Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-07-24 / 59. szám

Dologszeretö emberek Rekkenő hőség üli meg a végtelen­nek tűnő csallóközi tájat. Szél nem mozdul..szellő se rebben, nincs ami tovarepltse a sorolók, gabona­­kombájnok, íürgejárású traktorok za­ját, a dolgozók víg danáját. Azt hinné az ember, hogy ez a síkságra szabadult pokoli meleg fel­perzseli a mezők flóráját. S kelleme­sen csalódik! Csupán a gabonafélék egynémelyikét eresztette be időnap­­előtt. Az üdezöld kukoricások, a cu­korrépa-táblák s egyéb kapások da­colnak a kánikulával. A föld megannyi művelője még elszántabban veti ma­gát a gabonabetakarításba, a nyári munkák kellős közepébe. Szeret a Jóska nagyot mondani, de... Gyötrő szomjúságunkat a Várkonyi Állami Gazdaság udvarában oltogat- Juk. A hatvan méter mélyről buggya­nó, hosszűnyakú üvegbe kényszerí­lyos év ellenére lucernából 68 má­zsát takarítottak be száraz állapot­ban. Most legalább hetven mázsa lucer­na betakarításával számolnak hektá­ronként. Nincs takarmány-gondjuk Ebben a gazdaságban elegendő és jóminőségü szálas- és nedvdús takar­mány termesztéséről és tartósításáról gondoskodnak. Még most Is van né­hány lucernakazaljuk a múlt évről. — Minálunk nem újság az ilyesmi — beszéli a társalgásba bekapcsoló­dó Mészáros Ernő, üzemgazdász. — Nemcsak a lucernakazlak érik meg az újat, hanem a silótakarmány is. Például még van tavalyról nem keve­sebb, mint 50 vagonnyi jó minőségű silónk. Nem sok fáradságba került, s erről személyesen is meggyőződhettünk. A takarmányelőkészítő helyiségből szé­na, valamint répafej- és répaszelet-si­­ló kellemes szaga terjengett. — Érdemes néhányat lépni. Azok­ban a betonmedencékben speciális si­lót láthatunk, a hízósertések nagyon szeretik, mert kiváló az étnéndi ha­tása — szólít odább Mészáros elvtárs, aki egy hónappal ezelőtt érettségizett a dunaszerdahelyi mezőgazdasági technikumban, mint távtanuló. A szakavatott üzemgazdász elmon­dotta a speciális silótakarmány rö­vid történetét: — Ügy jártunk a múlt év őszén, hogy egy táblányi kukorica nem érett be. Persze, nem estünk kétségbe: a teljes-viaszos érettségi'! kukorica csö­veit répafejjel keverve lesilóztuk. A hízósertések igen jóízűen fogyasztják. Ez a kiváló póttakarmány sok szemes­takarmányt pótol. ... mint a vakart hal. Ütött-kopott, régi épületben hízó­­bafogott növendékmarhákon akad meg a tekintete. Külsejük ápolt ezek-Mlndez lelkiismeretes, álatkedvelö gondozókról tanúskodik. Kár, hogy távollétük miatt nem tudtunk kezet­­szorítanl ezekkel a derék emberkkel, akik a szakszerű takarmányozás és gondos ápolás következtében, naponta átlagosan 75 dekás súlygyarapodást érnek el a növendék-hízók esetében. Lám, nem mindig a palotának Is beillő, jól gépesített Istállókban szü­letnek a szép eredmények! Rajtaütés a dinnyésben Két hektárnyi lehet ez a dinnye­föld. Egy fészken öt-tíz cukordinnye is rejtőzik a levélzet között megbújva. Tőszomszédságában meg a fejlődésben lévő görögdinnyéken legeltetjük a szemünket. Amint szemlélgetjük, lá­tómra becsüljük a termést, egyszeri­ben az országút felől érkezve ránk szól egy kerékpáros ember: — Nagyon vigyázzanak! Nehogy összetapossák nekem a dinnye-indá­kat. önkénytelenül is a gyermekkori csínytevések jutnak az eszünkbe, ami­kor a dinnyecsősz láttán felhúztuk a „nyúlcipőket“, s uccu neki.,. elnyar­galtunk. Ám, most kísérőnk a meg­mondhatója, hogy szándékosan téved­tünk a tilosba. — A dinnyésünk, Fekete Sándor bácsi JQn. Alighogy odaérkezik, máris a diny­­nyetermesztés megannyi problémája kerül szóba. — Szép termés ígérkezik, Fekete bácsi. — Megjárja. Iparkodtunk, hogy si­kerüljön. A fészkeket kedvemre elő­készítettem. A jő érett komposzton kívül egy kanálnyi szuperfoszfátott is adtunk minden fészekbe. A gyomtala­nítást is szorgalmaztuk, most már csak az idő kérdése, mikor kerül sor a szüretre. Lehet, hogy már találnék is rajta kóstolót, ha jól megnézegetném. S valóban. Pár perc múlva érett dinnyével a kezében int, hogy» men­jünk közelebb. Fekete bácsi arcán a győztes mosolya bujkál. — Kóstoljuk meg mindannyian! Rö­videsen a piacra is kerül belőle.,.. Finom, mézédes a cukordinnye, Fekete bácsi, a dinnyés tett nedű mindennél többetérő. Míg a jó hús vizet kortyolgatjuk, közben megered a szó. Bodnár elvtárssal, a gazdaság me­­chanizátorával a terméskilátásokat latolgatjuk. — Csókáék nagyon kötik az ebet a karóhoz, hogy megadja hektárja ga­bonából a huszonkilencet, harmincat. Igaz, szeret a Jóska nagyot mondani, de .., meg kell vallani, igen szépek a gabonák. A kapásnövényeikről nem is beszélve. Olyanok a kapásaik, hogy még a sárga irigység sem talál­hat bennük hibát. Kikről is van lényegében szó? A várkonyi részleg növénytermesztési csoportjának vezetőjéről, Csóka Jó­zsefről, meg a csoportjáról. Évről év­re ez a csoport éri el a legjobb ered­ményeket a növénytermesztésben. Ta­valy például gabonából átlagos hek­­térhozamuk 34 mázsa volt. Cukorré­pából tiszta súlyban 245 mázsás hek­tárhozamot értek el, most pedig oly szemet gyönyörködtető, szívet vidámí­­tó a cukorrépájuk, hogy 350 mázsára számítanak. — S mi az eredményes növényter­mesztésük titka? — Csóka mintaszerűen szervezi és irányítja a munkát. Nagyon hozzáér­tően trágyáz. Igen sokat ad az agro­technikai követelmények betartására — szól az elismerés hangján a me­­chanizátor. — tgy azután nem csoda, hogy tavaly például a rendkívül aszá-Kis falu, nagy család. Zádorra már­tsak azért is ráillik ez a jező; mert lettes vezetéknevén szólítják a lakos­ság többségét. A Balog partján meghúzódó gömöri alucskában alig több mint 300 hektá­­■on gazdálkodik az EFSZ. Hogy jól tagy rosszul gazdálkodik-e, nem rönnyű erre választ adni. Ha abból ndulunk ki, hogy 14 korona, az-az a ermészetbenivel együtt 16,38 korona így munkaegység értéke, akkor nincs nivel dicsekedni. Viszont ha a múlt ivi terméseredményeket, hektárhoza­­nokat és az ez évi eladási terv tel­­esítését vesszük figyelembe, akkor íz ottani viszonyokhoz képest ered­­nényesen gazdálkodik a szövetkezet. Bettes Aladárral a szövetkezet fla­­al agronómusával és Fürjes Margittal íz Ipoly mentéről idecsöppent köny­­'elővel kutatjuk, keressük, hogy mért :sak 14 korona a munkaegység ér­éke, s rendszerint csak a felét fize­­ik kj. Hogyan látja az