Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-07-28 / 60. szám
Találóan jegyezte meg egy nyugati laptudósltó, hogy mostanában minden jelentős nemzetközi hír keltezésének helyéül Moszkva nevét kell leírni. A szovjet főváros valóban a világpolitikai események színtere. Különösen vonatkozik ez a megállapítás a háromhatalmi atomcsend-értekezletre, amelyet csütörtökön délután a három nagyhatalom képviselője az egyezmény parafálásával (kézjegyük ellátásával) elküldte kormányuknak. A szocialista államok gazdasági helyzetének szempontjából igen nagy jelentősége van a KGST-államok párt- és kormányfői csúcsértekezletének, amely újabb előrehaladást hoz majd az említett országok gazdasági együttműködésének gyakorlati megvalósításában. Moszkvában és Budapesten egyidőben tették közzé a szovjet—magyar közös közleményt, amely különös figyelmet érdemel. Ezúttal nemcsupán a megszokott, a közleményekben felsorolt események leírásáról van csupán szó, hanem számos olyan nemzetközi kérdést is érint, amelyek a Kínai Kommunista Párt levelében foglalt téves nézetek egyöntetű visszautasítását, a helyes marxista-leninista állásfoglaléts tartalmazzák. Moszkvában ülésezik a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa országainak Bárt- és kormányfői értekezlete. Felvételünk az értekezlet megnyitásáról készült. ' Foto: CTK-TASZSZ Megvalósul az atomcsend Moszkvában a szovjet—amerikaiangol megbeszélések sikerrel zárultak. A kiadott közlemények egyaránt hangsúlyozzák, hogy elkészült a légkörben, a világűrben és a víz alatt végzett nukleáris fegyverkísérletek betiltását kimondó szerződés szövege. A tervezet egy-egy példányit jóváhagyás végett elküldték Washingtonba és Londonba. Az amerikai fővárosban elterjedt hírek szerint Rusk külügyminiszter személyesen utazik el Moszkvába, hogy aláírja az egyezményt. Az államtitkárt valószínűleg elkíséri útjára az amerikai szenátus néhány vezető képviselője is, akik közül Fulbright, a külügyi bizottság elnöke azt mondotta: nem lepné meg az a bejelentés sem, hogy rövidesen háromhatalmi csúcsértekezlet jön létre. Természetesen, a világsajtó máris nagy terjedelemben foglalkozik a részleges atomcsend megteremtésének jelentőségével és várható következményeivel, Az angol Guardian washingtoni tudósítója szerint hivatalos amerikai körökben az a vélemény terjedt el, hogy az atomcsendszerződés aláírása, valamint „a forró drót“ megteremtése alapot nyújt a jogos reményhez: minden bizonnyal fordulóponthoz ért a kelet-nyugati viszony. Egy washingtoni lap szerint Kennedy és Hruscsov részvételével kialakulóban van az Egyesült Államok és a Szovjetunió legfelső szintű tárgyalása. Ha ez megvalósulna — jelentette ki Nehru indiai miniszterelnök egyik parlamenti beszédében — határozott fordulat állhatna be az egész nemzetközi helyzetben. Tény, hogy a kölcsönös bizalom légköre aligha volt valaha olyan kedvező a két nagyhatalom között, mint napjainkban. Olyan hírek is elterjedtek, hogy a szovjet—amerikai csúcstalálkozót egy négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet előzi meg. Az angol lapok szerint azonban meg kell várni De Gaulle tábornok július 29-i sajtóértekezletét. Párizsban ugyanis — különösen az elnök bonni útja után — bizonyos változások Jelei voltak tapasztalhatók és elképzelhető, hogy a francia elnök hozzájárul a négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet megtartásához. Az elmondottak alapján szinte kívánkozik is a következtetés: a moszkvai háromhatalmi