Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-12-31 / 104. szám
a külpolitikában Í Újságot olvasó, rádiót hallgató és televíziót néző emberekké váltunk. Ezt ma már senki sem tagadhatja. Hiszen az életünket amúgyis gyors üteművé váltó 2 kor minden perce meglepetést vagy szenzációt hozhat számunkra. Most, amikor olvasóinkkal együtt ismét egy eseményekben gazdag évtől veg szünk búcsút, örömmel állapíthatjuk meg, hogy az óesztendő viszonylagos bé- 2 kében telt el. Bár a világ különböző részein a'z 1963-as évben is több esetben j felgyülemlettek a feszültség gócpontjai, a béke egyre sokasodó erőinek sikerült | megakadályozniuk egy nagyobb erejű pusztítás kitörését. Gondoljunk csak a £ meg-megújuló Kuba-ellenes amerikai provokációkra, a laoszi és a dél-vietnami 2 eseményekre stb. A szabadság és függetlenség kivívásáért ebben az évben is sok vér folyt el £ a földteke különböző részein. Számos volt gyarmati ország lépett a nemzeti B önállóság útjára, bizonyítékul, hogy az imperializmus lába alól egyre gyorsabb 5 ütemben csúszik ki a talaj. 1963. december 31. Üdvözlő levél A CSKP Központi Bizottságának üdvözlő levele Jirí Hendrych elvtárs 50 éves születésnapja alkalmából. Tisztelt Hendrych elvtárs! 50. születésnapod alkalmából fogadd forró elvtársi üdvözletünket és jókívánatainkat! Ez alkalomból ismét nagyra értékeljük Csehszlovákia Kommunista Pártja iránti hűségedet, s a forradalmi munkásmozgalomban a munkásosztály jogaiért és győzelemre jutásáért végzett áldozatkész munkádat. Nagyra értékeljük a párt központi szerveiben, állami- és közéleti tisztségekben a szocializmus győzelméért és szocialista forradalmunk további felvirágoztatásáért évek hosszú során át kifejtett érdemdús tevékenységedet. Ötvenedik születésnapod alkalmából jó egészséget kívánunk és azt, hogy még sok-sok évig dolgozhass pártunk javára s a Csehszlovák Szocialista Köztársaság felvirágoztatása érdekében. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága ¥ Újévi jókívánságok Karol Fojtík, a Nyárasdi Magnemesítő Állomás vezetője: — Kívánjuk, hogy továbbra is békében dolgozhassunk, s a növénynemesítési tapasztalatainkat gazdagíthassuk; főleg nagymennyiségű silókukorica-vetőmagot termeszthessünk. Bartos mérnök, a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság termelési osztályának vezetője: — Ebben az évben szószerint következzen be a meteorológusok időjőslása, vagyis a „Békés Nap éve“. Sokat ígérő az őszi munkák lelkiismeretes elvégzése. Kívánjuk, hogy az 1964. évi eredmények magasan túlszárnyalják a mezőgazdaság valamennyi termelési mutatóját. Strbka János, a bősi EFSZ elnöke: — Szövetkezetünk az elmúlt évben úgyszólván valamennyi tervfeladatát teljesítette. Az új esztendőben még gazdagabb sikereket kívánok! A vízierőmű felé „sodródó“ szövetkezetesekhez annyit, hogy tudatosítaniuk kellene, csak 5—6 évre korlátozott munkaalkalommal számolhatnak. Konkoly Rezső, a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság instruktora: — Az ötödik körzetbe járok, amelyhez Várkony, Bős, Felbár, Baka és Dercsika tartozik. Az itteni közös gazdaságok valamennyi eladási tervüket teljesítették. Jó kívánságaimat tolmácsolom nekik, hogy az új évben az összes kötelezettségvállalásukat magasan túlszárnyalják. (zic) dében három vezető nyugati nagyhatalom kormányának élén őrségváltásra került sor. Adenauer és Macmillan távozása a politika színpadáról nem érdemel különleges figyelmet, hiszen az egyik visszavonulásának szükségessége érettebb volt, mint a másiké. Az A Kennedy elnök halálát követő nemzeti gyász