Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-07-21 / 58. szám
Visszafelé a szakadék széléiül Aki Jabloncára kerül, azt gondolja, hogy itt a világ vége. A község majdnem minden oldalról erdővel van körülvéve. Határa dombos. Inkább a gyümölcstermesztésnek és állattenyésztésnek felel meg, mint a növénytermesztésnek. Sokan talán ebben találnák a nehézségek okait is. Pedig ha a nehézségek, hibák okait keressük, akkor ennél sokkal mélyebbre kell néznünk. Nem lehet mindent a földterület fekvésére „ráhúzni“. A szövetkezet megalakulásától kezdve nem tartozott a legjobbak közé. De azért mindig ment valahogy. Hol jobban, hol rosszabbul. Míg 1962 elején a szakadék szélére ért. Sürgős beavatkozásra volt szükség. A változás megtörtént abban, hogy új elnököt választottak és néhány vezetőségi tagot kicseréltek. A szövetkezetei ekkor már csak a „szentlélek“ tartotta össze. 1961 telén a szó szoros értelmében éhen pusztult 27 tehén és a sertések nagy része. A biztosító egy fillért sem térített meg, mert a kár a szövetkezet hanyagságából történt. 1962. március 1-hez véve egy szem takarmány, egy szál széna sem volt a közös tulajdonban. Az összes takarmányt 40 mázsa szalma képviselte. A nép nem akart dolgozni, mert 6 hónapja egy fillért sem fizettek a munkaegységre. Nehéz napok következtek, míg az új vezetőség úgy-ahogy lábra tudta állítani a szövetkezetét. A tagoktól vásároltak takarmányt az állatállománynak, s lassanként kifizették az előleget is a ledolgozott munkaegységekre. De a nehézségek sorozata nem szűnt meg egykönnyen. A tagság a régi maradt. Nem dolgoztak rendesen, mindenki a maga hasznát nézte — sógor-komaság uralkodott. A tagság nem vélte érdekének a szövetkezet fellendítését. Minden családból egy-kettő az iparban dolgozik — így pénz kerül a házhoz. Csak éppen azért dolgoztak a szövetkezetben, hogy azt a fél hektár háztájit megkapják. A szövetkezeti dolgozókat, a 60 —70 éves férfiak és nem sokkal fiatalabb nők képezik. Ilyen dolgozókkal nehéz az új munkamódszerekről s az új technológiáról beszélni. Itt tegáll a tudomány, s egyhelyben to_ ognak. Mindenki követelődzik, elégedetlen, de senki nem igyekszik segíteni a hibákon. A határ fekvése megkívánja a kézi Zöldruhások segítsége Iliozgalmas ilyenkor a Sumava ■L’-L megannyi füves lejtője. Kaszálják a rétet, boglyázzák a felszáradt szénát. A fenyvesek gyantaszagú lehelletébe szénaillat vegyül. Dolgos kézre van itt szükség, nem is kevésre, mert a gép nemigen juthat szóhoz. Évről évre néphadseregünk katonái segítenek önzetlenül, hogy a szálastakarmány mihamarabb kazlakba kerüljön — kárba ne vesszen. A múlt évekhez hasonlóan Jelinek őrnagy egysége tűnik ki a mostani szénaszüret alkalmával is. Srni falucska lakásai szívesen fogadják katonáink segítségét. A kedvezőtlen időjárás ellenére, néhány hét alatt 120 hektár rétet kaszáltak le, s még mintegy 40-50 hektárnyi kaszálnivaló vár rájuk, amit legkésőbb július 25-ig szeretnének rendbetenni. Eddig közel 2000 mázsa szénát takarítottak be. Azokat a szép eredményeket — amelyeket ‘a szénabetakarításban elértek — elsősorban a munkaversenynek köszönhetik, amit mindjárt a szénaszüret megkezdése előtt kihirdettek.. Ennek értelmében a legjobb csoportok és egyének minden második nap pénzjutalomban részesülnek. A legjobb eredményeket Serdik kaszálócsoportja, valamint M o z ol a tizedes szénagyűjtő csoportja érte el. Ám nemcsak a szénabetakarításra termettek ezek a zöldruhás legények. A falu kulturális életének fellendítéséből is kiveszik részüket. Hetente a CSISZ-szel fcözös táncmulatságot szerveznek, s