Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-12-31 / 104. szám
Sk az újévi jókivánatokat! Békés, boldog, örömteljes újévet kívánnak egymásnak az emberek. Vajon olyan lesz az 1964-es év? Nem maradunk csak a jókívánatoknál, a puszta szavaknál?... Tettekké kell váltani a szavakat! Ilyen kívánalmak hangzottak el a CSKP és az SZLKP Központi Bizottságainak nemrég tartott ülésein is, melyeken az ideológiai munka időszerű kérdéseivel foglalkoztak. Nem csupán puszta Szavak, hanem az elmélet, a marx-lenini tanok gyakorlatban való alkalmazására kell törekednünk. Miért hozom kapcsolatba pártunk ideológiai munkáját az újévi jókívánatokkal? Azért, mert attól nagyon sok függ, hogyan hatunk az emberek tudatára. Ha helyesen magyarázzuk meg az embereknek az ideológiai harc fontosságát; a jelenlegi nemzetközi problémákat; ha a politikai nevelömunkát, a gazdasági feladatok teljesítését konkrét célok elérése érdekében szervezzük; ha megfelelően értelmezzük a társadalmi viszonyokat és helyesen alkalmazzuk a szocialista demokrácia elveit; nagyobb figyelmet fordítunk az ifjúság nevelésére és művelésére; ha kultúránk és művészetünk a kulturális forradalom még hatásosabb eszköze lesz, akkor nem maradnak el a kívánt eredmények sem. Mezőgazdasági szakaszon nagy feladat előtt állunk. A XII. pártkongresszus határozata értelmében mezőgazdaságunkat az ipar színvonalára kell emelnünk. Egyes állami gazdaságokon és szövetkezetekben láthatjuk, hogy a pártakaratát — mely lényegében népünk akaratává vált valóra váltják. Néhány hónappal ezelőtt Csehországban a Smiricei Állami Gazdaságon jártam. Meggyőződtem arról, mennyire előre haladtak itt a kongresszusi határozat teljesítésében. Figyelemreméltók az eredményeik a gépesítés terén, jól szervezik a munkát, nagy gondot fordítanak a dolgozók politikai és szakmai nevelésére. Meglepett még az is, menynyire ügyelnek az istállókban a rendre és tisztaságra. Egy sertésgondozóval beszélgettem, aki olyan rendben tartja munkahelyét, hogy akár ipari üzemmel is felvehetné a versenyt. Bevallom, sok istállóban jártam, de cserepekbe ültetett virágokat csak itt láttam. A sertésgondozó azt mondta, azért törődnek ennyire a munkahelyükkel, mert ilyen környezetben jobb dolgozni. Igaz, ez többletmunkát jelent, amiért nem kapnak külön jutalmat. Azonban az említett sertésgondozó szocialista munkabrigád tagja és természetesnek tartja, hogy ezt a munkát senki sem kívánja tőle és csak a saját érdekében végzi. Sajnos, még kevés olyan példás szocialista munkabrigádunk van a mezőgazdaságban, mint Smiricén. A szocialista munkabrigádok szervezésével nem lehetünk megelégedve. Sok mezőgazdasági kollektíva éveken keresztül versenyez a cím elnyeréséért, s néhol a feltételeket is megteremtik, de az illető szervek, melyek a címet adományozzák, ezt nem veszik észre. Sdásutt olyan munkaközösségek vannak, melyek diplomával rendelkeznek, de nem tevékenyek. Az újévben ezen a téren sok tennivalónk lesz, s jelentős segítséget várunk a szocialista munkabrigádok februárra összehívott országos konferenciájától is. Lényegesen meg kell javítani a szocialista munkaverseny szervezését. Ne tagadjuk, — mert ezzel a helyzeten nem segítenénk, — a szocialista munkaverseny jónéhány mezőgazdasági üzemben csak papíron létezik. A kötelezettségvállalások kihirdetését nem tekinthetjük még versenynek. A járásokban negyedévenként végzett termelési értékelést sem számíthatjuk a szocialista munkaverseny kiértékelésének. Fontos, hogy akik a versenyt szervezik, lent a termelésben ismerjék meg a munkafeltételeket és politikai munkával hassanak oda, hogy a szocialista munkaverseny segítsen a nehézségek leküzdésénél, a tervfeladatok teljesítésénél. Gyakran találkozunk olyan nézettel, hogy a terv teljesítése a dolgozók legtermészetesebb kötelessége és csak a feladatok túlteljesítésére kell irányítani a versenyt. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ott, ahol legnagyobb szükség van a szocialista munkaverseny mozgósító hatására — a gyengébben gazdálkodó szövetkezetekben — kötelezettségvállalásokat vagy nem tesznek, vagy pedig az ígéreteik nem egyeznek a reális lehetőségekkel. Például az újévben több mint 10 %-kal szeretnénk növelni a tejtermelést. A feladatot szövetkezeteink és állami gazdaságaink jelentős része teljesíti. Azonban mi legyen azokkal a mezőgazdasági üzemekkel, ahol e feladat teljesítése előreláthatóan nehézségekbe ütközik. Ezekben az üzemekben nagyobb szükség lesz a lehetőségek feltárása érdekében a szocialista munkaversenyre. S az értékelésnél ne mindig az legyen a döntő, ki mennyire teljesítette túl a tervet, hanem hogy az adott feltételek mellett, milyen hatásos intézkedéseket tettek a tejtermelés növelésére. Sok szó esik a mezőgazdaság lemaradásáról, hiányosságairól azonban emellett látnunk kell az eredményeket is. Habár 1963-ban népgazdaságunk e fontos ágazatában nem teljesítettük a tervet, némi sikerekről mégis számot adhatunk. Hisz az előző évhez képest több mint 4,5 %-kal növeltük a termelést s a piaci termelésnél még jelentősebb emelkedést értünk el. Takarmányszükségleteinket az idén sem biztosítottuk, de az eredmények jobbak, mint az előző évben. Jó termésünk volt kukoricából, répából, stb.... A mezőgazdasági termelést 1964-ben lényegesen növeljük. Főleg gabonából, burgonyából és szénából fogunk többet termelni. A piaci szükségletet is jobban el akarjuk látni. A közellátás további lényeges javulását a mezőgazdasági termelés növelésével akarjuk biztosítani. Nagy figyelmet fordítunk a föld termőképességének és az állatok hasznosságának növelésére, azonban nem kerülheti el a figyelmünket, hogy még mindig közel 79 000 hektár mezőgazdasági földterületünk van kihasználatlanul. Az újév alkalmából köszöntőt mondunk, jókívánatokat a Szabad Földműves olvasóinak. Azonban, hogy a jókívánatok ne maradjanak csak puszta szavak, megemlítettünk problémákat is. Nem mintha receptet kínálnánk arra, mit kell tennünk, hogy az újév számunkra gazdagabb, boldogabb és örömtelibb legyen. Az irányvonalat megadta Csehszlovákia Kommunista Pártja. Azonban nekünk kell gondolkodnunk azon, hogy azokat a nemes célokat, melyeket elénk állít a párt, hogyan teljesítsük. WK»CSöK&CSöKSOS< WK80SCf<»CgaK»<3gCK»C8CKiCtKK»<aWK»CgCK»CSKK*^ I* Olvasóinknak, levelezőinknek | Botdafy újévet íduáiAimlc! I Bratislava, 1963. december 3E___________Ára: 10 fillér XIII. évfolyam, 104. szám Falvak a síkon. Jól ismerem őket. Még pirkadó időmből ismerem. Darvak járták a meáhyei mezőket, mesékbe csalták szívem. Falvak a síkon. Mezétláb menj örvénylő nyári hőbe, fejeddel lángba, ha a kalász sárgul, s madár esik az égből szívhasítón, s megperzselt szárnya torka porba ájul. Figyelj a hangra, emberek szavára, nehézkesen tüzes torsokra lépnek, együtt jött mind s úgy tér meg éjszakára, nincs rajtuk aratása hamis fecsegésnek. Falvak a síkon. Szőllők sorához menj pihenni este, zöld boltív-rendszerébe lugasoknak, malomkő-asztalnál, hogy derülj kedvre, eléd öreg törkölypálinkát hoznak. A férfi hallgatag, — tenyere kérges, erős és áldott mint a föld, szemében fepes parányi tűz, azt jelzi éppen, hogy lelke bent rejtelmes kinccsel ékes. Iszik, dohányzik, lélegzik nyugodtan, együtt érez a földdel, fülel olykor, lassan beszél — a fürtök a lugasban felizzanak, mint nehéz gondolatsor. Falvak a síkon. Bármikor, ha üldözőbe vesznek, vagy sebesre tépne valaki, hozzátok visszatérek. Megkeresem ama hatalmas embert. Látom erős tenyerét, amint madarat táplál. Szájában szalmaszál. Légzése béke és egészség. Szememet lezárom.] Az éj az égboltot ereszti ablakomba. Álmodom t szépen, nyugodtan. T)ŐDÜLT VILÁG. Vágja, keveri a jeges szél a havat, csontig hatol a dermesztő hideg. Cudar idővel búcsúzott az ezerkilencszázharminchármas esztendő. Kovács Sándor, a vastaglábú tölgyfaasztalra könyökölve hallgatja a szél jajszavát. A söséthajú, szikár, csontos arcú kisparaszt munkában elkopott vastag ujjaival cerúzát szorongatott. Még a megboldogult nagyapjától tanulta, hogy a gondos paraszt Szilveszter napján számot vet a múltról és szembe néz a jövővel. Bevétel, kiadás, kamat, adósság íródott a papírra, s alatta számok sorakoztak. A törlesztést csak szokásból írta fel, mert egy számadat sem került alája. Az adósság is ugyanannyi, mint az elmúlt évi számvetéskor, 9500 korona. Már hatodik éve nyögi a négy hold árát. Amikor megvette is tudta, nehéz lesz. De kellett a föld. Anélkül nyomorgás az élet falun. Az a legnagyobb baj, hogy az utóbbi években éppen, hogy csak kamatra tellett. A