Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-07-21 / 58. szám
Szarvasmarha-tenyésztésünk néhány időszerű kérdése Évszázadok óta a szarvasmarha az emberiség leghasznosabb háziállata. A népélelmezésben nagy szerepet játszik, ezért minden állam arra törekszik, hogy a lehető legjobb fajtát tenyéssze, melynek haszontulajdonságai messzemenően biztosítják az előírt követelményeket. A szarvasmarha az a háziállatfaj, mely a leggazdaságosabban felhasználja a kevésbé értékes takarmányokat, pl. tömegtakarmányokat, erősen rosttartalmú takarmányokat, és legnagyobb mennyiségű állati fehérjét állít elő belőle. A tej mindenki számára kitűnőaélelmiszer. A tejből készült termékek is nélkülözhetetlenek a közellátásban. A tejiparnál visszamaradt melléktermékek pedig kitűnő takarmányok. Az állati eredetű fehérjéket illetően hazánkban a szarvasmarha biztosítja kb. 80 %-ban a többi háziállat fehérjeszükségletét. Csehszlovákia szarvasmarhatenyésztése különösen a cseh- és morva országrészekben a múltban több szép sikert ért el, és a jelenben is jobb állománnyal rendelkezik mint Szlovákia, vagy annak déli része — különösen a Csallóköz. A XII. pártkongresszus elemezte a mezőgazdaság kérdéséit és többek között a szarvasmarhatenyésztés feladatait széleskörűen boncolgatta. Megállapította, hogy a szarvasmarhatenyésztés jelenlegi legfontosabb feladatai közé tartozik, hogy a mennyiségből minőségi kiválasztást a legpontosabban végezzék el az üzemek zootechnikusai. Elérkeztünk ahhoz az időszakhoz, amikor csak a jő tenyészállat kiválasztás biztosíthatja szarvasmarhatenyésztésünk elé kitűzött feladatok teljesítését. A tenyésztési technika legaprólékosabb betartásával valósulhatnak meg azok a feladatok, melyeket a XII. kongresszus kitűzött. Most pedig beszéljünk a szarvasmarhatenyésztés jövőbeni célkitűzéseiről Csallóközben, szűkebb körben a dunaszerdahelyi járásról. A járás szarvasmarhatenyésztése néhány gazdaság kivételével nem mutat jó képet, s ez különösen a minőségre vonatkozik. A mennyiség megvan, most pedig a minőséget kell ésszerűen biztosítani. A járás legtöbb szövetkezetében eddig kevésbé tartották be a legalapvetőbb tenyésztési technikát, sőt ami a nyilvántartást illeti, azt egyenesen elhanyagolták. A járási mezőgazdasági termelési igazgatóság megalakulásával és irányításával ezen a téren jelentős javulás következett be. Nyilvántartás nélkül nem beszélhetünk céltudatos állattenyésztésről, csak ösztönösről, és sajnos gyakran az utóbbi érvényesült. Sok szövetkezetben és állami gazdaságban a szarvasmarhák testtömege nagy volt. Több vezető örült annak, hogy teheneik hat-hét mázsa között mozogtak. Az ilyen állat sok létfenntartó takarmányt kíván. Ha 1 mázsa élősúlyra 50 dkg keményítőértéket és 50 g emészthető fehérjét számítunk, akkor egy 650 kg-os tehén naponta 50 dkg ké.-vel és 50 g emf-vel többet fogyaszt, mint egy 550 kg-os tehén, ami durván számítva egy év alatt 180 kg ké. és 18 kg emf.-vel tesz ki többet. Ebből a mennyiségből kitermelhető 350—400 liter tej. Ha a tehén 8 éves koráig tenyésztésben marad, ez a szám kb. 2000—2500 literre emelkedik. A cél az, hogy minden 100 kg élősúlyra 600 liter tejet termeljünk évente. Természetesen ha automatikusan számítjuk az élősúlyra eső tejtermelést, így még több tejünk nem lesz. mert például eddig 6 mázsán felüli tehenek átlagban — járási méretben 2000—2200 liter tejet adtak, ami átszámítva 100 kg élősúlyra csak 350 liter tejet tett ki. A járás szarvasmarhaállományát több fajta alkotja. Gerincét kb. 70 % az úgynevezett szlovák sárgatarka, vagy az ehhez hasonlító egyedek alkotják, melynek egységesítése és terjesztése a jövő feladatai közé