Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-07-24 / 59. szám
Uj neokolonialista államszövetség Ezekben az eseménydús napokban jóformán el is kerülte a nemzetközi közvélemény figyelmét az a hír, hogy Londonban aláírták a Maláji Államszövetség megalakításáról szóló egyezményt. Az új föderáció 1963. augusztus 31-én lép életbe. Az államszövetség létrehozásáról szóló egyezményt az angol kormány, Malájföld, Szingapúr, Eszak-Borneó és Sarawak képviselői írták alá. A Maláj Államszövetség megalakításának kettős célja van. Az egyik: a brit imperializmus stratégiai pozíciójának fenntartása a világnak ebben a részében, különös tekintettel á szingapúri katonai támaszpontokra. A második: az angolok látják a nemzeti felszabadító mozgalom példátlan fellendülését az említett országokban, ezért arra törekednek, hogy új formába öltöztessék a régi gyarmatosító rendszert. Ha tekintetbe vesszük, hogy az alakuló államszövetség tagállamaiban nagyarányú brit tőkebefektetések történtek, s azonkívül e térség országai értékes nyersanyagforrásokkál rendelkeznek, mindjárt magyarázatot kapunk arra, miért oly fontos Anglia számára, hogy a megingott gyarmati uralmat felváltsa a neokolonialista államszövetséggel. Tervei keresztülvitelében az angol kormány a brit monopóliumokkal szoros kapcsolatban álló reakciós malájföldi hatóságokra támaszkodik. Noha Malájföld 1957-ben függetlenséget kapott, az angol imperializmus megőrizte befolyását az országban. Malájföld természeti kincseinek kiaknázása a brit tőke kezében van. Az ország pénzügyi rendszerét is londoni bankok ellenőrzik, az államapparátusban és a hadseregben pedig megmaradtak a volt gyarmati tisztviselők és katonatisztek. A jelenlegi malájföldi vezetők arra számítanak, hogy az új államszövetségben döntő szerephez jutnak, ezért fenntartás nélkül támogatják London terveit. A Maláji Államszövetség kezdeményezői komoly erőfeszítéseket tettek a szövetség nemzetközi elismertetésére is. Ezzel azonban újabb ellentétek bontakoztak ki, mostmár az angol és az amerikai monopolisták között. Közben Nagy-Britannia azt próbálta elhitetni a nemzetközi közvéleménnyel, hogy a szóbanforgó területek népei „önként" járultak hozzá a föderáció’ megalakításához, Ezt az állítást azonban teljes egészében megcáfolta a tavaszi brunei felkelés, amelynek leverésére az angol kormány csapatösszevonásokat rendelt el. Az államszövetségbe bekényszeritett népek elszánt harca a neokolonlalisták tervei ellen ismételten azt bizonyltja, hogy a modern gyarmato. sítók által létrehozott föderáció homokra épült és elkerülhetetlenül kudarcra van ítélve. Az utolsó szót nem az új gyarmatosítók, hanem a Maláji Államszövetség népei mondják majd ki, akik nem hajlandók tovább tűrni a gyarmati uralmat. Sem régi, sem pedig módosított formájában! (tg) Érdekes statisztikát olvastam a múlt napokban egyik városunk 186 fiataljáról, akik kilenc esztendővel ezelőtt lépték át először az iskola kapuját. A gyerekek 21,4 %-a már a hatodik és hetedik osztályból lépett ki, 26,4 %-a még befejezte a nyolcadikat és csupán 52,2 százalékuk végezte el jól vagy mérsékeltebb eredménnyel mind a kilenc évfolyamot. Tizsiújtóves korában talán majdnem imnden serdülő fiúnak vagy lánynak megvannak a maga elképzelései jövőjére vonatkozólag. Nem győzzük azonban eléggé hangoztatni, mennyire elítélendő az általános iskolát be nem végzett fiataloknak (és