Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-07-24 / 59. szám
Termesszünk szárazságtűrő talcarmánycirok-féléket A mezőgazdaságunkat irányító szakemberek a takarmánybázis megjavításán fáradozva a cukorcirok-félék termesztésének széleskörű bevezetését kívánják megvalósítani. Örömmel vesszük tudomásul, hogy végre a mezőgazdaság terén is a dogmatikus, konzervatív elgondolásokat a korszerű, dinamikus irányelvek váltják fel, melyek segítségével, minden kétséget kizáróan igen komoly eredményt érhetünk el. Mezőgazdaságunk sajnos a Sorghumfélék (cukorcirok, szemescirok stb.) takarmánycélokra történő termesztését ezidáig méltatlanul és megokolatlanul elhanyagolta, ezért szükséges a takarmánycirok-félék sürgős, szakszerű bevezetése a termelési gyakorlatba. A cirokfélék nagyon alkalmasak arra, hogy a szálastakarmány termesztésének biztonságát a jellemzően-aszályos országrészek területén is nagyban fokozzák, mivel rendkívül szárazságtűrők. A takarmánycirok-félék ezen nagyon értékes tulajdonságát még az egészíti ki, hogy megfelelő időben történő kaszálás esetén rendkívül jól sarjadnak. Külön értékük végül, hogy az általánosan termesztett egyéves szálastakarmány-félék közül tápanyagokban a leggazdagabb anyagot adják. Eltekintve az idei, az átlaggal szemben abnormálisán bőven lehullott csapadéktól, hazánk éghajlata ariditásra hajló, ezért a növénytermesztéssel foglalkozó mezőgazdasági üzemek dolgozóit különösen és elsősorban a szárazságtűrő növények kell hogy érdekeljék, márpedig a takarmánycirok-félék, mint már említettük, a legszárazságtűrőbb növények közé tartoznak. Amikor más növények elhalnak a szomjúságtól, leveleik összezsugorodnak, és a kultúra lábon indul száradásnak, ugyanakkor a mély gyökérrendszerű cukorcirok összeköttetést teremt a mélyebb talajrétegek nedvtartalmával és tápanyagával. A finom viaszbevonat pedig megakadályozza a növényfelületen keresztül történő fölösleges elpárolgást, így a nedvdús növény üde és egészséges zöld színű. Ezért nevezzük teljes joggal ezt a biztosan termeszthető szálastakarmányt igen találóan a „növényvilág tevéjének“. A kikelés első fázisában (3—4 hét), az ún. pubertás korban meglepően lassú levélfejlődés azzal magyarázható, hogy a növény minden energiát a gyökér fejlődésének szentel. A változó talajviszonyokhoz kitűnően alkalmazkodó bő levélzetű, nagy termőképességű, cukros lében gazdag növény, beérése idején is — ellentétben a kukoricával — üde, zöld marad. További értékes tulajdonsága a cukorcirok-fajtáknak, hogy bokrosodási és sarjadó képességük meglepően nagy. Másodtermesztésre olyan növények válnak be leginkább, amelyek nyáron a lehulló csapadék kedvezőtlen elosztását a szárazságot, a gyakran igen erős felmelegedéseket is kitűnően bírják, esetleg kimondottan kedvelik, és megfelelő jó minőségű takarmányt adnak. Ezt a célt szolgálják a cukorcirok-fajták is, melyek az ország melegebb tájain még legelőknek is használhatók. CUKORCIROK Ha zöldtakarmányra termesztjük, 25 cm-es sortávolságban vetjük, 20 kg hektáronkénti vetőmag-szükséglettel. Az időjárástól függően, két, esetleg három kaszálást nyerhetünk belőle. A 40 cm-es sortávolságban, 12 kg hektáronkénti vetőmagszükséglettel történő vetés esetén, szeptember első felében már silőzhatö, mikor is hektáronként 600—900 mázsás zöldtömeg-termést takaríthatunk be, ami még nem is mondható rekordhozamnak. A zöldetetés és a silótakarmány-nyerés minden olyan területen lehetséges, ahol a silókukorica és a kukoricacsalamádé rendes termesztésének feltételei fennállnak. Zöldtakarmányozásra, silózásra az elvirágzás után, a magkötés idején a legrentábilisabb (a vetés idejétől a tejes-érés időjárástól függően 80 nap múltán, a viaszos érés 95 nap elteltével következik be), amikoris a növényszár az optimális cukorfokot éri el. így e célra történő termesztésekor a vegetációs idő körülbelül 40 nappal rövidebb lehet, mint a magra termesztett növénynél. Magtermesztésre természetesen hazánk azon részei alkalmasak leginkább, ahol a kukorica is biztosan beérik, vagyis Szlovákia déli részein. Innen láthatnók el vetőmaggal az egész országot, mégpedig aránylag kis területről. Vetőmagra végzett termesztéskor a sortávolság 50—60 cm-es legyen, s ha kifogástalan csíraképességű vetőmagból 6—8 kg-os