Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-07-21 / 58. szám

S hogy mégsincs így, az azt jelenti, hogy valahol beakadt az a bizonyos gramofón-tű, és most zörög, serceg az egész készülék, s nem ad érthető hangokat. Én mégis megpróbálom pontosan minden nyekergésével, nyi­A rosszul feltett lemez elég egy szövetkezet irányításához. Nem elég, mert nem is lehet elég! Szinte minden nap új és új gépeket, vegyszereket, berendezéseket kapnak a mezőgazdasági üzemek, s ha nincs hozzáértő ember, aki velük bánni tud­na, kihasználatlanul hevernek s tönk­re mennek anélkül, hogy a ráfordított költségeket megtérítenék. Természe­tesen, ahol ez fönnáll, ott többe kerül a leves, mint a hús. Vagy mi történik ott, ahol a „sokéves gyakorlattal ren­delkező elnök vagy agronómus“ mondjuk a zeazint a cukorrépára Ezután a pecsét és két olvashatat­lan aláírás következik. A levelet a ve­­cseklöi szövetkezet vezetősége küldte az iskola címére. Akik nem tudnak szlovákul, azok kedvéért röviden: a levélben arról értesíti a szövetkezet vezetősége az iskolát, hogy nincs szüksége képzett munkaerőre, mivel az elnök és a könyvelő többéves gya­korlattal rendelkezik, s az agronó­­musnak végzetsége van ( sajnos, azt nem tudjuk meg, hogy milyen!!!). Az egész levélben, nem az az elszomo­rító, ahogy megírták, — bár az is csak azt bizonyítja, hogy milyen nagy szükség lenne a szövetkezetnek végre olyan emberre, aki bírja a szlovák nyelvet is — hanem az, hogy egy fia­tal, a jelen esetben olyan fiatal szak­káderről van szó, aki otthon, a saját falujában akart dolgozni, s akit nevet­séges indokok miatt egyszerűen elta­nácsolnak máshová. Pedig Vecseklőn — bármily kicsi is a szövetkezet — csak hasznára lehet­ne a közösségnek az olyan fiatal szak­ember, mint Oláh Júlia. Több egyéb FÜLÖP IMRE: „Szavukat“ adták!... — Villámtréfa — Szereplők: Kombájnos, segédkom­­bájnos, szövetkezeti elnök. Játszódik: Künn a határban, aratás idején. Kombájnos: Mindjárt tizenegy óra. A délelőtti műszaknak vége. Segédkombájnos: Elég ez reggel nyolc ótátől, ebben a fene melegben. Kombájnos: Bizony, azon a félórás cigaretta-szüneten kívül nem is álltunk jnostanáig. Már itt lehetnének az ebéddel! Segédkombájnos: Sajnos, azt délig nem hozzák. Itt az árnyékban leheveredünk addig. Kombájnos: Nincs ez igen messze az úttól? Attól félek, hogy megint igen mélyen elalszunk. Aztán estig kereshetnek bennünket, mint tegnapelőtt. Segédkombájnos (az ingét felakaszt­ja a bokorra): Erről messziről láthatják majd, hogy itt va­gyunk. (Lefeküsznek.) Kombájnos: Szép álmokat, testvér. Segédkombájnos: Neked is. (Mély álomba merülnek. Megérkezik a szövetkezet elnöke.) Elnök: Hé, hé! Miért alusznak? (Fel­rázza őket.) Kombájnos: (Álmosan dörzsöli a sze­mét.) Megjött az ebéd? Segédkombájnos: Itt az ebéd? Elnök: Miért alusznak? Segédkombájnos: Mert álmosak va­gyunk ... Elnök: Maguk alusznak, a kombájn meg megy. Kombájnos: Megy? És legalább leállí­totta ? Elnök: Igen... Mondhatom nagyon rendes munkások maguk. így aztán nem megyünk semmire. Megfeledkeztek a kötelezett­ségvállalásukról ? így aztán nem aratunk le tizenhat nap alatt!... Kombájnos és segédkombájnos: Nem feledkeztünk meg, elnök elv­társ. Kötelezettségvállalásunkat teljesíteni akarjuk, tartson bár az aratás akár egy hónapig is. — Vége — között tudniuk kell a szövetkezet ve­zetőinek, hogy a nevezett a most végzett hallgatók egyik legjobbika, s már ha másért nem, azért is ra­gaszkodniuk kellene hozzá. Nagyon sok szövetkezet két kézzel kapna az ilyen lehetőség után. Sajnos, most éppen az ellenkezőjét láthatjuk. Valószínű, hogy a szövetkezet ve­zetősége nincs tisztában azzal, hogy a mezőgazdasági termelést csak ak­kor emelhetjük a megkívánt szintre, ha lesz elég szakkáderünk. A gyakor­lat, a sokéves tapasztalat ma már nem használja!!! S