sok szülőnek is) az a feltevése, hogy majd alig tanulva valamit, valahogy csak átveszéjik azt a tanonciskolát és utána könnyen megkeresik kenyerüket. Mert nagyon téved az, aki azt képzeli, hogy a tanulás mindenki magánügye. A technikai fejlődés nem nélkülözheti a szakembereket, a képzett dolgozókat, s ezek nélkül ma már el sem képzelhetjük jövőnket. A tanuló itt-ott az iskolában félrevezetheti tanítóját, a gép azonban, amelyet egyszer majd irányítania és kezelnie kell, lekenyerezhetetlen vizsgabiztos, s annak már igazán semmit sem beszélhet be. • Ne arassunk a vörös kakasnak Egymás után éplilnek az újarcú szocialista falu hírnökei, az nmeletes, összkomfortos lakások. Még csak az aratás elején vagyunk, és már van olyan község, amelyet meglepett a falánk vörös kakas. A Kassa melletti Színén megkezdték az aratást. A gépeket már előkészítették, csak a tűzbiztonsági előírásokra nem gondoltak. Ebédidő alatt a mezőn nem maradt sekni és még az oltóvizet tartalmazó szennyvizes hordót is elvitték. így történhetett meg aztán az, hogy a vasúti gőzmozdonyből kiszálló szikrák felgyújtották a vasút mentén learatott árpát. Miután a mezőn senki sem volt, a szél fújt, s ennek a gondatlanságnak öt hektárnyi őszi árpa. esett áldozatul. A színiaiak szomorú példája kell, hogy figyelmeztetőül szolgáljon a mezőgazdaságnak a tűzbiztonsági követelmények szigorú betartására. Tudjuk, hogy az évi tűzkárok óriási öszszegeket tesznek kt. Ha nem akarjuk nemzetgazdaságunkat szegényebbé tenni a többmilliós tűzkárok össze-211 lakásegységet adnak át Az építők napját, július 14-ét, abban az időszakban ünnepeltük, amikor dolgozó népünk a nemzetgazdaságban, a termelés minden szakaszén a CSKP XII. kongresszusénak határozatait igyekszik megvalósítani. Ilyenkor minden építkezési vállalatban felmérik az eddig végzett munkát, hogy tudják, milyen eredményekkel dicsekedhetnek az ünnep alkalmával. A Losonci Építkezési Vállalat dolgozói is ünnepeltek. Az ő munkájukban szintén vannak hiányosságok, de nagyszerű eredményeket is tudnak felmutatni. Ez évben eddig összesen 108 lakésegységet adtak át rendeltetésének és a további 212 lakásegység szeptember végére készül el. Szeptember elsejétől már új épületbe költözhet a balogi Alapfokú Kilencéves Iskola is. Losoncon egy 17 tantermes iskola várja majd a diákokat. Még ebben az évben befejezik a poltárl egészségügyi központ és a nagykürtösi kórház építését, Kajtor Pál (Zsély) A komáromi hajógyárban meg van az előfeltétel az újítási mozgalom egészséges fejlődéséhez. Sok lehetőség kínálkozik az újításokra — a hajók olcsóbbá, jobbá és korszerűbbé tételére. Ezzel a lehetőséggel élnek a hajóépítők, amit hűen tükröz az üzem újítási osztályának nyilvántartása. Pásztor Pál, a hajógyár újítási osztályának vezetője, Barátságosan elbeszélget a „befutott“ újítókkal, hasznos tanácsokkal látja el a szárnybonto* gatókat, No de lássuk csak, mit mond a mosolygós fiatal vezető kérdező»ködösünkre az elért eredményekről. — Végre az első félévnek, milyenek az eredmények? — tesszük fel a kérdést Pásztor elvtérsnak. — Szép eredményeket könyvelhetünk el — mondja magabiztosan —, az év elejétől június végéig, hat hónap alatt 681 újítást nyújtottak be dolgozóink, ebből csak 269-et fogadtunk el. Az év kezdetétől már 242 újítást bevezettünk és elmondhatom, hogy jól beváltak a gyártásban. — Jó eredmény a 269 újítás, hisz mind beváltak- Mennyit