hektáronkénti adaggal számoljunk. Terméseredményként a 30—50 mázsás maghozamon kívül 300—400 mázsa zöldtömeget nyerünk, amely a tápértékben aránylag szegény kukoricaszárral vagy egyéb terimés takarmányfélével, mint amilyen például a burgonyaszár, a törek, a pelyva stb., 1 :5 arányban keverhető, vagyis egy hektár cukorcirok terméséhez 5 hektár kukoricakórót keverhetünk. Az ilyen fermentum elegendő nedvességet és szénhidrátot tartalmaz, ami a jó és ízletes silótakarmány alapfeltétele. A hazai szántóföldi növénytermesztésben ma már domináló területen termesztjük a szemeskukoricát. Ezen kultúra másodfontosságú termékének, a kukoricaszárnak az előbb említett módon keverékben a cukorcirokkal, az átlagos állatlétszám figyelembevételével feltétlenül fedezhetné a szükséges silótakarmány-mennyiséget. Ezzel mezőgazdasági termelésünk gyengéjét, állatállományunk téli takarmányozásának hiányosságait radikálisan megoldanánk. A rosszul telelt állatok hiába kerülnek tavasszal kedvezőbb takarmányozási viszonyok közé, mert szervezetük, termelőképességük, bizony még utólag is sínyli a hiányos takarmányozást. Mindez nemzetgazdasági szempontból igen súlyos, szinte felbecsülhetetlen gazdasági károkat jelent. Szervestrágya nélkül földjeink nem tudnak kielégítő termést nyújtani. „Több takarmány — több istállótrágya“ örökérvényű megállapítás alapján el tudjuk majd érni a nagyüzemi gazdálkodás teljes sikerességét. Az eddig összefoglalóan említett takarmánycirok-féléket három főcsoportba osztjuk: ■ 1. cukorcirok (Sorghum saccharatum), ■ 2. szemescirok (Sorghum frumentaceum), ■ 3. a cirokfű (Sorghum saccharatum var. Sudanense), amely a cukorcirok és a közönséges szudánifü szerencsés hibridváltozata. A cirok nemzetségébe tartozik még a szudáni cirokfű (Sorghurm sudanense), az évelő Johnsonfű (Sorghum haletanse) és a seprőcirok (Sorghum technicum). SZEMESCIROK A takarmánycirok-félék első csoportjáról már tettünk említést, a szemescirokról egyelőre csak annyit, hogy termesztésének bevezetésével nálunk csak most, eléggé későn folynak kísérletek. Bő magtermése miatt világszerte mind nagyobb tért hódít nemcsak a takarmánynövények porondján, de mint értékes ipari gabonanövény is versenyképessé vált. A zöldtömegen kívül 40—50 mázsás maghozamot biztosít. Szilárd meggyőződésünk, hogy az élelmiszeripar is sokat nyerhet vele. Ojabban a szemescirok termesztésében, nemesítésében a törpe, ún. kombájn-fajtákat (120—150 cm-es átlagos magasságban) favorizálják azzal a céllal, hogy a szemescirok-termesztés tökéletesen gépesíthető legyen, amely alkalmasság hiánya jelentős hátrányt jelentene a kukoricával szemben. CIROKFÜ Az édes cirokfüvet a cirokfélék harmadik csoportjába soroltuk, csupán azért, mert még ismeretlen növény hazánk mezőgazdaságában. Éppen most, amikor az eddigi mezőgazdasági termelési módszerek újjászervezése folyamatban van, legfőbb ideje lenne, hogy sürgősen bevezessük és alkalmazzuk ezen takarmánynövény termesztését, amely hibridváltozat sarjadó, bokrosodó képességével felülmúlja az ismert szudáni cirokfüvet. Nagy előnye ezzel szemben, hogy nagyobb testű, dúsabb levélzetű, selymesen finom szálú, cukros lében sokkal gazdagabb, az állat szívesen fogyasztja. Beérés idején a szudáni cirokfűvel szemben, nem nádszerűen rágós és az állat száját nem sértheti fel. Zöldtakarmánynak kétszer kaszálható, azonkívül még egy bő őszi legelőt is biztosít. Szilázs alapanyagként használva bőségesen biztosítja a tejsavas erjedést. Nagy sarjadóképessége miatt világszerte vetik, mégpedig tisztán vagy keverékben nyári legelőnek, szárazságtűrése miatt pedig másodvetésként. Vetőmagra termesztve a hektáronkénti 35 mázsás maghozamnak körülbelül a nyolcszorosát jó minőségű szalmatermésben eredményezi. Sajnos, nálunk, a magtakarmány értéke főleg az állatkísérletekben még ismeretlen fogalom. A korszerű abrakkeverékekben, a nyári koncentrátumokban, amelyeket a tejtermelő tehenek, s sertések, a szopós- és növendékállatok, a baromfi stb. fogyasztanak, bizonyára ez is domináló szerepet tölt majd be. Reméljük, hogy most már a hosszú egyhelyben topogás után végre megindul a nagyjelentőségű és a takarmányalap biztosítását szolgáló cukorcirok termesztése is. Zora Rudolf, a Bratislava—Petrzalka-i Állami Gazdaság dolgozója
