Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-12-25 / 103. szám

Régebben barackpálinkát vagy szil­­vöfiümot töltöttek a kedves vendég­nek, ma egy csésze feketekávét dik­tálnak bele ha szereti, ha nem. A fe­ketekávé fogyasztása az utóbbi évek­ben valóságos népszokássá vált nem­csak nálunk, hanem számos más or­szágban is. De a megrögzött kávézók tulajdonképpen dicséretet érdemel­nek, hiszen határozottan kevésbé ár­talmas és veszélyes szenvedélynek hódolnak, mint az alkohol rabjai A feketekávé nagybani fogyasztó különben is ritkán iszákosak. Az éj­sötét folyadék nyálcsorgatő zamatja a pörkölt babkávé fölséges, mindem betöltő illata meghittebb légkört te­remt egy helyiségben, mint a rövic italt kortyolgatok csuklása vagy i hosszútávivók borgőzös lehelete. Sze­szes itallal le lehet valakit venni í lábáról, vagy ellenkezőleg, rávenn valamire, esetleg meg is vesztegetni de egy csésze kávéval — bajosan Talán ezért megy sértésszámba a fe­ketekávét visszautasítani. Akkor is ha történetesen csapnivalóan pocsék Orvosi vélemény szerint a koffein tartalmazó feketekávé serkentőié; irat az agyműködésre, élénkíti az em­lékezőtehetséget, csökkenti az ún lámpalázt vagy tériszonyt, elűzi a szellemi fáradtságot, lehangoltságot, álmosságot. De csak akkor, ha az nem érte el a csúcs-, illetve mély­pontot, mert ilyenkor a koffein éppen ellenkező hatást vált ki. elálmosítja, sőt álomba ringatja a fáradtságtól 1 elcsigázott, alvásra szoruló embert. ! Egy-két csésze feketekávé naponta nem gyakorol káros hatást az egész­séges ember szervezetére. Túlzott fogyasztása azonban tespedtséget, in­gerültséget, idegességet és a munkára való összpontosítás lazulását idézheti elő. Az izmokból a koffein kiküszöböli a testi fáradtság érzetét is. A fekete­kávétól ugyancsak fokozódik a szív­­izomzat működése, mert tágítja a szívbe vezető koszorúereket. Serken­tőleg hat továbbá a veseműködésre. A gyomorban a koffein növeli az emésztőnedvek kiválasztását. Ezért szolgálnak fel feketekávét bőséges étkezések utolsó „fogása" gyanánt. A forró kávé gyakran a kínzó szom­júságot is oltja, amelyet hiába igyek­szünk hideg italok nagy mennyiségű habzsolásával megszüntetni. Mivel a koffein elősegíti a szervezet alapvető anyagcsere-folyamatát, egyesek fo­gyókúra helyett szorgalmazzák a ká­véfogyasztást. Jó szolgálatot tesz a feketekávé eszméletlenség vagy világítógázTmér­­gezés esetén, valamint komolyabb balesetnél, amikor sokk bekövetkezé­sitől kell tartani. Ezzel szemben ne igyon feketekávét az idegés és inger­lékeny ember, a gyomorfekélyben, epilepsziában (navalyatörésben) pajzsmirigy-túltengésben vagy magas vérnyomásban szenvedő egyén. Általában az a nézet uralkodik, rogy zamatosabb, de egyúttal gyen­gébb italt nyerünk, ha leforrázzuk a kávét, mintha vízben főzzük, amelybe előzőleg cukrot tettünk. Felnőtt em­bernek tudatosítania kell, javára vagy ártalmára válik-e a kávéivás. Beteges személyek pedig kérjék ki előzőleg az orvos tanácsát, mielőtt szenvedélyükké válna a jelenkor di­vatos „kávépusztítása“. K. E. Derék ember Az utcán lestem el ezt a beszélge­­:ést. Harminc év körüli férfi magya­rázott egy kopottasán öltözött, fej­­<endős asszonynak: — ... szóval nálam nem lesz rossz iolga. Két nagyobb, meg egy kis szobát kell takarítania. Hetente egy- i szer nagymosás, kétszer kismosás. 