tesz az ezek általi megtakarítás? — A bevezetett és a gyakorlatban alkalmazott újítások feltételezett megtakarítása 1 646 145 korona, az egyéves felhasználás utáni megtakarítás pedig 1 990 661 koronát tssz ki — Közel kétmillió korona megtakarítás nem egész fél év alatt, nem lekicsinylendő! És hogyan szervezik az újftómozgalmat? — Májusban például megrendeztük a „Példás realizálás hónapját“, ezt. nagyon jó eredménynyel zártuk. Csupán májusban 60 újítást vezettünk be a gyakorlatban. — Milyen akciókat rendeznek, és hogyan támogatják főképpen műszaki oldalról az üzem leleményes, újításokkal foglalkozó dolgozóit? — Üzemünkben már hagyományosan, minden évben megrendezzük az „Űjíték Hónapját“. Versenyeket rendezünk az egyes üzemrészlegek ős alakulatok között. Ezenkívül kiállításokat Is rendezünk, ahol szemléltetően mutatjuk be az elért eredményeinket. Nagy segítséget nyújt az üzemi újság ős rádió is a propagálóban. A támogatást illetően legmesszebbmenőbben segítjük a műszaki nehézségekkel küzdő újítóinkat. Szénássy János • Üj fürdő Dunaszerdahelyen. Dunaszerdahelyen augusztusban adják át rendeltetésének az új fürdőházat, ahol 14 kád és zuhanyok állnak .majd a lakosság rendelkezésére. Az épületben fodrászüzem és kozmetikai szolgálat is nyílik. • A kelet-szlovákiai kerületben a szürnyegi szövetkezet (trebisovi járás) elsőként teljesítette július 20-én a gabonafelvásárlással kapcsolatos kötelességét, összesen 21 vagon gabonát adtak el. Az aratást kétmenetesen és kombájnnal közvetlenül végezték, 230 ha-ról kilenc nap alatt a tervezett két hét helyett. • A kiskövesdi szövetkezetben július 19-én estére befejezték az aratást. Július 25-ig a jelek szerint a csépléssel is elkészülnek. ☆ Fontos feladat A Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazdasági osztálya mellett működő meliorációs bizottság július 20-án megtartott ülésén foglalkozott az I. félévi tervfeladatok teljesítésében mutatkozó nehézségekkel és fogyatékosságokkal. A Bizottság megállapította, hogy július 1-ig Szlovákiában csak 107 millió korona értékű meliorációs munka valósult meg, amely a tervezett feladatoknak nem egész egyharmada. A meliorációs feladatok teljesítése egyetlen kerületünkben sem kielégítő. A kerületi és járási mezőgazdasági termelési igazgatóságok elsőrangú feladata legyen a jövőben, hogy minden igyekezetükkel a lehető leggyorsabban gondoskodjanak az építkezések befejezéséről és biztosítsák az elkészült művek üzembe helyezését. Különösen nagy figyelmet szenteljenek a hígtrágyás és trágyalés öntözéseknek. Az értekezés utolsó pontjaként az 1964. évi meliorációs feladatok előkészületeit tárgyalta meg. A kidolgozott terv alapján Szlovákiában 1964- ben 436 millió korona értékű meliorációs építkezéssel számolhatunk, s ez 20 %-kal több mint az ez évi tervfeladatok értéke. Szakembereké a jövő! Mezőgazdaságunk mai helyzete is elég sok szakképzett dolgozót igényel már. Hiszen a szövetkezetekben csaknem minden kilencedik teljesértékű dolgozóra egy traktor, minden negyvenegyedikre pedig 1 kombájn jut. Az állami gzdaságban 7 alkalmazottra egy traktor, 24-re 1 kombájn), Természetesen még mindig akad épp elég nehéz fizikai, szakképzettséget nem igénylő munka is, Nem Is csodálkozunk tehát, ha itt-ott még ezt halljuk: „Minek nékem az iskola? Aki nálunk dolgozni akar, az mindig megkereal a magáét, senkt sem hal éhen!