agronőmus a iroblémákat? — Legnagyobb hiba nálunk, hogy lágyon kevés a munkaerő. A fiatalok i szélrózsa minden irányában dolgoz­lak. Az átlag életkorról nem is me­ek beszélni. Mivel kevés a munka­­rő, az állattenyésztésben dolgozók zorgoskodnak a növénytermesztésben s. De az ilyen szoros munkaidőben z sem elegendő. Hogy mennyire nem lég, legjobban a kapálatlan öt hek­­ár rossz cukorrépatábla igazolja, igyarfis 14 hektárról a felét ki kel- Btt szántani és újra vetni. Az újra Itetettből mindössze eddig két hek- Srt sikerült megkapálni. További irobléma, hogy idősek a tagok és Zy természetesen nem teljes munka­­épesek. Ebből az következik, hogy okszor csak huzavona-alkudozás tán hajlandók valamely munkát el­­égezni, Így aztán többször az amúgy 5 laza normáinkat. kénytelenek va­­yunk még felhígítani. Előfordul az­­án, hogy 100—120 munkaegységet zerez havonta egy-egy dolgozó, A ossz utak és távolság miatt sokra grik ki a szállítási költség. Ez mind rágítja a termelést. Hogyan látja a könyvelő? — Nemrégen dolgozom itt, s így ehéz véleményt mondanom. Eddig A versenytálila híven tükrüzi a naponta elért eredményeket (A szerző felvételei) Ahol a régit újjá varázsolják A kát épület korszerűsítése csőrend­szeres kutricák beépítése után 154 anyakocát és azok malacai száméra létesítettek nagyszerű, kényelmes fé­rőhelyet. Már a harmadik ugyancsak régi istállót is üzembe helyezték. Áz épü­let jobb szárnyába kerülnek elles előtt egy hónappal az anyakocák. Közvetlenül a malacozás előtt három nappal áthajtják őket az épület bal­szárnyába az elletőketrecekbe. Itt a koca lemalacozik és hét napon át ma­lacaival együtt különleges gondozás­ban részesül, A nyolcadik napon az állatokat a nevelőistállóban előkészí­tett kutricákba helyezik át. Bitter István farmvezető, a búgatási tervet úgy ütemezi be, hogy az ellető­­oen állandóan meglegyen a 45 koca. Jelenleg a farmon 347 anyát szám­lálnak, de az év végéig az állományt 450-re egészítik ki. A fejlesztési terv arról tanúskodik, hogy a közeljövő­ben itt 700 anyát állítanak termelés­be. Pillanatnyilag erre még kevés a férőhely, A kocák egy részét egy­mástól elkülönítve, bódékban tartják. Ez persze kényszermegoldás, de szük­séges. Újszerű, hatalmas épületet pillan­tunk meg a farm egyik sarkéban. Be­fejezés előtt áll az előhizlalda. A le­választás után a malacok 56 napos korban 15 kg-os átlagsúlyban kerül­nek ebbe az 1500 süldő számára férő­helyet nyújtó épületbe. Az előzetes számítások szerint az előhizlaldában olyan gondozásban részesítik a mala­cokat, hogy két hónap alatt elérjék a 40 kg-os átlagsúlyt. Nem lesz nehéz ennek valóraváltása, hiszen a takar­mányokat az üzem központi keverő­telepén állítják elő. Olyan tápot ké­szítenek az állatok számára, amilyen­re éppen szükség lesz. Joggal kérdezhetné az érdeklődő, hol hizlalják vágósúlyig a sertéseket. Bizonyos, hogy ezen a farmon nem, hanem a gazdaságnak kizárólag hízók előállítására beállított részlegein ter­melik a húst. Milyen takarmányt ad­nak az állatoknak? Egy-egy koca át­lagban 2,5 kg abrakkeveréket és 3 kg apróra darált zöldlucernát kap na­ponta. Ezt írja elő a