ilyesmi bizony előfor­dult már. Sőt, olyan esetről is tudok, hogy a gyomirtószert az állati élős­ködők elleni védekezésre használták fel. S mindezt „sokéves tapasztalattal rendelkező“ vezetők követték el. Még­pedig annál az egyszerű oknál fogva, hogy csak! gyakorlati ismereteik voltak. Azt hiszem, a vecseklői szövetkezet vezetősége elhamarkodottan hozta azt a döntést, hogy Oláh Júliára nincs szükség a szövetkezetben. Már írtam egyszer — még e cikksorozat beveze­tőjében, hogy országos viszonylatban a szövetkezeteink vezetőinek 70 szá­zalékának nincs semmilyen szakmai képesítése; most csupán azért ismét­lem ezt, hogy a vecseklői szövetkezet vezetői próbálják tudatosítani, hogy mit jelent ez a gyakorlatban. Melles­leg megjegyezve — amiről persze nem tehetnek — közülük is ketten ahhoz a bizonyos 70 százalékhoz tar­toznak ... Ezért rosszul feltett lemez az, amit a vecseklői szövetkezet vezetősége hallatott. Gál Sándor Csifári panasz Az emberek általában különböző módon rea­gálnak a világ dolgaira, az élet, helyesebben és pontosabban a hétköz­napi élet bizonyos je­lenségeire. A bosszan­­kodás szempontjából két csoportra oszthatnám fel az emberiséget. Van­nak ugyanis emberek, akik nagy, lényegbevágó, komoly dolgokon bosz­­szankodnak. A másik csoport tagjai — jóma­gam is ide tartozom — a nagy dolgokon inkább töprengenek, míg a bosz­­szankodás csalhatatlan élettani jeleit inkább a kis, apró, jelentéktelen­nek látszó dolgok vált­ják ki belőlük, olyan dolgok, amelyek felett az első csoport tagjai nagyvonalúan elnéznek, mondván: hiszen ettől még nem áll meg a vi­lág. Mi, a 2. csoport tagjai szerfelett bosszanko­dunk, ha — bocsánat — ' nem lehet söprűt kapni, ha nincs zsilett, ha a mozi előtt öt percet vá­rakozni kell menyasszo­nyunkra, stb., stb. Kóssi Ernő, a csifári szövetkezet könyvelője szintén a 2. csoportba tartozik. (Minden jel arra mutat ugyanis!) Képes például immár két éve bosszankodni azon, hogy a Mezőgaz­dasági Könyvkiadóban megjelenő szakkönyve­ket minden alkalommal megrendeli és sohasem kapja meg. A dolog ugyanis így áll: Az említett kiadónak van egy „könyvkiadási terve“ (edicny plán). A szövetkezetnek ezt a tervet egy udvarias le­vél kíséretében szokták elküldeni, azzal a sze­rény kéréssel, hogy ta­núsítson érdeklődést a magyarul megjelenő szakkönyvek iránt, ami annyit jelent a mi nyel­vünkön, hogy rendelje meg őket. Kóssi elvtárs, amint már írtuk, nagyon udvariasan eleget is tesz a könyvkiadói kérésnek és a mellékelt rendelő­lapon megrendeli a könyveket. Ezután kö­vetkezik a várakozás hosszú időszaka. A könyv persze nem jön. Mit te­het egyebet a földi ha­landó, akit a végzet a 2. csoportba sorolt — bosszankodni kezd. Sem­miségen. Apró vacak dolgon, olyanon, ame­lyen igazán nem kellene bosszankodnia, ha ... ... ha az 1. csoportba tartozna és nem venné zokon a könyvkiadó tré­fálózását; ... ha — ez» az egy­szerűbb megoldás - megkapná idejében a könyveket. Mi nem állítjuk, hogy a kiadó a hibás. Egyet azonban biztosan tu­dunk: Kóssi elvtárs, a csifári EFSZ könyvelője semmi esetre sem ludas a dologban. Az ő dolga megrendelni a könyve­ket. Más dolga, azokat hozzá eljuttatni. (p. i.) A villanypászt 1963. július 21. Az irodában összegyűltek a „Baj" földművesszövetkezet vezetői, hogy a következő napi munkákra szétosszák a munkaerőt. Odakint a koradélutáni napsütés árasztotta a harminc fokos meleget, jobb volt hát a hűvös irodában. — Hogy ne szomjazzatok — mondta az elnök -, igyatok egy kis sört. Futja a kulturális alapból. Sörös üvegeket szedett elő, felbon­tották, majd folytatta: — Azt hiszem, kezdhetjük a trakto­ros brigád elosztásánál. Holnap két traktort le kell állítanunk, mert az árpának hullani kezd majd a magja, ha két napot késünk a learatásával. — Bizony a kert alatt az én árpá­mat is le kell aratni — szólt közbe az agronómus. — Azért akarom a két traktort le­állítani — folytatta az elnök —, hogy holnap a traktoristák két kombájnnal arathassák az árpát. — Az egyiket be kell küldeni a ház­táji árpák learatására - szólt közbe újra az agronómus. — Éppen ezt akarom — jelentette ki az elnök, majd megkérdezte: — Mennyi árpátok van? — Nekem 60 ár - szólt az agronó­mus. — Nekem 45. — Nekem 40 — válaszoltak a töb­biek is. — Az egy hektár és 45 ár — mondta az elnök — meg nekem egy hektár, az összesen két hektár és negyvenöt ár. Akkor holnap a nagyobbik kombájnnal Ferit elküldöm a háztáji árpák leara­tására. Igaz, a kombájn napi teljesít­ménye rendes körülmények között 10 hektár, úgyis sokat kell neki téregetni jobbra-balra, meg hiba is közbe jöhet, mert a gép elég rozsdás, hiszen egész évben szabad ég alatt volt. A jelenlevők nagy megértéssel bó­logattak az elnök javaslatára, amikor • a csoportvezető lépett az irodába. — Tegnap elromlott a villanypász­tor — jelentette be —, amelyet két hete szereltünk fel és mivel az áram­ütések megszűntek, valakik leszerelték és elvitték a huzalok felét. Nem ártana a tettesek körmére nézni. — Majd teszünk valamit — szólt az elnök. — Majd teszünk valamit — bólo­gattak a többiek is. — De hol voltál, hogy a munkaerő elosztásánál nem voltál itt? — kér­dezte az elnök. Az elmúlt tizennyolc év alatt va­lóban nagyon sokat változott a világ nálunk. A város kulturális életéről is nagy elismeréssel beszél mindenki. Ez mind valóban igaz is. Azonban nézzünk csak mé­lyebben bele, hogy milyen kulturális lehetőség nyílik Helmec lakossága előtt. A gazdasági fejlődés mellett azon­ban csigaléptekkel kullog a kulturális színvonal emelése. Nézzünk csak szét jobban ezen a téren! Egy közel hét­ezer lakost számláló városban csak egy olyan terem van, ahol valamilyen kulturális akcióra sor kerülhet: a Moszkva mozi, 308 férőhellyel. Az is csak akkor, amikor nincsen filmvetí­tés. A helyi népkönyvtár, amelynek több, mint ezer állandó olvasója van, egy könyvekkel telezsúfolt helyiség­ből áll, olvasóterem nélkül. Nincs klubhelyiség, egy elfogadható szóra­kozóhely sem. Amit azonban meg kell jegyezni: italkimérés (kocsma) hét is van. amiből éppen lehetne keve­sebb is. Helmecen jelenleg több műkedvelő csoport működik: a bodrogközi Iro­dalmi Színpad, a felnőtt és iskolai énekkarok, a színjátszó-csoport stb. A próbákat szétszórva, hol itt, hol ott tartják, mert nincs egy állandó he­lyiség erre a célra. A helmed „művelődési otthon“ ... A körzeti művelődési otthon mind­össze két irodából és egy lakószobá­nak megfelelő klubhelyiségből áll. Különben az épület már lassan ünne­pelni fogja fennállásának 75. évfor­dulóját. Kezdjük szépen sorjában. Király­­helmecen felépült egy modern tejfel­­dolgozó üzem, egy ipari vállalat. Ezen kívül egy egész sor kisüzem foglalkoz­tatja a város dol­gozóit. A város örömére felépü't a korszerű iskola is. Fent, a híres helmed hegyoldalban, ott, ahol valaha a híres helmed bor Felépült az új iskola Királyhelmeci körkép termett, büszkélkedik Helmec legna- Az új helmeci művelődési ^ otthon gyobb és legmodernebb épülete, az építése az iskolával és a kórházzal épülő kórház. egyidőben kezdődött. Az utóbbiakat már befejezték, ám a kultúrház még jóval befejezés előtt áll (1958-tól). Viszont ilyen ütem­ben, mint ahogy épül, nincs is re­mény, hogy hama­rább befejeződik, mint négy év múl­va, mivel nincs szerv és szervezet, amely törődne ve­le. így a városka dolgozói jogosan kritizálnak és elé­gedetlenkednek. A kulturális fejlődés tehát messze el­marad a gazdasági fejlődés mögött. Ez új művelődési tehát a valóság. Azért kellett er­ről beszélni így őszintén, hogy az illetékesek gondol­kozzanak, vajon a fejlődés jelenlegi fokának megfelelőnek tartják-e azt az állapotot, amely ezelőtt tíz évvel még talán megfelelt? Korunk a roha­mos fejlődés kora és ha ezt nem kö­vetjük, lemaradunk. így történt ez Királyhelmecen is, ahol az utolsó tíz év alatt semmit sem halladtak előre a város kulturális fejlesztése terén. Pitőczky Sándor Vajon meddig kell még várnunk az otthonra ? ... Ezek tehát azok az eredmények, amelyekre méltán büszke Helmec né­pe. Eredmények, amelyek 18 év szor­gos munkájából születtek és amely­ben mindnyájunknak része van. »» «♦» — A kaszásoknál voltam — vála­szolt a csoportvezető -, de megyek is vissza, mert a faluból még ki kell valakit küldenem hozzájuk, mert csak ketten vannak. így pedig lassan fogy el a húsz hektár lucerna. — Hát csak menj — szólt az elnök, miközben a csoportvezető után becsu­kódott az ajtó, majd folytatta: — A villanypásztor ügyében valóban kell tenni valamit, mert ha semmit nem teszünk, akkor holnapra a huzalok másik fele is eltűnik a helyéről. Imre javaslatát nem fogadhatjuk el, mert a tettesek kilétét isten sem tudja megállapítani. E helyett azt jabaslom, hogy vállaljatok ma éjszakára társa­dalmi munkát, szereljétek le a huzalok meglévő részét és vigyétek haza. Én sajnos nem tarthatok veletek, mert a járási mezőgazdasági osztály megbí­zásából holnap reggel be kell nyújta­nom egy javaslatot, hogy miképpen lehet megakadályozni a szövetkezeti vagyon szétlopását. — A jelenlévők szorgalmasan bólogattak, helyeselték, miközben az elnök a megbeszélést befejezettnek nyilvánította. — Te, Pali szólt az elnök az agro­­nómushoz, miközben kifelé indultak —, ha reggel jelentkezik valaki munkába, hát majd adj neki valamit — mondta és nyugodtan távozott, mert a huzalok egyik fele már biztos helyen volt: a padlásán. Szabó Gábor MŰKEDVELŐINK MAGYARORSZÁGON Az oroszvári CSISZ és CSEMADOK- szervezet műkedvelői Magyarországon vendégszerepeitek. A 20 számból álló tarka műsorukat Bezenyén, Dunake­­letin és Rajkán mutatták be nagy sikerrel. Schneider Ede vegyeskara, Hlagyik Mátyás dzsessz-zenekara, va­lamint Lizony Mihály által betanított népi táncok megnyerték a közönség tetszését. Gaál Imre és Pfeifermann János mókás jelenetei betetőzték a fellépés sikerét. A vendégszereplés megteremtette a magyar és a csehszlovák műkedvelők közt a baráti kulturális kapcsolatot. Rosenberg Katalin (Oroszvár) ÚJ MŰVELŐDÉSI OTTHON Petényben, Csallóköz egyik kis fa­lujában is helyet kap a kultúra. Ugyanis a régi földesúri kastélyt kö­zös erővel átalakítják művelődési otthonná. Nemsokára a petényieknek is lesz hol szórakozniuk, művelődniök. Dobrovodszky E. (Padány) Annál is inkább ezzel kell kezdeni, mivel Oláh Júlia, akiről most beszélni fogok, igen tehetséges muzsikus is, és éveken keresztül az Ipolysági Me­zőgazdasági Műszaki Középiskola ze­nekarának a lelke volt. Csakhát sem­mi sem tart örök­ké; az elsősökből negyedikesek lesz­nek, s a negyedi­kesek sorsa, hogy búcsúzzanak az iskolától, s hogy mindazt, amit négy éven keresztül megtanultak, gyakor­lati értékké változtassák a szövetke­zetekben, s az állami gazdaságokban, így van ez rendjén, így lenne rendjén! korgásával, és recsegésével együtt rögzíteni, hogy a kedves olvasók va­lahogy mégis megértsék a lényeget Tehát, itt a „lemez“, amit a neve­zett technikumban kaptam (a szö­vegben előforduló hibákat a lévé: alapján tudatosan hagytuk meg): „Vec: Pridelenia absolventa-odmetnutie. Správa JRD Vám oznamuje, ze tunajsi JRD obsolventa PT§ Oláhová JÜliu nepotrebuje ztych dovodov, ze nase druzstvo hospodáry iba na 165 ha a terajsie zamestnanost to nie ziadá nakol'ko, ze terajáie case predseda je zamestnanie vecie praxuo, uctonik tiez je viac rocnym praxom, agronóma mámé vyucenych. Láskave Vás ziadáme o premestneni nadruké tniesto, co Vám vord d'akujeme ostáváme s pozdravom za trvaly piier Správa JRD“

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents