Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-12-31 / 104. szám
Kajtor Pál, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola hallgatója: Mi diákok mindig várunk valamit: egyszer a vizsgákat, máskor a szünetet és hasonló javakat. De ezen túl mi, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola hallgatói még várunk valamit, s már nagyon régen várjuk. Mégpedig azt, hogy mikor nyílik meg a magyar mezőgazdasági főiskola. Az illetékesek vlgre eldönthetnék már ezt a kérdést. Annál is inkább, mert fontossága egyre nagyobb. Nem arról van van sző, hogy a magyar anyanyelvű diákok nem képesek elvégezni a főiskolát, hanem arról van szó, hogy szlovákul ismereteiket nem tudják oly mértékben bővíteni, ahogy arra lehetőségük volna. Mert nem elég az, hogy mennyiségileg sok szakember legyen, a lényeg az, hogy aki elvégzi a mezőgazdasági főiskolát, tökéletesen ismerje mindazt, amire e téren szüksége van. Nagyon sok középiskolát végzett magyar anyanyelvű fiatal, akiknek jó viszonyuk van a mezőgazdasághoz, éppen a nyelvi nehézségek miatt hátrál meg a főiskola elől. Sok értékes fiatal kallódik így el. Hogy valaki igazi szakember legyen, ahhoz szív is kell. A mezőgazdaságban: parasztszív. Ezért kellene megoldani a magyar mezőgazdasági főiskola kérdését. És egy másik szempont: a fiatalok elmenekülnek a faluból. Vajon miért? Gyakran foglalkozik a sajtó is a fontos kérdéssel. Az okok különbözőek. Ügy gondolom, sokat javíthatna a helyzeten, ha falvainkba több főiskolát végzett szakember kerülne viszsza, akik összefognák a fiatalokat. Ehhez pedig a szakemberképzés feltételeinek megteremtése szükséges. Lehetséges, hogy e gondolatokkal többen nem értenek egyet. De én a jelenlegi helyzetből, s a saját tapasztalatom alapján mondom ezt. Az újévtől magyar tannyelvű mezőgazdasági főiskolát várok. Végezetül a Szabad Földműves szerkesztőinek, munkatársainak, olvasóinak erőt, egészséget és boldog új esztendőt kívánok. traktorokhoz. Eddig mindenhol KPN— 6-os répasarabolót módosítottunk a kukoricához, ami nem felel meg a követelményeknek. Több ilyen példát is fel lehetne hozni, vagyis hogy a nagy dolgok mellett elfeledkezünk sok kicsiről, amelyek épp olyan fontosak. Kívánság nagyon sok van, éppen ezért másoknak is hagyok belőle, de még legalább kettőt szeretnék mondani. Elöszöris még jobb termést kívánok, mint 1963-ban volt, hogy zavartalan bőséges élelmiszerellátást tudjunk biztosítani mindenkinek. Végezetül, de n.em utolsósorban békét és megértést kívánok az egész emberiségnek. Kun István mérnök, Somorja: elleni harcban szükséges volna árkülönbséget eszközölni az egészséges tehenek teje, s a TBC-s tehenek teje között. Szükséges, hogy a szövetkezeti dolgozók magas életkorát fiatal dolgozókkal kiegyenlítsük. A fiataloknak pedig fokozatosan meg kell teremteni a kor igényeinek megfelelő munkakörülményeket. Ezért az állattenyésztésben mielőbb meg kell valósítani az új technológia széleskörű alkalmazását, a termelés szakosítását, a két műszak bevezetését és a gazdasági udvarokban a szociális épületek felépítését, A mezőgazdaság irányításánál az a kívánságom, hogy szűnjön meg a túlzott adminisztrációs irányítási rendszer, a meg nem okolt gyűlésezések sokasága, ami sok mezőgazdasági szakember idejét elveszi, melyet a termelés konkrét irányítására és a termelésre kellene felhasználni. Az elmúlt év kegyetlen tele nagyon megrendítette a mezőgazdaság minden ágát. Én főleg az állattenyésztést szeretném néhány szóval jellemezni. Azok a hiányosságok, melyek a tél folyamán mutatkoztak, hatásaikat még mindig éreztetik a mi szövetkezetünkben — főleg a sertéshús termelése terén. Ezt a nehézséget a takarmányhiány idézte elő. De már sikerült részben felszámolni és reméljük, hogy az elkövetkező új esztendőben pótolni tudjuk a mostani mulasztást. Kívánom, hogy az újesztendöben a somorjai EFSZ mindenben teljesítse kitűzött tervét, s ezen túl kívánom, hogy hazánk