a talpalávalót az egység zenekara szolgáltatja. S a télen betanult esztrádműsoraikkal is már többízben felléptek. Tervük: a környező falvakat is meglátogatják. Iplégedettek a srni szövetkeze■‘-J tesek a segítséggel, s azt szeretnék, ha jövőre is eljönnének falujukba a zöldruhások, akik nemcsak a haza védelmében, hanem a mezőgazdasági munkákban is derekasan helytállnak. Both Frigyes, közkatona munkát. Itt csak az asszonyokra lehet számítani, mert a férfiak, inkább az állattenyésztésben dolgoznak. A kapálást, takarmánybegyűjtést el is végzik az asszonyok, de mi lesz a kaszálással? A vezetőség minden tagra kimérte a kaszálnivalót (a rétek a szőlőhegyen és domboldalakon vannak, úgy hogy ide géppel nem lehet menni) és így az iparból hazatérő férjek szombaton délutánként lekaszálják. Próbálták az ilyen munkák elvégzését brigádmunkával megoldani, de ez sem ment. Míg a szomszéd községekben, például Körtvélyesen a szombat délben hazatérő munkások délután és vasárnap a szövetkezetben segédkeznek, addig Jabloncán kiülnek a kapuba, vagy elmennek sétálni — de a szövetkezetnek egy félórát sem segítenek. Öt traktorral és egy DT-vel rendelkeznek. Ezekhez öt vezető van. Ha egy traktoros valamilyen oknál fogva kimarad a munkából, akkor az elnöknek vagy a titkárnak kell vezetnie, mert a traktor nem eshet ki a termelésből. A faluban nem akadt egyetlen egy ember sem, aki télen elment volna traktoros tanfolyamra — így kényszermegoldásból az elnöknek és a titkárnak kellett megtanulni traktort vezetni. A meglévő traktorosok is csak készpénzfizetésért hajlandók dolgozni. Nincs egy ember, aki a cséplőgép kezelését megtanulta volna — ezért drága pénzért idegenből kell cséplőgépkezelőt hozatni az aratásra. A szövetkezetnek nagykiterjedésű a gyümölcsöse, de a haszon annál kevesebb. A gyümölcsre fordított munka nem sok, csak a kész gyümölcs leszedése nagy gond. Ugyanis a tagság nem akar a gyümölcshöz hozzányúlni sem. Hogy a termés ne menjen tönkre, elárverezik. Így akinek pénze van, olcsón hozzájuthat a gyümölcshöz és drágán eladhatja. Ez jó pénzforrást biztosít a tagságnak, viszont veszteséget a szövetkezetnek. A múlt ősszel változtattak ezen is. Aki leszedett egy mázsát, az kapott 12 kg-ot. A tagság nehezen ment ebbe bele, de inkább így fogadta el, minthogy idegenből jött brigádosok szedték volna le. Az állattenyésztésben sem könnyebb a helyzet. Hibák, nehézségek ott is vannak — de az eredmények azért kézzelfoghatóbbak, s a javulás minden téren megmutatkozik. Az egész évi tojás eladását a szövetkezet a félévben már 156 %-ra teljesítette. Takarmány volt elég, s a gondozók, Kovács Ilona, Kapczi Mária és Cseh Mária lelkiismeretesen dolgoztak. Nem lehet tehát az egész tagságra azt mondani, hogy felületes munkát végez. Szerencse, hogy akadnak még emberek, akik nem azt nézik, hogy „közös“, hanem az állatokat sajnálják. A marhahízlaldában is szépek az eredmények. A félévi tervet 122 %-ra teljesítették. A napi súlygyarapodás darabonként 72 dkg. A növendékállatokkal nyáron kevés a baj, mert állandóan kint vannak a hegyi legelőn. Tavasztól őszig takarmányt biztosít a legelő, csupán ízesítőről kell gondoskodni a szövetkezetnek. Viszont a tehenészettel a szövetkezetnek mindig nehézségei voltak. Ez főleg a gondozók nemtörődömségéből adódott. Egész télen át a fejési átlag egy tehéntől 2 deci. Nem azért éheztek a tehenek, mert nem volt takarmány — egészen más itt a hiba. A gondozók — négy idős bácsi — nem akarták a borjakat eiköltni a tehenektől. A 74 tehén alatt mintegy 40 borjú tartózkodott állandóan. Ezek