tartozik. A fennmaradt 20—30 %-ot a hrbineci cseh vöröstarka, pinzgaui, valamint más fajtákkal erősen keresztezett egyedek alkotják. Az utóbbi időben nagyot javult a fertőző betegségek (Tbc, bang) elfojtása. A járás hatalmas összeget fordít az egészséges állomány beszerzésére, mely örvendetesen gyarapodik a szövetkezetekben. Célunk tehát világos. A durva nagy testrámájú tehenek helyett kisebb rámájú, de jó húsformájú állatok kitenyésztése — mely egyrészt a helyes és céltudatos tenyésztési technikának lesz az eredménye. Ez döntően a kiválasztáson alapul, de nagyon fontos tényező lesz az idegen fajták bikáinak a szélesebbkörű alkalmazása, hogj ezek segítségével fajtaátalakltó keresztezést végezhessünk. Ez nemcsak a kisebb testsúly elérése szempontjából fontos, hanem azért is, hogy az állatok tejzsírtartalmát emeljük a mai átlagos 3,5 °/o-ról 4,5%-ra. Az idegen fajta bikák közül a Jersey-fajta az egyik legmegfelelőbb a jövő teheneinek kialakításában. Egyrészt: 1. Gyorsabb növekedésű, a lányutódokat két hónappal hamarabb fedeztetni lehet. 2. Magas a tejzsir százaléka, 6—7 százalékos. 3. Jó a tőgykialakítása a gépi fejősre. Ezek azok a célok, amelyek indokolják a fajtaátalakítő keresztezést és nem kis mértékben emelik majd a tejzsír-tartaimat. Nem feledkezhetünk meg a tejtermelés emeléséről sem, mert ez is fontos a tehenészeteinkben. Azonban a tejtermelés növekedése nem biztosítható keresztezés alapján. Itt a környezeti tényezők is nagy szerepet játszanak és ezek közül egyik legfontosabb a takarmányozás. A takarmányozás tehát döntő tényező, a magas tejtermelésnél ez sem lehet dogma. Itt is szükséges: 1. a takarmányok jó értékesítő képessége, 2. a tejelékenységre való hajlam, — mely lehet egyéni, vagy fajtatulajdonság, 3. a miliőhöz való asszimiláció, 4. környezeti feltételek; ideális istállózás, gondozás, bánásmód, stb. biztosítása. A legtöbb gazdaságilag értékes tulajdonság mennyiségi jellegű, azaz olyan, hogy mértékegységgel kifejezhető. A mennyiségi tulajdonságokkal kapcsolatos legfontosabb gyakorlati kérdés, hogy ezek milyen mértékben mutatkoznak öröklékenynek. A tejmennyiség örökölhetősége aránylag kis fokú, míg a tejzsírtartalom örökölhetősége jóval nagyobb. Épp ezt a tulajdonságot használjuk ki akkor, amikor olyan fajták bikáival végzünk fajtaátalakítő keresztezést, ahol a tejzsír-százalék magas, mint a Jersey esetében. A tejmennyiség örökölhetősége aránylag kis fokú, kb. 25—30 %-os, míg a tejzsírmennyiség örökölhetősége kb. 70 °/o-os. A tőgy alakja egyes kutatók szerint 70—75 %-ban öröklődik, míg mások szerint ennél mérsékeltebb arányban. A cél megvalósítása érdekében kísérletek folynak a Sósszigeti Magnemesítő Állomás tehenészetében Is, ahol Jersey-fajta bikákkal keresztezik a szlovák sárga-tarka (szimentáli) teheneket. Az első lépés mér megtörtént, mert kb. 30 tehén leellett. legyen száraz, Az első generációban született félvér kisborjú Időszerű teendők a szülőben és gyümölcsösben A szőlőben fő teendők közé tartozik a gyomnövények, különböző kártevők és betegségek elleni védekezés. Számos helyen a szőlő nagyon elgyomosodott, ezért szükséges, hogy elvégezzük a harmadik sarabolást, kapálást, továbbá a harmadik és negyedik permetezést a peronoszpóra megelőzése érdekében. Szükség esetén a fellépő lisztharmat és a szőlőmoly második nemzedéke ellen is védekeznünk kell. A felsorolt kártevők ellen kombinált permetlevet használhatunk: 2 */«-os bordóilé, 0,5 Vo-os Sulikol és 0,3 % Dykol keverékét alkalmazzuk. Erős lisztharmat-támadás esetén javasolják, hogy a permetezés előtt kénporozást végezzünk, 20 kg adagot számítva egy hektárra. Sürgősen el kell végezni a szőlő második