minden egyes mezőgazdasági üzeme megoldja a reá háruló feladatokat. Ehhez mindenkinek jó munkát és boldog újévet kívánok! Gáspár Imre, a nagyabonyi EFSZ agronómusa: Az én kívánságaim, illetve amit az 1964-es évtől várok, természetesen mezőgazdasági, ezen belül növénytermesztéssel kapcsolatosak. Évről évre többet akarunk termelni, s ehhez a talajnak több tápanyagra van szüksége, amit pótolni kell. S ezt több szerves- és műtrágyával oldhatjuk csak meg. A gépi betakarításnál a szalma kevés, tehát a trágya is kevés szalmát tartalmaz, így mennyiségre is kevesebb. Helytelen kezelésnél még ebből is sok elvész. Az 1964-es évtől sok huzavona után már végleg elvárom, hogy sikerüljön megvalósítani egy olyan trágyakezelési formát, amiről elmondhatjuk, hogy a trágyákban lévő tápanyagokat megőrzi. A talajelemzések azt mutatják, hogy csökken a talajban található foszfor és kálium. S főleg a káliumnál kritikus a helyzet. A termelt növények igényét 100 %-ban ki kell elégíteni három, esetleg négyévenkénti istállótrágyázással, ha azt akarjuk, hogy javulás álljon be. Én bízom abban, hogy az újév meghozza a változást az előző évekhez viszonyítva; vagyis próbálom azt remélni, hogy az ipar és a kereskedelem kellő mennyiségű műtrágyát biztosít a mezőgazdaság számára. A gépesítés terén is nagyon sokat várok, de leginkább azt, hogy a tervezőink végre előállítanak valamirevaló kukoricasarabolót, mivel ez még egyáltalán nincs a hazai gyártmányú Dr. Michalovics Miklós a Komáromi Állategészségügyi Központ vezetője: A mezőgazdasági termelésben már eddig is nagy előrehaladást értünk el. Az állategészségügy terén sok veszedelmet s nagy károkat előidéző állatbetegséget széleskörű prevenciós munkával csaknem teljesen megszüntettünk. A termőföldben, az állatok haszonhozamában és általában a mezőgazdasági termelésben még további nagy lehetőségek vannak a termelés fokozására. Ezeket a lehetőségeket minden esetben nem sikerült az eddigi eszközökkel fellendíteni. A kitermelt trágyát a szövetkezetek istállói mellől még sok esetben nem hordják ki idejében a szántóföldekre. Az állattenyésztésben szép eredményeket értünk el a súlygyarapodás fokozásában biosztimulátorokkal. A sertéseknél kékgálic-oldat adagolásával elértük az átlagos 4—6 dkg napi többletsúlyt darabonként. Egy év leforgása alatt 80 000-nél több sertést etettünk így. Ha egyes szövetkezetek zootechnikusai több megértést tanúsítanának, akkor ilymódon intenzívebben fokozhatnánk a hústermelést. Az Aureovit C—20 adagolása a sertéseknél szintén igen jó eredményeket mutatott mind a súlygyarapodásban, mind az elhullás csökkenésében. Ennek láttán a szövetkezetek követelték az antibiotikumok beszerzését, de a fölvásárlóüzem nem mutatott nagy hajlandóságot azok ideszállítására Bolerázból. A tejtermelés szempontjából igen fontos a tehenek minőségének és létszámának javítása. Ha több tejet akarunk fejni, akkor a tehenek részére jó minőségű, fehérjedús termelőtakarmányokat kell biztosítani. A tehenekről való gondoskodást mindenképpen javítani kell. A tej felvásárlási árát a termelési ághoz kellene szabni, mert ez serkentően hatna. A gümőkór Bokros Ferenc. a nagyölvedi HNB titkára: Az 1960—1963-as választási időszakoan falunk nagyon sokat fejlődött. Felépítettük a művelődési otthont, melynek összértéke egy millió korona s 600 embert fogad be. Ezenkívül a külön moziterem még két százat, de van külön könyvtár és klubhelyiség is. Üj mozigépet kaptunk. A községben 1500 méter járdát építettünk a lakosság segítségével, úgy hogy három utcában már nem kell a sarat gyúrni. Az utcák kivilágítását most rendezzük és mindenütt villanyvilágítás lesz. A lakosságnak nyújtandó szolgálatokat kiszélesítettük egy tehergépkocsi és egy traktor vásárlásával. Vettünk ezen kívül beton- és malterkeverőt, egy villanyhegesztőt, műkőcsiszolót és borbélyüzlet felszerelést. A kőművescsoportot gépesítettük oly mértékben, hogy új házakat is építhet