megbeszélések fordulópontot jelenthetnek a jelenlegi nemzetközi helyzetben. Sikerük további megbeszélések egész sorát indíthatják el, amelyek abban gyümölcsöznének a legjobban a világ népeinek javára, hogy megszűnne a féktelen fegyverkezési hajsza és a felgyülemlett vitás nemzetközi kérdéseket pedig minél előbb békés úton rendeznék. KGST-csúcs értekezlet Moszkvában legfelső párt- és kormányfői szinten nyílt meg szerdán a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának értekezlete. Mint ismeretes, a szocialista országokat magába foglaló gazdasági szervezet már eddig is igen jelentős utat tett meg a tagállamok népgazdasági terveinek összehangolásában, a termelés szakosításában. A rohamos léptekkel haladó tudományos és műszaki fejlődés azonban megköveteli, hogy az eddiginél még jobban összehangoljuk gazdasági tevékenységünket, megteremtsük a. nemzetközi szocialista munkamegosztást. Ennek a tervnek kettős célja is van: a szocialista országok népgazdaságainak be kell bizonyítaniuk magasabbrendűségüket, szervezettségüket és termelékenyebbségüket a kapitalista termeléssel szemben. A másik, sőt mondhatnánk az előzővel teljesen egyforma jelentőségű feladat, hogy a tőkésországokkal folytatott békés gazdasági versenyben minél előbb olyan előnyre tehessünk szert, hogy még a kételkedőket is meggyőzze a szocializmus, illetve kommunizmus világot átformáló erejéről. A KGST-államok együttműködése — mint már említettük — eddig is jelentős eredményt hozott. Akadtak azonban olyan jelenségek is, amikor egyes államokban szűklátókörű, látszólagos nemzeti érdekeket védelmező csoportok bizonyos akadályokat gördítettek az együttműködés teljes megvalósításának útjába. A jelenlegi moszkvai értekezlet többek között ezekkel a kérdésekkel is foglalkozik. Fő küldetése azonban az, hogy a szocialista államok szoros gazdasági együttműködésének további terveit vitassa meg és konkrét intézkedéseket hozzon a jövőre nézve. Különösen vonatkozik ez a nyersanyag-készletek közös kiaknázására, a mezőgazdasági termelés kemizálására, valamint az ipari termelés országonkénti szakosítására. Már önmagában az a tény, hogy a nyugati sajtó is egyre többet foglalkozik a KGST-államok gazdasági együttműködésével, bizonyítja: a nyugati monopolisták belátják a reájuk vonatkozó „veszélyt“, sőt a tőkés közgazdászok is beismerik, hogy a „kommunizmus gazdasági erejének lehellete egyre jobban érezhető Nyugaton is“. A teljes nézetazonosság jegyében A Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség tíznapos szovjetunióbeli útja után kiadott közös közlemény és az ezt megelőző moszkvai szovjet—magyar barátsági gyűlés lefolyása élénk visszhangra talált a világsajtóban is. A magyar nép küldötteinek látogatása a Szovjetunióban valóságos diadalút volt, a két nép barátságának, összetartozásának, a nemzetközi kérdésekben vallott nézetazonosságának fényes bizonyítéka. Hruscsov és Kádár elvtársak beszéde a barátsági gyűlésen, valamint a szovjet—magyar közös közlemény olyan dokumentum, amelynek ma különös jelentősége van. Mint arról már beszámoltunk, a Kínai Kommunista Párt június 14-i levele számos téves nézetet tartalmaz korunk legfontosabb nemzetközi kérdéseit illetően. Ezeket a hibás nézeteket mind a szovjet, mind a magyar kommunisták és dolgozó tömegek a leghatározottabban visszautasítják. A közös közlemény részletesen foglalkozik a két ország politikai, gazdasági, tudományos és kulturális együttműködésének jelentőségével A Szovjet—magyar közös közlemény kiemeli, hogy a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság között igaz, baráti jó kapcsolat, szocialista elvtársi egyetértés áll fenn, amelyet a jövőben még tovább fejlesztenek mindkét nép javára. (tg) • Hruscsov elvtárs üzenete az afrikai államok vezetőinek. A szovjet miniszterelnök üzenetet küldött az Addis Abebában részt vett afrikai államok vezetőinek, amelyben többek között megállapítja, hogy a Szovjetunió és az afrikai államok többsége azonos vagy hasonló álláspontot foglal el az emberiséget érintő kérdésekben. Hruscsov elvtárs hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió továbbra is mindent elkövet annak érdekében, hogy elősegítse az afrikai államok felviráqoztatását. • Életfogytiglani fegyházra ítélték Globkét. Az NDK legfelső bírósága hosszas tárgyalás után ítéletet hirdetett dr. Hans Globke, az Adenauer-kormány államtitkárának bűnügyében, akit az emberiség ellen elkövetett gaztettek, a zsidóság kiirtásában való részvétele és egyéb bűncselekmények miatt vontak felelőségre. A bíróság a fővádlott távollétében mondta ki a határozatot: életfogytiglani fegyházra és polgári jogainak elvesztésére ítélte a bonni kancellári hivatal főnökét. • Szíriában válságos a helyzet. Hírügynökségek egybehangzó jelentései szerint Damaszkuszban továbbra is feszült a helyzet. Nyugati diplomáciai megfigyelők szerint Bitar miniszterelnök napjai megszámláltattak. Szíriában Nasszer-ellenes erők, a Baath-párt tagjai törtek előre, akik meg akarják hiúsítani az arab unió létrejöttét. • Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága háromnapos értekezletet tartott, amelyen behatóan foglalkozott az ország belpolitikai helyzetével, valamint párt- és nemzetközi kérdésekkel. Megvitatták a Kínai Kommunista Párt állásfoglalását is a jelenlegi világproblémákkal kapcsolatban. Mindent a maga idejében (folytatás az 1. oldalról) keverőszántásnak is, ami megkönnyíti majd a vetőszántást. Hisz nemsokára már a vetésre kell gondolni. Az őszi repcét legkésőbb augusztus 15-ig a földbe kell tenni. Az idejében és elég mélyen végzett tarlóhántás lehetővé teszi majd, hogy a .vetőszántást jó minőségben végezzük és természetesen ez kihat a jövő évi termésre is. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ahol a munkaszervezésre nagy gondot fordítottak, jók az eredmények. A nemesócsai szövetkezetben például pontos aratási tervet dolgoztak ki. Az aratási bizottság minden este összeül és 8 órakor a rádió és agitációs kör kihirdeti a legjobb dolgozók eredményeit. Az aratást 14 napra tervezték, de 12 nap alatt végzik el. A gabonát két műszakban tisztítják és így az eladási tervet is pontosan teljesítik. A szalmát már 530 hektárról hordták össze. A komplexbrigád tagjai egymással versenyeznek. Martincsek elvtárs rendrakőjával naponta 16 hektáros teljesítményt ér el. Vaszi Sándor ZM—330-as kombájnjával hat nap alatt 120 hektárt aratott. A nemesócsaiak példáját más szövetkezetek is követhetnék. A gabona gyorsan kerül az állami és a szövetkezeti raktárakba. Most minden erőt, gépet vessünk be a szalmaösszehúzásra és a tarlóhántásra. A szövetkezetek, ha befejezték az aratást vagy a szalmaösszehúzást, segítsék szomszédaikat is. Most már nem várhatunk gépeket a cseh országrészekből, mert ott is érett a gabona. Saját gépeinkkel kell megoldani a problémát. A déli járások főleg a szalmabegyűjtésre minél több gépet küldhetnének az északi járásoknak, ahol aránylag nagyobb hektárhozamokat érnek el és