1 V cselédszobában saját ágya lesz, í szép asztala ... Holnap már kezdheti * s a munkát. Csapjon a kezembe! ! Megegyeztünk édesanyám? < — Hát persze — szólt kicsit resz­kető hangon a néni, majd folytatja — ; j saját fiammal ne egyeznék meg? t (galambos) i is, akiknek saját életével mutat pél­dát. Sokoldalú elfoglaltsága mellett is szakít magának időt arra, hogy tanít­sa, oktassa a fiatalokat, akik rajon­ganak érte. Pedagógus ő az iskolában és az élétben egyaránt. Az őszi esték beálltával maga köré gyűjti a falu fiataljait, színdarabok taniyláM és ajg^ádm^qrók prójj'ái töltik'ki az utraímes estékét, SzíVesm jönnek ide a fiatalok, mert tudják azt, hogy itt csak jót kapnak és azt megsokszorozva adják tővább a falu dolgozóinak. Neki köszönhető, hogy egyre gazdagabb a falu kulturális élete. Az elmúlt évek sikerei fémjel­zik eddigi munkáját. És ez ad neki erőt és kitartást a további munkához. Amikor legutóbb találkoztam vele, ismét terveiről beszélt. Valami mást, valami újat szeretne csinálni. A szín­darabok már unalmassá kezdenek válni. A közönség igényessége új utak keresésére ösztökéli. A kisszínpadi formák felé hajlik. A gyakorlati ki­vitel azonban óvatosságra inti őt. Nagy hévvel, kipirult arccal magya­ráz. Jele annak, hogy egész lényét a kulturális felemelkedés szolgálatába állította. De ha egyszer valamit el­határoz, azt meg is valósítja. Munkája nem könnyű. Hiszen ren­geteg akadályt kell leküzdenie. De nem olyan fából faragták, aki egy­könnyen feladja a harcot. Ha harc, legyen harc, — tartja. - Ilyenkor érzi elemében magát. S a siker kétszere­sen. értékes. A CSEMADOK izsai helyi szervezete keresve sem találhatott volna megfelelőbb embert erre a fel­adatra. Nem sajnál ő időt és fárad­ságot, mert tudja azt, hogy ami teg­nap még csak mag volt, holnap zsen­ge hajtás lesz, mely lombos fává terebélyesedik. Igyekezetét és szorgalmát a falu dolgozói is nagyra értékelik. Hiszen amit csinál, értük teszi. A falu kul­turális felemelkedéséért cselekszi. Ez pedig sok áldozatot, lemondást köve­tel, amiért, sokszor hálátlanságot kap cserébe. De még ez sem riasztja visz­­s§a őt a munkától. Állhatatosan és kitartóan hprcol, mint a katona. Mert kátpna ő. A kpltúra harcos katonája. Ilyen ember Komlósi Menyhért. Andriskán József (Kortáromflj Kedves, közvetlen. Talán ez a meg­állapítás illik hozzá a legjobban. Az első pillanatra meghódítja az embert. Ezt az egyéniségéből kiáradó egysze­rűség teszi, vagy inkább a szerénység. Fiatalos lelkesedéssel irányítja a színjátszó csoport munkáját, mely­nek tagjai hozzá hasonló korú fiata­lok. De akad köztük sokkal fiatalabb Igyunk vagy ne igyunk - feketekávét? A kulfúra harcosa Az ember —nótái a— Még akkor nem volt nyugdíjas Nevető Szabó János, csak egyszerű ■parasztember, amikor szent János napján föllázadt az önérzete. A Já­nos-nap az mindig ünnep, s az ünnep arra való, hogy az emberek egymásnak minden jót kívánjanak. Közönséges ünnepnapokon „boldog - karácsonyt“, vagy „boldogújévet“, vagy s „kellemeshúsvétiünnepeket" köszönnek egymásnak. Viszont Já­nos napján más a helyzet. János napkor verset kell mondani, de ha már valakinek versre nem futja, akkor elmondja hogy: Kívánom az istentől, hogy még sok számos név­napot megérhessen jó erőben egész­ségben mindnyájunkkal együtt“, s erre az ünnepelt így válaszol: „Vi­szont kívánom neked is, no jogjuk meg“. S akkor megfogják a poha­rakat s isznak, mindenki a maga egészségére. Az említett János-napon, amikor Nevető Szabó Jánosnak