a javításokon kívül. A HNB mellett aktivizáltuk a polgári bizottságot; ünnepélyes esküvőket és névadó ünnepélyeket rendezünk a nőtanács segítségével. Szövetkezetünk a terveit minden téren teljesítette, sőt némely mutatóban túl is lépte. A tagság pedig terven felül 50 000 tojást adott a közellátásnak. Az abrak és szálastakarmány mennyisége kedvező, ami előfeltétele a jövő évi állattenyésztési tervek teljesítésének. Az 1964-es évre a szerződéses eladásunk lényegesen emelkedik. Sertéshúsból 300, marhahúsból 400, gabonából 500 mázsával és tejből 20 000 literrel lesz több mint 1963-ban. Az újesztendőtől azt várom, hogy szüntesse meg a kilencéves iskolánkban a három műszakban való tanítást és a felsőbb szervek hassanak oda, hogy végre megkezdődjön az új iskola építése; ezenkívül, hogy sikerüljön még legalább 500 méter járdát építeni és a művelődési otthon környékét parkírozni. A szövetkezet, részéről pedig azt kívánom, hogy a felemelt feladatokat legalább úgy teljesítse, mint 1963-b^n. S végül, hogy sikerüljön a párt vezetőségével karöltve meggyőzni a szövetkezet vezetőségét a szilárd jutalmazás előnyeiről. támasztott jelenlegi megnövekedett követelmények mellett nehéz volna a szövetkezet megfelelő termelési menetét gondosan kidolgozott tervek nélkül elképzelni. Persze minden terv csak annyit ér, amennyit abból meg tudunk valósítani. Ez nagy mértékben függ azok realitásától, továbbá attól, hogy a tagok bizalmát élvező vezetőség a szövetkezetben tevékenykedő szakemberek és nem utolsósorban maga a tagság milyen hozzáállást tanúsít a közös gazdálkodás menetéhez. Ezen a téren az elmúlt években sajnos szövetkezetünkben hiányosságok mutatkoztak. Az évi termelési terv egyes mutatói az említett hiányosságok következtében csak részben lettek teljesítve, ami gazdasági és pénzügyi zavarokat idézett elő. Az elkövetkező évben főleg ezen a téren várok jelentős javulást. Bízom abban, hogy a szövetkezet jelenlegi helyzetéből kiindulva a természeti és gazdasági feltételek figyelembevételével felállított terv teljesítése érdekében a vezetőség megfelelően aktivizálja majd a tagságot. A tagok jövedelmének növekedése mellett ez azt is jelentené, hogy a szövetkezetünk lehetőségeihez mérten nagyobb mértékben hozzájárul társadalmunk ez irányú szükségleteinek kielégítéséhez. Bizonyítékul szolgálhatná ez arra is, hogy elindultunk azon az úton, mely biztosítja a szükséges feltételeket a termelékenység megfelelő fokának eléréséhez úgy, hogy a kitűzött cél — mezőgazdasági termelésünk színvonalát 1970-ig az ipar színvonalára emelni — nálunk is elérhető közelségbe kerüljön. Bővebb terjedelemben jelenik meg ezentúl mezőgazdasági dolgozóink és szakembereink kedvelt lapja is, a Szabad Földműves. Remélem, hogy a szerkesztőségnek ez többek között lehetőséget nyújt majd arra, hogy szakcikkek útján ezentúl nekünk, ökonómusoknak is nagyobb segítséget adjon munkánk végzéséhez. Végül engedjék meg, hogy a Szabad Földműves szerkesztőségének, levelezőinek és olvasóinak, sikerekben gazdag, boldog újesztendőt kívánjak. Szögei István, az Ipolysági VNB titkára: Az 1963-as évet eredményesnek mondhatjuk. EFSZ- ünk termelési tervét túlteljesítette, ami megmutatkozott a bevételnél is. A pénzügyi tervet több mint 700 ezer koronával túlléptük. A városszépítés terén is komoly eredmények mutatkoztak. Tovább bővült városunk rendezett területe. Az eddig elhanyagolt területeken parkosítást, virágkiültetést végeztünk. Júniusban átadtuk a gyermekparkot a legkisebbeknek. Nagy mértékben előrehaladt a sportstadion építése. A modern autóbuszmegálló is elkészült az utasok nagy örömére. Hogy mit várok a jövő évtől? A jól elvégzett őszi munkákkal szövetkezetünk megvetette a jövő év alapját. Ha lakosságunk, üzemeink, iskoláink továbbra is legalább annyira bekapcsolódnak a városszépítésbe, mint eddig, akkor az új sportstadion jövő őszre már megnyílhat. Sokat várunk a helyi gazdálkodási üzemeink