jövő év tervezgetése közben állt meg kezében a ceruza és az ökörszemnyi rozzant ablakon tanácstalanul bámult a dühöngő hóviharba. A kenyérnekvalónál kezdődött a baj. Az öt éhes szájnak a mindennapi, februárnál tovább aligha tart. Termett éppen elegendő, de a tizes kamat meg az adó elvitte a mindennapi betevő falatot. A pótolnivalót megzabálta az ólban röfögő két hízó. Igaz, már lassankint megütik a száz kilót. .4 nagyobbik gazdát cserél majd a januári vásáron. Talán hatszázat adnak érte. Nyáron aztán megint rásanyarodnak az olcsó zsírra. De muszáj eladni, mert gúnya kell a gyerekeknek. Az ö csizmája is kását kér. Az aszszonynak is nagyon kopott a kötött kendője. Éppen, hogy csak futja a hízó árából. De mi lesz az adóssággal? Zsíros Jani „kerek-perec" kijelentette, hogy elég a hallgatásból. Tovább nem vár a kétezerre. Nincs más mód, mint fűrészt, fejszét élesíteni, és a gazdából favágó lesz, mint a nincstelenből. Nyáron látástól vakulásig s most a tél világában a dermesztő hajnaltól a fagyos éjszakáig húzhatja az igát. De az ölfa-vágás sem tart tovább négy-öt hétnél. A számadás azt panaszolja, hogy az ott keresett koronából legfeljebb kenyérnekvaló lesz. Miből fizessen, s törlesszen hát adósságot? Erre a vastaghegyű, \uta ceruza sem tudott választ adni... Számvetés A GONDOLATAIBA ROSKADT apához odasettenkedett a pendelyes Janika, a legkisebbik. — Ésapa, meséljen valamit - selypítette. A gazda első pillanatban el akarta tolni a pöttömnyi csimpaszkodót. De ahogy betekintett, okos, kíváncsi, kérdő szemébe, kiesett kezéből a ceruza, térdére vette Janikát, és mesélni kezdett a szegénylegényről, aki csodálatos módon legyőzte a hétfejű sárkányt, s az ott-talált összeharácsolt kincset megosztotta testvéreivel, s azóta gazdagságban, boldogságban élnek, ha meg nem haltak. Mint kotlóst vették körül csemetéi. Boldogan lesték a mesemondó szavat, aki a csodák világát varázsolta elébük. * * * HÁROM ÉVTIZEDET fordult az idő kereke. Szilveszter napján újból megrázta szakállát a Télapó. Hópihék kergetóztek, ölelkeztek, mígnem összecsókolóztak a nagyablak üvegfalában, s búcsúzva milliónyi szállingó testvéreitől, szürke esőcseppként futottak alá. A fotelban üldögélő Kovács Sándor hajának színe is nagyon hasonlított már a lebegő hópihékhez. A közös csoportvezetőjének most a töltőtollától sercegett a papír. Szép gömbölyű számok íródtak egymás alá. A papíríven most mindössze két tétel szerepelt. Bevétel, kiadás. Fiával, a későn érkezett Mihállyal, aki traktoros, előlegként 28 540 koronát kerestek, íródik a bevétel alá. Zárszámadáskor előreláthatólag még húszezer üti a markukat. Most is két „malacka" gömbölyödik az ólban. A nagyobbikat 270-re, a másikat húsz kilóval kevesebbre becsüli. Daránakvaló még van bőségesen. Ha a nagyobbik lenyomja a háromszázat, a füstre kerül. Nem sürgős az ölés. A harminc literes bődön még színültig van zsírral, A kisebbikért a négy darab ezrest biztosan megkapják. Innen is, onnan is csöppen még néhány korona, s így az évi bevétel megközelíti a hatvan ezrest. Lassankint a kiadási tételek is sorakoznak. Egy Jawa motorkerékpár a Miskának 9500 korona. Jégszekrény 3500 korona. A két unokának feles kerékpár 900 korona, a Balaton melletti rokonok látogatása is elvesz vagy kétezret. A gyereknek ugyan van elég ruhája, de azért vagy négy ezres arra is szükséges. Nem maradhat el a többitől. Az anyjukommal együtt ők is belekerülnek vagy háromezerbe. Zsebpénzre, erre is, arra is kell gondolni a költségvetésben. De ezért a tizenötezer bekerül a könyvecskébe, ugyanúgy, mint a múlt évi zárszámadáskor. Ha kevesebb íródna be, az sem lenne baj. Házra már nem kell takarékoskodni. Valamennyi gye-, rek megrakta a „családi fészkét“. De hát furcsák ezek a mai fiatalok. Ma elég a motorkerékpár, holnap már az autó is szóba kerül. Jó, ha van mihez nyúlni...- Nagyapó, nagyapó - zökkenti ki a szöszi Katica a számolgatásból.- Mit akarsz kis bogaram?- A televízió... Mindjárt kezdődik a gyerekek szilveszteri műsora — csicsergi a legkisebb unoka. Nincs tovább számvetés. A csilingelő hang, a nagyapón csüggö ragyogó szempár az élet értelme, szólítja - menni kell. TÓTH DEZSŐ A szociolisto mezógozdosógén A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZOK LAPJA