“ Hát éhen nem hal az igaz, de megsínyli egész lakosságunk, mint annak az 5000 traktornak az esetében, amelyek az Idei tavaszi munkák idejében kihasználatlanul maradt, mert nem volt elég képzett traktorosunk; nem is beszélve arról, hogy a traktorok tetemes részét nem használhatjuk ki második műszakokban. Vagy vegyünk egy ihásik példát: Amennyiben élenjáró kombájnosalnk 300 vagy még több hektárnyi gabona learatására képesek és az országos átlag csak 110 ba-nyi gabona körül mozog, ez a tény is veszteségeket jelent, mégpedig nemcsak mezőgazdasági üzemeink, hanem egész társadalmunk szempontjából. A szakképzettebb szövetkezeti vezetők tudása mindig visszatükröződik a gazdasági eredményekben. Ebből is következtethető, hogy a jelenlegi helyzetben, amikor az elnököknek, ökonómusoknak, agronőmusoknak, zootechnikusoknak atb. csak a 12 %-a végzett mezőgazdasági közép- vagy főiskolát, semmi esetre sem lehetünk megelégedettek. „De minek tanuljon a paraszt, ha lapáttal vagy villával többe-t keres, mint más az iskolai végzettséggel?“ Sok helyütt van ez még így, az igaz; hiszen egy segédmunkás nehéz, megerőltető munkával szépen keres. Mellőzzük azonban a kérdéssel kapcsolatos bérrendszeri előírásokat. Inkább azt hangsúlyozzuk, hogy nagyon „rövidlátók“ lehetnek azok, akik e nehéz ftzkai munkát végzők mögött nem akarják észrevenni az állandóan szaporodó talajművelőgépaket, bágereket, kombájnokat, azaz a nehéz testi munkát kiküszöbölő technikát, És egy szép napon aztán dönteni kell: vagy nekivágok én ia a tanulásnak, vagypedig kisebb bér ellenében segédmunkával kell megelégednem. A jövő azoké a fiataloké, akiknek megvan az akaratuk és kedvük, hogy tanuljanak és képezzék magukat. Ma még a szövetkezeti vezetők tetemes hányada csupán gyakorlati tapasztalatokra támaszkodva végzi irányító munkáját és bár nincs szándékunkban lebecsülni őket, a jövő szempontjából a fejlődés többet kíván. Sokqn közülük igyekeznek is pótolni szaktudásbeli fogyatékosságaikat, de a jövőben a funkciók nagy része már a fiatalokra vár. Nem azt akarjuk mondani, hogy mindenkinek főiskolai végzettsége legyen. Hány fiú szeretne azonban gépkocsivezető, automechanlkus lenni, de mind városi üzemekben vagy műhelyben látja magát. A falu meg várhat rájuk, Pedig a jövőben a távlati tervek szerint a mezőgazdasági szállítás forgalma (1970-ig) 50 %-kal fog emelkedni. A kutatóintézetek dolgozót szerint a komplex gépesítés fejlődése megköveteli, hogy a növénytermesztési dolgozók mintegy 40 %-nak értenie kell majd traktorok és gépkocsik vezetéséhez és kezeléséhez. Mindez azonban csak példa, a valóságban az érvényesülési lehetőségek még nagyobbak lesznek. A mezőgazdasági termelés iparosítása a szakosítást előfeltételezi, a szakosítás pedig állandóan fejlettebb, különleges gépek nélkül el sem képzelhető, s ezeket specialistáknak kell majd kezelniük, A mezőgazdaságban így állandóan úiabb hivatások, mint pl. az esztergályosoké, villanyszerelőké, mechanikusoké, autószerelőké lesznek betöltendők. A gépesített mezőgazdasági nagytermelésnek tehát szakemberekre van szüksége, ha olcsóbban és testi megerőltetés nélkül akarunk termelni, és e szakkádereknek ártaniuk kell a gépekhez aprólékosan, alaposan, (Zn) Ami sok, az sok Nem vagyok rosszmájú, de nem tudom elhallgatni. Nemcsak azért, mert elrontották egy szép reggelünket, hanem abból kifolyólag sem, hogy a kétnapos gombaszögi dal- és táncünnepélyen