természetesen több lesz a szalma is. A hosszú kubai szigetet véges-végig átszelő autóúton haladunk. Egy-egy kisebb várost vagy községet érintünk, közben pedig’tanyák és tanyák. Aztán egy-egy állami gazdaság. Innen, az autóból is megmutatkozik, hogy Kuba földjén még sokan gazdálkodnak egyénileg (a megművelt föld majdnem 60 %-án). A tanyákon főként kis- és középparasztok élnek, de akad köztük zsírosparaszt is. Mitől függ, hogy ki hová sorolandó, egyszerűen a birtok nagyságától? Nem egészen. Általában szegény parasztnak számít, ha valakinek még akár 26—27 hektárnyi (2 caballerla) földje van is. Kivéve a dohánytermelőket. A közép- és gazdag parasztoknak 26—27 hektártól 67 hektárig terjed a birtokuk, de lehet valaki ilyen nagy gazdasággal kisparaszt is. Attól függően, hogy mit termel. Akik ekkora földterületen dohányt, kávét vagy rizst termesztenek, azok föltétlenül gazdag parasztok. Az 1959. május 17-i agrárreformtörvény egyébként politikai okokból és a termelési körülmények miatt — 420 hektárban szabta meg a földtulajdon felső határát, s ma is létezik egy olyan agrárburzsoá réteg, amely intézőt tart és a városban lakik. Az egyéni gazdálkodók túlnyomó többségének persze 67 hektárnál kisebb a földje; köztük is sokkal nagyobb számban azok vannak, akiknak kevesebb a földtulajdonuk, 26—27 hektárnál. Ezek a mai viszonyok is nyilvánvalóan mutatják, hogy a kubai mezőgazdaság egészében véve külterjes volt, csak néhány kultúrát termeltek belterjesen, főként a dohányt. S valóban — visszatérve a helyszínre — ahogy az autóból nézzük a tanyákat, szemmel láthatóan azokon ma is külterjesen gazdálkodnak. Nagy, füves földterületeken kisebb állatcsordák, 2 numfnif 1963. július 26. Kuba a szocializmus útján halad Július 26-án a Kubai Köztársaság államünnepére emlékezünk. Ezen a napon indítottak támadást Fidel Castro partlzánegységei Batista diktátor rendszere ellen. Az amerikai kontinens első szocialista állama az elmúlt négy év során óriási jelentőségű utat tett meg mind politikai, gazdasági, tudományos és kulturális téren. Az alábbiakban Bognár Károlynak, a Népszabadság Kubában járt munkatársának beszámolójából közlünk egy szemelvényt, amely az ottani mezőgazdasági helyzettel foglalkozik. és egy-egy birtokon belül is sok még a kihasználatlan föld. Pedig Kuba földje nagyon termékeny! A velünk levő kubaiak a mezőgazdaságnak nem szakemberei, de eléggé tájékozottak, s egy-két érdekes és fontos problémáról útközben szó esik. Főként az agrárreformról. — 1959 után földet kaptak a parasztok, akik nem voltak az általuk megművelt föld tulajdonosai. A forradalom előtt körülbelül 200 000 parasztcsaládnak semmi földje sem volt, 26—26 hektárnál kisebb földön bérlőkként vagy részesbérlőkként dolgozott. Azt a földet kapták meg, amelyet műveltek. A nagybirtokok a hazai kreol földesurak mellett az észak-amerikai cukoripari részvénytársaságok tulajdonában voltak. Az utóbbiak sajátságos — félgyarmati — helyzetet teremtettek, az ország legjobb területeinek 26 °/o-a cukornád-latifundiumok formájában hozzájuk tartozott. A földreformtörvény alapján a nagybirtokokat állami tulajdonba vették. — Milyen megfontolásból? — kérdem. Mint mondják, Fidel Castro volt az, aki bebizonyította, Kubában nem szükséges a nagybirtokokat a paraszKubában egyre nagyobb méreteket ölt a mezőgazdaság gépesítése is. Képünk egy cukornád-ültetvényen dolgozó kombájnt mutat be, amelyet rövidesen sorozatgyártásban állítanak majd elő. tok között felosztani, hanem helyesebb