aztán akkor szoptak, mikor akartak, és attól a tehéntől, amelyik éppen a közelébe esett. Hiába hangzott el a vezetőségi gyűlésen, hogy változtatni kell ezen — a vezetőségben ott a négy etető is, aki a saját kényelmét nézve, semilyen határozatot nem fogadott el ezzel kapcsolatban. Nem volt „isten“, aki ezen változtathatott volna. így volt ez kezdettől fogva — a gondozókat nem zavarta a rendetlenség. Mígnem két hónappal ezelőtt megtörtént a csoda. A két idős bácsi hirtelen megbetegedett, a harmadik pedig kihajtotta az állatokat a legelőre. Itt volt az alkalom, hogy rendes mederbe tereljék a tehenek sorsát. A férfiak helyébe nőket állítottak, akik nemcsak etették, hanem fejték is a teheneket. A borjakat rögtön külön kötözték. A gondos kezelés, az asszonyok lelkiismeretes munkája mindjárt meglátszott a tejtermelésben. Két deciről már 5,5 literre emelkedett a napi fejés. A szövetkezet igyekszik minden termelési ágban visszatérni a szakadék széléről. Ügy-ahogy sikerül is. Lassan mindenütt változás áll be — javul a dolgozók viszonya a közöshöz. Csak még a sertéstenyésztés... ! Ezzel nem tudnak zöldágra vergődni. Elsősorban is az istállók korszerűtlenségét kell hibáztatnunk. Nem lehet szellőztetni, így a pára fölszáll a padlásra, majd víz alakjában lecsöpög a beton hídlásra. Az állatok lucskosak, könnyen felfáznak — ezért nagy az elhullás, különösen a malacoknál. De itt sem lehet mindent ráfogni az istálló hibáira, mert ha a gondozók csak egy kicsit is lelkiismeretesebb munkát végeznének, akkor mindjárt nem volna ennyi kár. De Kapczi Klárának és Stirmicky Rózsának nem fáj, hogy a szövetkezet fél évre a 72 mázsa hús helyett csak 28 mázsát adott el, hogy az anyakocák meghíznak, ezzel veszélyeztetik a malacozást, viszont a hízóknál nem érnek el súlygyarapodást. Mert takarmány van elég, csak gondosan, és lelkiismeretesen kell etetni az állatokat. Ez pedig nagyon hiányzik. Ügy gondolják, hogy napi három órás munkával el lehet látni egy szövetkezet sertésállományát. A vezetőség szép szóval intette, büntetéssel fenyítette őket — de semmi nem használt, mindig nekik állt feljebb. Tovább már nem lehetett nézni ezt a felületes munkát. A pártszervezet és a vezetőség egy utolsó határozatot hozott számukra — s ha ezek után sem áll be javulás, akkor kiteszik a munkahelyükről. ■ * ■ » Van gond, probléma a jabloncai szövetkezetben. A vezetőség törheti a fejét, hogy rövid időn belül hogyan oldja meg a legégetőbb problémákat. Nem könnyű dolog ott vezetőnek lenni, ahol a tagság széthúzó, nincs egy akaraton, — nem végeznek lelkiismeretes munkát. Kevés az a 7 korona munkaegységenként, de többet csak úgy lehet elérni, ha szorgalmasan, odaadóan dolgozik mindenki. Előbb tehát fogjon össze a tagság, mutasson rá minden téren a hibákra, s leküzdését ne halasztgassák. Meg kell szüntetni a koma-sógorságot, s a közös érdekeket nézni. Közös erővel, összetartással a legnagyobb nehézségeket is le lehet győzni, s ha már nehézségek nincsenek, akkor hozzáfogni a termeléshez, bátran bevezetni a jól bevált újat — s egyszer majd a jabloncai szövetkezet is dicsekedhet nagy eredményekkel. Ehhez rendíthetetlen összetartás, szorgalom kell. Zsebík Sarolta Két kérdésre - két felelet A véletlen hozott össze a legutóbb Rozsnyák Vince körzeti instruktorral, valamint Hegedűs Jánossal, a Párkányi Állami Gazdaság berki részlegének vezetőjével. Élve az adott lehetőséggel, az előbbitől megkérdeztem, hogy s mint gazdálkodnak a körzetébe tartozó szövetkezetek, s mi velük kapcsolatban a véleménye. Rozsnyák: — Körzetemben legjobb a kisgyarmati