napjaiban az egész világsajtó nagy jelentőséget tulajdonított az első magasszíntü szovjet - amerikai eszmecserének. Felvételünkön Johnson elnök (jobbról) a meggyilkolt Kennedy temetésén részt vett Mikojan elvtárssal, a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesével beszélget a Fehér Házban. A béke erőinek újabb győzelmei Amikor január első felében a tavalyi karácsonyi és újévi ünnepel Után ismét mozgásba lendült a nemzetközi élet, talán még a legoptimistábbak sem remélték, hogy az 1963- as esztendő ilyen jelentős sikerekei hoz a háború nélküli világ megteremtéséért harcoló milliók táborának. Mái az év elején megindult Hruscsov— Kennedy—Macmillan levélváltás sejtetni engedte, hogy a három nagyhatalom vezetői valóban szívükön viselik . az emberiség ügyét. Bár ezek a levélváltások nem voltak nyilvánosak, később mégis megtudta a világ, hogy a hármas levélcserék fontos nemzetköz problémákat érintettek. A kelet—nyugati eszmecsere e bizalmas légkörében vette kezdetéi márciusban a genfi leszerelési értekezlet, amely a Szovjetunió kitartó meg nem alkuvó békepolitikájának újabb bizonyítéka volt. A szovjet küldöttség előterjesztette kormányának arra vonatkozó javaslatát, hogy í Varsói Szerződés tagállamai és a NATO országok kössenek megnemtámadási egyezményt. A haladó emberiséj örömmel fogadta ezt a nagyjelentőségű javaslatot, de a vezető nyugat politikusok kitértek az egyenes válasa elől. Jóllehet elismerték a Szovjetunic indítványának kedvező visszhangját Tekintve, hogy ezekben a napokbar igen kiéleződött a helyzet a NATO- hatalmak Jkpzijtt, ami még ma is fennáll, komolyabb elbírálása és realizálás, nem történt meg. Áprilisban tovább folytatódtak a kelet—nyugati megbeszélések. A Nyugat-Berlin jövőjéről és általában s német kérdésről tartott szovjet-amerikai eszmecserék nagyköveti színtér folytak és Bonnban igen heves reakciót váltottak ki, attól félve, hogj Washington esetleg a nyugatnémet kormány megkérdezése nélkül tes; majd lépést ebben a fontos kérdésben. Ebben az időben leginkább kitűnt, hogy Kennedy szorosabbra fogt; a nyugati politika gyeplőjét és a sokat hangoztatott atlanti egység keretén belül is fokozni kívánja az Egyesült Államok vezető szerepét. Szovjet részről újabb nagyjelentőségű kezdeményezés látott napvilágo az év derekán, amikor a Szovjetünk javaslatot tett a Földközi-tenger tér ségének és a Balkán-félsziget atommentesítésére. Ez a felhívás óriás visszhangot váltott ki nemcsak a érintett országok népei között, hanem Latin-Amerikában is. Mint ismeretes, azóta számos dél-amerikai állam javasolta, hogy létesítsenek atommentes övezetet a világnak ebben a térségében is. Igen lényeges fordulatot hozott a világpolitikába Hruscsov elvtárs látogatása az NDK-ban, amikor a berlini dolgozók nagygyűlésén bejelentette, hogy a Szovjetunió kész hozzájárulni a légköri, a kozmikus térben és a víz alatt folytatott atombomba-robbantások betiltásához, tekintve, hogy az USA kormánya egyelőre nem hajlandó a teljes atomcsend megteremtéséről tárgyalni. . Júliusban már meg is kezdődtek a háromhatalmi moszkvai tárgyalások amelyeket az első perctől kezdve a bizalmas légkör és derűlátás jellemzett. Olvasóink előtt már ismeretes a tény, hogy a szovjet—amerikaiangol tárgyalások sikerrel végződtél és augusztus első felében Moszkvábar aláírták a részleges atomcsend-egyez-A nyugati politika kérdőjelei na rovtáén aKarnanK jellemezni az elmúlt év vonásait az atlanti-tábor szempontjából körülbelül ennyit mondhatnánk: az ellentétek gyűrűje ugyan sokfelé göngyölödött, de a szálak ismét -a