hónaljhajtásainak eltávolítását is. Kevés munkaerő esetén ezen műveletet a fürtök körül okvetlen végezzük el. Hajtsuk végre a szőlő harmadik kötözését, viszont az alsó kötözést távolítsuk el. A hónap végefelé a hajtás visszavágást (kurtítást) is csináljuk meg 14—17 levélmagasságban. Helytelen eljárás korán avagy rövidre Kurtítani. A korai kurtításnál túl sok hőnaljhajtás képződik, a rövidre történő kurtításnál viszont kevés lombterület marad, vagyis kisebb lesz a növény asszimllálöképessége, amely befolyással van a terméshozamra. Kísérjük figyelemmel a viharok által kimozdított szőlőkarók helyzetét, rögzítsük azokat, nehogy kidüljenek. A szőlőiskolákban szükség esetén öntözzünk, távolítsuk el a harmatgyökereket, kapálással tartsuk tisztán és fokozatosan bontsuk le a bakhátakat, valamint 11—13 nap elteltével permetezzünk. A gyümölcsösben tartsuk tisztán a fák alját, lehetőleg naponta szedjük össze a lehullott, beteg és férges gyümölcsöt. A megszáradt hernyóöveket újítsuk fel, vágjuk le a beteg, fertőzött ágakat (lisztharmat stb.), a nagyon megterhelt gyümölcsfaágakat támasszuk alá, nehogy a vihar letörje azokat. Folytassuk a zöldmetszést, távolítsuk el a sarjúhajtásokat. Ügyeljünk a rendszeres permetezésre, főleg a lisztharmat, pókhálós almamoly, varasodás, levéltetvek, egyéb betegségek és kártevők ellen. KÁSA MIHÁLY ★ * ★ * Hét millió ebéd. Idén a Jednota fogyasztási szövetkezetek révén tovább szélesedik az üzemi étkezés. Az EFSZ-tagok több mint egyötöde él az adott lehetőséggel, s 7 300 000 porció ételt szolgálnak fel a Jednota illetékes alkalmazottai, (ro) * Űj szántóföld. A lévai járás ifjúsági „fényszórói“ eddig 94 hektárnyi kihasználatlan termőföldet vettek saját gondozásba, amelyen zöldségféléket termesztenek majd. (kr) Tizenkét perc egy métermázsa cukorrépára sorok között még háromszor sarabolni és trágyázni (1 q szuperfoszfátot egy ha-ra). A RÉPA BETAKARÍTÁSA KOMBÁJNNAL A cukorrépa betakarításánál Szintén beszélhetünk munkamegtakarításról. A csóport két répakombájn — SKN — 2MP segítségével takarította be a répát. A répalevelet akkor vágták le, amikor még a répa a földben volt. Egy hónap alatt elvégezték a betakarítást. A kombájn 6-8 km sebességgel haladt óránként. A cukorrépát 6 tehergépkocsi szállította. A répát a kombájn a mellette haladó gépkocsikba szórta. A répával egyidőben takarították be a levelét is. A kombájnhoz gépet kapcsoltak, amellyel a levelet a föld szélére szállították. Hat gépkezelő kitermelte és betakarította a cukorrépát 150 hektárról. Ezen kívül még ez a csoport 343 hektáron gabonát, 140 hektáron pedig borsót is termelt. Prémiumot a gépkezelők a kitermelt mázsák szerint kapnak. A múlt évben 1 q cukorrépáért 12 kopejkát kaptak, amely megfelel a szovhoz szabályainak. Év közben a gépkezelők hónaponként 70 rubelt kapnak. Ha a csoport földterületén más munkások is dolgoznak, akkor ezeknek a fizetése a csoport számlájára íródik. Az eredmények elérésének titka nemcsak a megfelelő szervezésben rejlik, de szükséges, hogy a gépkezelők ismerjék az egyes technikai eljárásokat. Svetlicsíni csoportja ebben is kitűnik. (A „Szelszkája Zsízny“ cikke nyomán) 1663. július 21. 