szövetkezet, ahol idejében elvégezték a cukorrépa és a kukorica másodszori kapálását, jó minőségben takarították be 200 hektárnyi rétről a szénát. Nyolc liter a fejési átlag. Eddig mindenből 100 %-on felül teljesítették eladási tervüket, az első félévet illetően. A kisgyarmatihoz hasonlóan igyekszik a kőhídgyarmati szövetkezet is, főleg a növényápolás terén. Példájukat követhetnék a páldi, kisgyarmati és a kéméndi szövetkezetek is! A másik tisztségviselőtől ugyancsak megkérdeztük, hogy s mint végeztek a növényápolással, a takarmányfélék begyűjtésével, az első félévi tervet miként teljesítették, s milyen termés mutatkozik? Hegedűs: — Igyekeztünk minden kedvező időt és alkalmat jól kihasználni, hogy a takarmányféléket jó minőségben és gyorsan takaríthassuk be. A réti széna és a lucerna már kazlakban van. Ezen kívül 10 vagon silót készítettünk őszi- és tavaszi keverékből, meg lucernából. Nem dicsekvésképp mondom, de már több most a takarmányunk, mint az egész múlt évben. Az első félévi tervünket mindenből 100 %-on felül teljesítettük. A gabonatermés szépnek Ígérkezik. Répából előreláthatólag 350 mázsás hozamra számítunk. Lejegyezte: Nagy József, Nána Fűzik a dohányt A dohányszárító felől hallatszó monotón zaj jelzi, hogy a tompái dohánytermesztési csoport tagjai megkezdték munkájukat. Nappal törik a dohányt, este pedig 9 — 11 óráig tart a fűzés. Az idén 8 hektáron termesztenek dohányt, s erre 160 000 korona bevételt terveztek. Tavaly 50 000-rel túllépték a tervezett bevételt. Az idén is szeretnék a tervet 40 — 50 ezerrel túllépni. Június 26-án kezdték a törést. Azóta több mint 30 traktorvontatású pótkocsi nyersdohányt szállítottak haza a dohányföldről. Igaz, ezek csak a porlevelek, de már kezdődik a második törés, mellyel igyekezni kell, mert a lévelék rohamosan nőnek. — A szép termés titka a lelkiismeretesség. Már a melegágyban észrevettem a kórokozót, s hetente kétszer permeteztem. Majd kiültetés után szintén permeteztünk Ferbanttal és Novozirral. Nem féltem a fagytól sem, idejében ültettük a palántákat, örül az ember, amikor látja munkája gyümölcsét. De még nagyobb az öröm akkor, ha a dohányleveleket pénzre cseréljük be. Az első pótkocsi eladott dohányért csaknem 9 000 koronát kapott szövetkezetünk. Örül ilyenkor a 15 szövetkezeti asszony is, kik már több éve ezt a munkát végzik. Nem unták meg a munkát, mindig találnak benne valami újat, — mondja Mihalovics János dohánytermesztési csoportvezető. Ez bizony így van. A munka akkor hozza meg teljes mértékben a várt gyümölcsöt, ha mindannyian becsületesen dolgoznak. S ők ezt teszik. Tóth László, Tompa Nagyobb gondot a őszi repce termelésére A Szlovák Nemzeti Tanács mezőgaz- Megállapítást nyert, hogy az őszi dasági főosztálya a közelmúltban a repcében, különösen a kukoricatermezőgazdasági tudomány, valamint a mesztő körzetben esett jelentősebb gyakorlat legjobb szakembereinek kár abból adódott, hogy a vetésforgóközreműködésével megvitattak az őszi ba nem a növény talajigényeinek megrepce termesztése szempontjából felelően, hanem sablonszerűén iktatszerzett eddigi tapasztalatokat, s a ták be. Itt tehát agrotechnikai alaptalajnak a korai növények betakarí- elvek megsértéséről van szó, araelytása után történő eddigi kihasznájá- bői amint az alábbi táblázat is musst. tatja, jelentős károk származtak. Évek 1960 1961 1962 1963 hektár 5842 982 9344 13 500 % . 