sok embert bosszantottak az üveg-históriával. Őszinte elismerés a rozsnyói vendéglátóüzem vezetőinek, azért a gondoskodásért, hogy 12-es Staroprameíí sört ihattunk a rekkenő hőségben. Az elismerésből már kevesebb illeti azokat az elárusítókat, akik sok esetben nem akarták észrevenni, ha valaki a kiürült üvegért, a vételnél kifizetett felárat kérte vissza. Ez azonban még csak hagyján. De amit a Turista vendéglátó dolgozói hétfőn reggel csináltak, az mégiscsak sok! „Jobb korán reggelre valami, mint egész nap semmi,“ jelszó jegyében gyomororvoslásra jöttek néhányan a kiméréshez. Voltak, akik féldeciket ittak hat ötvenért. ^ szerényebbek stampedliből hörpintettek. Amikor fizetésre került ' sor, a két cl-es stampedliről is a következő érdekes matematikai okoskodást hallottuk egy idősebb nénitől: — A fél deci hat ötven, akkor a stampedli három huszonötbe ke- ; rül. — Hogyhogy? — tiltakozott a vevők egyike. — Hiszen a stampedli csak 2 centlliteres. — Ha nem tetszik, három huszonötért, akkor nem öntök többet. Igyanak vizet, vagy várják meg, míg a csapos felkel. Kis vártatva lányok, asszonyok, sörös, ásványvizes üveget cipeltek a pulthoz. Akkorra már a csaposba is sikerült leiket verni. — Legyen szíves, vegye át tőlem az üveget. — Nem vagyok köteles átvenni — jelenti ki a csapos. — De hát mi fizettünk az üvegekért — tiltakoznak az üvegtulajdonosok. — Amit írtam, megírtam. Különben sem érek rá vitatkozni — így a csapos. Később a vezetőnél reklamáltam. — Ugyan már, hogy lehetnek ilyen kicsinyesek. Nem restellik magukat? — pirít a panaszkoúőkra a vezető. — Miért lennénk kicsinyesek? — dühösködnek az üvegesek. — Huszonöt darabról van szó. — Ha annyira pénzéhesek, akkor ... — és elővette nagy fekete pénztárcáját, de ki nem nyitotta. — Nem pénzéhségről, rendről van szó — lép elő egy néma szemlélő. — Nem szégyenük magukat? — kiabál bele a vitába a stampedlis néni. —■ Nem ég le a pofájukról : a bőr azért a pár koronáért követelőzni? — Szóval nincs szükségük az üvegekre?! — Kezdi összeszedni a társaság egyik tagja — mert ha nincs szüksége a népgazdaságunknak rá, én összetöröm. —- Hát csak rajta — gúnyolódik a vezető. — Piff-paff — recsegnek, ropognak az üvegek. Eddig a reggeli történet. Hogy kinek van igaza, azon gondolkozzanak el a Turista vezetői. Egy azonban bizonyos, hogy az olyan emberek ne irányítsanak turista vendéglátót, akik az alkalmazottak ) pártjára állnak, ha azoknak nincs ‘ igazuk, illetve részesei a csalásnak. ; ! —tő— < gével, ha nem akarjuk életszínvonalunk nívóját csökkenteni, ha nem akarjuk, hogy dolgozó társaink és a mi asztalunkra is kevesebb kenyér kerüljön, ha nem akarjuk azt, hogy gyermekeinknek kisebbb karéj kenyér jusson, akkor vigyázzunk a tűzre, őrizzük termésünket! Ahol esetleg még nem lenne aratási tűzvédelmi járőrszolgálat, ott igyekezzünk azt minél előbb megszervezni. Ezekbe a járőrszolgálatokba vonjuk be úttörőinket, ifjainkat is! Ezek a fiatal, lelkes, kötelességtudó járőrök a határban, vasút mentén, erdőben, erdőszéleken az észrevett tüzet csírájában elfojthatják. Az éjjeli járőrszolgálatos felnőttek pedig legyenek tudatában annak, hogy éberségükön múlik a termés lelkiismeretes védelme, megőrzése. Tehát vigyázzunk, legyünk éberek, őrizzük meg verejtékes munkával termesztett gabonáinkat, hogy abból egy szem se jusson a vörös kakasnak! Kiss János Hajógyári újítók 1963. július 24.