további fejlesztésétől, ami által tovább javul a lakosságnak nyújtott szolgálatok mennyisége, természetesen fokozott figyelmet szentelve a minőségnek és a gyorsaságnak is. Ez szükséges lesz azért is, mert ezzel további munkalehetőséget biztosítunk eddig a termelésbe be nem kapcsoltaknak, csökkentett munkaképességűeknek és különösen a nőknek. Bízunk abban, hogy a jól megszervezett közös munka a jövő évben is meghozza gyümölcsét. Peskó László, ökonómus, Ipolyszalka: Örömmel teszek eleget kérésüknek azzal kapcsolatban, hogy elmondjak egyet-mást újévi kívánságaimból. Mi ökonómusok a tervezés emberei vagyunk, így céljainkat, és vágyainkat azokba rögzítjük. Persze, üzemünk terveibe is beleszövünk egy-két egyéni célkitűzést, <ym még szorosabbá teszi a hozzá való viszonyunkat. Mezőgazdasági termelésünk iránt Makrai Miklós, mérnök az Ipolysági MMI igazgatója: Az ember az élet vándorútján néha meg-megáll, felméri a megtett utat és újból elindul. Az újév is egy ilyen állomás. Meghányjuk-vetjük viselt dolgainkat, sikereinket, kudarcainkat, mérleget készítünk. És az élet megy tovább. Mindenki elindul. Van aki határozott céllal, van aki céltalanul. Az életcélok között persze sok a különbség. Az újév napján azokat köszöntöm, akik nem is olyan régen az iskolánkból indultak el, akik a minél nagyobb darab kenyér megteremtését tűzték ki életcélul maguknak és az egész társadalomnak. Nincs ettől szebb, emberibb életcél, mégha oly nehéz, göröngyös is az útja. De azért vannak a nehézségek, hogy leküzdjük azokat és azért vagyunk fiatalok, hogy erre képesek is legyünk. Mezőgazdaságunk' olyan lesz, amilyenre mi formáljuk, hangyaszorgalommal, s ha kell tízszer is újrakezdve. Mezőgazdasági termelésünk legyen emberhez méltó, de az ember is legyen méltó hozzá. Tudom, ma még aránylag kevesen vagytok, de egyre nőnek soraitok. Dolgozzatok egyetértésben az idősebbekkel, akik lassan már leteszik a kapa nyelét. Tiszteljétek az idősebbeket akkor is, ha gyakori zsörtölődésük kedveteket veszi. Meg kell értenetek, hogy ők más élet más iskoláját járták. Az újév küszöbén pedig azt kívánom, hogy gyakran legyen részetek a jól végzett munka utáni örömben, szorgalmatokat kísérje siker, eredmény és elismerés. valósuljon, sokat Vinár Ernáiméi, mérnök a Bratislavai Talajkutató Intézet dolgozója: Röviden mondom el kívánságom: magas hektárhozamokat növénytermesztésben, jövedelmezőséget az istállókban. Az istállókban és az egész népgazdaságunkban. Természetesen a sült galamb nem repül a szánkba. Hogy mindez megkell változtatnunk termelési módszereinken. Legfőképpen a fejlett mezőgazdasági tudomány ismereteit kell meghonosítanunk a gyakorlatban. Közmondásunk: „Többet észszel, mint erővel!“ sehol másutt nem oly indokolt, mint a mezőgazdasági termelésben. Elvárjuk1 tehát: — hogy mezőgazdasági üzemeink trágyakazlai megszűnnek szemétdombok lenni és csakugyan a növényi tápaariyagok és szerves anyagok raktáraivá válnak, — hogy minden gazdasági üzemünk hatalmas komposzttelepekkel büszkélkedik majd, — hogy a drága, pótolhatatlan szerves trágyákat idejében, az agrotechnikai határidők keretében juttatjuk a talajba, — hogy a Vegyipari Minisztérium elegendő mennyiségben és a növényzet helyes táplálkozásához szükséges választékban szállítja majd az ipari trágyákat, — hogy a mezőgazdasági üzemeink az egyetemes talajvizsgálat eredményeit — ott ahol azt már elvégezték — teljes mértékben felhasználják a termelés belterjességének fejlesztésére, — hogy mezőgazdasági üzemeink nem hagyják parlagon heverni öntöző berendezéseiket és teljes mértékben felhasználják majd azokat az aszályok leküzdésére. Mindez csak egy hányada annak, amit az agrotechnikus a mezőgazdasági termelés érdekében a jövő évben megvalósítva szeretne látni. Meggyőződésem, hogy ésszel, erővel és akarattal a nehézségeket áthidaljuk és kitűzött célunkat: „Bőséges asztalt a dolgozóinknak“ rrieg is valósítjuk. 1963, december 31. 3