51,6 7,2 65,4 78,3 A táblázatból kitűnik, hogy egyes években milyen mértékben ment tönkre az őszi repce éppen a kukoricatermesztő körzetekben. Az értekezlet résztvevői évek során megállapították, hogy az őszi repce termesztése a kukoricatermesztő körzetekben is lehetséges, ám minden esetben figyelembe kell venni az előveteményt, a talajt és annak vízforgalmát. Az esetleges vízhiányt, ahol arra mód van, öntözéssel is lehet pótolni. Mivel az őszi repce termesztése az említett körzetekben bizonytalanabb más növények termesztésénél, a mezőgazdasági üzemeknek a vetésnél óvatosan kell eljárniuk. Szántóterületüknek csupán 1 — 2 %-án vessenek őszi repcét. Nagyobb területen kizárólag öntözéssel iktassák be a vetésforgóba. Az említett körzetekben ajánlatos az őszi repce-napraforgó kombinálása. Erre a célra legalkalmasabb a Szovjetunióból származó (VNIMK 6540) napraforgó, amely minden tekintetben megfelel a követelményeknek. Olajtartalma meglehetősen magas, kevés tápanyagot von ki a talajból és nagyon alkalmas a kombájnnal való betakarításra. Az őszi repce számára legmegfelelőbb elővetemény a korán lékerülő őszi keverék, a korai borsó, a korai burgonya, stb. Évelő pillangósok után a repce talaját legalább július derekáig meg kell szántani, de figyelembe kell vennünk azt is, nem teszünk-e kárt ezzel a takarmányokkal történő ellátás szempontjából, tudjuk-e máshonnan pótolni a hiányt. Ismeretes, hogy az őszi repce meglehetősen igényes a tápanyagokkal szemben. Ennek folytán csakis jó táperőben és mindenekelőtt káliummal megfelelően ellátott talajon ad jó termést, s a növény a tél folyamán jobban ellenáll a fagyokkal szemben. Termesztésére nagy hatással van to☆ • Faluszépítés. Bodolló lakósai társadalmi munka keretében 800 folyóméter hengerelt utat, 200 fm aszfaltozott utat, két nyolcméteres vízátfolyőt építettek, valamin 40 fm községi utat megjavítottak. (ASK) vábbá a talajelőkészítés is. Szükséges, hogy a légköri csapadék egyesüljön az altalajban levő nedvességgel és megfelelő vízkészletet tároljon a növény további fejlődése számára. Ahol lehetséges, a szántást kultivátorozással kell helyettesíteni, hogy fölöslegesen ne forgassuk a talajt. Szlovákia déli fekvésű területein az őszi repcét augusztus 15-ig föltétlenül a talajba kell tenni. A’ későbben vetett repce növényzete a szárazság folytán rendszerint tönkremegy. Öntözéses termesztés esetén, valamint a burgonyatermesztő körzetekben megengedhető, hogy augusztus második felében vessék. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy mezőgazdasági üzemeinkben 10 kg-nál ne vessenek több magot hektáronként. Ha több magot vetnének, a növény a tél beálltáig rosszul gyökereznék, ami károsan hatna az őszi repce fejlődésére. Az őszi repcét kisorolás után még az ősz folyamán saraboljuk, tavasszal pedig salétromos nitrogéntrágyákkal fejtrágyázzuk. Nálunk a kukoricatermesztő körzetekben minden előfeltétel megvan arra, hogy a gabonafélék betakarítása után nagymennyiségű tarlónövényt termeljünk, ellenben törekednünk kell arra, hogy a nagy melegben jól gazdálkodjunk a talaj vízkészletével. A gabonabetakarítás után azonnal be szántjuk elpárolgását. Törekedjünk arra, hogy saját vetőmag alapot létesítsünk, így olcsóbbá tehetjük a másodnövények termesztését. Arra is kell ügyelnünk, hogy július 15-e után csupán rövid tenyészidejű másodnövényeket (fehérmustár, repce, pohánka, stb.) termeljünk. A tarlőkeverékek termesztésére jó hatással van a trágyaleves öntözés (100 hl 1 ha-ra) megfelelő hígításban. Ezzel jelentős foszfort és nitrogént juttatunk a talajba. Ahol mód van rá, a másodnövényeket öntözni kell, így gazdag hozamot nyújtanak, bővítik mezőgazdasági üzemeink takarmányalapját. 1965. július 21. Az asszonyok dohányfűzés közben