tagállamokat összefűző-tjordruszi csomóban maradtak. Más szóval a monopolkapitallzmus természeténél fogva nem tudja megoldani kora társadalmi és politikai problémáit s ezért a gazdasági, katonai és politikai irányvonala állandóan újabb és újabb változatokat szül. A közös-piaci párharc már januárban megkezdődött, és végül februárban kudarccal végződött. De Gaulle vétója az angolok belépése ellen árnyékként kísért végig a nyugati hatalmak közt folyó maratoni harcban. A gyakran emlegetett sokoldalú NATO-atomütőerő gondolata is az 1963-as év szüleménye, hiszen a bermudai Kennedy—Macmillan találkozó után minden lényegesebb nyugati tanácskozás során az előtérbe került. Hogy a kérdés kivitelezése mennyire bonyolult, bizonyítja az év végi NATO miniszteri tanács ülése is, amely nem tudta megoldani az érdekelt országok közt felmerült problémákat. Mint ismeretes, az év utolsó negyejgyetemes emberiség szempontjából sokkal sajnálatosabb és fájóbb Kennedy elnök tragikus halála. A sok méltatáson, elismerésen kívül, amit nár elmondtak róla egyáltalán nem tűnik feleslegesnék néhány gondolatot,*, ízúítai is szentelni emlékének. Kennedy az az ember volt, aki először kezdte hazájában ledönteni a meg néni értés és az elzárkózás falát, amely az USA-t sok éven át elválasztotta a Szovjetuniótól. Kennedy Amerikában először mondta ki félreérthetetlen világossággal, hogy „az emberiség olyan ményt. Mondanunk sem kell, hogy a megegyezés híre osztatlan örömet váltott ki világszerte. A moszkvai egyezmény aláírását nyugodtan nevezhetjük az 1963-as év legjelentősebb eseményének, hiszen világpolitikai hatóereje jóval túlhaladja az év határát. A „moszkvai szellem“ — így nevezte el a világsajtó az egyezmény aláírása után kialakult nemzetközi légkört — kedvezően befolyásolta a szeptemberben megnyílt ENSZ-közgyűlés XVIII. ülésszakának munkáját is. A világszervezet szónokai szinte kivétel nélkül a moszkvai egyezmény jelentőségének méltatásával kezdték felszólalásaikat. Az ENSZ-közgyűlés háromhónapos munkája során a különböző nemzetközi problémák megvitatásakor is igen gyakran utaltak a moszkvai szerződés adta lehetőségekre. A Béke-Világtanács varsói ülésszaka is joggal állapíthatta meg, hogy a moszkvai szerződés olyan alapot adott a békéért harcolók millióinak, amelyen tovább haladhatnak a háború nélküli világ megteremtéséért, a hidegháborús erők mesterkedéseivel szemben. Ha olvasóink visszaforgatnák lapunk 1961. és 1962. évi karácsonyi számait, ugyanezen a helyen ismert arcokat találnának. Gagarin, a világűr meghódítója, majd követője Tyitov, később pedig Nyikolájev és Popovics gyózelmse űrutazása után készült felvételeket látnák. Ezúttal az 1963-as esztendő újabb nagy világűr-sikerét, a kozmosz új hőseit mutatjuk be. Valentyina Tyeresková, a világ első ürhajósnöje és Bikovszkij űrhajós Hruscsov elvtárs társaságában a moszkvai Vöröstéren tartott ünnepség után. (Foto: CTK) fegyvert tart kezeben, amellyel megsemmisítheti a nyomort, de ugyanilyen könnyen megsemmisítheti önmagát is". Kennedy gyakorlati jelentőséget tulajdonított a koexistenciának és belátta, hogy a nézeteltérése két, a nemzetközi problémákat tárgyalások útján kell megoldani. Volt bátorsága kimondani azt, amit látott, és úgy cselekedni, ahogy beszélt. Az már mindegy, hogy a gyilkosságot gyengeelméjű vagy tudatosan felbérelt ember hajtotta-e végre, mindegy, hogy a gyilkosság „politikai tiltakozás“-e vagy pedig közönséges bérgyilkosság. Annyi biztos, hogy primitivizmustól, előítéletektől és konzervatívizmustól terhes politikai légkör terméke. Egyszóval: Kennedy egyénisége, de legfőképp politikai vonalvezetése egyik szilárd pillére volt annak a hídnak, amely a Kelet és Nyugat közti szakadék áthidalására az utóbbi evek során oly reményteljesen épült. A decemberben Moszkvában tartott kerekasztal-értekezlet képviselői nem ok nélkül jelölték meg éppen Kennedy és XXIII János pápa halálát az év nagy veszteségeként a békéért, az emberiség boldogulásáért harcolók szempontjából. A három jelentős személycsere, valamint az atlanti-országok közt dúló politikai, gazdasági és katonai ellentétek közepette akaratlanul is felvetődnek a kérdőjelek, amelyek válaszra várnak Válaszra, arra a kérdésre, hogy az „új“ politikusok megértik-e a kor szellemét és vállalják-e azt a nagy feladatot, amely napjainkban a két világrendszer közt folyó békés gazdasági versenyben reájuk hárul. Előbb vagy utóbb meg kell érteniük, hogy ez az egyedüli járható út napjainkban. Csupán vázlatosan sikerült érinteni az 1963-as év jelentősebb külpolitikai eseményeit. Hiszen számtalan olyan dolog történt az év folyamán, amely még említést, magyarázatot érde„tjielne. Zárszó helyett talán*azt mondhatnánk még, hogy az 'émberiségf kök hémés harcot Vívott meg az év során a béke megőrzéséért, a szabadság és függetlenség kivívásáért. És nem hiába. Az ilyen harc mindig edzi az embert, mert nemes célokért folyik. Amikor a jövő, az elkövetkező új esztendő sikerére emeljük poharunkat, ígérjük meg, hogy nem állunk ki a sorból, s továbbra is elszánt harcosai maradunk a békének, a jövőnek, az emberiség boldogulásának. Tóth Géza Újra ropognak a fegyverek Ciprusz szigetén Nikóziában, Ciprusz fővárosában néhány nap óta újra nyílt összecsapásra került sor a görög és török lakosság közt. A jelentések szerint az összetűzéseknek már eddig több halálos áldozata vart. A viszályokat a török kisebbség magatartása okozza Makariosz elnök alkotmány-módosításaival szemben. Makariosz nézete szerint az alkotmány több cikkelye a gyakorlatban nem alkalmazható, azonkíyül azokat ártalmasnak tartja a sziget politikai fejlődése és haladása szempontjából. Az elnök kifogásolja továbbá az 1960-ban kötött ún. jótállási szerződést, amely alapján Görögország, Törökország és Nagy- Brifannia jótáll Ciprusz függetlenségéért és ezen államok a szerződés megsértése esetén katonai beavatkozásra jogosultak. Kedden török repülőgépek jelentek meg Ciprusz fölött. Cemal Erkin török külügyminiszter kijelentette, hogy a harci gépek „figyelmeztető berepüléseket“ hajtanak végre. Bejelentette továbbá, hogy kormánya megegyezett az ankarai angol és görög nagykövetséggel, hogy amennyiben a cipruszi görög és török lakosság összetűzései nem szűnnének meg, az említett országok fegyveres erőket küldenek a szigetre. Több török hajóegység is cirkál már Ciprusz előtt. Időközben a három ország elhatározta, hogy a Cipruson állomásozó csapataikat kö zös parancsnokság alá helyezik, amelynek élén magasrangú angol törzstiszt áll. Makariosz tiltakozását jelentette be az ENSZ Biztonsági Tanácsánál Törökország beavatkozása ellen. Ciprus ENSZ-küldöttje azonnal felkérte a Biztonsági Tanács elnökét, hívja össze a tanács rendkívüli ülését. A ciprusi helyzetről U Thant főtitkárral is tárgyalt. London jelentése szerint a török kisebbség egyik vezetője bizalmatlanságát fejezte ki Makariosz kormányéval szemben. A görög kormány állítólag tiltakozni fog Ciprus jelenlegi alkotmányának revíziója ellen. A ciprusi közvélemény a közgazdaság függetlenségének korlátozását látja abban, hogy Anglia s más NATO országok beleavatkoznak a köztársaság belügyeibe.