állami gazdaságokat szervezni belőlük. Arról van sző, hogy Kubában a mezőgazdasági munkások felemelkedési útját nem abban keresték, hogy kis földtulajdonhoz, hanem hogy nagyobb bérhez és jövedelemhez jussanak. Tehát nem kellett számolni a paraszti földéhséggel! Érdeklődünk a cukornád szövetkezetek felől. Ügy tudtuk ugyanis, hogy a cukornád-ültetvényekből szövetkezetek lettek. Hogy is van ez? A nagybirtokokból — ezek főleg állattenyésztést és rizsetrmesztést folytattak — állami gazdaságokat szerveztek; a cukornád-ültetvényekből pedig — valóban — először szövetkezetek alakultak, azonban eredetileg sem a parasztok szövetkezésének eredményeként. Mezőgazdasági munkások alkották őket, — a föld csoporttulajdonban volt —, s hiányzott az igazi szövetkezeti jelleg: gyakorlatilag csakhamar állami gazdaságokká is váltak. Egy széles plénumon, demokratikus módon határozták el, hogy a cukornád-szövetkezetek alakuljanak át cukornád-termelő gazdaságokká, így történt ez s nem arról van szó, amit néha hallani, mármint, hogy államosították volna a szövetkezeteket Kubában. Vinalesbe késő délután érkezünk. Festői, hegyes vidék. Granja Del Pueblo Rosario. 1959-ben alakult ez az állami gazdaság, tehát még a forradalom első évében. Több mint 6000 hektár földön, kisajátított nagybirtokból szervezték. A dolgozók többsége itt lakik, csak egy kis részük jár be a külső körzetekből. A lakóházak, — ezeket jártuk végig először — jól építettek és szépek, lakbér nincs, a bútort is az állam adta s a karbantartást is az végezteti. Az egyik ház mellett otthagyták azt a végtelenül nyomorúságos kunyhót, amelyben Jose Dopico Valle és családja lakott azelőtt. Megrendítő szemléltető példa arról, milyen körülmények között éltek itt — és mindenütt az országban — a mezőgazdasági munkások. Most a dolgozóknak klubjuk is van, tágas és otthonos, mellette étterem, s van már hat osztályos iskola és orvos is. A dolgozók bért kapnak, egyéb járandóság nincs. Valóban, forradalmian megváltozott világ ez Batista idejéhez képest... Florencio Delgado, a 24 éves könyvelő, sorra-rendre ismerteti előttünk az irodában a költségvetést. Megtudjuk, hogy terményeiket az INRA veszi át, az Országos Földreform Intézet, a gazdaság minden oldalú ellátásáról is lényegében az gondoskodik. Aztán felkeressük a gépjavító műhelyt. Halljuk, hogy bizony több gép kellene. A cukornádat még kézzel vágják. Itt is sok fejfájást okoz a pótalkatrészhiány. Florenció végül meghív bennünket lakására egy feketére. Nem kéretjük magunkat. Olga, a felesége igazi kreol típus. Kedvesen fogad bennünket. Várandós, néhány hét múlva jön a gyerek. Velük együtt laknak Olga szülei és négy testvére is. A fiatal házaspárok Kubában általában az öregekkel együtt élnek, a nagy családok erős közösséget alkotnak. A lakásban nappali szoba, három hálószoba és természetesen konyha van. A nappaliban telepedünk le. Az elmaradhatatlan hintaszékekbe. A gazdaságról folyik a szó. Florencio összeráncolja homlokát és elgondolkozva beszél. Nekünk igyekeznünk kell. Igaz, a földreform után nem csökkent a mezőgazdaság termelése, sőt 1958-hoz képest megnövekedett. De jóval nagyobb az élelmiszerfogyasztás, több kell a lakosságnak, a behozatalt viszont nem növelhetjük, hiszen — ahogy ezt nyilvánvalóan ismerik is — kevés a devizánk. Anynyit kell termelnünk, s minél előbb, hogy jusson abból elegendő a lakosságnak és exportra is. Másképp nem megy a dolog. Igen, tudjuk. Ez most a mi legfontosabb feladataink közé tartozik...