fellázadt az önérzete, minden eme régi szokás szerint folyt már kora reggeltől. S 'bizony mikor elütötte a tizenkettőt a falon függő kakukkos óra, Neve­tő Szabó János lába már nagyon gyengült állapotban volt. Leült a díványra s onnan kínálgatta ven­dégeit, akik még számosán együtt voltak a „tisztaszobában", amelyet a jelen helyzetben nem is lehetett nagyon így nevezni. Nótáztak is közben, meg cigarettáztak, ahogy azt rendszerint teszik ivás közben a mi környékünk emberei. Jól ment a nóta. Csendesen dúdolgattak, — öröm volt hallgatni. Hanem egyszer csak vége szakadt a nótának. Be­jött a szobába Nevető Szabó János felesége, a Rozi asszony, aki Kovács János komájuknál adta meg a név­napi tiszteletet, lévén a komájuk is János. Ezt mondta az egybegyűl­teknek:- Halljátok, a komáiknál is megy ám a nóta. Tudod-e ember, mit kezdett dalolni a Kovács koma mi­kor eljöttem?- No, mit?- A te nótádat..,- Mit ?. ..- Azt, azt.- A koma?- A koma.- De hisz ő nem volt lovastü­zér! ... Ő árkász volt, s egy ár­­kásznak nincs joga a lovastüzérek nótáját elkezdeni. Ahhoz csak egy lovastüzérnek van joga. Hát így történt, szent János nap­ján, a déli órákban, mikor Nevető Szabó Jánosban fellázadt az önérzet a komája ellen, aki árkász létére el merte kezdeni egy lovastüzér nótáját. GÁL SÁNDOR fypTWWti'iVI Hi A f ütői láttam Késő őszi délután érkezett kirán­dulócsoportunk a Prerov közelében lévő Zalkovicére. Az autóbuszból ki­szállva hirtelenjében nem tudtuk megállapítani, falun avagy valami kisváros félében vagyunk-e. A beton­út mindkét oldalán rendezett, rövidre nyírt fasor, s mintegy tíz méter szé­lességben a házsor előtt, sárgásán zöldellö park, rendezett kavicsos jár­da. A parkot még mindig mosolygón, utolsókat integető futórózsák ezrei díszítik. A szövetkezet székházában is ra­gyogó tisztaság fogadott. A két vi­lágos, kényelmes irodahelyiségben öröm dolgozni. A tanácsterem is pa­zarul berendezett, mosdó, zuhanyozó, mellékhelyiség a legkorszerűbb. Fest­mények, szépen keretezett kimutatá­sok egész sora látható a falon. Nemcsak a szövetkezet központjá­ban találunk rendet, tisztaságot, ha­nem a gazdasági farmon is. A gépesí­tett istállók mellett ott dicsekednek a kulturáltság hordozói, a fotelokkal, a rekamiéval, rádióval berendezett szociális helyiségek. Természetesen korszerű zuhanyozókkal, öltözőkkel is el vannak látva. Nem díszek ezek, hanem a két váltásban dolgozó állat­­tenyésztők itt várnak, szórakoznak a váltás előtt, s utána tisztálkodnak, átöltöznek. Azt hiszem az emberről való gondoskodás minden mezőgazda­­sági üzemben megkívánná a hasonló szociális helyiséget. A falu közepén lévő helyi nemzeti bizottság épületének helyiségei is na­gyon ízlésesen vannak berendezve. Az irodahelyiségek mellett megtalálható a korszerűen berendezett orvosi ren­delő, fogászat és tanácsadó. A körzeti orvos mellett hetente egyszer fog- és gyermekorvos is rendel. Legnagyobb meglepetés mégiscsak a könyvtár. Olyan példás rend, ragyo­gó tisztaság fogadja a belépőt, hogy rögtön az ötlik az ember eszébe, hogy vajon jár-e valaki a két helyiségből álló olvasó- és könyvtárterembe. Koritcan Ladislav, a szövetkezet el­nöke megnyugtat. — Hetente kétszer, szerdán és va­sárnap mintegy ötven-hatvan olvasó cserél itt könyvet, nyáron, télen egy­aránt. Van miből választaniuk. Több mint 1500 könyv sorakozik a polcokon, mintegy 45 000 korona értékben. A választást megkönnyíti, hogy vaskos albumokban van elhelyezve a könyv színes fedőlapja, s rövid jellemzése. Külön albumban található az ifjúsági irodalom, a szak- és politikai köny­vek, valamint a szépirodalom. A fala­kat körös-körül mintegy 150 klasz­­szikus és mai író, költő fényképei díszítik. A könyvtár vezetője a falu szülötte, Zemcák Vojtech, aki bár másutt ta­nít, mégis nagy szeretettel, odaadás­sal végzi e nemes műnkét. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az elmúlt évben a falusi könyvtárak közötti országos vetélke- ' désben a második helyre került a Zalkovicei könyvtár. Az elismerő ok­levelek egész sora is azt igazolja, hogy évek óta példásan működő könyvtárban járunk. A falu kulturáltságának az is fok­mérje, hogy 120 televízió van a falu­ban. A szövetkezet gazdagságáról az is árulkodik, hogy a tagok közül már hétnek van személygépkocsija, s min* A jövő falujának főutcája den fiatalnak motorkerékpárja. A la­kások legtöbbje új bútorokkal van berendezve. Igaz, a könyvelő kimu­tatásából azt is láthatjuk, hogy pél­dául Otohal Frantisek 22 661 korona készpénzt keresett kilenc hónap alatt. Több hasonló keresetről is árulkodik a bérelszámoló kimutatása. A falu művelődési életével nem egészen elégedettek a község és a szövetkezet vezetői. A jobb, színvo­nalasabb kulturális tevékenység szempontjából a közelmúltban meg­alakították a szövetkezeti klubot. A vezetője a már bemutatott Otohál lesz, aki nemcsak kitűnő kovács, ezer­mester, hanem nagyszerű műkedvelő, kultúrmunkás is. A tervek szerint a szövetkezeti klubban rövidesen újjá­szervezik a színjátszó- és tánccsopor­tot, a zenekart és fényképezőkört. Ottjártunk óta eltelt néhány hét. Még most is nehezen hiszem, hogy csak egy 550 lakosú faluban jártam, ahol mindössze 440 hektáron gazdál­kodik a szövetkezet. Ez a község, amelynek szövetkezetében kiváló gaz­dasági eredmények születnek, ahol tiszták, Ízlésesek a középületek, kul­túráltak a lakásviszonyok, rendezet­tek az utak, parkok és sokoldalúan törődnek a szellemi kultúrával, a jövő faluját vetítette elém. Tóth Dezső A pró, szúrós pelyhekben esett a hó. A Labore menti kis falu békés téli csendjét csak az egyre ro­bogó tehergépkocsik bősz prüszkölése riasztotta. Itt keleten rendszerint ko­­mlszabb a tél. A rónán száguldozó szelek szinte félelmetessé teszik. Számomra mindez új volt. Hiszen eh­hez képest langyos, őszi idő járt még akkor mifelénk. A meleg szobában ... A helyi nemzeti bizottság irodájá­ban kedves, nyílt szavú emberekkel beszélgetünk. Semmi szükség a pél­­dálózgatásra, a hibák keresésére. Ök maguk tárják fel a falu fogyatékossá­gait. őszintén, semmit se takargatva, tárgyilagosan. A falu gazdasági hely­zete rányomja bélyegét a társadalmi éjét és a kulturális tevékenység meg­nyilvánulásaira is. Bár a szövetkezet nem tartozik éppen a legjobbak közé, az emberek szorgalma, buzgósága, munkaszeretete példásnak mondható. Sajnos, s ez itt kelet-szlovákiai vi­szonylatban is állandó probléma, a fiatalokat nagyon nehéz megnyerni a közös gazdálkodás számára. A kör­nyező ipari üzemek, a faluban mű­ködő kendergyár s legfőképp a vajáni határban épülő hőerőmű felszippantja a mozgatható munkaerőket. A közös gppdja így az asszonyokra és az idő­sebb férfiakra hárul. Mindezt talán még súlyosbítja az a kedvezőtlen álla­pot, hogy a fiatalok számára nem áll módjában a falu vezetőinek megfelelő iqűyelődési otthont, avagy korszerűen