5 Szvetlicsní Vladimírt, a szocialista munka hősét nem szükséges olvasóinknak külön bemutatni. A cukorrépatermelésben elért eredményei híresé tették őt a Szovjetunióban, az ő javaslata szerint dolgoznak a gépkezelők az NDK-ban, Lengyelországban, Magyarországon, Bulgáriában és nálünk. Szvetlicsní Vladimír csoportja í múlt évben a kedvezőtlen időjárás miatt.valamivel kisebb termést ért el mint 1961-ben: 252 q egy ha-ra, de i technológia tökéletesítésével tovább csökkentette az önköltséget 1 q cukorrépa termelésére. A szükséges munka órákban: Forma 1961 1962 A föld nyári és őszi előkészítése 6,4 6,0 A föld előkészítése vetés alá 2,4 1,5 ! Vetéskor 2,5 1,5 i Növényápolás a vegetációs időszakban 32,2 18,0 Betakarítás 29,5 23,0 A szükséges munka 1 ha-ra összesen 73,0 50,0 ! A szükséges munka 1 q-ra percekben 14,0 11,9 1 q-nak a termelésére szánt költség íkoneikábanl 39.0 36 0 Szvetlicsní csoportjának eredményei kitűnnek a többi szovhoz eredményei közül: átlagban 1 q cukorrépa kitermeléséhez 3,2 munkaóra szükséges és az önköltség 1 rubel 80 kopejkát tesz ki. Ugyanígy szükséges Szvetlicsní csoportjának eredményeit összehasonlítani az átlagos munkaráfordítással. A gépesítéssel nálunk 1 ha cukorrépa termeléséhez körülbelül 600 munkaóra, azaz 300 q hektárhozamnál 1 q cukorrépa termelésére körülbelül 2 munkaóra szüksége«. Hol takarítottak meg legtöbb munkát a csoport dolgozói. Miben rejlik technológiájuknak tökéletesítése. Amint a táblázat mutatja, minden munkánál volt megtakarítás. A legtöbb volt a fejlődési időszak alatti gondozásnál és a betakarításnál. HÁROMSZOROS TARLÖHÄNTÄS Különös figyelmet fordít a csoport a gyomirtásra, A harcot a múlt évben indította el a föld előkészítésénél, amikor hasznosította a háromszori :arlóhántást, közönséges tarlóhántó ekével. (Az első tarlóhántás 6 cm mélyen, a második 20 — 25 nap múlva 9 cm mélyen és végül, a harmadik szintén 20-25 nap múlva 12 cm mélyen). A gazt, amely még megmarad, herbiciddel kell megsemmisíteni (a második tarlóhántás után). Az őszi mélyszántás előtt (októberben) megtrágyázzuk a földet; 100 q istállótrágyát és 2 q szuperfoszfátot adunk egy hektárra. A föld jó előkészítése ősszel csökkentette a gazmennyiséget, így a gyomirtáshoz feleannyi herbicidre volt szükség a szokásosnál. Ezek után tavasszal, a föld előkészítésekor a kultivátorhoz simítót, boronát és simán hengert kapcsoltak, amellyel megfelelő melegágyat készítettek. AZ EGYCSlRÁJÜ VETŐMAG VETÉSE A vetést rövid idő alatt hajtották végre. Három-négy cm mélyen vetettek, megmértek a mag nagyságát (4- 5 mm nagyságú), az 1 ha-ra 8,3 kg volt szükség. A vetéssel egyidőben a sorközöket megtrágyázták (100 kg szuperfoszfátot 1 ha-ra) a földet sima hengeragregáttal tömették. A vetés után még egyszer hengerezték. A táblázat szerint a cukorrépa vegetációs időszakában takarítottak meg legtöbb munkát. Régebben a cukorépát keresztbe boronálták. Erős esőzés után, május elején a föld megcserepesedett, amely a boronálást lehetetlenné tette. A csoport körforgó kapákat használt az összes répaterületen. Azután, amikor megjelentek az első levelek, a növényt keresztbe boronálták. A növények száma így 50 %-kal kevesebb lett és a gaz 63 %-a megsemmisült. öt nap múlva a földet ismét boronálták úgy, hogy a sor és az átló 30 fokos szöget zárt be. A növényzet száma 25 °/o-kal ismét csökkent úgy, hogy egy hektáron átlagban 85 000 növény maradt, míg a föld a gaztól megtisztult. Egy szakaszon a sorok egyelésére körforgós ritkítőt használtak, amely az első egyelés után 1 ha területen 130 000 növényt, a második egyelés után pedig 90-100 ezer növényt hagyott. A kézi munkára így az egyelésnél már nem volt szükség. Később néhányszor négy dolgozó végigment a földön és kézzel távolították el a megmaradt széleslevelü gazt, amely ellenállt a vegyszerek pusztításának. A gazból annyira kevés volt, hogy egy nap minden nő 1,5 ha-t tisztított ki. Ez a kézzel végzett munka nem is vehető számba. (Négy munkásnő 150 ha-ra és még azt is csak bizonyos időközökben). így azt mondhatjuk, hogy sikerült a kézi munkát kiküszöbölni a cukorrépa gondozásánál a vegetációs időszakban. Szükség volt a