takarmányozási terv. Az említett tápanyag mennyi­ség 2,98 kg szárazanyagot, 0,86 kg emészthető fehérjét és 1,82 kg kemé­­nyltőegységet foglal magában. Ebből megállapítható, hogy a szárazanyag lehetne több is, a fehérjearányt vi­szont szűkíteni kellene. A malacok 21 napos kortól kezdve naponta 25 dkg fehérjés keveréket kapnak. Évente több látogató, érdeklődő te-Kinti meg a iarm újdonságait, hogy tapasztalatokat gyűjtsön és odahaza gyüraölcsöztethesse a látottakat. So­kan figyelemmel nézegetik a zöldlu­­cernadarálót, amely apró kásává őrli az előzőleg fölszecskázott anyagot. Előnyös ez a gazdaság számára, mert így az állati szervezet jelentős ener­giát takarít meg, nem fordít munkát a takarmány fölaprózására, jobban értékesíti a fölvett tápanyagokat. Az egész farm apró újszerűségek­ből tevődik össze, mégis minden meg­ragadó és tanulságos. A tisztaság szinte szemet szúr, de ilyen nagyüzem­ben szükséges velejárója a nagyüzemi technológiának. Az ott dolgozó 10 sertésgondozó és a farm vezetője ar­ra törekednek, hogy leküzdjék a még előforduló nehézségeket és elegendő mennyiségű malacot szállítanak a hizlaldák számára és a gazdaság tel­jesíthesse szerződéses eladását. Hoksza István ★ ★ ★ * Siker. A galóntai járás poldok szövetkezetének tagjai az utóbbi na­pokban teljesítették évi tojáseladást tervüket. Az év végéig még legalább 60 000 tojást adnak el terven felül a közellátás céljára, (c) azt tapasztaltam, hogy magas önkölt­séggel termelünk. Aztán itt van az üzemanyag-fogyasztás, amelyből a dupláját fogyasztjuk. Bár elsődle­ges nyilvántartást vezetünk, ez ideig az önköltséget nem igen számoltuk. Nem lesz könnyű feladat, de meg kell oldanom az egyes termelési ágakban az önköltség kiszámítását és akkor tisztább képet kapunk arról, hol szo­rít a csizma. A gazdasági udvar felé tartva na­gyot döccenve traktor áll meg a he­pehupás úton. — Megkezdtük, de abba is hagy­tuk —, üdvözli Bettes István mecha­­nizátor az agronőmust. — Puha még a szem a tábla közepén, várni kell még egy-két napig. Itt van hát együtt a szövetkezet három fiatalja. Most egy negyedik is ül a traktoron, Tula Sándor, aki már érettségizett és szeptember elsejéig a szövetkezetben segédkezik. A közelben korszerű silógödör tá­tong előttünk, egyelőre még üresen. Reméljük megtelik. Szűkiben van a szövetkezet a takarmánynak, különö­sen most, hogy a Balog szabályozá­sával a rétek egy kissé megrongálód­tak. Továbbmenve olyasmit látunk, ami felett nem lehet szemet húnyni. A trá­gyakezelésről van sző, amellyel úgy látszik nem sokat törődnek. Ahogy kitólják, kifordítják a csilléből, úgy marad, míg ki nem hordják. Az meg rendszerint hagyományos módon tör­ténik, méghozzá tavasszal. A gazdasági udvaron meglepően sok gépet látunk. Kiderül, hogy 8 kerekes traktor, 1 DT, s mindenféle más géppel rendelkeznek, őszintén szólva, lehetetlennek tartjuk, hogy annyi gépet ily kis gazdaságban maximálisan ki lehetne használni. Ezt talán az is igazolja, hogy mind­össze 57 hektárt tervezhettek csak kombájnnal aratni. Azt hiszem, alkat­részre, gépjavításra sok pénz elfogy a szövetkezetnek. Ne is beszéljünk az erkölcsi kopásról, szarról, a gyak­ran előforduló nem legegészségesebb dologról, hogy hol ez, hol az pattan fel egy-egy gép hátára. Az istállóban Rudi bácsival, a hét­­venéves állatkezelővel találkozunk. Társa Bettes Béla bácsi már a 80 határán jár, ő gondozza a hízómar­hákat. Minden bizonnyal becsülettel dolgoznak, mert a növendékek szé­pek, tiszták. Most mér csak az a kér­dés, hogy meddig bírja a kőt öreg erővel, egészséggel. Észrevételeink: Ebben a néhány­­száz hektáron gazdálkodó szövetke­zetben úgyanúgy szükség van funk­cionáriusokra, mint egy háromszor­vagy többször ekkorában. Igaz, egye­sek csökkentett munkaegységeket kapnak és dolgoznak is a beosztásuk mellett. Különben a könyvelőn kívül minden vezető szerez néhány munka­egységet a megállapított mellé, Eb­ben a szövetkezetben is minden ha­gyományos gazdasági növényt termel­nek. Ez is az egyik oka a drága ter­melésnek, hogy — kis parcellákon termelik az egyes növényfajtákat. Az aránylag sok gép, kevés fiatal, s egyáltalán munkaerő, a sok és mégis szükséges vezető ős így termé­szetesen a magas önköltségek igazol­ják, hogy nehéz nagyüzemileg 300 hektár földön gazdálkodni. Akér­­menyire is tiltakozott a zootechnikus, el kéne gondolkozni „a férjhezmené­­sen". A vőlegényféle az iványi EFSZ, a tőszomszédságból kacsintgat. Bár a vőlegény még nem nyilatkozott, azt hiszem a frigy megkötése után az 1000 hektáron már gazdaságosabban lehetne termelni. El kellene felejteni a múltat, a két falu közti rivalitást és a jelent, a jö­vőt kellene helyette látni. Lassan a faluvégi házak árnyékai összenőnek, így éppen itt az ideje, hogy minél előbb összeüljenek, tanácskozzanak a két szövetkezet lakodalmáról. —tő— Nemzetgazdaságunk egyenletesebb és gyorsabb fejlődése céljából az utóbbi időben nagy súlyt fektetünk az állami gazdaságokon folyó terme­lés nagyüzemi technológiájának töké­letesítésére ős a termelés körzetesí­tésére. E célból az állami gazdaságok­nak — ma még nem mindenütt van így — mintaüze­mekké kell átala­kulniuk, amelyek­nek példaképül kell szolgálniuk a többi mezőgazdasá­gi üzemek szántó- maar «ivón ra. Az új technológiát és á termelés körzetesítését már évekkel ezelőtt meghonosították a Zselízi Állami Gaz­daságon, ám mindez sok-sok befekte­tést igényel, pénz kell hozzá és nem is kevés. A tavalyi tavasz óta a közeli na­pokban újra a gazdaság Albert-íarm­­ján jártunk. Már több mint egy esz­tendeje, hogy az utolsó simításokat is elvégezték a két régi épületen. Bár sokan azt állítják, hogy a régi épület­iek nem alkamasak a korszerű ál­lattenyésztés céljaira, azonban a lá­togató itt a valóságban láthatja, hogy az állítás téves. Persze, kényelmesebb egy új istálló fölépítése, de a meg­lévőket is termelésije kell állítanunk. nek a gümőkóros tehenektől szárma­zó kiselejtezett, üszőknek ős bikák­nak .., Olyan tiszták, mint a vakart hal. omlós a kenyér, márványos a hús — a Várkonyi Állami Gazdaság terméke mert dologszeretők az emberek. Nádszegi Kovács István — Még puha a szem — jelenti Bettes István, Bettes Aladár agronómusnak (Háttérben a silógödör) A házak árnyékai összenőnek

Next

/
Thumbnails
Contents