinter Román kombájnosok. Az utóbbiak Csehországból jöttek, hogy munkájukkal hozzájáruljanak a termés mielőbbi betakarításához. A kombájn után alig találni néhány letört kalászt. Céljuk, a szemveszteség nélküli aratás. Munkájuk teljesítményét nagyban elősegítették a kijavított gépek. Kodenko Frantisek és Vinter Román 298 mázsa árpát takarítottak be július 15-én. A helybeli kombájnosok Szabó Ödön és Fogas Béla pedig 284 mázsát. A munka a nagy hőség ellenére is egyre lendületesebb a padányi szövetkezetben. Öllös Márta (Padány) ftiiPMíi/rf 5 Aratási képek 1963. július 28.