felszerelt szövetkezeti klubot beren­dezni. Tehát a megfelelő kereseti lehetőség és a mai követelményeket kielégítő művelődési eszközök hiánya, illetve e két tényező párhuzama ta­szítja, löki a fiatalokat el a falutól. Mindez természetesen felettébb vi­szonylagos s talán éppen a vajáni példa lesz az, amelyen keresztül sok mindent megértünk. Technika, technika, technika Sok helyütt tévesen fogják fel a kérdést és a falu vezetői kizárólago­san a kulturális lehetőségek hiányával magyarázzák a fiatalok elidegenedé­sét a gazdálkodástól. Hogy ez meny­nyire nem így van!... A vajáni fia­talok közül aránylag sokan dolgoznak a kendergyárban, a hőerőmű építé­sénél. Szívesen, örömmel dolgoznak ott mindannak ellenére, hogy a kul­turális lehetőségek és feltételek sem­mivel sem jobbak mintha a szövetke­zetben dolgoznának. Tehát egyszer s mindenkorra tudatosítanunk kell, hogy elsősorban az anyagi érdekelt­ség, a kereseti lehetőség az a ténye­ző, mely eldönti: maradnak-e a fia­talok vagy szétszélednek. A vajáni vezetők helyesen elemezték a hely­zetet, amikor erre a végkövetkezte­tésre jutottak. És érdekes megfigyel­ni azt a jelenséget is, hogy a faluban mind a fiatalok, mind az idősebbek között feltűnően nagy az érdeklődés az elektrotechnika különböző ágazatai iránt. Mindez vajon miért? A felelet szinte magától adódik: az emberek nem akarják elhagyni szülőfalujukat s ez a szakma perspektívát jelent számukra, otthon maradhatnak majd a hőerőműnél. Kultúra, műkedvelők, TV A tömegszervezetek kulturális te­vékenysége: színművek, esztrád-mű­­sorok, irodalmi estek rendezése. A CSEMADOK színjátszó csoportja aktív tevékenységet fejt ki. Műsoraikkal bejárják a környéket. Különösen jól sikerült a múlt év folyamán a Petőfi­­est. Ezzel a műsorral úgyszólván az egész környéket beutazták. Bertók János, az iskola igazgatója és a CSE­MADOK helyi szervezetének az elnö­ke a siker titkát a műsor összeállítá­sának újszerűségében keresi és te­gyük mindjárt hozzá valóban ott is kell keresni. A szokványos irodalmi estek helyett ügyesen összeállított műsorral lepték meg a közönséget. A siker meglepő, eddig nem tapasz­talt. Ez a tény természetesen további lendületet ad munkájukhoz. A követ­kező időszak bizonyára a kísérletezés, a kisszínpadi formák keresése lesz. A faluban feltűnően kevés még a te­levízió-készülékek száma. Mindez természetesen gazdasági okokkal függ össze. Ez a vidék messzebbről indult s ugyanakkor a lehetőségek sem vol­tak a közelmúltig versenyképesek a többi országrésszel. A tömegszervezetekkel kapcsolat­ban még talán annyit: a falu tanító­sága mindent elkövet annak érdeké­ben, hogy működésüket a fejlődés, a továbblépés szolgálatába állítsa. Egyedüli akadálya ennek talán az, hogy a tanítókat bizony gyéren lát­ják el lakással. Tanítólakások építé­sére lenne szükség. A kis ház Legkedvesebb vajáni emlékemet hagytam a végére. A „kis ház“ az iskola kertjében áll. A tanítók építet­ték saját erejükből, saját kezükkel. Mindössze egy szoba az egész, de ház, lakható, kedves otthon. Hogy tör­tént: A tantestület két tagja házasodni készült. Az ám, de hol laknak majd? A tantestület határozott: építünk ne­kik egy szobát. Pásztor György és felesége már beköltözött a „kis ház­ba“. S ilyen lakása kevés embernek van. Az egymás iránti szeretet, meg­becsülés, a kollektív gondoskodás emelte e falakat. P. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents